Miribel

város Ain francia départementban, 8 km.-nyire Montlueltől, a Rhône jobbpartján emelkedő dombokon, vasút mellett, (1891) 3420 lak., sálszövéssel és selyemkelme-festőkkel.

Miribel

Mária Ferenc József, francia tábornok, szül. Montbannotban (Isere) 1831 szept. 14., megh. Chatelardban 1893 szept. 12. Miután a párisi politechnikumot és a metzi tüzériskolát elvégezte, 1853. és 17. lovas tüzérezredhez került mint hadnagy. 1855 május havában ezredével a Krimbe küldték, ahol részt vett Szebasztopol ostromában és megvételében, s honnan mint hadnagy tért vissza. Majd a gárdatüzérséghez helyeztetvén át, részt vett az 1859-iki olasz hadjáratban. A magentai ütközet után a becsületrenddel tüntették ki; Solferinónál súlyosan megsebesült s 1859 végén századossá tették a 18-ik lovas tüzérezredben. 1862. a Mexikóba küldendő tüzérségi törzskarba osztatván be, részt vett Bazaine alatt a mexikói hadjáratban s Puebla megvételénél kitüntette magát. 1865. visszatért Franciaországba s Randon hadügyminiszter mellé osztatott be. 1867. dandárparancsnoki ranggal tagjává lett azon nemzetközi bizottságnak, mely Szt. Pétervárt ült össze a robbantó lövegek alkalmazásában kérdésében. Egyúttal katonai attasénak nevezték ki a szentpétervári francia nagykövetségnél, ahonnan 1870 tért vissza. Erre az egyik párisi hadtest tüzérségi parancsnoka lett, 1870 végén pedig mint egy gyalogdandár parancsnoka részt vett a Champigny és Buzenval mellett vívott harcokban. A kommün elleni harcban a tüzérséget vezényelte. A háboru teljes befejezése után a 8. tüzérezred parancsnokává, majd a 6. hadtest tüzérségének főparancsnokává tették s 1875. egy gyalogdandár vezényletét bizták rá. 1877. részt vett a német hadsereg nagy gyakorlataiban a Közép-Rajna vidékén; azután a francia törzskar főnöke lett; mignem 1879. az V. hadtest tüzérségi osztályparancsnokká léptették elő. 1884. Oroszországba küldték a nagy hadgyakorlatokra. 1888. mint a 6. hadtest parancsnoka működött Nancyban; egyúttal a legfőbb hadi tanács tagjává is kinevezték. 1890 máj. a hadsereg törzskari főnöke lett oly tágas hatáskörrel, hogy a hadügyminisztertől függetlenül intézkedett.

Miricilalkohol

(myricilalkohol), melisszilalkohol, melisszin. A zsírnemü alkoholok legmagasabb tagja; képlete C30H61.OH. Előfordul a közönséges viaszban mint palmitinsavas miricil, melyből nedves káliumhidroxiddal való összeolvasztás útján kapható. Vizben oldhatatlan, legjobb oldószere a benzol Op. 85°.

Miricin

a méhviasz borszeszben nehezen oldható része. A M. palmitinsavas miliessziléter.

Miriditák

l. Mirditek.

Mirié-földek

l. Erázi.

Mirigy

(glandula), általában az állati és emberi szervezetben jelenlévő sokféle kicsi, csomós, majd nagyobb tömegü szerv, p. máj-, lép-, vese-, nyirokmirigyek, pajzsmirigyek stb. Ily módon azonban igen eltérő szerepü és jelentőségü képződmények jutottak a mirigy elnevezés alá. Ezen képződmények egy része ugyanis, p. a máj, vese stb. bizonyos váladékot termelnek, amik a mirigyből kivezető csövek útján vezettetnek rendeltetési helyökre; másik nagy részük azonban, mint a nyirokmirigyek és lép kivezető csővel nem is birnak és mint szövettani vizsgálatok kiderítették, egészen más szerkezetüek is. Jelenleg valódi mirigyeknek csak a váladékot termelő és kivezető csővel biró mirigyeket tekintjük; ilyenek a máj, vese, tulajdonképen a tüdők is, továbbá a nyálmirigyek (fültövi, állati, nyelv alatti M., hasnyálmirigy), de ide tartoznak a nyálkahártyákon végtelen számban jelenlévő apró mirigyek is, melyek mindannyian kivezető csövecskével birnak és a nyálkahártyák váladékát termelik. Mindezen valódi mirigyek másik fontos tulajdonsága, hogy elválasztó sejteik hámeredetüek, mig a kiválasztó csővel nem bitó mirigyek kötőszöveti származásuak. Vannak azonban kivezető cső nélkül hámeredtü mirigyek is, mint p. a pajzsmirigy, ez azonban csak másodlagos körülmény, miután fejlődésük kezdetén valódi mirigyeknek tekintendők. Végre pedig egész mát eltérő eredetü csomókat is mirigynek nevezünk, mint az érszármazásu fejverőéri és farkmirigyet (glnadula carotica és coccygea). - M. vagy ikra (aden), a növénytesten apró szemölcsféle gömböcske vagy hólyagosan felpuffadt sejtcsoport, mely legalább bizonyos időben enyves vagy gyántás folyadékot rejt vagy választ ki, p. a rügy pikkelyeit gyakran mézganemü v. gummi-, nyálka- és balzsamcseppekből keveredett anyag által tartja össze. A mirigyeket majd csak egy sejt alkotja, p. a fekete ribizke levelén, ekkor ikrasejt v. mirigysejt (glandula cellularis, aden cellulare) a neve, v. több sejtje közé még edény is járul, mint a mandola és cseresznye levele nyelén. Ez az edénymirigy (gl. vascularis). Ha a M. a szőr végső sejtjét tetőzi, mirigyes vagy ikrás szőrnek (pikus glandulosus v. glandulifer) mondjuk. L. Kosbor.

Mirigyfű

(növ.), l. Kalapfű.

Mirigykór

csikókeh, jónemü mirigy (Adenitis equorum), a lovaknak sajátos heveny fertőző megbetegedése, melynek tipikus eseteiben a felső utak hurutja kiséretében a szomszédos, esetleg a távolabbi nyirokmirigyek (l. o.) genyesedő gyuladása fejlődik ki. Régebben a fiatal kor specifikus betegségének tekintették oly értelemben, hogy kiállása majdnem szükségképen hozzátartoznék a test fejlődésének rendes menetéhez s hitték azt is, hogy némelykor elfajulás útján takonykórba (l. o.) mehet át. Ma kétségtelen, hogy a M. egészen önálló kóralak, melyet külön sajátlagos ragály okoz, hogy tehát ragályozás nélkül nem fejlődhetik ki. A megbetegedett orrfolyásában mindig vannak jelen hosszu hullámos láncolatokká fűződő apró kerek baktériumok (Streptococcus equi Schütz), melynek tiszta kulturája a bőr alá ojtva genyes gyuladás, fiatal lovaknak orrába fecskendezve orrhurutot, majd a M.-hoz hasonló megbetegedést idéz elő. A természetes fertőzése is mindenek szerint ugy történik, hogy a beteg állatok orrából kifolyó váladék vagy tályogok genyének részecskéi közvetlenül vagy pedig ily váladékokkal szennyezett tárgyakkal való érintkezés útján egészséges állatok orrába jutnak. Némelykor azonban a belek nyálkahártyáján keresztül is történhetik a fertőzés. A betegség iránt kizárólag az egypatás állatok fogékonyak s rajtok az leggyakrabban a fiatal, ˝-5 éves korban észlelhető, kivételesen azonban már 1-2 hónapos, valamint másfelől az 5 évnél idősebb állatok is megbetegszenek. Tapasztalat szerint a M. az esetek tulnyomó többségében csak egyszer lepi meg életében az állatot és kiállása a beteget immunitással (l. o.) ruházza fel a későbbi fertőzésekkel szemben.

A M. tünetei a fertőzés után 4-8 nap mulva kezdenek kifejlődni. A lázas bántalom általános jelei kiséretében, minő a bágyadtság, rosszabb étvágy, a test hőmérsékletének 2-3 fokkal való emelkedése, az orr nyálkahártyájának hurutjára utaló tünetek jelentkeznek. E hártya kivörösödése mellett kezdetben savós-nyálkás, később genyes orrfolyás mutatkozik, mely csikóknál rendszerint darabos, az orrnyilások széleihez alig tapad és a beteg azt prüszkölés v. köhögés közben darabokban löki ki az orrból. Egyidejüleg az áll mögött, az alsó állcsont két ága közötti téren, az itt elhelyezett nyirokmirigyek gyuladása következtében gyorsan növekvő duzzanat fejlődik, mely igen feszes és tömött, meleg és fájdalmas tapintatu és hátrafelé a torokig érhet vagy a toroktájat is befoglalja. Miatta a betegek fejöket mereven előre nyujtják, hogy az lehetőleg nyilt szögletet képezzen a nyakkal. A daganat több napon át látszólag változatlan maradt, végre azonban egy vagy több helyen megpuhul, majd e helyeken a folyton vékonyodó bőr feltörik és a támadt nyiláson fehér vagy kevéssé sárgás, sűrü tejhez hasonló geny ömlik kifelé. Ezután az összes kóros tünetek gyors enyhülése közben a daganat leapad, a bőr alatt levő üreg kitöltődik, a nyilás szélei összetapadnak és a folyamat meggyógyul. A betegség tetőfokán a daganat nyomása folytán a nyelés nehezített, de miatt a viz és a takarmány az orron keresztül visszafolyik, a betegek táplálkozása ily módon szenved, de a tályog feltörése után hamar feljavulnak. Az esetek egy részében súlyos torokgyuladás csatlakozik a bántalomhoz, sőt a torok körül elhelyezett nyirokmirigyek is elgenyesedhetnek, amire azután a geny a bőrön v. a szájon keresztül kifelé ürülhet, némelykor azonban a beteg már előbb megfulad vagy pedig a geny egy részének a légutakba jutása folytán halálos tüdőgyuladás fejlődik ki. Kivételesen a test egyéb tájain elhelyezett nyirokmirigyek is megbetegszenek (vándorló M.) és ha a bőrhöz közel fekszenek, akkor feltörésük után gyógyulás állhat be, de a test belsejében levők genyesednek el, akkor rendszerint elhullással végződik a bántalom. Általában a M. a kedvezően szokott lefolyni és a súlyos komplikációk a kivételek közé tartoznak. Egy éven aluli csikók közül körülbelül 3%, idősebb betegek közül még kevesebb szokott elhullani.

A védekezés a M. ellen abban áll, hogy az iránta nagyon fogékony csikókat a betegektől, valamint az ezektől lakott helyiségektől és a velök érintkezett tárgyaktól lehetőleg távolt tartjuk. Annál szükségesebb ez, mert ha később talán mégis megbetegszenek, az idősebb korban sokkal kevésbbé veszedelmes a baj. Ha minden óvatosság dacára a betegség valamely csikóállományban mégis fellép, akkor az egészségesnek mielőbbi áthelyezésével nem fertőzött helyre sokszor útját állhatni a bántalom tovább terjedésének. Közben, valamint a járvány megszünte után, az istállót és udvart, valamint az összes berendezési tárgyakat alaposan fertőtleníteni kell, mert ennek elmulasztása esetén a járvány évente ismétlődhetik. Az évközben, járványmentes időben is, időszakonkint rendszeresen ismételt fertőtlenítéssel a betegség fellépését még biztosabban meg lehet akadályozni. A gyógykezelés az egyes esetek súlyossága és a betegek egyénisége szerint módosul és ezért azt szakértőre kell bizni. V. ö. Hutyra, Állatorvosi belgyógyászat (I. köt. 1894).

Mirigyvész

l. Pestis.


Kezdőlap

˙