Nicander

(ejtsd: - kander) Károly Agost, svéd költő, szül. Strengnäsben 1799 márc. 20., megh. 1939 febr. 7. Upsalában tanult, 1823. a király titkári irodájába lépett s ott működött haláláig. Legsikerültebb műve: Runesvärdet och den förste ridderen (1820), szomorujáték; irta továbbá: Tassos död (1826); Konung Enzio (1827); Minnen frĺn Södern (2. kiad.) Örebro 1862-63); Hesperider (2. kiad. u. o. 1860); Lejonet i öknen (Stockholm 1838); Napoleon apoteozisa, stb. Összegyüjtött költeményei Stockholmban (4 köt., 1839-1841) jelentek meg halála után.

Nicandra

Adans. (növ., szilkesark Diószegiéknél), a burgonyafélék fajaszakadt génusza Peruban, de már sok helyütt, Budapesten is elvadult. Kelyhe felfuvódik mint a zsidócseresznyéé, ötélü, szirma harangalaku, kék, bogyója 4-5 rekeszü a tág hártyás kehelyben, állítólag mérges. A N. physaloides L. szára két-kétágu, egész méter magas, levele kikanyargatott szegletes; gyökere egynyárári. Csinos termete van, gyorsan nő, kertbe fás helyre ültetik, s ha egyszer elültették, magától szaporodik.

Nicaragua

a középamerikai köztársaságok legnagyobbika az Antillák tengere, a Nagy-oceán, Honduras és Costa Rica közt, 150,657 km2 területtel. N. földje alacsonyabb (áltag 1000 m.) mint a vele határos országoké. Honduras felől DK-i irányban a N.-i condillerák húzódnak el, amelyek az Antillák tengere felé még teljesen át nem kutatott lépcsők alakjában ereszkednek le; Ny-felé azonban lejtőjük meredek; itt van az a depressziótól, amelyet N. és Managua-tó vizei töltenek be és amelynek folytatása a Fonseca-öböl felé húzódó Estero Real nevü sikság. E depressziótól Ny-ra és vele egyközüen, a Nagy-óceántól 30-35 km.-nyi távolságban részint elszigetelt, részint összefüggő vulkánokból álló hegysor vonul el; egyedül az 1835-iki rettenetes kitöréséről ismeretes Coseguina (1158 m.) van a Fonseca-öböl mellett. A Coseguinától DK-re van a Marabios-lánc 14 vulkánnal (Chonco, el Viejo 1692 m., Santa Clara, az örökké füstölgő Momotombo 1830 m. stb.); Granada közelében vannak a Masaya és Mombacho vulkánok és magában a N.-tóban az Ometepe szigeten a Zapatero, Ometepe (1530 m.) és a Madera (1276 m.). A folyók nagyobb része K.-nek folyik; ezek közül a legjelentékenyebb a Rio Gracias vagy Segovia vagy Kovo v. Joro, amelyen 230 km.-nyi távolságra kis gőzösök is fölmehetnek, továbbá a Rio Hueso (380 km.), a Vaja, a Rio Grande de Matagalpa, amely a Temotalpa és Vulvul egyesüléséből ered (350 km.), a Bluefleds (250 km.), a Rama, Rio Indio és a San Juan a N.-tó lefolyása. A Nagy-óceánba torkolló folyók közül a jelentékenyebbek a Rio Negro és az Estero Real. Tavai a Managua és a N. A tengerpart az Antillák tengere felől 550 km. és a Nagy-ócaán felől 350 km. Amott a Mosquito-zátony, az islas del Maiz és a Gyöngy-szigetek vannak a partok előtt, emitt szigetek nincsenek. A K-i parton San Jual del Norte vagyis Greytown és Punta Mico, a Ny-in a Salimas, San Juan del Sur és Nacascolo a legjobb kikötők. Az éghajlat az alacsonyabb helyeken forró, a magasabb helyeken mérsékelt. A vulkáni védéken a föld, ahol öntözve van, rendkivül termékeny és bőven terem cukornádat, pamutot, rizst, dohányt, kávét, kakaót és kukoricát. A K-i lejtők nagy erdeiben sok az értékes fa, a többi közt a Cocos butyrace és a Heirania purpurea. Az erdők termékein kivül a legfontosabb növényországi termékek a banána és a kávé; ez utóbbiból 1891-92-ben 113.000 quintal termett mintegy 70,000 acrenyi területen. Az állattenyésztés szintén fontos foglalkozási ág. A szarvasmarhák számát 400,000-re becsülik. 1891. összesen 109 bánya volt művelés alatt, amelyeknek nagyobb részében ezüstöt és aranyat, kisebb részében ezüstöt és rezet bányásznak. A lakosok száma (1889) 282,845 (136,249 férfi és 146,596 nő), beleszámítva a civilizálatlan indusokat is, 312,845, akiknek legnagyobb része civilizált indus, néger, mulatt vagy korcs; az európaiak és tiszta leszármazottaiknak száma csekély és fogyófélben van. Az ipar igen kezdetleges. A belső forgalom még csekély; nagyobbára csak gyalogösvények állanak rendelkezésére; a vasúti vonalak hossza 91 angol mérföld; a telegráfvonalaké pedig 1700, 59 állomással. Az országon keresztül egy csatorna építését (l. Nicaragua-csatorna) tervezik. A külforgalom, illetőleg a bevitel 1891-ben 2.738,500, a kivitel pedig 2.376,500 pesóra rugott. A kivitel fő cikke a kávé (mintegy 2 millió peso). A beviteli cikkek első sorban Nagy-Britanniából, azután az E.-amerikai Egyesült Államokból, Franciaországból és Németországból származnak.

Az alkotmány 1858-ból való; e szerint a törvényhozás joga a kongresszust illeti, amely a 18 tagu szenátusból és a 21 tagu képviselőházból áll; a szánátorokat 6, a képviselőket ugyancsak az általános szavazati jog alapján 4 évre választják. A végrehajtó hatalmat a 4 évre választott köztársasági elnök gyakorolja 4 (kül- és közoktatásügyi; közmunkaügyi) minisztere útján. Az 1887-iki hivatalos kimutatás szerint volt két felsőbb fiu- és egy felsőbb leányiskolán kivül 251 iskola 11,914 tanítvánnyal. A tettleges hadsereg 2000 főből áll, 10,000 főnyi tartalékkal és 5000 főnyi nemzetörséggel. Az állam bevételei 1892-ben 1.764,037, a kiadás 2.983,576 dollár. A bevételek 2/3-a a stesz-, dohány- és puskapor-monopoliumból kerül ki. A kiadások nagyobb részét az államadósság kamatai és a hadsereg nyelik el. Az államadósság 1892-ben 2.742,565 dollár belső és 285,000 sterling font külső (angol) adósság. A főváros Managua.

Történelem. N. felfedezőjéül Espinosát tartják. Az első európai ember azonban, aki nagyobb kisérettel nyomult be e földre, 1522. Gil Gonzalez de Avila volt. A spanyolok, köztük Hernandez de Cordova, csakhamar meghódították ezt az országot és Guatemala főkapitánysághoz csatolták. 1811. Leonban történt az első, de sikertelen kisérlet a spanyol iga lerázására, ami azonban csak 1821. sikerült. 1824. megalakult a közép-amerikai köztársaság szövetkezete, amely 1840. már felbomlott és N. önálló köztársasággá lett. Ez idő óta 1854-ig folytonos belső zavarok nyugtalanították az országot. 1855. a köztársaság elnöke, Castellon, hogy ellenségeit leküzdhesse, San Franciscóba fordult segítségért Walker William kalandorhoz, aki 62 társával az országba jött és másoktól is támogatva, ellenfeleit a Mirzin-öbölnél legyőzte és magát az ország urává tette. Azonban hatalmi tulkapásai a szomszéd államokat az ellene való szövetkezésre birta, amely szövetség 1856. legyőzte és 1860., midőn újabb támadást intézett N. ellen, őt főbe lövette. 1860. N. az angolokkal a Moszkito-partok miatt 1841 óta fennálló viszályt a maga javára befejezte. 1893. Hondurassal tört ki a háboru, amely 1894. az újonnan megválasztott N.-i elnöknek, Santos Zelayának győzelmével és Honduras leveretésével végződött. 1896. febr. Zelaya elnök felcsapott dikátorrá és vele tartanak a konzervativek. A liberális ellenzék Leon városát kerítette hatalmába. Ez idő szerint a felkelésnek még nincs vége.

Nicaragua

ama mexikói származásu indus törzs neve, melyet a felfedezők a hasonló nevü földrészen találtak; maradékai még most is ott laknak a földszoroson, a nagy édes vizü tó szigetein és a Csöndes-oceán partjain. Nyelvük, a töredékekből itélve, a mexikói nyelv dialektusa lehetett: ritusaik, időszámításuk, erkölcseik stb. azonosak voltak a mexikóiakéval. Nevezetesek a Zapatera és Ometepe szigeteken talált kőemlékoszlopok, melyeknek meres stilusában csak az emlékeztet a mexikói tipusra, hogy a szobroknak állati fejük van: Ometepe szigeten nagy számban találtak cipőalaku agyagedényeket, melyek legtöbbjében hamumaradványok vannak. V. ö. Squier, N. (New-York 1860); Bovallius, Nicaraguan Antiquities (Stockholm 1886).

Nicaragua-csatorna

a legújabban tervbe vett óriás méretü mesterségesen vizi utak közt a legnagyobbak egyike, melynek a Panama-csatornával (l. o.) együtt hivatása lett volna, hogy az Atlanti-oceánt a Csöndes-oceánnal egynes vizi összeköttetésbe hozza, s megtakarítsa a D.-Amerika körülhajózásával járó nagy utat. Mivel a Rio San Juan folyó, vizesései dacára is, a Nicaragua-tóig hajózható, s ezen tó (vagy a vele már összekötött Managua-tó) meg a Csöndes-óceán közt csak egy keskeny földnyelv terül el, az eszme kivihetőnek látszott, s Gomara történetiró már V. Károly császárnak ajánlotta e csatorna megépítését. A Panama-vasút építése korában Vanderbilt részvénytársaságot (Atlantic and Pacifle Ship Canal-Company) alapított személyek átszállítására a Nicaragua-földszoroson keresztül, s Childs mérnökkel kidolgoztatta egy csatorna tervét, mely a Csöndes-oceánt a Nicaragua-tóval összeköti. Bull (1872-73) további méréseket és kutatásokat végzett s 1880. Grant, az Egyesült-Államok volt elnöke alapított is a csatorna megépítésére egy részvénytársaságot, de ez nemsokára ismét feloszlott. Csak akkor, midőn a Panama-csatorna közeli befejezését kezdték hirdetni, merült fel újra a N. terve, melynek megvalósítására a Maritima Canal Company of Nicaragua alakult, s rövid időn engedélyt kapott a csatorna építésére, majd szerződéseket kötött Nicaragua és Costarica államokkal, melyeket az Egyesült-Államok törvényhozása 1889. szentesített. A társaság 100 millió dollár névleges tőkével alakult (1889), de az aláirt összeget nem birta összehozni, s a munkákat egy 12 millió dollár tőkével biró társulatnak albérletbe kiadta, maga pedig 1893 szept.-ben csődbe került. 1895. jan. az E.-amerikai Egyesült-Államok 70 millió dollár erejéig kezességet vállaltak, mely összeget a csatorna kiépítésére fogják fordítani. A vállalat élén álló igazgatót és 10 fővezetőt az Egyesült-Államok elnöke fogja kinevezni.

A N. Greytown kikötőnél kezdődnék, s a Deseado völgyében haladva, átmetszené ezt s a Juanilló folyócskát, melyeknek vizeit lecsapolnák, ezután érné el a San Juan folyót, majd a Rio San Carlost, melyeknek vizeit töltésekkel zárnák el, vagy szintén levezetnék. A Nicaragua-tó tulsó felén a csatorna medre követné a Lajas völgyét, s aztán a Rio Grande medencéjébe jutva, ennek folyásában haladna egész Brito kikötőig, a Csöndes-oceán mellett. Noha a N. csaknem négyszer oly hosszu mint a (73 km.) Panama-csatorna, építése mégis kevesebbe kerülne, mert csak 43.10 km. hosszuságban kellene medrét kiásni, s az igy nyert anyagot föl lehetne használni a töltésekre; mélységét 8 1/2, fenékszélességét 24-36, fölszinszélességét 56-88 m.-re tervezték, mig a zsilipeket (összesen hármat) 198 m. hosszura és 24 m. szélesre akarták építeni. V. ö. Keasbey, Abhandlungen aus dem staatswissenschaftlichen Seminar in Strassburg (11. füz. 1893); Colquhoun R. A., The Nicaragua canal (London 1895).

Nicaragua-fa

l. Berzsenyfa.

Nicaragua-tó

Közép-Amerika legnagyobb és édes vizü tava Nicaragua köztársaságban, a Ny-i depresszióban, 20 km.-nyire a Nagy-oceántól, 39-41 m.-nyi magasban. Területe 6500, mások szerint 9500 km2, legnagyobb hossza 166, legnagyobb szélessége 58 km. Mélysége átlag 35 m. A Panaloja folyó a Managua-tóval köti össze; egyéb vizek, amelyek táplálják: a Frio, a Tule, Camastro, Pjolnapa, Ochomogo, Lajas, el Viejo stb. Lefolyása a San Juan. Legfontosabb kikötői Granada és Ochomogo. A kisebb-nagyobb szigeteknek száma igen nagy; legnagyobbak az Ometepe v. Alta Gracia és a Ceiba. A viharok (chubascos) rajta igen erősek és gyakoriak.

Nicastro

az ugyanily nevü járás székhelye Catanzaro (ettől 19 km.-nyire) olasz tartományban, az Apenninek egyik kiágazásán, (1881) 10,255, külvárosait (amelyek egyikében, Zangaroneban, albánok laknak) beleszámítva, 14,070 lakossal, ásványvizforrással, agyagiparral. N.-t a bizánciak alapították. Az amfiteátrumszerüen épített várost egy sziklán várrom koronázza, amelyben egykoron II. Frigyes Henrik fiát fogságban tartotta.

Niccolini

Ker. János, olasz költő, szül. San Giulianóban 1782 okt. 31., megh. Firenzében 1861 szept. 20. Pisában tanult s a történelem meg a mitológia tanára, majd a firenzei szépművészeti akadémia titkára volt. Első tragédiája, Polissena, 1810. megnyerte az Accademia della Crusca nagy díját. Ezt követte Ino e Temisto, Medea, Edipo, Matilde és Nabucco, mely utóbbit névtelenül adta ki (London 1819) s az ókori babiloni király alakjában I. Nepoleont személyesítette meg. Igen nagy hatással voltak korára: Giovanni da Procida (1830), Lodovico Sforza (1833), Rosamunda d'Inghilterra (1839), de legkivált Arnoldo da Brescia, mely egyszersmind legkiválóbb alkotása is; ezekben mindenütt a hazaszeretet és a szabadság lángjait élesztgeti kortársai szivében; ilyen irányu verses novellája is: Irene Malatesta (1837). Hagyatékában találták: Storia della casa di Svevia in Italia (Milano 1881) és lirai költeményeit, melyeket először Gargiolli adott ki N. összes művei közt (8 köt., Milano 1875-81). Később jelent meg: Lezioni di mitologia ad uso degli artisti (Firenze 1855); Poesie inedite (u. o. 1884). V. ö. Vannucci, Ricordi della vita e delle opere di G. B. N. (Firenze 1886).

Niccolo dell' Abate

olasz festő, szül. Modenában 1512., megh. Fontainebleauban 1571. Corregio és Giulio Romano hatása alatt képezte ki magát, 1545. nagy történelmi freskóképeket festett a modenai városházán, 1547. festette a szt. Péter és Pál apostolok vértanuságát ábrázoló képet (drezdai képtár), azután a Scandiano kastély nagy freskóképeit (modenai képtár) és egyet-mást Blognában. Már meglehetős hirneve volt, mikor 1552. Primaticcio Fontainebleauba, II. Henrik király udvarához hivta meg. Sokat dolgozott primaticcio vezetése alatt a fontainebleaui kastélyban. Neki tulajdonítják a mostani lépcsőház Sándor-képeit és az elpusztult Odisszea-képeket. Függő képei közül a Proserpina elrablása (London, Stafford-House) a legjellemzőbb; a fontainebleaui kastély hires Nyugvó Dianája vagy tőle, vagy Primaticciótól való. Munkáiban fiai, Giulio, Cristoforo és Camillo dell' Abate is segítségére voltak.


Kezdőlap

˙