Oromdísz

(cimier, Helmkleinod), a XIII. sz.-tól kezdve a sisak ormára helyezett, ismertető jelül szolgáló dísz, amely mindig plasztikus alak. Az O. lényeges része a heraldikai sisaknak. Rendesen: szarvak, szárnyak, kalapok, tollak, zászlók, emberi és állati alakok stb. Nálunk csak a XIV. sz.-tól kezdve fordulnak elő.

Orometria

(gör.), mindazoknak a kiszámítási módoknak és eljárásoknak összessége, melyek lehetővé teszik, hogy a hegységeket térbeli kiterjedésük és viszonyaik szerint egymás közt összehasonlíthassuk. Alapját Humboldt vetette meg, rendszerbe Sonklar foglalta, s azóta Krümmel, Penck, a bécsi egyetem földrajzi intézete, Neumann L. (Orometrische Untersuchungen, Weimar 1889) stb. tökéletesítették.

Oromhó

l. Glecser.

Oromo

a galla nép (l. o.) neve.

Oron

(ejtsd: oron), Waadt svájci kanton járása 75 km2 területtel, (1888) 6622 lak., O.-la-Ville székhellyel.

Oronsay

a Hebridákhoz tartozó sziget. Apály idején át lehet menni a tőle északra fekvő Colonsay szigetre. A kettő együtt 44,8 km2 területü, (1891) 387 lak.

Orontesz

1. az ókorban Sziriának fő folyama, mely Heliopolisztól nem messze az Antilibanonban fakad, egy ideig a föld alatt folyik, de aztán Apameánál újból felbukkanván a Marsziassal egyesül és egy tavat alkot. Antiochiánál addig követett északi irányából északnyugatiba csap át és mint hajózható folyó torkol a Feniciai-tengerbe. Most Nár-el-Ászi. - 2. O., hegység, Elvend (l. o.) régi neve.

Oropa

búcsujáró hely, l. Biella.

Oropesa

spanyol neve Sochabamba (l. o.) városának.

Oros

nagyközség Szabolcs vármegye bogdányi j.-ban (1891) 3237 magyar lak., vasúti állomással és postahivatallal.


Kezdőlap

˙