Mogisztán

(persa) a. m. pálmavidék, keskeny partvidék Kermanban (l. o.), mely a tenger mentén fekszik, ott, ahol a déli part É-ra és ÉNy-ra hajlik; klimája egészségtelen, néhol azonban oly kellemes, mint Sirászé. Fő terményei: a gyapot, a búz, az árpa, a mézga, de különösen a datolya.

Mogontiacum

(máskép Magontiacum és Moguntia is), ókori város Galliában, most Mainz.

Mogor

a magyarok mondai őse, l. Magor. - M. nemzetség, l. Magyar.

Mogoric

község Lika-Krbava vmegye gospici j.-ban, (1891) 1709 horvát-szerb lak.

Mogos

nagyközség Alsó-Fehér vmegye verespataki j.-ban, (1891) 3077 oláh lak.

Moguer

(ejtsd: mogér), az ugyanily nevü járás székhelye Huelva (ettől 9 km.-nyire) spanyol tartományban, a Rio Tinto-torkolat balpartján, (1887) 8750 lak., cognacgyártással, borkereskedéssel. M. a római Lontici; Kolumbus első expediciója alkalmával a legénység egy része M.-ből került ki.

Mogul

vagy közönségesebben nagy M. (angolul mughal), igy nevezték mongol eredetük okáért, bár valóságban inkább törökök voltak, a Baber dinasztiát. A nagy hódító, a rettenetes Timur v. európaias alakjában Tamerlán 1398. átkelve a Induson, óriási értékü hadi zsákmánnyal terhelve tért vissza egy évig tartó rabló hadjáratából hazájába. Rendesen ettől a betöréstől számítják a M. család indiai uralmát, jóllehet sokkal később Timurnak atyai ágon ötödik utóda Zehir ed-Din Baber (szül. 1483., megh. 1530.) lett Indiának első M. leigázója. Nevezetes M. uralkodó volt utóda Humájun, de a M. család legnagyobb hatalma és fénykora a hires Dselál ed-Din Akbár idejében esik (szül. 1542., megh. 1605.). Hatalmas fejedelem volt a kegyetlen Dsihángir, ki első adott némi kereskedelmi engedményeket az angol-indiai társaságnak. Lassan-lassan bomladozni kezdett a M.-ok óriási terjedelmü birodalma, 1707-től számítják a M. uralom hanyatlási korszakát. Delhi elfoglalása az angolok által 1803. az utolsó maradványát a hatalomnak is kivette Alem sah kezéből. Névleg még mint India fejedelmei szerepeltek a Delhi székelő s az angol-indiai társaságtól évdíjat húzó M. császárok 1857-ig, mikor az ind fölkelésben való részvétük miatt a méltóság árnyékától is megfosztattak. Az utolsó M. császár, egy 90 éves aggastyán, Rangunba deportálva halt el s 24 fia és unokájának életében került a felkelésben való részvételük. L. még Magor.

Mogyoro

(növ.), l. Mogyorófa és Álcsésze.

Mogyoróalj

(növ., Asarum Tourn., kerek kapor; kapotnyak, kopotnyik neve a szlávból származik, igy nevezi az É-i és D-i szláv ma is hazánkban), a farkasalmafélék génusza 13 faja (hazánkban és Európában csak 1) Európa és Ázsia mérsékelt vidékein s É.-Amerikában terem. Az A. Europaeum L. (l. az ábrát) többnyáréltü fű, tőkéje terjeszkedő, levele szép veseképü, kitelelő, a tövéből magános, kurta nyelü pirosbarna leples virága nő.

[ÁBRA] Mogyróalja-fű, lent külön a virága, fent ugyanaz, a lelep nélkül.

Tőkéje bors- és kámforszagu, frissében kellemetlen mint a valeriana, csípős, rossz ízü. Tartalma vialerianaszagu párolgó olaj meg az asarin v. asaron (M.-kámfor), mely hihetőleg olajának oxidációjából keletkezik. Az É.-amerikai A. arifolium Michx. tőkéje gyenge gyömbér-ízü, azért hazájában vad gyömbérnek mondják. Az A. Canadense L. tőkéje jóillatu. - Mogyoróalja-gomba az Agaricus (v. Entoloma) rhodopolius Fr., l. Galóca.

Mogyoróbogár

(Balaninus nucum L.), a fedeles szárnyuak rendjébe, az ormányosok családjába tartozó bogárfaj. A kifejlett bogár alig 6-7 mm. hosszu, fekete, világos szürke pikkelyekkel fedett. A nőstény a még éretlen fiatal mogyoró héját átrágja egészen a beléig s oda rak egy petét; a seb csakhamar beforrad, és a mogyorópondrónak nevezett lárva a mogyoró belét felemészti, azután a héját keresztül rágja (lyukas mogyoró), a földre leesik, ahol bábbá alakul át.


Kezdőlap

˙