(ejtsd: miketti) Pál, olasz festő, szül. Tocco da Casauriában 1851 okt. 2. A nápolyi akadémián tanult. Többnyire az olasz népéletből vette képeinek tárgyát, melyek közül említendők: Urnapi körmenet Chietiben (1877); A szerelem tavasza; Virágvasárnap; A fogadalom (római nemzeti képtár); Parasztok és paraszt nők az Abruzzókban (monzai királyi képtár); Pásztorleány; Szerenád a tenger partján stb. Legutolsó nagy vásznát (A fogadalom) a római nemzeti muzeum vásárolta meg. M. 1891. Berlinben a nagy aranyérmet nyerte.
-család, Velencében több dogét adott a köztársaságnak. M. Vitalis 1094-1102. volt doge. 1096 elején követséggel üdvözölte Kálmán magyar királyt és szövetséget kötött vele a sziciliai normannok ellen, kik Apuliából Dalmáciát háborgatták. Egy magyar hadat velencei hajók szállítottak át Apuliába, s Brindisi és Monopoli bevétele után is maradt e városokban egy magyar had a velenceiek segítségére. Mivel azonban egyúttal mindent elkövetett M., hogy a görög császár Dalmáciáról Velence javára lemondjon, Kálmán elhidegedett iránta s Roger sziciliai királlyal szövetkezett. Azonban nemcsak nem támadta meg Velencét, hanem 1101. még el is ismerte M.-nak Dalmáciára való jogait, őt Dalmát- és Horvátország hercegének nevezte ki, sőt szövetkezett is vele, még pedig a magyar országgyülés helybenhagyásával, (v. ö. Századok, 1869., 233-4.) A következő évben, midőn Kálmán teljesen elfoglalta Dalmáciát, már Ordelafo Faliero volt a doge. 1117-1130 közt M. Domenico vezette a velencei köztársaság ügyeit. Magyarországgal Velence éppen 1116. kötött békét s ezt M. mindvégig megtartotta. 1156-1173. ismét egy M. (Vitalis) volt a doge. 1164. hajóhadával segítette Mánuel görög császárt III. István ellen s tűrte, hogy 1165. a császár Dalmátországot is elfoglalta. III. István azonban rövid időre visszavette hódítását, Zára pedig önként hódolt neki. M. 1166. hiába ostromolta, 1167. azonban ismét engedelmességre kényszerítette Zárát s Arbet is behódoltatván, annak grófjává saját fiát, Miklóst tette. III. István Arbe miatt nem kezdhetvén új háborut, 1168 táján ennek grófját, Miklóst összeházasította II. László király leányával, Máriával, a doge másik fiát, Rinaldo oserói gróf pedig ez edessai herceg (t. i. Desa szerb fejedelem) leányával. M. doge 1173. egy fölkelés alkalmával vesztette életét s többé a családnak egy tagja sem nyerte el a dogei méltóságot.
(ejtsd: misigenn), 1. az É.-amerikai nagy tavak egyike, a Felső-tótól D-re és a Hurontól Ny-ra. Hossza 530, szélessége 100, kerülete 1700 km.; területe, a Green-öblöt is beleszámítva, 57 000 km2. Partjain Chicago, Milwaukee és más nagyobb városok épültek. A M. halakban, különösen pisztrángokban gazdag. Télen be van fagyva, de nyáron, a heves szélviharok dacára, élénk rajta a hajóforgalom.
2. M., egyike az É.-amerikai Egyesült-Államoknak Ohio, Indiana és Wisconsin közt. Két félszigeten terül el; az egyik a M., Erie és Huron közt fekvő Méridionle, a másik a Felső-tó és a M. közt fekvő North-West. Területe 152 585 és a hozzászámított tófelületeket is beleszámítva 242 760 km2. Lakóinak száma (1890) 2 093 889, 1 km2-re 14. A North-West zord, hegyekkel (Porcupine vagy Mineral-Range) takart és szilur képződményekből áll, a D-i félsziget magva devon. A jégkorszak nyomai mindenütt láthatók. A felület termékeny és a föld belseje réz- és vasércekben rendkivül gazdag; a folyók nem nagyok, de számosak. A Felső-tóba folyik a Montréal, Great Iron, Huron, Chocholate; a Huronba a Cheboygan, Thunder és Saginaw; az Eriebe és Raisin és a M.-be a Kalamazoo, Muskegon és Manistee. Az éghajlat É-on zord; az évi középhőmérséklet 5,21° (a télé -6°, a nyáré 17,3°), ellenben D-en jóval melegebb; ez a rész az éléskamrája. Az évi rézérctermelés 40 000 t., amiből egyedül Calumet-Hecla több mint a felét szolgáltatja. Az évi vasérctermelés 9 millió t., az ezüstércé 60 000 uncia, az aranyé Ishemingnél (1892) 3386 uncia. A sótelepek, különösen a Siganaw völgyében igen jelentékenyek és az egész Uniónak 2/3-át látják el sóval. A D-i részeken virágzó a földmivelés. Az állattenyésztés ágai közül a juh- és szarvasmarhatenyésztés áll első helyen. A fürész- és őrlőmalmok száma nagy. M. kereskedelmi flottája 1157 hajóból áll 319 789 tonna tartalommal; köztük 603 gőzös. Az iskolák közül a legfontosabb az állami egyetem Ann-Arborban (l. o.); a 11 colleneke (1890-81) 5384 tanulója volt. A törvényhozó testület 32 szenátorból és 100 képviselőből áll; ezeket, valamint a kormányzót és a birákat 2-2 évre választják. Fővárosa Lansing, county-jainak száma 84. A kongresszusba 2 szenátort és 14 követet küld; az elnökválasztásnál 14 szavazata van. M. első gyarmatosai franciák voltak. Eleinte az ÉNy-i territoriumhoz tartozott; 1805. önálló territoriummá alakították, 1837 jan. 26. pedig fölvették az államok sorába. V. ö. Morley, M. and its resources (Detroit 1882); Campbell, Outlines of the political history of M.
(ejtsd: misigensziti), város Indiana É-amerikai állam La Porte countyjában, a Michigan-tó D-i partján, vasút mellett, (1890) 10 776 lak., élénk vizi forgalommal, fa- és gabonakereskedéssel, nagy vagongyárral és vasúti fölszerelések készítésével. Legnagyobb épülete a börtön, mintegy 600 fogoly részére.
András Dániel (Mrnkovics), pedagogus és jogtanár, szül. Nagy-Lévárdon (Pozsony) 1804 jun. 22., megh. Pozsonyban 1857 febr. 4. Pozsonyban, Pápán, Lipcsében és Göttingában végezte tanulmányait és azután (1831) visszatért Pozsonyba, hol az evang. gimnáziumban mint tanár működött. 1833-37-ig a modori gimnázium rektora volt, honnan 1837. az evang. liceumhoz hivták. Itt politikát és bölcsészetet tanított és mint rektor is szerepelt. Főbb munkái: Statisztika (1846); Skartiza Gábor életrajza (1847); első sorban azonban a Lichner Pál (l. o.) közreműködésével kiadott Ofner Stadtrecht (Pozsony 1845).
(ejtsd: micsoaakan), Mexiko, Guerrero, a Nagy-oceán és Colima közt, 63 642 km2 területtel, 830 000 lak. A Mexikói-fensík Ny-i lejtőjén fekszik. Belseje 800-1000 m. magas fensík, amely vulkáni tufából áll; bazalt- és trachithegyek szegélyezik; Mal Paisnak hivják. Nagyobb tűzhányói a Jorullo (l. o.), a Tancetaro (3860 m.), Patzcuaro (3000 m.) és Patamban (3750 m.). Folyói számosak, de kicsinyek; ilyenek: a Rio Grande de Santiago vagy Rio Lerma, a Rio de las Balsas stb. Nagyobb tavai: a Chapala, Cuitzeo és a Patzcuaro. Mivel M. egyes részeiben az éghajlat nagyon különböző, termékei is igen különfélék: cukornád, pamut, indigó, kávé, kakao, búza, kukorica, maniok, különböző gyümölcsök stb. A ló- és juhtenyésztés virágzik. A főbb bányászati kerületek: Tlalpujahua, Angangueo és Ozumatlan. Arany-, ezüst-, réz- és vasércei közül főképen ezüstöt bányásznak. Az utak rosszak. 1892. megnyitották a Patzcuaro-Morelia-Acambarói vasúti vonalat. A lakosok: otomik, csicsmekek és taraszkok. 5 járásra oszlik. Fővárosa Morelia (l. o.). A spanyol conquistadorok korában független ország volt. Cristobal de Olid hódította meg Cortez parancsára. 1824-ig a spanyol valladolidi intendaturának volt része.
(metikál, miszkál, muszkati), igen értékes áruknál használt súlymérték. Törökországban mint rózsaolajmérték 4,8 g., Persiában 4,59 g., Egyiptomban min gyöngysúly 4,63 g.; Marokkóban mint váltópénz 1,47 korona.
(ejtsd: mickjevics) Ádám, a legnagyobb lengyel költő, szül. Zosieben 1798 dec. 24., megh. Konstantinápolyban 1855 nov. 26. Nemesi családból eredt s atyja tekintélyes ügyvéd volt; első tanulmányait Novogrodekben végezte, 1815. a vilnai egyetemen tanult, s 1819-23. latin nyelvet tanított a kovnói iskolában. Szerencsétlen szerelme (Wereszczaka Maarjához, ki később Puttkammer grófnő lett) csaknem a sír szélére vitte, 1824. pedig a vilnai ifjak szövetségével együtt elfogták, s több hónapi fogságot szenvedett. Ekkor elhagyta Livániát, s Szt. Péterváron keresztül Odesszába, majd a Krimbe ment s itt irta hires Krimi szonettjeit (magy. ford. Gáspár Imre, Budapest 1880); ezután 1829. Odyniec (l. o.) társaságában külföldre utazott: felkereste Goethét, bejárta Olaszországot és 1832. Párisba ment, hol három évvel később nőül vette Szymanowska Celinát, a hires zongoravirtuóz leányát. Anyagi gondokkal küzdve, 1839. Lausanneban, 1840. Párisban (College de France) vállalat tanszéket, de a kormány, mivel M. részes volt Towianski (l. o.) misztikus üzelmeiben, megfosztotta őt tanszékétől. 1848. Rómába ment, hogy Ausztria ellen lengyel légiókat szervezzen, de csakhamar visszatért Párisba, hol a Tribune des Peuples c. lapot szerkesztette, mely azonban betiltottak. Végre 1852. az arzenál könyvtárosi hivatalát kapta, de a krimi háboru kitörésekor azonnal Törökországba ment, hogy lengyel légiókat szervezzen, s Konstantinápolyban halt meg kolerában. Holttestét előbb Montmorencyban, 1890. Krakóban temették el. M. valóságos forradalmat csinált az irodalomban, ugy forma, mint tartalom tekintetében; költeményeinek első gyüjteménye (Vilna 1822-23) balladákat és románcokat, meg a Dziady 2. és 4. részét tartalmazza; az itt nyilatkozó új romantikus irány legszebb diadalát aratta a Konrad Wallenrod (1829) c. epikus elbeszéléssel, melynek hazafias szelleme határtalan lelkesedést keltett az ifjuságban. Költészetének tetőpontján 1832-34. állott; ekkor irta a Dziady harmadik részét és a Petersburgot, melyben az 1824-iki vilnai inquiziciót szatirizálja. Párisban, honvágyának és gyermekkori emlékeinek hatása alatt megirta Pan Tadeusz címü gyönyörü epikus költeményét (Páris 1834), de már előbb kiadta prózában Ksiegi narodu polskiego i pielgrzymstwa polskiego (Páris 1832) címü könyvét, melyben bibliai nyelven dicsőíti Lengyelország multját és jövőjét. Ezután a drámában is tett kisérleteket francia nyelven (Les confédérés de Bar, 1836); irt gyönyörü lirai költeményeket, politikai meséket, fordított Byronból és Schillerből s több irodalmi és polemikus dolgozatot adott közre. Műveinek számos kiadásai közül nevezetesebb az, melyet M. maga rendezett sajtó alá (8 köt., Páris 1838); továbbá a Biegeleisen dr.-é (Lemberg 1893). Leveleit kiadták Lembergben (4 köt., 1881-85); kritikai életrajzát megirta Chmielowski és M.-nek fia, M. Vladiszlav (szül. Párisban 1838 jun. 28.), ki franciául (Adam M. sa vie et son oeuvre, Páris 1888) és bővebben lengyelül (1-3 köt., Posen 1890-94) adta közre az atyjára vonatkozó összes adatokat. Lembergben és M.-társaság c. irodalmi kör alakult, mely folyóiratot ad ki, s egyúttal M. összes műveit is (1894 s köv.) sajtó alá rendezi. 1895. Tarnopoban szobrot emeltek emlékének.
Egyiptom héber neve.
(állat), a farkatlan kétéltüek rendjébe, az elül odanőtt nyelvüek csoportjába tartozó békacsalád, mely legközelebb áll a mi levelibékánkhoz, csakhogy hallási szerve tökéletlen. Egyetlen egy neme és faja ismeretes: a Micrhyla achatina Toch., 2 cm. nagy, háta zöldes-barna, két barna folttal, hasa feketén pontozott, sárga. Jáva szigetén él.