Ornitologia

(gör.), az a tudomány, mely madarakról szól, innét ornitologus, ki madarakkal foglalkozik; ornitoszkópia, a madarak repüléséből való jóslás. L. Madarak.

Ornus

Pers. (növ.), l. Mannakőris.

Orobanche

L. (növ. szádor, misegyertya Clusiusnál), a róla nevezett család génusza, nem zöld élősködő füvek. A szár alja megdagad, innen bocsátja szívógyökerét a tápláló növénybe. Szára pikkelyes, fehérsárga, pirosbarna, ágatlan. Virágzata füzér, virága nyitott ajku, nem hull le, kelyhe kétlevelü. Az O. speciosa DC. a borsót, az O. rubens Wallr. a lucernát, az O. minor Sutt, a lóherét pusztítja. Testvérgénusza, illetőleg algénusza, a Phelipaea Tourn. el is ágazik, lilaszin v. kék, kelyhe 4-5 metszetü. Az O. ramosa L. (kenderfojtó) a kenderen él, később a dohányra, kukoricára, tányérrózsára és fekete csucsorkára is átszármazott. V. ö. Beck G., Monographie der Gattunk O. (Cassel 1891); Koch, Die Entwickelungsgeschichte der Orobanchen (Heidelberga 1887). L. még Élettartam és Herefélék.

Orobancheae

Orbanchaceae (növ.), kétszikü növénycsalád az ajakasviráguak rendjében, majd a Gesneraceák, majd a tátogatók alcsoportja. Gyökéren élősködő sáppadt, fehéres-sárgás, pirosas v. kékes, pikkelyes füvek, virágjok nyitott ajku, két főbb himes, termésük egyrekeszü tok, számos apró magjoknak olajos fehérjében gömbölyded sziktelen csira van. 100 faja a mérsékelt vidéken terem.

Orobus

Tourn (növ.), l. Lednek.

Orocsonok

gyüjtőnév alá foglalják össze mindazokat a szibériai tunguz néptörzseket, melyek az Amur folyó mindkét partján É. felé egész Jablonovoi Krebetig laknak; foglalkozásra vadászok és halászok, számuk egyre fogy, (1875) 260 volt.

Orod

a mai Arad régi neve. O. mint személynév 1214., Arad pedig 1273. fordul elő először. Kétségtelen, hogy az ország több részében levő O. nevü helyeket személyek után nevezték el s hogy p. a mai Aradnak semmi köze sincs a Hrad (vár) szláv szóhoz. O. nevü helyek oly vidékeken is vannak, hol szlávok tömegesebben sohasem laktak. Igy van O. Ungban (1297), Békésben (1322), Somogyban (1369), Biharban (1433), Esztergomban, Torda-Aranyosban és Zemplénben. 1219-ben II. András Vinc határjárásában említi O. pap sírját is, mely az Eperjesdülő és a Császár-mocsár közt van (Fejér, Cod. Dipl. III. 1., 272.). 1358. Márk Krónikája (1867. évi kiadás, XCII-III.) Arad városát már mai nevén irja s igy egymaga is megdönti azt az állítást, mintha O. és Arad a XVI. sz.-ban vált volna ketté. Ugyane században terjedt el az a hit, hogy Arad v. O. vármegyét Szt. Istvánnak egy vezéréről nevezték el, mit, az értéktelen Csíki krónika számba nem jöhetvén, Szamosközy István említ először (Tört. Maradv., M. Tört. Eml. II. oszt. XXVIII., 161.). Oklevelesen csak 1189-től van nyoma. V. ö. Márki, Arad tört. I.

Orognozia

orologia (gör.) a. m. hegyismeret; orognoszt, a hegyek ismeretével foglalkozó tudós.

Orográfia

l. Hegyrajz.

Orom

oromzat, tulajdonképpen az egyenoldalu nyeregtető két végének egyenes, függőleges, háromszögü elzárása. Az O. felső végződése az O.-csúcs, a két szélső az O.-sarok, az egyes oldalak által befogott terület az O.-mező (timpanon). Az O., mint valamely irány megjelölésére és díszítésére kiválóan alkalmas motivum, az építészeti stilusok legtöbbjében igen nagy szerepet játszik. A görögök és rómaiak templomaiknak oszlopokkal hordott, lapos (a görögök ormának magassága a szélességnek körülbelül 1/6-1/5-e; a rómaiaké valamivel magasabb) ormát alakokkal, akrotériákkal díszítik. Később az O. nyilásoknak ajtóknak és ablakoknak ékességéül is szolgál és mint ilyent körszeletív is határolhatja. A bizánci stilus félkörives ormokat is használ, a renaissance az O. oldalait (római minta után) megtöri, csigavonalakkal határolja, melyek közé néha egész külön motivumokat iktat be. Román és csúcsíves templomoknál is szivesen alkalmazzák a - most már igen magas, csúcsos - ormot, ugy a templom hosszhajójának homlokzatául, mint a profán épületek homlokzatának koronázásául, azt geometrikus ékítménnyel, keresztvirágokkal, levélcsomókkal, díszes kerek ablakokkal, sokszor lépcsőzetes oldalakkal stb. díszítvén. A barokk és rokokó építészet az ormot sokszor többszörösen görbe, meg-megszakított, kunkorodott határvonalakkal képezi ki.


Kezdőlap

˙