Mihály

1. Nagy-M., nagyközség Zemplén vármegye nagymihályi j.-ban (1891) 4502 tót, magyar és német lakossal; a járási szolgabirói hivatal székhelye, járásbirósággal, adóhivatallal, királyi közjegyzőséggel, pénzügyőrbiztosi állomással; van takarékpénztára, vasutállomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. A gróf Sztáray-féle itteni uradalomban arab félvérménes, gulya- és sertéstenyésztés van. - 2. Nagy-M., nagyközség Borsod vármegye mezőcsáti j.-ban, (1891) 1861 magyar lakossal.

Mihály

főangyal. Már a fogság utáni zsidók nagy tiszteletben tartották, mint nemzetünk védőjét. Neve is héber eredetü: Michael, azaz: kicsoda olyan, mint az Isten? Szent János apostol a jelenések könyvében őt nevezi a sátán legyőzőjének és a keresztény egyház őt tiszteli fővédője gyanánt. Az angyaloknak a teremtés után való lázadása óta ő áll az Istenhez hű angyalok élén, azokkal folyton küzd a gonoszság ellen és ezért a mennyei seregek fejedelmének is nevezik. Már a IV. sz.-ban templomokat építettek szt. M. főangyal tiszteletére. Főünnepét szept. 29. ülik meg a keresztények, mely nap egyúttal az összes angyali seregek fő ünnepe. Az egyházi művészet is megtisztelte őt sok jeles alkotással, melyek közül kiválnak del Sartónak (Firenze), Rafaelnak (Louvre) és Signorellinek (Sixtusi kápolna) M.-t ábrázoló hires festményei. A lengyel nemzet s az erdélyi egyházmegye védőszentje gyanánt tiszteli. Szent Mihály napja a magyar szegődések, szerződések stb. kötésénél nagy szerepet játszott.

Mihály

több magyar főúr neve. 1. M. herceg, Taksony vezér kisebbik fia, a X. sz. közepén szül. Mint neve mutatja, keresztény volt s talán maga szt. Adalbert keresztelte meg. Életének körülményei ismeretlenek. Fiai közül Vazul és Szár László szerepelt a történelemben. - 2. M., erdélyi vajda volt 1209-12. közt. - 3. M., Gertrud királyné gyilkosának, Simon bánnak testvére, 1212. maga is bán. - 4. M., Apa vagy Opud fia, Dienes nádor testvére, főpohárnok és főlovászmester s Fejér vmegye főispánja volt II. Endre uralkodásának vége felé. - 5. M., varasdi főispán 1241. IV. Béla gyermekeit a tatárok elől biztos helyre vitte, utóbb pedig Varasd és Potony végvidékét oltalmazta a gonosztevők ellen. Ezért a király 1244. négy faluval jutalmazta meg őt. - 6. M., III. András nádora volt a Szentemagócsok nemzetségéből. - 7. M., ugyanakkor a zágrábi püspökség élén állott. - 8. M., esztergomi érsek. A Bő-nemzetségből származott. 1287-95. erdélyi prépost, 1296-1303-ig zágrábi püspök volt, Mint püspök véres harcokat vívott Güssingi III. Henrik és Gárdon nevü főurak ellen III. András királyunk érdekében. III. András halála után mindjárt I. Károly pártjához csatlakozott s elősegíttette I. Károly ügyét. 1303. esztergomi érsek lett s fegyverrel foglalta el a vencelpártiaktól székhelyét. Csakhamar azonban vissza kellett vonulnia az öreg Vencel tulnyomó ereje elől s fájdalommal néznie Esztergom pusztulását. Abban pedig, hogy ezt 1304 őszén cseh hadjáratban megboszulja, megakadályozta a halál. V. ö. Wenzel, Árp. Okm. XII. 557.; Knauz, Monum. Strig. II. 528-34.

Mihály

görög keleti (bizánci) császárok:

1. M. (I.), Kuropalates vagy Rhangabé, 811-813. császár; Theophylaktos szenátor fia. I. Nikephoros császár udvari marsaljává és vejévé tette. Nikephorost előbb Stauriakos (M. sógora) követte a trónon, ki ellen azonban M. a képtisztelő, ortodox papsággal és párttal összeesküvést szőtt, melynek Stauriakos áldozatul esett (811 okt. 2.). Ámde M. akkora gyávaságot tanusított a rettenetes Krum bolgár fejedelemmel szemben (a döntő csata előestéjén megszökött), hogy saját katonái 813 jul. 11. lemondásra kényszerítették és V. (Örmény) Leót kiáltották ki utódává, aki M.-t 35 évig (haláláig) Prote szigetén kolostorban fogva tartotta.

2. M. (II.), a Dadogó, 820-829-ig uralkodott. Sokan nem tekintették törvényes császárnak, mert elődjét, V. Leót meggyilkolta volt. Azelőtt mint hadvezér szolgált I. M. és V. Leo alatt. Uralkodását folytonos összeesküvések és háboruk zavarták. A szaracénok egyre zaklatták a birodalmat és 825. Krétát is hatalmukba kerítették; Szicilián pedig arabok vetették meg lábukat.

3. M. (III.), az Iszákos, 842-867. uralkodott, az előbbinek unokája, Theophilos és a tudós meg ortodox hitü Theodora gyermeke. Atyja halálakor (842) M. még csak 4 éves gyermek volt, ki helyett eleintén anyja és nagybátyja, Bardas, vezette a kormányt. 856. M. maga kezdett uralkodni, de romlott Bardas által elcsábítva, kicsapongó életre adta magát. Midőn a szigoru Ignatius patriárka e miatt Bardast szemrehányásokkal illette, Ignatiust elzáratták és Photiust (l. o.) nevezték ki helyére, ami a görög keleti szkizma kitörésére adott okot. Basilios tábornok 867 szept. 23. megölte.

4. M. (IV.), a Paflagoniai, uralkodott 1034-1041., Zoë császári hercegnő (VIII. Konstantin leányának) második férje. Mint III. Romanos komornyikja magas állásokra emelkedett; mindamellett urát megölte és Zoë császárnőt arra kényszerítette, hogy nejévé legyen. Nemsokára azonban súlyos kórságba esett, amiért a hatalmat bátyjára, Jánosra ruházta, mig ő maga kolostorban keresett gyógyulást és lelki nyugalmat. Felgyógyulván, 1040-1041. személyesen vonult a bolgárok ellen, akiket ez alkalommal le is győzött.

5. M. (V.), Kalaphates (a. m. a hajórács), az előbbinek unokaöccse és Zoë hercegnő nővérének és utódjának, Theodora császárné férje. Theodora halálos ágyán utódának nevezte ki, de a fellázadt nemesség már egy évvel később arra kényszerítette, hogy Komnenos Izsáknak, a hadsereg jelöltjének engedje át trónját.

7. M. (VII.), Parapinakesz (a. m. a zsugori, a kapzsi), X. Dukas Konstantin császár és Makrembolitissa Endoxia fia, a tudós Psellos tanítványa, 1071-78. uralkodott. Alatta foglalták el a normannok az utolsó alsó-itáliai görög birtokokat, mig a szeldsuki törökök Kis-Ázsia tetemes részét kerítették kezeikbe. 1078 (márc.) Botoniates (III.) Nikephoros trónkövetelő lemondásra kényszerítette M.-t. V. ö. Flach, Die Kaiserin Eudokia Makrembolitissa (Tübinga 1876).

8. M. (VIII.), Palaiologos, szül. 1224., megh. 1282 dec. 11., hadvezér és utóbb császár, uralkodott 1261-82 dec. 11. Laskaris niceai császár és családjának szolgálatában állott, mely családnak különösen a II. Theodoros halála után kitört forradalomnak idejében fontos szolgálatokat tett. Jutalmul 1258. aug. a kiskoru IV. János gyámjává, 1259 jan. 1. pedig társcsászárrá lett, mely minőségben Niceában meg is koronázták. Azóta különösen a francia nagyok ellen fordítá fegyvereit, akiket Epirusban és Moreában több ízben le is győzött. Végre alvezérét, Strategopulost 1261. Konstantinápoly ellen küldötte, melyet az 1261. jul. 25. II. Balduin latin császártól visszafoglalt. Ezzel magának a latin császárságnak is vége szakadt. M.-t szerencséje és győzelmei arra birták, hogy IV. Jánost mind jobban háttérbe szorította és elvégre megvakíttatta (1261). M. alapította az utolsó görög keleti császári családot, a Palaiologosok dinasztiáját, mely 1453-ig birta a trónt. Számos háborut viselt keleti és nyugati ellenfelekkel, kik között Anjou Károly (l. o.) is nevezendő. Önéletrajzát Troitzki János adta ki Szt. Pétervárt 1885. (Imperatoris M. Palaeologi de vita sua opusculum.)

9. M. (IX.), az előbbiek unokája, III. Andronikus fia, trónörökös korában halt el 1320 okt. 12.

A görög keleti fejedelmek közé tartozik még Mihály (I.), a Kommenosok családjából, III. Alexios császár természetes unokaöccse, aki a IV. vagy latin keresztes hadjárat idején (1204) az epirusi despotaatust alapította és Artát szemelte ki székhelyéül. 1214. orgyilkos kéztől elesett. - M. (II.), az előbbinek természetes fia, 1237. Korfu szigetén és Epirusban alapított külön hatalmat, melyet a Laskaris-családból származott császárok ellen sokáig szerencsésen megvédett. Elvégre azonban Pelagoniánál 1259. döntő csatát vesztett és erre Palaiologos VIII. Mihálynak volt kénytelen meghódolni. Megh. 1271. V. ö. a kelet-római császárság történetét.

Mihály

1. lengyel király, uralkodott 1669-73. Wisniowiecki Jeremiás vajda fia, Koribut herceg (Jagelló öccsének) sarja. János Kázmérnak a rendek által kierőszakolt lemondása után választották királlyá, mely méltóságra M. gyöngesége érzettében könnyezve vállalkozott. Nőül vette Eleonore hercegnőt, I. Lipót császár és magyar király hugát, de az oroszokkal és a kozákokkal szemben éppen olyan gyámoltalannak mutatkozott, mint a törökök ellenében és V. Mahmud szultán elvégre gyalázatos békére és adófizetésre kényszerítette (1672). Az ország szerencséjére Sobieski Jánosban jó hadvezére akadt, aki egyévvel M. halála után (1673 nov. 10.) a törököt Khocimnál visszaverte. 1674. ő lett M. utóda.

2. M. Nikolajevics, orosz nagyherceg, I. Miklós cár negyedik fia, szül. okt. 25. A tüzérkarba lépett, melynek soraiban a táborszernagyi rangig emelkedett. 1863. a Kaukázus-tartomány élére állították mint helytartót, 1877. pedig az Örményország elfoglalásával megbizott hadtestet vezényelte, mellyel Karsz várát megadásra kényszerítette és Erzerumig nyomult elő. Az 1878. békekötés után II. Sándor tábornaggyá emelte és újra kinevezte a Kaukázus-tartomány kormányzójává. 1881. Szt. Pétervárra hivták és a birodalmi tanács elnökévé, nemkülönben a tüzérség főfelügyelőjévé tették. 1857 aug. 28. Olga (Cecilia) badeni hercegnőt vette nőül, akitől 6 fia és egy leánya, Anastasia (III. Frigyes Ferenc mecklenburg-schweirini herceg neje) született.

3. M. Obrenovics, szerb fejedelem, született Kragujevácban 1825 szeptember 4., mint Obrenovics Milos fejedelem második dia, meggyilkoltatott a topcsideri parkban Belgrád mellett 1868 jun. 10. Két ízben uralkodott; először atyja lemondása és bátyjának, Milánnak halála után. 1839 jul. 8. a porta Szerbia fejedelmének nevezte ki, de már 1842 szept. 7. kénytelen volt a Karagyorgyevicsok által szított lázadás folytán Zoimonyba szökni. Ekkor a nemzetgyülés családjával együtt száműzte, mire eleintén Bécsben és Berlinben, később pedig romániai jószágain élt. Midőn ismét atyja Obrenovics Milos jutott a trónra 1858., visszatért vele Szerbiába, hol atyja halála után 1860. másodszor is a trónra lépett és uralkodott haláláig. Gyilkosai a Radovanovics-család tagjai voltak, kiket az Omladina-párt bérelt föl. Karagyorgyevics Sándor exfejedelmet, kit sokan az összeesküvés értelmi szerzőjének tartottak, a magyar királyi Kuria a vád alól felmentette. Gyermekeket M. nem hagyott hátra. Özvegye, Hunyadi Julia grófnő, 1876. Arenberg Károly herceget választotta második férjének. M. finom műveltségü és nemes jellemü ember volt, adó- és katonasági reformokat létesített és a törököket a szerb várak kiürítésére reábirta. Belgrádban szobrot emeltek emlékére. Utódja unokaöccse, IV. Milán (l. o.) lett.

4. M., szerb metropolita, szül. Kragujevácban 1830., mint szegény szülők gyermeke. Szerb ösztöndíjjal Kijevben teologiát tanult és pappá szenteltetett, mire a belgrádi papi szeminárium tanára lett. Már 1859-ben Milos fejedelem által szerb metropolitának, azaz a görög keleti szerb egyház fejének neveztetett ki. M. Oroszország buzgó barátja volt és mint ilyen ezen görög keleti vallásu nagyhatalomhoz való szoros csatlakozás mellett küzdött. Midőn a berlini békekötés után Milán király és a haladópárti minisztérium Osztrák-Magyarországhoz közeledtek, M. velük ellentétbe jutott, mely még élesebb lett, mikor ő kénytelen volt Milán király ellen a szerb hierárkia jogait megvédeni. 1883. Milán megfosztotta állásától és ekkor Oroszországba száműzetésbe ment. Milán király lemondása után 1889. visszatért Szerbiába és visszahelyeztetett a metropolitai méltóságba. Mint metropolita ő kente fel 1889 jul. 2. az ifju Sándor királyt Szerbia királyának.

Mihály

Attaliates, bizánci jogtudós a XI. sz.-ból; egy jogtudományi gyüjteményen kivül megirta az 1304-79. évek történetét is. Mind a kettőt kiadta Bekker (Bonn 1853).

Mihálydi

kisközség Szabolcs vármegye nagykállói j.-ban, (1891) 1202 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Mihály- és György-rend

angol érdemrend, melyet III. György király 1807 ápr. 27. alapított. Alapszabályai, melyet 1818 aug. 12. nyert, 1826 ápr. 5., 1832 okt. 17., 1851 jan. 31., 1877 máj. 30. és 1887 márc. 19. változást szenvedtek. Az utolsó ízben megállapított szabályok szerint a rend az uralkodón és nagymesteren kivül három osztályba sorozott lovagokból áll, u. m. 65 nagykeresztes, kik közé a tiszteletbeli és rendkivüli lovagok is tartoznak, 200 lovagparancsnok s 342 társ, ideszámítva a tiszteletbeli tagokat. A rend Malta sziget lakosai részére, vagy ottan hivataluknak érdemeket szerzett idegenek részére van szánva. Jelvénye aranyszegélyü, fehér zománcos tizennégyágu kereszt, fölötte a biborbélésü arany angol korona. Középpajzsa kerek, rajta az előlapon szt. Mihály, hátlapján szt. György képe. Körülötte a elő- és hátlapon aranyszegélyü égszinkék karikában «Auspicium melioris aevi» arany fölirat. Szalagja sötétkék, középen skarlátvörös csíkkal.

Mihályfa

község, l. Kemenes-M.

Mihályfalva

község, l. Ér-Mihályfalva.


Kezdőlap

˙