Nemzeti Park

l. Yellowstone.

Nemzeti párt

az 1867-iki közjogi alapon álló ellenzéki párt. A párt neve eredetileg: közjogi alapon álló egyesült ellenzék v. mérsékelt ellenzék volt. Ez az egyesült ellenzék 1878. alakult és pedig részint azokból a képviselőkből, akik már a Deák-párt és a balközép fuziója alkalmával a Deák-pártból kiváltak és Sennyey Pál báró vezetése alatt külön pártárnyalatot alkottak, részint azokból a képviselőkből, akik később, nevezetesen a boszniai akkupáció és az Ausztriával létrejött második kiegyezés miatt váltak ki a szabadelvü pártból és a fuzió kormányával szemben ellenzéki álláspontra helyezkedtek. Vezérei Apponyi Albert gróf és Szilágyi Dezső lettek. Programmjának főbb pontjai: Ausztriához való viszonyunkban az 1867-iki kiegyezés által a nemzet részére biztosított jogok sértetlen fentartása, a pénzügyi bajok orvoslása és a közigazgatás korszerü reformja voltak. 1890. a kabinet újjáalakításakor Szilágyi Dezső igazságügyminiszterré neveztetett ki, az egyesült ellenzék pedig kizárólag Apponyi Albert gróf vezérlete alatt működött. 1891 végén az országgyülés feloszlatását megelőzőleg fejtette ki Apponyi Albert gróf a képviselőházban azt a programmot, melynek alapján a közjogi alapon álló egyesült ellenzék felvette a N. nevet. Ezt a magyar nemzethez intézett Szózatban proklamálta, melynek sarkelvei: nemzeti politika az 1867-iki kiegyezés alapján; a közös hadsereg kiegészítő részét tevő magyar hadseregben magyar katonai nevelés által a magyar szellem és hazafiui érzés ébren tartása; erős magyar államhatalom szervezése egyfelől, erőteljes nemzeti élet másfelől; a törvényhozás és a választási törvény, az igazságszolgáltatás és a közigazgatás reformja, a szabadság és nemzeti erő biztosítékaival; nemzeti szellemben vezetett közoktatás; az ország önálló közgazdasági egyénítése az 1867-iki törvény valódi szellemében. A N.-nak két napilapja van: a Nemzeti Újság és a Budapester Tagblatt. - N. (német), l. Nemzeti szabadelvü párt.

Nemzetiség

l. Nemzet.

Nemzetiségi egyenjoguság

l. Egyéni szabadságjogok, Nemzet és Nemzetiségi törvény.

Nemzetiségi izgatás

Aki gyülekezetben, nyilvánosan szóval, vagy aki nyomtatványban, irat, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által valamely nemzetiséget gyülöletre a másik ellen izgat: vétség miatt két évig terjedhető államfogházzal és 1000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

Nemzetiségi törvény

Magyarország nem u. n. nemzetiségi, hanem nemzeti állam (l. Nemzet), de az egységes politikai nemzetnek tagjai különböző nemzetiségekhez tartozván, a viszonyt a N.-nek nevezett 1868. XLIV. t.-c. »a nemzetiségi egyenjoguság tárgyában» szabályozza. A törvénynek az alkotmánynak megfelelően alapelve az, hogy: »Magyarország összes honpolgárai politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartoznék is, egyenjogu tagja». Másik alapelve az, hogy az az egyenjoguság csakis az országban divatozó különféle nyelvek hivatalos használatára nézve eshetik különös szabályozás alá. A törvény tehát a honpolgárok teljes egyenjoguságának épségben tartása mellett csakis a különféle nyelvek hivatalos használatát szabályozza: l. államnyelv, az országgyüésnek tanácskozási s ügykezelési nyelve, a kormánynak, az államkormány által kinevezett minden biróságoknak hivatalos nyelve s az országos egyetemeknek előadási nyelve kizárólag a magyar; 2. a törvényhatóságok jegyzőkönyvi nyelve a magyar, de e mellett használható az a nyelv is, amelyet a képviselőtestület tagjainak legalább 1/5 része jegyzőkönyvi nyelvül óhajt; 3. peres ügyekben a törvény különbséget tesz a szerint, amint a fél ügyvéd segélyével él vagy nem s az első esetben az addigi gyakorlatot tartván fenn, meghatározza a fél által használható nyelveket s a perek tárgyalási nyelvét, ez utóbbi tekintetben azonban a törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvére vonatkozó engedély a biróságok államosítása folytán s a törvény ama rendelkezéséhez képest, hogy a kormány által kinevezett biróság hivatalos nyelve a magyar, változást szenvedett; 4. a községek jegyzőkönyvi nyelvére a 2. alattiak megfelelően irányadók; 5. a 26. § biztosítja a tanodák s más intézetek felállításának s e célból társulatok alakításának szabadságát az állam felügyelete alatt; 6. az egyházközségek iskoláikban az oktatás nyelvét tetszés szerint határozhatják meg; a magyar nyelvnek kötelező tanításáról az 1868. XXXVIII. és 1879. XVIII. t.-cikkek gondoskodnak, mig azonban amaz a magyar nyelvet csak a felsőbb népiskolákban és a polgári iskolákban vette fel a köteles tantárgyak közé, az utóbbi törvény szerint az az összes bárminemü nyilvános népiskolákban köteles tantárgyat képez; 7. Horvát-Szlavonországokra a törvény ki nem terjed. L. még Nemzet.

Nemzeti szabadelvü párt

(Nationaliberale Partei), német politikai párt, mely 1866., a háboru befejezése után vált ki a német haladó pártból. Bismarck akkor arra kérte a porosz képviselőházat, hogy felejtse a multat; a haladó párt egy része erre nem hajlott, más része ellenben elfogadta a békejobbot és 1866 nov. 17. mint nemzeti párt külön párttá alakult. Programmjukban az alkotmányos elveket hangoztatták, melyekben a német egység legbiztosabb pajzsát ismerték fel. 1880 aug. 30. a N. bal frakciója Rickert és Bamberger alatt elszakadt a párttól és szabadelvü egyesület (vagy secesszionisták) cím alatt külön párttá szervezkedett, amely azután a német szabadelvü párttá (l. o.) egybeolvadt.

Nemzeti Szalon

magyar képzőművészek és műpártolók egyesülete. Alakult Budapesten 1894. abból a célból, hogy a magyar képzőművészet erkölcsi, anyagi és kulturális érdekeinek fölkarolását, a testületi szellem fejlődését előmozdítsa, a művészek és a közönség közti érintkezést élénkebbé tegye. Az egyesület helyiségében (most Budapest, Újvilág-utca 2. sz.) állandó művásárcsarnokot tart, amelyben a tagok eladandó művészeti termékeit, festményeket, szobrokat stb. kiállítja.

Nemzeti szellem

l. Néplélek.

Nemzeti szin

az 1848. XXI. t.-c. a N.-t és ország címerét ősi jogaiba visszaállítván, s a három szinü rózsa polgári jelképen újra felvevén, rendeli, hogy: »minden középületeknél s közintézeteknél minden nyilvános ünnepek alkalmával és minden magyar hajókon a nemzetilobogó és ország címere használtassék». A kapcsolt részeknek szabadságukra hagyván, »hogy az ország szinei és címere mellett saját szineiket és címerüket is használhassák». A kapcsolt részekre vonatkozó intézkedésnek némi módosítását tartalmazza a magyar-horvát kiegyezésről szóló 1868. XXX. t.-c. 61. §-a, megengedvén azt, hogy azok, de csakis »határaik között» és kizárólag »belügyeikben» saját országos egyesült szineiket és címerüket használhassák, az utóbbit mindazonálal Szt. István koronájával fedve. A hivatkozott t.-c. 62. és 63. §-ai szerint továbbá: a magyar korona országai közös ügyeinek jelvénye: Magyarország s Horvát-Szlavon- és Dalmátországok egyesített címerei. Közös ügyek tárgyalásakor azon az épületen, ahol a közös országgyülés ülésezik, a magyar lobogó mellé az egyesült horvát-szlavon-dalmát lobogó is felvonandó. L. még Magyar zászló.


Kezdőlap

˙