Nyakas körte

nagyobb fajta körte, a termesztett kerti körtefa gyümölcse, mely a nyele felé elvékonyodik. Ellentéte a vadkörte, mely apró szemü és gömbölyü gyümölcsü. L. Körte és Achras.

Nyakba kapni

(ném. Eule fargen; ol. far un alluamento; ang. to chapel a ship), igy nevezik azt, midőn egy élben vitorlázó hajót a kormányos vigyázatlansága, vagy a szél irányának rögtöni megváltozása folytán a vitorlák egyszerre szembe hordanak, illetve a szél a hajó orrával szemben fúj. A nyakba kapás erős szélben veszélyezteti az árbocozatot, máskülönben pedig a hajót többnyire arra készteti, hogy a másik dülőre a szélnek forduljon.

Nyakbonc

l. Nyakék.

Nyakcsap

olyan tengelycsap, melyet valamely tengelyen, végétől kissé beljebb eső helyen két ráforrasztott gyürü határol.

Nyakcsapfű

(Ruscus hypoglossum L.), Bonifácius-fűnek is nevezik, Ny. nevét pedig onnan vette, hogy a nyelvcsap (uvula) és török fájdalmaira kissé összehúzóan ható levelét orvosságnak használták. L. Csodabogyó.

Nyakék

nyakbonc, díszek, ékszerek, főleg láncok, melyeket nyakban viselnek. Az ókorban nemcsak nők, hanem férfiak is viselték, s rendesen talizmánok vagy apróbb csecsebecsék függtek. A persáknál a királyok kitüntetés gyanánt adományozták. A rómaiaknál a férfiak szintén viseltek Ny.-eket, melyek később, a hadvezérek által adományozva, kitüntetés számba mentek. A közép-, sőt az újkorban is kitüntetés számba ment a Ny., igy p Hofer Andrást, a tiroli szabadsághőst is arany nyaklánc és éremmel tüntette ki Ferenc császár. A Ny. még a hivatali méltóság feltüntetésére is szolgál, igy p. a budapesti és kolozsvári tudományos egyetemek rektorai és dékánai, Bécs város polgármesterei stb. arany láncot s rajta arany érmet viselnek mint hivataluk, méltóságuk külső jelét.

Nagy feltünést okozott az a botrányos Ny.-i pör, mely a francia királyi család tekintélyét a forradalom küszöbén nagyon megingatta. Rohan bibornok, Strassburg hercegprimása, aki főpap létére erkölcstelen életet élt, pletykái folytán XVI. Lajos és Mária Antoinette kegyeit elvesztette és Bécsből, ahol mint követ működött, visszahivatott. A hiu ember nem tudott megnyugodni sorsában, hanem minden lehetőt megtett, csakhogy a királyi pár kegyeit visszanyerje. Ebbeli törekvéseit egy országos szédelgőnő, Lamothe-Valois grófnő (l. o.) arra használta fel, hogy a királynénak hamisított levelei alapján és állítólag az ő nevében, 120 ezer livret kölcsönözzön a könnyen rászedhető bibornoktól. Történt ez időtájt, hogy Böhmer és Bassenge ékszerészek gyönyörü gyémántos nyakláncot ajánlottak a királynénak megvételre, aki azonban azt magas ára miatt (1.600.000 livre) meg nem vette. Lamonthe és szédelgő cimborái most azt hitették el a bibornokkal, hogy a királynénak nincs egyéb vágya, mint eme nyakláncnak birtokába jutni és hogy a bibornok a királynő kegyeit föltétlenül megnyeri, ha az ékszerészekkel szemben elvállalja a jótállást addig, miglen Mária Antoinette királyné az összeget kis részletekben lefizetheti. A bibornok 1785 febr. 1-én átvette a nyakláncot és átadta azt Lamothenak, aki a legbecsesebb gyémántokat azonnal kitörte és férje által Angolországban elárusíttatta. Rohannak föltünt, hogy a királyné a nyakláncot sohasem viseli és hogy most sem fogadja szivesen tisztelgését. Erre Lamonthe a királynő nevében szerelmes leveleket intézett Rohanhoz és végre éjjeli találkozóra hivta meg a főpapot a versaillesi parkba. Mária Antoinette helyett egy a királynőhöz hasonlító romlott életü nő, Leguay d'Oliva Mária jelent meg a találkozási helyen és ez tartotta meg Rohan bibornokkal a légyottot. Nemsokára azonban az ékszerészek megunván a várakozást, követeléseikkel magához a királynőhöz és a királyhoz fordultak, mire a csalás és szédelgés napfényre került. Rohant 1785 aug. 15-én istentisztelet alatt a templomban elfogták és a parlamentnek szolgáltatták ki, mely azonban a bibornokot - ami az akkori közvéleményre jellemző - 1786 máj. 31. fölmentette; a boszus király mindazonáltal lettre de cachet által Rohant egy apátságban elzáratta. A csaló Lamonthe grófnőt tüzes vassal megbélyegezték és nyilvánosan megvesszőzték, azután pedig élethossziglani börtönre, férjét pedig gályarabságra és Retaux de Villette cinkostársukat számkivetésre itélték. Hogy a kellemetlen pletykáknak véget vessen, az udvar azt a kéziratot, melyben Lamothe grófnő az egész dolgot fűnek-fának elmesélte, megvette, ami a bűnrészesség látszatát nyomta a királynőre. Lamothenak Angliába szökött férje pedig a kéziratot utóbb még is kinyomatta. Az udvar ellen elkeseredett, hiszékeny néptömeg szentül hitte, hogy Mária Antoinette a nyakláncért Rohannak szerelmét bocsátá áruba.

Nyakfodor

körülbelül 1550-ig az ing felső részéhez tartozó, gyöngén fodorított finom vászongallér volt, melyet a XVI. sz. második felében az ingtől külön választottak és nagyobbra készítettek. A kezdetben még kis átmérőjü és csinos ráncokba szedett Ny. később, különösen III. Henrik francia király udvarában, egészen eltorzult; drótból készült széles átmérőjü korongra vonták és erősen kikeményítve fodorították; ezeket a korongformáju Ny.-okat gúnyból malomkő-galléroknak nevezték. Elterjedtek mindenfelé s férfiak és nők egyformán viselték. A XVI. sz. végén a Ny. ismét kisebb lett s a férfiak, elhagyván alóla a drótkorongot, vállukra hagyták hajlani a Ny.-ot, a nők ellenben a drótkorongot egyenesen fölfelé hajlítva, kemény fölálló gallért csináltak a Ny.-ból; ilyeneket még 1645 táján is hordoztak. Néhol a papok és a birák hivatalos működésük alatt ma is viselik a Ny.-ot; mint népviselet fönmaradt Alsó-Szászországban, Csehországban stb.

Nyakfödő

gyékényből font lap a járom alá a bélfára, ökör befogásánál.

Nyakfű

(a. m. csengetyüke (l. o.)

Nyakgyűrü

l. Gyűrü.


Kezdőlap

˙