Nemes földpát

(ásv.), l. Adulár.

Nemes gránát

(ásv), l. Almandin.

Nemes hölgyalapítvány

l. Kanonisszák és Mária Terézia nemes hölgyalapítvány.

Nemesianus

Marcus Aurelius Olympius, latin költő, a Kr. u. III. sz.-ból Karthágóból származott s nevét a halászatról (Halieutica), vadászatról (Cynegetica) és hajózásról (Nautica) irott tanító költeményei tették hiressé. Hibásan tulajdonítják neki a De aucupio c. költemény töredékét, ellenben a négy eklogát, melyet későbbi másolók Calpurniusnak (l. o.) tulajdonítanak, N. irta. Eredeti és állítólagos műveinek összes töredékeit legutóbb Bährens adta ki: Poetae latini monores (Lipcse 1881).

Nemesi birtok

l. Nemesi javak

Nemesi előnév

Németországban előnév gyanánt régebben a «von» szócska szolgált, de rendesen csak a lakhelyet, az uradalmat, vagy a törvényhatóságot jelentette. A nemességet szerzők csak azon esetben használtak előnevet is valamely létező terület után, ha azt hűbér gyanánt nyerték. 1400-on tul ez ritkán fordult már elő. A XVI. Sz. óta nemesítetteknél az illetőnek költött előnevet adtak. 1630 óta a «von» jött használatba az újonnan nemesítetteknél, de ezt az előnevet gyakran régi nemesi családok is fölvették, kiknek tulajdonképeni előnevük nem volt. Költött előnevek főleg Ausztriában használtatnak. Németországi és hollandiai családok, különösen a régibb eredetüek, gyakran használják nevük mellett a «von» illetve «van» szócskát, a nélkül, hogy nemeseknek tartatnának. Hollandiában a «de» sem jelent még nemességet, a nemesi előnév gyanánt itt a «Jonkheer» szolgál. A nemességi előnév jogtalan használatát a német büntetőtörvénykönyv 360.§-a 150 márkáig, esetleg 6 hétig terjedő elzárás, illetve pénzbirsággal sujtja. Nálunk e tekintetben az 1879. XL. T.-c. intézkedik. L. Nemesség.

Nemesi felkelés

(insurrectio), l. Felkelés.

Nemesi javak

(jura possessionaria). A magyar magánjog mindenkor különbséget tett nemesi, polgári és paraszti javak között. Kivételt alkottak a szabad kerületek; Erdélyben a székely és a szász föld. A N. többféle nemeit különböztették meg a HK. 1. 24.§ 4. Alapján, amely szerint: «birtoki jog (jus possessionarium) alatt közönségesen értendők: várak, kastélyok, erősségek, kulcsos városok, mezővárosok, faluk, birtokrészek, földek, rétek, erdők és puszták», amely felosztás alapján különös jelentőséggel birtak: az uradalmak(dominiumok), a többek által felosztva birt birtokrészek vagyis az u. n. közbirtokosságok (compossessoratus) és a nemesi telkek (curiae nobilitares).

A nem nemeseknek 1844. évig nemesei javakra nézve birtokképességük nem volt. Újabb jogtörténeti tanulmányok kiderítették ugyan ezt s Wenzel Gusztáv a Magyar és erdélyi magánjog rendszere címü nagy művében kimutatta, hogy jogunknak ez a tétele sem a Hármaskönyvön, sem hazai törvényeinkben nem alapult s hazánk magánjogi rendszerének szellemével is ellenkezett. De bármiként csúszott is be az jogunkba, a tétel mint tény elvitázhatatlan, s Kelemen élő jogot tanított, midőn azt tanította: «quod soli nobiles sint jurium possessionarium tenendorum capaces» s tény, hogy törvényhozási intézkedésre volt szükség, mely (1884. IV. t.-c.) a nem nemeseknek a nemesi javakra vonatkozólag birtokképességét megállapította, rendelvén, hogy «az országban s kapcsolt részeiben született, állandóan lakós törvényesen bevett bármely vallásu nem nemes honfiak, általuk bármi címen eddig szerzett v. jövőben szerzendő nemesi javakra nézve nemesség hiánya miatt, nem birhatási ügyúton ezentul nem háborgattathatnak». E törvény után is birtokképtelenek voltak az idegenek és a zsidók. Az idegenekre nézve csak az 1852. Évi november 29-iki ősiségi pátens 14. §-a mondotta ki, hogy «bárminemü fekvő javak szerzésében a honovulás v. belföldiség hiánya miatt senki sem gátoltathatik». A valláskülönbségnek a magánjogokra befolyását is csak az ausztriai polgári törvénykönyv behozatala szüntette meg. Az Országb. Ért. (1861) 22. §-a pedig a vallás különbségéből kifolyó, az ausztriai törvények uralma alatt bővített polgári magánjogokat jelen állapotukban meghagyta. A birtokképesség további korlátozása az u. n. holtkézi törvény, amely a főpapokat, egyházakat és monostorokat új birtokszerzéstől eltiltotta, hacsak a király egyes esetekben felmentést nem ad. A holtkézre vonatkozó s mindeddig törvény által el nem törölt törvények az 1498. LV. És LXV., 1647. XVII., 1715. XVI. T.-c. 5. §. Legújabban a megy, kir. Kuria a holtkézi törvényeket többé érvényben nem levőknek nyilvánította. Egyebekben az 1848-iki törvényhozás által inaugurált reformok folytán a nemesi, polgári és paraszti javak közötti különbség nagyrészt csak jogtörténelmi értékkel bir.

Nemesi korona

l. Korona.

Nemesi próba

v. őspróba, voltaképen a nemesi születésnek bizonyítása, a nemesi oklevél előmutatása, vagy tényleg gyakorolt előjogok vagy kiváltságok bizonyítása által. Rendesen a leszármazási (filiatio) próbánál fordul elő, midőn az a cél, hogy az illető, kinek nemessége bizonyítandó, közvetetlen és törvényes leszármazottja bizonyos számu nemes ősöknek. Ez utóbbi olyformán történik, hogy az apa és anya midkét ágból két, a nagyszülők mindkét ából négy, a szépapák, szépanyák nyolc őst alkotnak s igy tovább. A próba két részből áll: a filiáció, vagyis az egyenes törvényes leszármazás bizonyítása és a nemesi címer-approbáció, azaz annak igazolása, hogy a legvégső ősök nemes születésüek voltak, s hogy a kimutatott címerek valósággal az illető családok címerei. Ausztria-Magyarországban jelenleg a N. letevése a következő esetekben kivántatik: a maltai (johannita) vagy német lovagrendbe, a bécsi, prágai, mariaschuli (brünni), innsbrucki és grazi hölgyalapítványi intézetekbe való fölvételnél, a kamarás, nemesapródi, csillagkeresztesi méltóság és az udvarképesség elnyerésénél és régebben a Szt. István-rend adományozásánál. Az őspróbák letételére nézve Mária Terézia 1766 máj. 21-iki rendelete ma is, csekély kivétellel, irányadó.


Kezdőlap

˙