Orkla

153 km. hosszu norvég folyó, a Dovrefjelden ered, ÉNy-nak folyik és az Örkedalsfjordba, a Throndhjem-fjord egyik ágába szakad.

Orkney-szigetek

(ejtsd: orkne), Orkádok, külön skót grófságot alkotó szigetcsoport az É. sz. 58° 41' 24" és 59° 23' 2" között. Skóciától a 9 1/2-13 km. széles Pentland Firth választja el. Legészakibb pontja a Brough Ness, a legdélibb a Denis Head; területe 973 km2, lakóinak száma (1891) 30,453. A szigetcsoport 56 szigetből áll, amelyek közül csak 29-en laknak. 3 részt különböztetnek meg benne. A középső egy szigetet Pomona, vagyis Mainlandot, valamennyi közt a legnagyobbat foglalja magában. A D-i rész, South Isles, főbbjei Sotuh (D-i) Ronaldsha és Hoy, kisebbek: Swone, Switha, Flota, Burra stb. A North (É-i) Isles közt 8 nagyobb van; ezek: Shapinsha, Stronsa, Rowsa, Eda, Sanda, North Ronaldsha, Westra és Papa-Westra. Az O. alacsonyak, sziklásak; legmagasabb pontjuk alig éri el az 500 m.-t. Az éghajlat aránylag igen enyhe, de nagyon nedves. Az évi középhőmérséklet 7,22°, a nyári 12,5°, a téli 4°. A talaj a magasabb helyeken mocsáros, az alantabb fekvő részeken tőzeges. Fa csak a védettebb helyeken nő meg. Földmivelés és halászat a lakosok fő foglalkozása; termesztenek árpát, zabot, burgonyát és répát. 1888-ban volt 25,726 darab szarvasmarha, 33,017 juh, 4985 sertés és 6166 ló (ponny). Heringet, tőkehalat és tengeri rákot nagy mennyiségben fognak. Szarvasmarhákat, lovakat, tojást, gyapjut, besózott halakat, továbbá madártollakat exportálnak. Az ipar egyedül kötött áruk és sálok készítésére szorítkozik. Az őslakosok, akiktől még kőkörök, sírok maradtak fenn, valószinüleg piktek voltak, de a középkorban a bevándorolt skandinávokkal vegyültek egybe. A mostani lakosok angolul beszélnek. A főváros Kirkwall. Az O. 870-1469-ig Norvégia részei voltak, mikor Skóciával egyesítették. V. ö. Peace, Description and historic Handbook of the Orkney Islands (Kirkwall 1862); Baddeley, Orkney and Shetland (London 1886).

Orlamünde

város Szász- Altenburg szász hercegségben, a Saale fölötti meredek hegyen, vasút mellett (1890) 1404 lak. O. azelőtt önálló grófság, amelyet 1140. Medoe Albert örökölt és Hermann nevü fiának adományozta. Az O.-i grófi család Katalin grófnővel halt ki a Saalburg melletti Heiligenkrug nevü kolostorban. V. ö. Reitzenstein, Regesten der Grafen von O. (Jena 1856).

Orlando di Lasso

l. Lasso.

Orlando furioso

Ariosto (l. o.) költeménye.

Orlát

nagyközség Szeben vármegye szelistyei j.-ban (1891) 1701 oláh lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Azelőtt az oláh végezred főtisztjeinek székhelye volt s azért sok díszes kincstári épülete van. Van sörfőzőgyára, két papirgyára, réz- és vashámora.

Orlay

(Petrics) Soma, történeti festő, született Mező-Berényben (Békés) 1822., megh. Pesten 1880. Tanuló pályájának egy részét Jókaival és Petőfivel töltötte s ekkor az volt a vágya, hogy iró legyen. Később, mint mint jurátus, szakított a Corpus jurissal s 1846-ban Waldmüllerhez ment föl Bécsbe, hogy művésszé képezze magát. Itt nem sokáig maradt s előbb Münchenben Kaulbachnál, később Debrecenben találjuk, hol igen fölkarolták. Azután ismét Bécsbe ment, de amidőn Magyarországon is állandó műtárlat alakult, Pestre költözött s a történeti festészet terén itt fejtett ki nagy tevékenységet. Szellemi erejét azonban megújuló fejgörcsei folytonosan zsibbasztották. Szorgalmasabb képirónk alig volt nála; 1851-től fogva, midőn Szent István ébredése c. kompozicióját a műegyesületben kiállította, ugyszólván utolsó napjáig folyton dolgozott, sőt már ezt az időt megelőzőleg is festegetett, elkészítve a többek közt barátjának, Petőfinek ülő-arcképét, mely jelenleg a töténeti képcsarnokban látható. Nevezetesebb művei: II. Lajos király holttestének megtalálása a Csele patakban (1851); Búcsu a csata előtt (1853); Hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket, oltárkép a mező-berényi ágostai vallásu egyház számára (1854); a Szerelmi dalnok (1855); Milton az elveszett paradicsomot tollba mondja, mely műve Munkácsyt később világhirü Milton-jának megfestésére buzdította: Salamon királyt anyja megátkozza 1084-ben (1855); Kazinczy Ferencz és Kisfaludy Károly első találkozása (1859); Zách Felicián (1860); Vak Béla (1864); Attila és Vigil (1864); Attila halála (1867) s végül utolsó nagyobb műve: Erzsébet és Mária királynők a novigrádi fogságban (1864). Ezeken kivül festett számos arcképet s megfestette Petőfi Debrecenben c. képét, mely a nyomor és nélkülözések napjaiban, fűtetlen szobában, verseit rongyos szalmaszéken irva ábrázolja a nagy költőt. O. az ecset mellett a tollat is gyakran forgatta; tanulmányt irt arról a befolyásról, melyet Shakspere költészete gyakorolt a festészetre s utolsó éveiben gondosan följegyezte azokat az adatokat, melyek Petőfire vonatkoznak.

Orlaya

Hoffm. (növ.), ernyős, fehér virágu fű, 4-5 fajjal Európában és K-en, a sárosvármegyei Orlóból szakadt Orlay János moszkvai orvos tiszteletére nevezve. Némelyek a Daucus vagyis murok algénuszának tartják. Hazánkban csak az O. grandiflora L. (fehér búzavirág) terem, még pedig kiváltképen a szőllőmivelés övében, itt-ott vetésben is.

Orlean

l. Orleánfa.

Orléanais

(ejtsd: orleane), egykori francia tartomány Ile-de-France, Champagne, Bourgogne, Nivernais, Berry, Touraine, Maine és Normandia közt, 20 300 km2 területtel. Részei voltak a tulajdonképeni O. Orléans fővárossal, Blésois Bloisval, Vendômois Vendôme-mel, Chartrain Chartresral, Pithiverais Pithiviersvel, Gâtinais Orléanais Montargisval és Puisaye Saint-Fargeauval. 1790. belőle alkották Loire-t, Loir-et-Cher nagyobb részét, Eure-et-Loir, Niévre és Yonne egy csekély részét. V. ö. Patron, Recherches historiques sur l'O. (1870-73).


Kezdőlap

˙