Oravicabánya

(Német-Oravica), nagyközség Krassó-Szörény vmegye oravicai j.-ban, (1891) 4115 német s oláh lak., a járási szolgabirói hivatalnak, két esperességnek, járásbiróságnak és adóhivatalnak, m. kir. bányakapitányságnak, kir. körjegyzőségnek, pénzügyőrbiztosságnak székhelye. Van takarékpénztára, népbankja (az osztrák-magyar bank itt mellékhelyiséget tart fnen), szinháza, többféle közhasznu és jótékony egyesülete (közte az Arany-kör), tanoncsiskolája s több más közhasznu intézménye. O. egyik központja a dél-magyarországi bányászatnak, s az osztrák-magyar államvasúttársaság nagy uradalmának. E társaság 1854. vette meg a kincstártól a keveset jövedelmező bányatulajdont s azon rövid idő alatt hatalmas virágzásnak induló telepeket létesített; a régebben űzött nemesérc- és rézbányászat helyett inkább a vas- és kőszénbányászatot kezdé művelni; a szomszédos Román-Oravicán (2237 oláh és német lak.) zúzóművet, nagy ásványolajfinomító gyárat, cementörlő malmot, cementkemenét és gőzfürészmalmot állított fel. Van ezenkívül itt ásó- és kapagyár, s némi barna- és delejvasércbányászat. O. a jaszenova-aninai hegyi vasút mentén, hegyes vidéken fekszik s hozzátartozik Marillavölgy (l. o.) klimatikus gyógyhely.

Oravicit

(ásv.), zöldes fehér, zsíros tapintatu agyagféle ásvány (a halloysithez leginkább hasonló) Oravicabányáról, ahol cinkérccel (kalaminnal) együtt terem és Breithaupt nevezte el. Fs. 2,7. Identikus a Szászkabányán is termő u. n. oravicai kővelővel.

Óravirág

(növ.), rövid ideig tartó virágzásáról a varjumák (Hibiscus ternatus Cav.), l. Hibuscus.

Orbán

magyar ágyuöntő, aki Szeridse mérnök és Muszlaheddin építőmester segítségével egy órás ágyut öntött Drinápolyban Konstantinápoly ostromához. Az ágyu súlya 300 mázsa volt s belőle 12 mázsás lövedéket vetettek. Két hónapig szállította 700 ember és 100 ökör Drinápolyból rendeltetési helyére.

Orbán

nyolc pápa neve:

1. O. (I.), római születésü, 223 okt. lépett a pápai trónra és 230. vértanui halált szenvedett. Emléknapja máj. 25. L. még Orbánnap.

2. O.(II.), valószinüleg Chatillonban (sur Marne, Franciaország) született és eredeti neve Orttó v. Odo volt, megh. 1099 jul. 29. Kezdetben a rheimsi egyháznak kanonokja, később elugny-i szerzetes és prior, azután ostiai püspök. Pápává választották 1088 márc. 12. Sok baja volt Guibert ellenpápával, ki egy ideig az Angyalvárat, Péter templomát és a Lateránt elfoglalva tartotta. O. erre 1091. Beneventben zsinatot tartott, amelyen Guibert újabb exkommunikálásán kivül azon nevezetes határozat hozatott, hogy jövőben senki püspök nem lehet, aki egyházi rendbe nem tartozik. Guibert elűzetése után 1093. ünnepélyesen visszatért Rómába. O. visszaállította 1095. a toledói primatust és a tarragoniai érsekséget. A piacenzai (1095) és ugyanazon évben nov. 18. Clermontban megtartott zsinaton O. lelkes beszédével az I. ker. hadjárat megindítása lőn elhatározva. Az utóbbi zsinaton eltiltatott a borba mártott kenyér szine alatt való áldozás. V. ö. Brimont, Un pape au moyenâge (Páris 1862); Stern, Zur Biographie des Papstes U. II. (Berlin 1883); Jaffé, Regesta pontif. Rom.; Muratori, Script. rerum Italic.

3. O. (III.). Előbbi neve Crivelli Hubert, bibornok és milanói érsek volt. Pápává választották 1185 nov. 30. Határozott ellenfele volt I. Frigyes német császárnak, kit az egyházból kizárni készült, de ebben 1187 okt. 20. Ferrarában bekövetkezett halála megakadályozta.

4. O. (IV.). Előbb Pautaleon Jakab, szül. Troyesban 1185., megh. 1264 okt. 2. Lüttichi archidiaconus, azután verduni püspök, végül jeruzsálemi patriárka. Pápa 1261 aug. 29. lett. Sziliciai Manfréd elől Orvietóba menekült, ahol egész uralkodása alatt tartózkodott, később Perugiába ment, ahol másnap meghalt. Behozta az egyházba az úrnap ünnepet.

5. O. (V.). Előbb Grimoard Vilmos. A st. victori (Marseille) bence-kolostor apátja, nápolyi pápai követ volt, midőn 1362 október 27-én pápává választották Avignonban. Ellensége volt a nepotizmusnak, barátja a tudósoknak és szigorúan igazságos. 1367 okt. 16. Rómába vonult, de 1370 szept. újra visszatért Avignonba, ahol 1370 nov. 13. meghalt.

6. O. (VI.). Előbb Prignano Bertalan. Mint barii érseket választották meg a Rómában jelenlevő bibornokok pápává 1378 ápr. 7. s. az Avignonban levők helyeselték a választást. Az avignoni száműzetés ideje alatt lábra kapott visszaélések (szimonia, luxus, erkölcslazulás stb.) ellen síkra szállt, sőt a bibornokokat is szigorubb erkölcsökre hivta fel. Ez és hogy egyes hatalmasakat megsértett, arra birta az elkeseredett bibornokokat, hogy Fondiba mentek és ott 1378 szept. 20. Róbert bibornokot, genfi grófot ellenpápává választották, ki VII. Kelemen név alatt 1394-ig bitorolta a pápai trónt. Mindennek dacára Magyarország, Angol-, Portugál- és Lengyelország kitartottak VI. O. mellett. Később azonban Durazzói Károllyal viszályba keveredvén, kénytelen volt Rómából Genovába menekülni, ahol öt bibornokot kivégeztetett az ellene szőtt összeesküvés miatt. 1389 okt. 15. halt meg, valószinüleg mérgezés folytán.

7. O. (VII.) Előbb Castagna Bapt. János. Szül. 1521 aug. 4., megh. 12 napi uralkodás után 1590 szept. 26. Rossanói érsek, 1583. bibornok és 1590 szept. 15. pápa. A szegények iránt bőkezű volt; kamarásainak eltiltotta a fényűzést, rokonait pedig eltávolította Rómából stb.

8. O. (VIII.). Előbb Maffeo Baberini. Szül. 1568. Firenzében, megh. 1644 jul. 29. Nazareti érsek 1604., azután pápai követ Párisgan és Bolognában, 1605. áldozár,bibornok, 1608. spoletói érsek, a623 aug. 6. pápa. Pápaságának kezdetén alapította a bold. szűz Mária szeptlőtelen fogantatásáról nevezett szerzetesrendet, befejezte Loyola Ignác, Xav. Ferenc, Gonzaga Alajos, Neri Fülöp stb. szentté avattatását. A bibornokoknak az Eminentia címet adta, az In coena Domini bullát (l. o.) átalakította, megjavította a Breviarium Romanum-ot, 1627. megalapította a Collegium de propaganda fide intézetet, feloszlatta a Jezsuita-apácák kongregációját (l. o.), több ünnepet rendelt stb. VIII. O. jeles költő is volt. Költeményei nagy tetszésre találtak mindenfelé. Nagy barátja volt a tudományoknak és művészeteknek. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon, 1854-iki kiadás, 11. köt., 462-81.

Orbán

1. Balázs báró magyar etnográfiai iró s országgyülési képviselő, szül. Lengyelfalván (Udvarhely szék) 1830 febr. 3., megh. 1890 ápr. 19. A felsőbb iskolai tanulmányokat Udvarhelyt végezte. Az egyetemi tanfolyamot teljesen be sem fejezve, 1847 elején Konstantinápolyba ment s innen útra kelve beutazta Arábiát, Sziriát, Palesztinát, Egyiptomot. Hazajövetele után csakhamar másodszor is útra indult s útjáról visszatértében 1849. Konstantinápolyban 150 főnyi csapatot gyüjtött a magyar hadsereg erősítésére, de alig érkezett Magyarországra, Görgey letette Világosnál a fegyvert. Ekkor Londonba, majd Jersey szigetre, 1855-ben Konstantinápolyba ment s itt élt 14 évig. 1859-ben hazájába visszajőve, 1861-ben Udvarhely szék ideiglenes főjegyzőjévé, 1867. Kolozs vármegye rendes főjegyzőjévé, 1871. Marosvásárhely, később Berettyó-újfalu országgyülési képviselővé választotta meg függetlenségi programmal. A magyar tud. akadémiának 1887 máj. 13-tól volt levelező tagja. (V. ö. Akad, Értesítő 1891, 549. Országgyüléis Almanach I., képviselőház 1886. 125). Művei: Utazás keleten (6 köt., Kolozsvár 1861); A Székelyföld leirása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból (képekkel, 6 köt., Pest 1868-73); A székelyek származásáról és intézményeiről (Budapest 1888, Értekezések XIII. 9.); Ali bey, Kelet tündérvilága (fordította O., B., két rész egy kötetben, Kolozsvár, év nélkül); Torda város és környéke (Budapest 1889).

2. O. József, pedagogus, szül. 1818 nov. 21. Nagybarcán (Borsod). Tanulmányait otthon kezdte, 1830-tól Sárospatakon folytatta, mig 1843. a Szepességre ment a német nyelvet tanulni. 1844. Sárospatakon köztanító, a következő évben segédtanár, majd szenior, 1848. miskolci tanár, 1861. sárospataki gimnáziumi, két év mulva akadémiai tanár lett, mint ilyen leginkább a történelem körébe vágó tárgyakat adván elő 1891. történt nyugalomba léptéig. Most Debrecenben lakik. Kiváló tanár és tankönyviró, kinek különöen népiskolák számára irt Természettana és Magyarország története igen sok kiadást ért. Tudományosab jellegü dolgozatai különféle folyóiratokban, főleg a Sárospataki Füzetekben s a következő cimü önálló füzetekben jelentek meg: Az alapok és alapítványok jogi természete (Sárospatak 1880, 2. kiad. u. o. 1882); A sárospataki énekkar története (u. o. 1882); Államsegély és autonomia, (u. o. 1884).

Orbánc

(erysipelas), a bőrnek kisebb-nagyobb felületére kiterjedő, legtöbbnyire az arcon és sebek közelében fellépő, és tovaterjedő, a bőr élénk pirjával, emelkedett hőfokával és duzzadással járó, többnyire láztól kisrét fájdalmas lob, amelyről ma már - különösen Fehleisen munkái óta - biztosan tudjuk, hogy bakteriumok, sztreptokokkuszok okozzák. A betegség kifejlődését, mint a legtöbb heveny fertőző kütegét, bizonyos tünetek előzik meg. A beteg heves fejfájásról, rosszullétről, bágyadtságról, étvágytalanságról panaszkodik; rendesen 1/2-1 nappal a bőrtünetek kifejlődése előtt rázó hideg, azután magas remittáló lázak lépnek fel. Azon a helyen, ahol az első bőrtünetek fellépnek, rendesen lehet valamely bőrlehorzsolást, felhámtól megfosztott helyet találni, amelyen a bakteriumok bevándoroltak; ha ilyen magán a bőrön nincsen, ugy rendesen ki lehet mutatni (a fejen és annak szomszédságában fellépő (O.-oknál) a száj- vagy orrüregben valamely sebzést, amelyen az infekció történt, sőt fel kell venni, hogy ez a száj-, orr- és garatür, különösen a mandolák nyálkahártyáján keresztül is megtörténhetik. Azon a helyen, ahol az első tünetek mutatkoznak, a bőr csakhamar duzzadt, piros és fájdalmas lesz; ezen tünetek az esetek szerint többé-kevésbbé gyorsan, és nagy, vagy kevésbé nagy bőrfelületre terjednek ki; a fájdalmasság és feszülés érzés növekszik; a láz magas foku, az esti hőingadozások 39-41° között váltakoznak; álmatlanság, fejfájás, esetleg deliriumok súlyos megbetegedés képét nyujtják. Az esetek súlyossága szerint ez az állapot pár naptól esetleg 10-14 napig is eltarthat, amidőn a helyi tünetek alább hagynak a lobos beszűrődés csökken, a bőr élénk vörös szine eltünik, vörösbarna, majd barnába megy át, az epidermis kisebb-nagyobb lemezek alakjában lekorpázik, a közérzet javul és végre teljes gyógyulás áll be. Ez a normális lefolyás természetesen nagy foku ingadozásoknak van alávetve. Lehet a bántalom oly csekély foku, hogy a helybeli tünetek alig érdemelnek említést, a közérzet pedig egyáltalában nincs megzavarva; megfordítva lehetnek a helybeli tünetek igen nagy fokuak, a lobos beszürődés oly fokot érhet el, hogy a felhám az alatta meggyülemlő savó által kisebb-nagyobb hólyagok alakjában felemeltetik (E. ballosum), sőt az egész bőrfelület elhalása is következhetik be (E. gangaenosum). Ennek megfelelőleg természetesen az általános tünetek is súlyosabbak. Sokszor előfordul az is, hogy az O. nem marad egy helyre szorítkozva, habnem az egyik oldalon gyógyul, mig a másikon tovább terjed, vándorol (E. migrans), ugy hogy esetleg az egész testet ellepheti; ezen alak különösen gyenge, kachektikus egyéneknél, gyermekek és aggoknál fordul elő. Az O.-cal nem tévesztendő össze az u. n. pseudoerysipelas vagyis a bőrnek és a bőr alatti kötszövetnek diffuz gennyedő, flegmonózus lobja, amely szintén sztreptokokkuszok által okoztatik.

Az O. kórjóslata általában jó, a betegség legtöbbnyire gyógyulásal végződik; mind a mellett a bántalom többször igen súlyos jellegü és különösen gyenge kachektikus egyéneknél, iszákosoknál vagy más idült bajban szenvedőknél, gyermekeknél, aggoknál nem ritkán halálhoz is vezet. Különösen veszedelmessé válhat az O. szövődményeinél fogva; a belső szervekben, különösen a savós hártyákon (mellhártya, agyburok, szivburok) az O. folyamán különösen súlyosabb esetekben áttéti gócok keletkezhetnek, amidőn a betegség prognozisa természetesen a lehető legrosszabb. Az eddigi statisztikák szerint a halandóság átlaga O.-nál körülbelül 5%-ot tesz ki. Gyógykezelése nem tartozik a könnyü feladatok közé, mert nincs oly szer v. eljárás, amelynek segélyével az O.-os lob tovább terjedését megakadályozni képesek lennénk; miután azonban az O. fertőző betegség és mint említők a fertőzési gócot a legtöbb esetben ki lehet mutatni, a gyógykezelés legelső és legfontosabb feladata azt ártalmatlanná tenni. - O. állatorvosi szempontból, l. Fejorbánc és Sertésorbánc.

Orbáncfű

(növ., Hypericum L., linka), a róla nevezett család füve, félcserjéje v. cserjéje, 160 fajta leginkább az északi földgomb mérsékelt vidékén és a hegyi régióban terem, hazánkban mintegy 13 faj. Levele épszélü, gyakran mirigyes-pontos, virága többnyire sárga, ágas-bogas, termése sokmagu tok. A H. perforatum L. (csengőfű, csengővirág, 77-liku fű, szentiván-virág, lyukas levelü fű, néhol arannyal versengő fű) egész 6 dm. magas, levele nyeletlen, széles, hosszas tojásdad. Balzsamos illatu, fanyar, keserü, gyántás ízü; verőfényes helyen mindenütt nő, régen babonás fű, szt. Iván éjjelén kell szedni; a boszorkány és kisértet ellen véd, a fiatal bimbójából kinyomott lilapiros lé (szt. Iván vére) varázsló szer, különben pedig orvosságnak használatos. Az O. legtöbb faját kertbe lehet ültetni. Mindegyikben több-kevesebb piros festék van, különösen a virágnak fekete szinü mirigyeiben. Ujjunk közt dörzsölve szépen pirosít. Belőle főzik sebre a szentiván-olajat (oleum Hyperici). Borszesszel kivont festékével a pálinkát szinesítik. Officinális volt a D.-európai H. coris L., a sziciliai és görög H. hircinum L. A nagy virágu, örökzöld, görög H. calycinum L. meg a H. Balearicum L. kedvelt kerti virág. Szép az örökzöld H. oblongifolium Wall. piros ágaival a Himálajáról. A H. androsaemum L., l. Androsaemum.

Orbáncfűfélék

(növ., Hypericaceae, Hypericumfélék), kétszikü, mintegy 210 fajt számláló család a guttiferák rendjében. Füvek vagy fás növények, levelük egyszerü, átellenes vagy örves, némelykor olajmirigyektől átlátszóan pontozott. şzbogfajta kisebb virágzatjokból nagyobb összvirágzat alakul, a virág kelyhe és szirma ötöstagu, himje 3 vagy 5 falkás, ugyanannyi alapképletből hasadozott szét. A belső termő tökéletlen vagy tökéletes 3 vagy 5 kereszü, számos petéje van, belőle apró fehérjétlen mag lesz. Termésük tok v. bogyó, V. ö. Choisy, Prodr. d'une monographie des Hypericinées (Genf 1821).

Orbán-nap

I. szt. Orbán pápa emléknapja, máj. 25.; a földmívelők által fél nap, mivel évszázados megfigyelés szerint igen gyakran ekkor szokott lenni az utolsó tavaszi fagyos nap. Szt. Orbán tiszteletére a szőllőhegyeken kápolnákat és szobrait állítja fel a hivő nép, hogy az ő közbenjárásával az utolsó tavaszi fagy a szőllőkben kárt ne tegyen.


Kezdőlap

˙