Migne

(ejtsd: miny) Jakab Pál, francia hirlapiró és könyvkiadó, szül. St. Flourban 1800 okt. 28., megh. Párisban 1875 okt. 24. 1824. lett pappá, de csak pár évig működött a lelkipásztorkodás terén, mert De la liberté címü műve miatt nézeteltérések ütvén ki közte s püspöke közt, Párisba költözött. Itt alapította a L'Univers folyóiratot, amelynek a szerkesztését azonban nem sokáig vezette, mert Páris mellett, Petit Montrougeban nagyszerü nyomdát alapított. Innen kerültek ki a kat. hittudományi irodalom legkiválóbb remekei, igy a több száz kötetre menő Patrologiae cursusm stb., a latin sorozat 1844-től, a görög 1857-től, az Encyclipédie theopogique 169 kötetben, a szentirás, az egyházatyák külön kiadásai s majdnem az összes francia hittudósok és szónokok művei.

Mignet

(ejtsd: minyé) Ferenc Ágost, francia történetiró, szül. Aixben 1796 máj. 8., megh. Párisban 1884 márc. 24. Barátjával, Thierssel együtt tanulta a jogot s 1818. ügyvéddé lett. De l'état du gouvernement de saintt Louis et des instrutions de ce prince (Páris 1822) címü pályanyertes művének sikere arra határozta, hogy félretéve a jogot, egész lelkesedéssel az irodalomnak szentelje magát. 1821. Párisba ment s munkakört talált a Courrier Française szabadelvü ellenzéki lap szerkesztőségében; mignem 1830. átment Thiers által alapított Nationalhoz. Publicisztikai munkássága nagyon sokoldalu volt; történelmi felolvasásokat is tartott az Athénében s megirta hires művét: Histoire de la revolution française (Páris 1824, 2 köt.) c mely azóta 13 kiadást ért. M. a juliusi forradalomban tevékeny részt vett s ő is aláirta azt a tiltakozást, melyet a szabadelvü hirlapirók kiadtak. Röviddel később államtanácsossá, majd a külügyminisztérium levéltárának igazgatójává nevezték ki. 1832 és 1835 között képviselő volt. Az Institut V. osztályának alapításakor (Académie des sciences morales et politiques) annak tagja, majd titkára lett, mig 1836. az akadémia rendes tagjai közé felvétetett. Szellemes emlékbeszédei, melyeket mint az Institut V. osztályának titkára tartott, valamint rövidebb dolgozatai, feltalálhatók: Notices et mémoires historiques (Páris 1843, 2 köt.), valamint Nouveau éloges historiques (u. o. 1877) c. gyüjteményekben. Mint a Guizot-minisztérium által alapított történelmi bizottság tagja, kiadta értékes művét: Negotiations relatives a la succession d'Espagne (Páris 1836;44, 4 köt.). A februári forradalom megfosztá ugy államtanácsosi, valamint a külügyminisztériumban viselt hivataláról; s 1851 dec. 2. után önként lemondott a történelmi bizottságba viselt elnöki tisztéről is. Művei közül még felemlítendők: Antonio Perez et Philippe II (Páris 1845 és 1881); Charles V., son abdication, son séjour et sa mort au monastere de Yuste (u. o. 1854 és 1882); Histoire de Marie Sttuart (u. o. 1850 és 1884), ezt Berzeviczy E. magyarra fordította (Budapest 1863), Rivalité de François I et de Charles-Quint (Páris 1875 és 1876), ez a munka I. Ferdinánd és Szapolyai János ellenkirályok történetére is fontos; Études historiques (u. o. 1884). V. ö. Petit E., M.-ről irt monográfiáját (1889). Továbbá Trefort, M. és művei (Budapestt 1885, és Emlékbeszédek, 2. köt.). M. a m. tud. akadémiának kültagja volt s fölötte Trefort Ágoston tartott emlékbeszédet (Budapest 1885). V. ö. Vasárnapi Újság 1884. évf. 245.

Mignon

(franc., ejtsd: minyón) a. m. kicsiny, kedves; Goethe Wilhelm Meisterében egyike a legkedvesebb női alakoknak. - M., a nyomdászatban betünem. L. Betünemek.

Mignonette

(franc., ejtsd: minyonett) elnevezéssel a szövőfonó-iparban a finom kivitelt és a kis méretet szokás jelezni. M.-csipke a legfinomabb minőségü kis mintázatu csipke; M.-szövet az apró szövött vagy nyomtatott mintákkal ellátott pamutszövet. Ezen jelzés számos más tárgyaknál is nyer alkalmazást.

Migraine

l. Fejfájás.

Migratio

(lat.) a. m. költözés, vándorlás. L. Madárvonulás.

Migrén-kúp

(Migraine-Stift), tokba foglalt kristályos mentol, melyet fejfájás, szaggatások ellen használnak, még pedig ugy, hogy az illető fájós testrészt a M.-pal bedörzsölik.

Miguel

(ejtsd: migél) Mária Evarist, Dom M., portugál herceg és trónkövetelő, szül. Lissabonban 1802 okt. 26., mint VI. János király és neje, Sarolta Joachime spanyol hercegnő harmadik fia, megh. Bronnbach kastélyban (Wertheimnél) 1866 nov. 14. Midőn a királyi család I. Napoleon elől országát elhagyni volt kénytelen és Braziliába távozott, a kis M. is ebbe az országba került, ahol neveléséről jóformán senki sem gondoskodott. 1821. a Braganza-család visszatért Portugáliába és ekkor a nagyravágyó M. politikai pártot szervezett és a katonaság meg a papság segélyével az alkotmányos rendszer ellen izgatott. 1824 ápr. 30. államcsinyre vetemedett, és elfogván a minisztereket, atyját a királyi palotában őrizett alá helyezte. János király azonban máj. 9. fiának hatalmából kisiklott és angol hajóra menekült, mire M. pártja vezérét cserben hagyta, ugy hogy M. meghódolni és atyjától bocsánatot kérni volt kénytelen. Atyja megbocsátott neki, de az országból kiutasította s M. erre Bécsbe költözött. János király halála után (1826 márc. 20.) a trón annak legid. fiára, Dom Pedróra szállott, aki azonban nem viselhette egyszerre a portugál és a braziliai koronát; ő a braziliai császári koronát tartotta meg, mig Portugáliáról (1826 máj. 2.) hét éves leánya, Mária da Gloria (l. o.) javára lemondott, kit egyúttal M.-lel eljegyzett. Kimondotta továbbá, hogy Mária kiskorusága ideje alatt annak vőlegénye vigye a kormányt, és alkotmányt is adott a portugáloknak. M. mindezekhez hozzájárult, az alkotmányra megesküdött, megtartotta kis unokahugával a kézfogót és ezek után 1828 febr. 26. megkezdé uralkodását. Két héttel később azonban (márc. 13.) már feloszlatta az alkotmányos kortesgyülést és a régi rendeket hivta egybe, jun. 30. pedig királlyá proklamálta magát. Ebből poglárháboru támadt, melyben a Pedro császártól letett M.-nek kedvezett a szerencse. M. azonban oly zsarnok uralmat vitt, hogy az alkotmányos ellenzék újra felemelte fejét és az 1832. Braziliából átjött Pedro segélyével Oportót, 1833. pedig Lissabont kerítette kezébe, ahová most Mária da Gloria is visszatért. 1834 máj. 26. M.-nak az evori kapitulációt kellett aláirnia, melyben összes igényeiről a portugál trónra lemondott és megfogadta, hogy nem fog többé Portugáliába visszatérni. Bátyja erre szabadon bocsátotta, azonban alig ért Genovába, a szerződést semmisnek nyilatkoztatta és igényeit megújította, minek hirére a portugál kormány kikötött évi járulékától megfosztotta. Azóta M. Németországban és Bécsben élt. 1851 szept. Adelheidot, Löwenstein-Wertheim-Rosenberg hercegnőt vette nőül (szül. 1831.) és ennek birtokain (Heubach-, utóbb Bronnbach-kastélyokban) töltötte hátralevő éveit. Fia: Dom M., ezredes az osztrák-magyar hadseregben, szül. 1853 szept. 19. Első neje Thurn-Taxis Erzsébet hercegnő volt (megh. 1881); második neje Löwentstein-Wertheim-Rosenberg Terézia hercegnő (szül. 1870).). Első házasságából két fia és egy leánya született, u. m. M. herceg (szül. 1878.). Ferenc József herceg (szül. 1879.) és Mária Terézia (szül. 1881.). Az idősb M. hat leánya közül, Mária Terézia (szül. 1855 aug. 24.) Károly Lajos (l. o.) főhercegnek lett (harmadik) neje (1873 jul. 23.); Mária Anna pedig Vilmos luxemburgi trónörökös neje.

Migulinszkaja Sztanica

falu a orosz doni kozákok területén, a Don jobbpartján, (1892) 27 735 lak., nagy vásárokkal.

Mihailovszkaja Sztanica

falu az orosz doni kozákok területén, a Khoper balpartján, tavaktó körülfogott területen, (1892) 26 943 lak., nagy vásárokkal.


Kezdőlap

˙