Nogat

a Visztula-torkolat legkeletibb, 52 km. hosszu ága.

Nogely

István, kat. áldozó pap, pedagogus, szül. Réthén (Pozsony) 1839. Középiskoláit Pozsony és Nagyszombaton elvégezvén, 1859. a nagyváradi növendékpapok sorába lépett. Fölszenteltetvén 1864., egy évig káplánkodott. 1865. a Szt. József-fiunöveldében tanulmányi felügyelő, 1869. képezdei tanár lett Nagyváradon, hol jelenleg is működik. Művei: Gyóntatási intelmek és elégtételek (Budapest 1873, 2. kiad. Eger 1883). Megindította 1881. Nagyváradon A kat. hitterjesztés lapjai c. képes folyóratot, melyből eddig 15 kötet jelent meg. Kiadja 1885 óta a Képes misszió-könyvtárt. Idegen országos és népek címü vállalából megjelent: 1885. Kath. misszió a báhnár vadak között, 1891. Afrikai élet.

Nogent-le-Rotrou

város és az ugyanily nevő járás székhelye Eure-et-Loir francia départementban, a Huisne balpartján, vasút mellett, 8668 lak., malomkőbányászattal; kémiai iparral, posztó-, vászonszövéssel és kalapkészítéssel. A kies völgyben épült csinos városnak fő ékessége a hűbéri korszakból való kastélya, amelyet a XV. sz.-ban restauráltak; azonkívül van benne egy régi Notre Dame-templom, Saint-Paul generális szobra és a kórház kápolnájában Sullynek és nejének síremléke. V. ö. Thomassu, Recherches sur N. (1832).

Nogent-sur-Marne

város Seine francia départementban, 6 km.-nyire Charenton-le-Ponttól, a Marac és vasút mellett, 8399 lak., játékszerkészítéssel,kémiai iparral, a párisiak számos szép nyaralójával. A város Watteau festőnek, aki 1721. itt halt meg, kis emléket állított. Itt állott Serel Ágnes palotája, amelynek már romjai sem láthatók.

Nogent-sur-Seine

az ugyanily nevü járás székhelye Aube francia départementban, 48 km.-nyire Troyestól, a Szajna balpartján, vasút mellett, lak., aratógép- és cukorgyártással; faúsztatással; 5000 kötetből álló könyvtárral; a XV. és XVI. sz.-ban épített szép szt. Lőrincről elnevezett templommal. V. ö. Aufauvre, Hist. de N. (1859).

Nógrád

kisközség Nógrád vármegye nógrádi j.-ban (melynek székhelye Rétság), csinos lapályon, a Börzsönyi-hegység tövében, 1507 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Közvetlenül a község mellett emelkedik a 286 m. magas, kúpalaku várhegy, melyen N. régi várának romjai állanak.

Nógrád

vármegye (l. a mellékelt térképet), hazánk dunabalparti részének egyik vármegyéje, melyet É-on Zólyom, K-en Gömör és Heves, D-en Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Ny-on Hont vármegye határol. Területe 4355.18 km2. A vármegye egészben véve hegyes-dombos, s több jelentékeny völgy különíti el az egyes hegycsoportokat.

[ÁBRA] Nógrád vármegye címere.

Maga a Duna csak D-en, és csak kis darabon (6 km.) érinti; fő fölgye ennélfogva az Ipolyé, mely É-ról DNy-i, majd Ny-felé szeli a vármegyét s alsó részében tetemes szélességet ér el; öbölszerüleg belé nyiló tág mellékvölgyeivel együtt abban található a vármegye legtermékenyebb alluviális talaja, melynek tengerfeletti magassága Losonctól D-re 180, Balassa-Gyarmatnál csak 148 m. Kissé mélyebb fekvésü a Zagyva völgye, mely a vármegyei K-i részét érinti, részben határát is jelöli, de D-i részében inkább hullámos térség, mint sík róna. Hegységei közül legkiterjedtebb a Cserhát, melyhez mindama hegyeket és dombokat számítjuk, melyek a vármegye D-i határától Ny-felé a verőcei Katalinvölgyig és a Nógrád és Diósjenő közti lapályig, É-on az Ipoly völgyéig, K-en a karancssági Nagypatak, a Tarjáni patak, és a Zagyva völgyéig terülnek el. E kiterjedt hegyvidék legkiemelkedőbb pontjai a Vác fölöggi Nagyorál (melynek 652 m. magas csúcsa már Pest vármegyében van), a Szandai hegy (547 m.), a Dobogótető (520 m.) és a Tepkei hegy (567 m.) Tetemesebb magasságra emelkednek a tőle K-re emelkedő, már az Ajnácskői hegycsoporthoz számított hegységek, u. m. a Karancs (727 méter), Medves és a Salgótarjáni hegyek; ezeknek kiágazásai É-felé Fülekig, D-felé Kis-Terennéig nyulnak, ahol a Zagyva völgye a Mátra-hegységtől választja el, mely azonban csak a vármegye DK-i határán lép át N. vármegye területére néhány végső kiágazással. Sokkal tömegesebb a vármegye DNy-i szélén, ugyancsak az Ipolytól D-re emelkedő, már a középhegység jellegét feltüntető Börzsönyi (l. o.) vagy Diósjenői hegység, mely csekély terjedelme dacára a Csoványosban 939 m. magasságig emelkedik. Mindeme hegycsoportok a Magyar középhegység rendszeréhez tartoznak és geologiailag, valamint földrajzi felépítésükben ennek jellegét viselik magukon. Az Ipolytól É-ra emelkedő jelentékeny hegység, az Osztroski-csoport, ellenben már a Kárpátok hegyrendszerének tagja s orográfiailag is eltérő. E hegység főgerince a vármegye É-i határa mentében DNy-ról ÉK-felé vonul s tulnyomóan DK-felé bocsátja oldalágait, melyek az Ipoly mellékvizeit választják el egymástól. A főgerincben a legjelentékenyebb emelkedések egyfelől a Balázshuta melletti Jávoros (1044 méter). másfelől az Ipoly forrásvidékén emelkedő Páter (1113 m.), Ipoly (1056 m.) és Tanyovo (931 m.), valamint az Ipolyon tul emelkedő (már a Vepor hegységhez tartozó) Jaszenina (998 m.). A mellékágai szintén tetemes magasságra emelkednek. A hegység közepe táján a Losonci-patak völgye nyomul mélyen beléje s ennek hágóján (Kriványi hágó) megy át az országút és a magyar kir. államvasut hatvan - zólyomi vonala.

Folyóvizei közül a Duna után, mely csak kis területen érinti a vármegyét, az Ipoly a legjelentékenyebb; ez a vármegye legészakibb pontján, az Osztroski-hegység Ipoly csúcsa alatt fakad s nagy kanyargásokkal D-nek, majd Losoncon alul DNy-nak folyik, mig végül a szécsényi lapályon Ny-nak veszi irányát; mellékvizei közül jelentékenyebb az Osztroski-hegység felől (jobbfelől) alászaladó Losonci-patak, Tiszovnyik, Szalatna és Kürtös-patak s a Cserhátból fakadó, de kisebb Dobráda, Nagypatak és Lókos patak. A Zagyva szintén a vármegye területén, a Medves aljában ered, Homok-Terennéig DK-nek, innen részben a vármegye határát jelölve Pásztóig DNy-nak, majd D-nek folyik; jobbfelől a Tarján és Suha patakot veszi fel. Állóvize csakis egy van, a kis Jenői-tó. Jelentékenyebb ásványos vize nincs.

[ÁBRA] Nógrád vármegye térképe

Éghajlata D-i részében elég mérsékelt, sőt az Alföldéhez közeledő, É-i hegyes részében sokkal zordabb; az évi közepes hőmérséklet, mely az Ipoly alsó részében (a hontvármegyei Ipolyságon) még 10.0° C., Losoncon már csak 8,2°; a leghidegebb hónap itt a december - 4,6. a legmelegebb a julius 20.5 közepes hőfokkal; a hőmérséklet szélsőségei 38,7 és - 27.8°, az abszolut ingadozás tehát 66.5° C. A csapadék évi mennyisége Balassa-Gyarmaton 542, Losoncon 477 mm.

Terményei az ásványországból főleg barnaszénre szorítkoznak; a legjelentékenyebb szénbányák Salgótarján, Zagyva, Kazár, Baglyasalja, Karancsalja, Nemti, Mátra-Szele, Homok-Terenne, Kis-Terenne, Mátra-Novák, Vizslás, Andrásfalva, Herencsény, Nagy-Kürtös, Óvár és Kis-Zelló határában vannak; köztük legnagyobbak a salgótarjáni és baglyasaljai bányák, melyeknek évi termelése mintegy 12 millió q kőszén. Ezenkivül csekély mennyiségben előfordulnak vasércek (Puszta-Kálnó, Turicska), mészkő, quarc (mely az üveggyártáshoz használtatik), kréta stb. Kitünő minőségő építőkőt fejtenek a somos-újfalusi nagy kőbányában. A vármegye termőföldje 395,245 ha., miből szántóföld 171,182 ha., kert 5025, rét 37,306, legelő 56,607, nádas 42, szőllő 6188 és erdő 118,895 ha.; a nem termő terület 18,229. lelgjelentékenyebb terményei búza (1894. termett 40,621 ha. területen 683,388 hl.), rozs (28,925 ha. területen 476,086 hl.), árpa (18,817 ha. területen 354,737 hl.), zab (11,710 ha. területen 303,513 hl.), tengeri (7295 ha. területen 68,211 hl.), burgonya (300,316 q), cukorrépa (211,914 q), len, kender, repce, hüvelyes vetemények, dohány (1368 q) stb. A szőllőterület, mely 796 ha.-ra szállt alá; a szüret eredménye volt 2410 hl. must, 1309 hl. fehér bor, 480 hl. vörös és 380 hl. siller bor. A legjobb borok a vármegye D-i részében termettek. A filloxeralepte községek száma 146. Újabban Balassa-Gyarmat környékén a homokterületeken telepítenek szőllőt. A mezőgazdaság emelését célozza a N.-vármegyei gazdasági egyesület (mely faiskolát és amerikai szőllőtelepet tart fenn), a szécsényvidéki gazdasági egylet és a herencsényi gazdakör. A vmegye területén 25 közcélu szőllőtelep áll fenn. Az állatlétszám volt az 1884. évi összeirás szerint: 33,304 db. magyar és 15,037 db. nem magyar fajtáju szarvasmarha (3,9 millió forint értékben), 36 bivaly, 21,299 ló, 719 szamár és öszvér, 66,187 sertés, 325,989 juh és birka és 889 kecske. A szarmasmarhatenyésztés iránya az erdélyi magyar fajta mellett a piros-tarka hegyi fajta; nagyobb állattenyészetek Degenfeld Lajos gróf lippizai ménese Szirákon és Koburg herceg igásló tenyésztése, magyar gulyája, merinojuhászata és sertéstenyésztése a füleki uradalomban. A vármegyében a szarvasmarha és sertés hízlalása is dívik s utóbbiakból némi kivitel áll fenn Németország felé. A lóállomány nemesítésére 8 fedeztetési állomás szolgál. Házi szárnyas van a vármegyében: 221.589 tyúk, 4537 pulyka, 117,740 lúd, 32,305 kacsa és 21,066 galamb.

Lakóinak száma 1870-ben 198,269 volt, jelenleg 214,444. A km2 -re 49,2 lélek esik s igy N. vármegye a ritkábban népesített vármegyék közé tartozik. Lakosai közt van 148,357 (62,2 %) magyar, 4044 német és 59,440 (27,7 %) tót; a magyarság tiz évi szaporulata 25.664 lélek, vagyis 20,9 %. A nem magyar anyanyelvüek közül 13,716 (19,9 %) birja a magyar nyelvet. Hitfelekezet szerint van 151,541 (68,8 %) r. kat., 49,590 (24,4 %) ág. evang., 3669 helv., 9349 zsidó. Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a lakosság: értelmiség 1489, őstermelés 52,351, bányászat és kohászat 4037, ipar 11,461, kereskedelem 1746, hitel 42, közlekedés 679, járadékból élő 1457, napszámos 12,155, házi cseléd 4842, háztartásban elfoglalva 45,407, egyéb foglalkozásu 669, foglalkozás nélküli 14 éven alul 70,732, 14 éven felül 6595, letartóztatott 250.

Közgazdaság. A lakosság fő foglalkozása az őstermelés. Az ipar az újabb időben néhány nagyobb gyári vállalat által nagyobb lendületet vett. Igen jelentékeny iparág a kőszénbányászat és a kohászat, mely leginkább Salgótarján és Baglyasalja vidékén nagy virágzásnak indult. A rimamurány-salgótarjáni vasmű részvénytársulat salgótarjáni vas- és acélgyára hazánk legnagyobb ipartelepei közé tartozik, mely évenkint 4-500,000 q nyers vasat dolgoz fel s 300,000 q vas- és acélárut termel, munkásainak száma 1300; ugyanezen vállalat salgói barnaszénbányáiban 156 munkás dolgozik. A salgótarjáni kőszénbánya-részvénytársaság Salgótarján, Zagyva és Kazár határában, az É.-magyarországi egyesített kőszénbánya- és iparvállalat-részvénytársaság Baglyasalja, Karancsalja, Nemti, Mátra-Szele és Homok-Terenne határában űz jelentékeny barnaszénbányászatot; amaz 2560, ez 1182 munkást foglalkoztat. Említendő ipartelep még a szinóbányai vasöntő (Kramer J. tulajdona) 100 munkással.

Jelentékenyek N. vármegye üveggyárai (Cseh-Bréző, Zlatnó, Málnapatak 2, Hámor, Látka, Farkasvölgy, salgótarjáni Lukács-Bélahuta), melyek mintegy 70 munkást foglalkoztatnak; továbbá van a vármegye területén nagy cukorgyár (Selyp) 280 munkással és 50,000 q évi cukortermeléssel, 2 gyapjufonó- és szövőgyár (Gács és Losonc, amaz 287, ez 80 munkással) 22 gőzmalom (legnagyobb a losonci műmalom 143 munkással), 5 szeszgyár, 1 cognacgyár (Salgótarján), 1 gőzfürész stb. A kereskedelem fő cikkei gabona, bor, fa, kőszén, vas- és acéláruk.

Közlekedésének fő ere a magyar kir. államvasutak hatvan-zólyomi vonala, mely az egész vármegyét D-ről É-felé hasítja; ebből indul ki a kis-terenne-parádi s a fülek-bánrévei vonal, mig D-en a budapest-bécsi vonal érinti N. vármegyét; e vonalak hossza 109 km., mihez még a most épülő aszód-balassa-gyarmat-losonci vonal járul (l. N.-vármegyei helyi érdekü vasút). Az állami utak hossza 113 km., a törvényhatóságiaké 457 km. Hajózás csak a Dunán folyik. A hiteligények kielégítésére szolgál 4 bank és 3 takarékpénztár.

Közművelődés. N. vármegye 6 éven felüli férfilakosságának 28,2, női lakosságának 29,7 %-a nem tud sem irni, sem olvasni s a 40,232 tanköteles gyermek közül 8366 (20,8%) nem jár iskolába. A vármegyében van mindössze 1 államfőgimnázium (Losonc), 7 ipari és kereskedelmi iskola, 1 tanítóképző intézet (Losonc), 3 polgári iskola s 310 elemi népiskola, továbbá 8 kisdedóvó s 1 árvaház. A népiskolában 393 tanító van alkalmazva, kik közül 72 nem okleveles és 5 nem képes a magyar nyelven való oktatásra; a népiskolák közül 274-ben magyar a tanitás nyelve, 3-ban magyar-német, 24-ben magyar-tót és 12-ben tót. A szellemi élet központja Balassa-Gyarmat és Losonc.

Közigazgtás. N. vármegye 7 járásra oszlik és van benne 1 rendezett tanácsu város, u. m.:

[ÁBRA]

N. vmegyében van 1 rendezett tanácsu város (Losonc), 16 nagy- és 253 kisközség; a községek általában véve kicsinyek, 2000-nél több lakosa csak 9 községnek van; legnépesebbek: Salgótarján 9478, Balassa-Gyarmat 7738, Losonc 7460 és Málnapatak 5319 lakossal. Székhelye: Balassa-Gyarmat. Az országgyülésbe N. vármegye 6 képviselőt küld. Egyházi tekintetben N. vármegye r. kat. egyházközségei közül 24 az esztergomi érseki, 24 a váci, 25 a rozsnyói s 3 fiókközsége a besztercebányai püspöki egyházmegyében, 1 gör. kel. egyháza a budai püspöki egyházmegyébe, 46 ág. ev. községe a bányai, 3 helv. egyháza a dunántuli s 1 a dunamelléki egyházkerületbe tartozik; az izr. községek száma 8. Állami anyakönyvi hivatal van 90. Törvénykezési tekintetben az egész vármegye a balassa-gyarmati kir. törvényszék (s igy a budapesti kir. itélőtábla) területéhez van beosztva, van 6 kir. járásbirósága (Balassa-Gyarmat, Fülek, Losonc, Rétság Tereske székhellyel, Szécsény és Szirák), az első kivételével mind telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel felruházva; a vármegye területére illetékes kir. főügyészség és sajtóbiróság Budapesten, a bánya- és pénzügyi biróság Besztercebányán székel. Királyi közjegyző Balassa-Gyarmaton és Losoncon van, ügyvédi kamara Balassa-Gyarmaton. Hadügyi tekintetben a nógrádi és sziráki járás az egri 60., a többi járás és Losonc városa a losonci 25-ik számu hadkiegészítő-parancsnokság területéhez tartozik; az egész vmegye a pozsonyi 16-ik számu honvéd-gyalogezred kerületéhez van csatolva, alakítja az 51-ik számu I. oszt. és a 147-ik számu II. oszt. népfölkelő-zászlóaljat; csendőrszárny- és szakaszparancsnokság Balassa-Gyarmaton van. Pénzügyigazgatósága Balassa-Gyarmaton, adóhivatala és pénzügyőr-biztosi állomása u. o. és Losoncon, adóhivatala azonkivül Szirákon és Szécsényben van. Államépítészeti hivatala Balassa-Gyarmaton van; a vármegyei területére illetékes közúti felügyelő Trencsénben, a posta- és táviróigazgatóság Budapesten székel. A vmegye területén 13 gyógyszertár van.

Története. N. hegyei között és az Ipoly folyó mentén már a kőkorszakban kulturára akadunk, melynek nyomai a Majorhegyen (Dolyánban), a Kőlyuknál (Kis-Hartyánban), a Hadászón (Kőkút-pusztán) és a szécsényi Kerekdombon korán összevegyülnek a bronz- és vaskor emlékeivel. Fontos (neolit, bronz és vaskori) leletek: a sziráki La-Tęne-korabeli temető, a szakálli pogányvár és pötényi őstemető az Ipoly- és Ménes-szögben, a balassagyarmati bronzlelet. Elvétve egyiptomi emlékek is tanuskodnak ősrégi csereberéről, kelta érmek korán fejlett bányászatról. Ennek mesterei a kelta-gallus kotinok voltak, kik az araviskusokkal (l. Kelták) rokon ózokkal együtt N., Heves és Borsod erdős hegyvidékén a quádok és jazygok közé szorulva laktak és mindkettőnek adót fizettek. A kotinok a népvándorlásban elpusztultak, de az ózok a hegyek közé vonultan megmaradtak függetlenül egyrészt a szláv telepesekkel szemben, kiknek egyik váráról (Novigrad a. m. Újvár) a vmegye később elneveződött, másrészt a rómaiakkkal szemben, akik a Dunát által nem lépve, csupán a szent-endrei sziget védelmére állítottak a mai Verőce táján egy őstornyot, mely a csepelszigeti hosszuréti castrumnak elővédje volt. Igy aztán a népvándorlás hullámai szabadon hatoltak be, különösen az Ipoly folyó és Bér patak völgyébe (sziráki temető), mert a hegyek közt mindinkább kialakult az az ősköri várrendszer, melynek összképe később N. vármegyét köröskörül erődített területnek mutatja. Ezt a nagy várat a honfoglaláskor csak egy irányban lehetett megközelíteni, a Duna balpartján Verőce és Kis-Maros közt, hol is Zoárd és Kadocsa hadtesteinek egyik osztálya a Nagypatak (Menus p.) mentén N.-ig hatolt és ugy azt, mint a környéket, majd az Ipoly (Ipjó) völgyét fáradság nélkül elfoglalta. Ez különösen akkor lesz valószinüvé előttünk, ha elfogadjuk Pintér Sándornak abbeli következtetését, hogy a mai palócok ősei fajrokonaiknak, a beözönlő magyaroknak pártjára állottak (a selypi leletben La Tęne-kori dolgok vegyülnek a magyar pogánykori emlékekkel, Pilinyben pedig őskori urnatemetőben lelte Nyáry Jenő báró a leghiresebb népvándorláskori magyar lovas vitézt. Bármint álljon a dolog, tény, hogy a magyarok ismeretes hét ősnemzetsége már jókor gyökeret vert N. vármegye területén, mint azt a helynevek mutatják (Kürtös, B.-Gyarmat, Diós-Jenő, Salgó-Tarján, Megyer, Karancs, Kazár s Kozárd). Jellemző a nagybirtok kora fellépte. A nagybirtokosok sorában ott találjuk az Ipolytól E-ra és D-re egész a Cserhátig a hatalmas Kathyz (Karchich)-nemzetséget, a Balassa, Libercsey-, Salgói- és Szécsényi-családok ősét, a karancs táján a Zách-nemzetséget, mig a Fülek táját a Simon-nemzetségbeli Fulkus, kisebb birtoktesteket a következő nemzetségek kezén látjuk: Csór, Ratold, Hunt-Pázmán, Becse-Gregor, Balog-Semjén (türingiai Altmann utódai), Szemere. A királyok fejlesztik a várrendszert. 1279. Ozdin környékén osztozik az Ethre-család, Szandavár és Sámsonvár (Fehérkő) már III. Béla idejében, Somoskő pedig Kun László alatt szerepel. A vmegye területén irányadó központ azonban ekkor azontul is N.-vára maradt. Hozzá fűződik és tőle kölcsönzi nevét egyfelöl a N.-i várispánság, másfelöl N. vármegye, mely utóbbinak területe lényegileg akkor sem különbözött a maitól. A várispánsághoz (Castrum Newgrad), mely a forrásokban 1216. fordul elő legelőször és melynek XIII. sz.-beli egyetlen ismeretes »seregvezér«-ét (princeps exercitus) Ludan-nak hivták, a következő várföldek tartoznak: N.-ban Halászinak fele, Karancs-Berény, Szerdahely, Zellő, Rendve, Kemunch (Kemence), Szécsény; Fehér vármegyében Agár; Heves vármegyében Lengyend; Hontban Oszlár, Zahora és Zsember. Valamint a várispánság földjei nem kizárólag N. vármegyének területén voltak, ugy az utóbbinak földje viszont más várispánságokhoz is tartozott; nevezetesen Fülek tájájan egy része a bolondóci várispánsághoz, Sztracin és Esztergály községek pedig a hontihoz. A várispánságnál, mely alig élte túl az Árpád-kört, hasonlíthatatlanul nagyobb szerep jutott a vármegyének, mely egyházkormányzati szempontból két részre oszlott, de politikailag osztatlan volt és gyüléseit a nádor elnöklete alatt Balassa-Gyarmaton tartotta, hol 1244 ápr. 22. IV. Béla király is megjelent. Tizedszedés szempontjából Nagy-Nógrádra és Kis-Nógrádra (Kis-Közre) oszlott, emehhez a váci püspökség része tartozott, amahhoz az esztergomi érsekség területe. A főispánok közül az Árpád-korból ismeretesek: Saulus, Ders, Bolosoy, Tamás (1272), Fülöp váci püspök, II. László kancellárja (1273), Mikó Detre fia (1292), Domonkos István fia, N. és Sümegh főispánja (1299). Ezek segítettek a tatárjárás sebeit begyógyítani, mely különben is a várrendszer folytán csak vmegyének nyiltabb, D-i részét érte. Mind a mellett igy is nagy volt a kár. Elpusztult Balassa-Gyarmat, Gesztve, Lucin; számos helyen a nép vissza sem tért régi telepeire. De legtöbb bajt Füleknek ura, Fulkó okozott, aki a tatárjárást követő fejetlenséget rablásra és hamis pénzverésre használta (monetae Falconis), miglen 1246. a székesfehéri országgyűlésen perdöntő bajvívásra itélték, amely elől megszökött. Nagy birtokai a Pok-nemzetségre szállottak. Az Árpádok kihaltával beállott zavarokban Hollókő ura, Myskus, Csák Máté pártjára állott, miért is Róbert király 1313. a várat Szécsényi Farkas Tamásnak; a rozgonyi hősnek adta. Zách Felicián tragédiája nagy birtokváltozást idézett elő, a Karancs környékén legtöbb földnek új ura az Ákos-nemzetség Cselen-ága (a Bebekek ősei) lett. Nagy Lajos bizalmi embere a vármegyében István mester (1365-ben füleki várnagy és gömöri főispán). Anjou-kori főispánok: Péter de genere Balog (1297-1325., egyszersmind szandai várnagy), Tamás és László (mindkettő a Kathyz-nemzetségből, amaz 1340-1341., emez 1443-59.); nógrádi főesperes János egri kanonok (a Káta-Ősi ágból 1340-43), ki alatt a hitélet jelentékeny lendületet vett. Templomok épültek (köztük 1350. a gácsfalusi), részben művészi felszereléssel (freskók, oltárképek Tamásiban és Turicskán). De már Zsigmond idejében csirái mulatkoznak a huszitizmusnak. Hivei Pardus de Horka fővezérük alatt főkép az Ipoly völgyében nyomultak elő, de a Tugár és Losonc vizek mentében is felhatoltak Poltárig és Uhorszkáig, Ozdinig és Gácsig, mely utóbbi kettő Giskrának fészke volt, aki innen minduntalan kicsapott és Losonc közelében még Hunyadi Jánoson is győzelmet aratott. Felbátorodva e sikereken, a husziták maradandóan berendezkedtek, az Ipoly mentén őrhelyeik (Hradek, Hradistye; Strázsapart, Strázsahegy) egymást érték. Állandó fészkeik: Alsó-Esztergály, Cseh-Brézó, Dobrocs, Hollókő, Kis-Zellő, Prága, Szelc, Losonc, Korna, Karancsságh. Ahol jártak, nemcsak politikai, de vallási hatást is fejtettek ki és útját egyengették Luther vallási tanainak, melyre itt rekedt hiveik át is tértek. Az utóbbi hatás maradandóbb is volt a politikai szerepnél. A huszita zászlót lassan-lassan elhagyta a szerencse. Szarvas-Gede alatt Giskrát leverte Loránthy György, 1460. Szandánál verték meg a cseheket és mikor Mátyás Balogot, Ozdint, sőt Zagyva várát is rohammal bevette, a huszita mozgalom el volt fojtva. A cseh háboru alkalmával tünt ki a Madách-család, mely a királytól Borsos-Birinkét nyerte. Mátyás a huszitákon kivül még a nógrádi oligárkákat is megtörte, kik óriási birtokaikon semmibe sem vették a királyt, sőt fegyverrel is ellene szegültek. Ilyenek voltak a Perényiek (a füleki uradalomban), a Losonczyak (Divén, Losonc és Galsa között), a Szécsényiek (a honti határtól a hevesi és gömöri határig), lévei Csehek (Salgó körül) és Gúthi Országhok (Szécsénytől Abellehotáig). Ezeket megfékezvén, a N.-i várrendszert vette gondjai alá, mely a bányavárosok védelmére szolgált és 22 várból alakult (Baglyas, Buják, Csővár, Divén, Ecseg, Fejérkő máskép Sámsonháza, Fülek, Gács, Galsa, Hollókő, Jenő, Kékkő, N., Ozdin, Salgó, Somoskő, Szanda, Szécsény, Szentkirály, a Losonc melletti királydombon, Sztrahora Esztergály mellett, Vác és Zagyva). E hatalmas várrendszeren belül a Hunyadiak korában a következő 13 várost találjuk: Dejtár, Fülek, Gyarmat, Inaszó, Jenő, Losonc, Oroszi, Patak, Szanda, Szécsény, Vác, Verebély, Verőce. Szécsényben tartotta a vármegye néhanapján gyüléseit, kivált mikor Gyarmat a tatárjárásban elpusztult. Ám a vármegye állandóan a nagybirtokon eligárkák nyomása alatt állott, skiknek sora éppen Mágyás idejében szaporodott meg egy hatalmas úrral: Szabolyai Istvánnal ez Mátyás utódai alatt annyi földet gyűjt, hogy 1494-ben az ország összes portáinak majdnem felé birta, N. vármegye 4911 portája közül pedig 2411/2 portát. Ily körülmények között következett be a mohácsi vész, mely súlyos veszteségekkel járt és a vmegye politikai és közigazgatási megoszlását, a török világot vezette be. Mohács után 40 helység volt puszta lakatlan, 21 falut meg egyáltalán nem lehetett összeirni. A puszta telkek száma 453 volt (az országban második helyen, mert Nyitra 736-tal, Somogy 418-cal szerepel), de a vmegye, mely különben Szapolyai mellett nyilatkozott, erélyesen lépett fel a török ellen. Eltiltotta azt a bányavárosok felé való terjeszkedéstől, a pestieket és hontiakat pedig csaknem teljes 100 évig fedezte. Fendinándnak eleinte kevés hive volt N.-ban, mely hivatalosan János király 1527-iki budai gyülésén jelent meg, de már 1541 dec. 21. (miután megelőzőleg Balassa Imre államcsinyt tervezett János király ellen) a miskolci gyülésen 13 vmegye közt N. vmegye is felhagyva az önsegéllyel, Ferdinándhoz fordult, a főurak ellenében magyar kapitányt sürgetvén, ki a jogállapotot visszaállítsa és a török ellen való fegyverkezést vezesse. Budának eleste a pártokat még közelebb hozván egymáshoz, az 1542 febr. 23-iki besztercebányai gyülésen N. vmegyei (egyike János király 15 vármegyéjének) szintén megjelent, az oligárkák (Perényi, Bebek, Báthory, Balassa és Páskay) a veszedelmet magukról a törökre hárították, de azért semmit sem tettek. Az 1543. évi pozsonyi országgyűlés kivánatára N. vármegyét Buják várával egyetemben az egri főkapitányra bizták, de a belső küzdelmek csak töröknek egyengették útját. 1544 tavaszán maga N. vára is elesett. 1552. egymásután kerültek kezére Szécsény és Hollókő, Buják és Salgó, ugy hogy a nemesség gyüléseivel elébb Fülekre, majd ennek elestével (1544 szept. 4.) Zólyomba húzódott. A török folytatta foglalásait, 1576-ban Kékkő ura lett; ugyanakkor elvette Balassa Imrétől Divényt, Gúthi Országh István főispántól pedig Somoskőt. Igy a vármegyének jelentékeny részét hatalmukba kerítvén (1523 porta közül 587) állandóan berendezkedtek a törökök. Ez a terület négy felé oszlott: a füleki, a hatvani, N.-i és szécsényi szandsákra. Mind a négy a budai pasalikhoz tartozott. Legmesszebbre É-nak terjedt az első (a füleki) fel Zólyom és Gömörig. Divény, Fülek, Szanda és Hollókő várakon kivül ide tartozott; Pelsőc, Rimaszombat és Putnok, Borsodból Szendrő. A többi Borsod, Heves, a Jászság és N. vármegyei ide néző része képezte a hatvani szandsákot; a N.-iban találjuk a vmegye Ny-i részét és csaknem egész Hontot fel Korponáig, végül a legkisebb területü szécsényiben N. vármegyének Szécsény városától É-ra és K-re fekvő kisebb részeit. A török hódoltság vagyoni pusztulással járt. A XVI. sz. derekán a vármegyében nincs több 228 helységnél (Mohács előtt 353); 1574. nincs több 1000 adófizető portánál (1494-95-ben még 5000); a jobbágylakosság száma nem haladta meg a 22,000 lelket, kiket a hódoltság dacára is zsaroltak. Ez a kegyetlenség végére is megtorlást kivánt. már a XVI. sz. 80-as éveiben történtek kisérletek egyes várak visszafoglalására (1586-1587. Divény ellen), de a döntő csapás 1593. következett be, mikor Mátyás főherceg, Pálffy és tieffenbach előbb (1593) Fülek, Divény, somoskő, Salgó, Szécsény, Hollókő és Kékkő várakat, majd 1594 február 17-én N. várát is visszafoglalták. A török hajlandó volt békére és ezt 1625-ben Gyarmaton meg is kötötte II. Ferdinánddal. Ettől fogva 1683-ig Fülek vára lett nemcsak N. vármegyének, de Heves és Pest vármegyéknek is közgyülési szinhelye, mert D-en a török még mindig keményen támadott: 1663. a török visszafoglalta Szécsényt, 1683. Sobiesky kiverte a félholdat Hollókőből, de ugyanakkor Thököly felperzselte Füleket (hol a vármegye levéltára is megégett) és elfogta nagy ellenfelét, Koháryt, kiben a vármegye labancpárti vezére tünik fel. Ezentul a Koháryak (l. Koháry-család) viselik az udvari párt vezéri tisztét, de bár a vármegye Koháry Farkas vezérlete alatt Honttal együtt küzdött Buda megvételénél, annak jelentékeny része mégis a kuruc párthoz csatlakozott, amire fontos okul szolgált a N. vármegyei evang. lelkészeknek gályára való hurcoltatása és a N.-i esperességének elnyomása. Ez elnyomás azonban nem csupán az ellenreformáció részéről történt; az 1608. évi bécsi pacifikáció óta terjeszkedő reformátusok isszorongatták Luther hiveit, akik végre II. Rákóczi Ferenchez fordulnak segítségért. E kor nevezetes mozzanata az 1705. évi szécsényi gyülés, melyen 24 más vármegyével N. vármegye is lelkesedve állott a szabadság zászlaja alá, mig Füleken Koháry gróf saját költségén katonákat toborzott. A két fél mérkőzése hol ide, hol oda juttatta a vármegye földjét, de bár a kurucok egyik sztratégai fixpontját a Bottyán által haláláig megtartott Szécsény képezte, nagyobb ütközet csak 1710 jan. havában volt Romhánynál, mely a Vadkert felé hasztalan törekvő Rákóczi taktikájának egyik sikertelen hadi ténye. Közben 1709-1710. óriási pestis dühöngött a vármegyében, kivált Losoncon, hol a vándor-megyegyülések korában (1683-1763-ig a vármegyének nem volt székhelye) nem egyszer tanácskoztak a vmegye urai. A főispáni méltóságot 1592 óta egymásután 4 Forgách gróf viselvén, az utóbbiak, de különösen II. Ádám (1682-1714) saját birtokaikon (Szécsényben, Losoncon és Gácson) tartották a gyüléseket, ami a szatmári béke után is csak annyiban változott, hogy 1754. vármegyeház építését határozták, még pedig Gyarmaton, amit azonban csak 1790. valósíthattak meg. N. vármegye a kurucvilág leveretése és Rákóczi elárultatása után is megmaradt ellenzékinek, ami legjobban kitünik II. József és I. Ferenc korában. II. József alatt, amikor a vármegyei ellenzék egyik vezére ócsai Balogh Péter szeptemvir volt, N. vármegye a legmerevebb ellentállást fejtette ki. Prónay báró kir. biztos nem boldogult: a vármegyei hatóság és tisztvislők lemondtak, a felmérés aktáit lefoglalták, új pecsétet csináltattak, anémet nyelv használatát eltiltották. Mig igy a vármegye-rendszer a legerélyesebb önvédelem terére lépett, másrészt a demokratikus francia eszmék erősen múködtek a nemesi középosztályban. Hiveiknek egyik fészke a Géczy-család romhányi kastélya volt, hol a jakobinus őz nevelősködött, akit szintén N.-i Bay Ferenc szeptemvir vonakodott elitélni. Martinovics eszméi kulturális hatással is voltak. Lassankint az ipar is lendületett vett (faience-gyár Gácson, losonci harangöntés). S az ellenzéki szellem, bár csendben elvonulva, megmaradt hogy újból lángra lobbanjon I. Ferenc korában. N. vármegye ellenszegülvén az önkényes katonafogdosásnak, 1823. királyi biztosul Wenckheim grófot küldötték rá, ki a két alispánt katonai őrizet alá helyezte, de azért a rendek mégis tiltakoztak és tiltakozásukat a váci káptalanhoz tették le, amely ezért dorgálást kapott, a jegyzőkönyvnek megfelelő lapját pedig kivágták. De az ellenzék erejét ez meg nem törte. Az 1825-27-iki országgyülés ama határozatának, hogy a jobbágytelken lakó nemesek is tartoznak adót fizetni, N. vármegye ismét ellenszegült és az 1835 okt. 19. ünnepélyesen megnyilt gyarmati székházba egy jól szervezett, múvelt ellenzék tartotta bevonulását, melynek tipikus képviselője Kubinyi Ferenc (l. o.), aki az 1839-40. évi országgyülés szónokainak sorából is kimagaslik. Kivüle az emlékezetes 1848-49. országgyülésre N. vármegye a következőket küldötte: Sréter László (Gyarmat), Repecky F. (Fülek), Frideczky Lajos (N). E férfiak és baráti körük a vármegyei kulturügynek is eredményesen adnak lendületet. Egymásután alakulnak kaszinók, kisdedóvók, kulturegyletek (köztük a Fatovich istván, Vitkovics mihály bartátja által létesített «Nemzeti Intézet»), melyekkel párhuzamosan fejlődnek az iskolák (losonci főgimnázium), könyvtárak (Forgách grófé Szécsényben, Kubinyi Andrásé Videfalván, Szentiványi Márké Varbón, sőt egy tulnyomólak hunkaricumokat gyüjtő is akad: Katskovics János), magángyüjtemények, melyek közül Kubinyi Ferenc bronzkori muzeuma Losoncon európai ritkaság.

E szép fejlődést megakasztotta, de meg nem szüntette a szabadságharc, melynek egyik sötét pontja Losonc (l. o.) pusztulása, de lélekmentő mozzanata a nemzet és vmegye által támogatott önsegélye. A Világost követő időben a vmegye területén mint hadi biztosok elébb Forgách Antal gr., 1849 jun. 28. óta Andreánszky Sándor működtek. Az alkotmány beköszöntével a főispáni székben újra a Forgách grófokat találjuk, majd Gyürky Ábrahám grófot, kinek kinek kormányzata alatt jelentékeny kereskedelmi, ipari és kulturális élet fejlődött. Az utóbbinak hullámai tulnyomóan Losonc felé vették útjokat, míg a székhely és municipális központ Gyarmat maradt: oly verseny fejlődvén a két város között, mely a székelyhelykérdésben való antagonizmusra is vezetett. Ugyancsak éles ellentét is fejlődött a vármegyei pártok között az egyházpolitika következtében; Szcitovszky János alispán, aki a közigazgatás terén kifejtett munkásságáért közkedveltségnek örvendett, nem lévén a reformok feltétlen hive, 1895. elbukott a szabadelvü párti Török Zoltán losonci polgármester ellenében, minek folytán heves mérkőzések folynak az ellenzékiek és kormánypártiak között.

Nógrádi

Mátyás, ref. püspök, szül. 1617., megh. Nagybajomban 1681 szept. 1. Tanulmányait Debrecenben és Sárospatakon végezte. 164. külföldi egyetemek látogatására indult. Ez évi nov. 23. a lejdai egyetemre iratkozott be, melyen több időt töltött. Miután ellátogatott Angliába is, 1647. hazatért és sárospataki tanár lett. 1649. hasonló minőségben Debrecenbe ment, hol a következő évben lelkésszé választatott. 1659. nagybajomi lelkész, 1661. a debreceni egyházmegye esperese. 1665 szept. 27. pedig egyszersmind a tiszántuli egyházterület püspöke lett. A debreceni kollégium által ma is élvezett cameraticum beneficiumot ő eszközölte ki Apafi fejedelemtől. Irodalmi téren is szorgalmasan működött, a következő munkákat adva ki: Epistolae ad Romanos scriptae brevis explicatio (Debrecen 1651); Resolutio brevis orationis Dominicae (az előbbivel egy kötetben); Lelki próbakő (u. o. 1651); Idvesség kapuja (az 51-ik zsoltár magyarázata, Hildersam után angolból, Kolozsvár 1672).

Nógrádmegyei nemzeti intézet

székhelye Balassa-Gyarmat. Alapíttatott 1831. oly célból, hogy a magyar nyelvet és szellemet terjessze. E cél megvalósítása érdekében a magyar nyelv sikeres oktatásában a magyar érzület és gondolkodásmód terjesztésében kiváló néptanítókat jutalmakkal tünteti ki és ez által a többieket is buzdítja. Az ezredéves ünnep alkalmából 4100 frt jutalmat tűzött ki a megyei néptanítók számára. Tagjai száma jelenleg 52 alapító, 68 rendes, 4 pártoló, együtt 124. Alapvagyona 22,081 frt 76kr. 1895. jovedelme volt 3696 frt 44 kr. Felügyel 37 községi iskolára, azoknak tanítói közt évente egy nagyobb, 200 frtos és több kisebb jutalmat osztva ki. Létesített 12 iskolai és népkönyvtárt.

Nógrádvármegyei helyi érdekü vasút

Az 1895. SSIV. t.-c. alapján az államvasútak Aszód állomásából kiindulva, Balassa-gyarmat érintésével Losoncig épül. Hossza 112 km. Tényleges építési tőkéje 3.740,000 törzs- és 2.431,000 elsőbbségi részvényt. Az építés befejezése 1897-re várható.


Kezdőlap

˙