Orrtőke

(ném. Vorsteven; ol. asta di prora; ang. stem), a hajó homlokélét alkotó az az erős, vastag és megfelelő hajlatu fa, mely a hajó elejét zárja be, és amelyre az oldalpalánkok erősítetnek. Az O. a hajó legalján hosszant végig nyuló alapgerendának, a hajótőnek elül a folytatása, mig hátul ugyane célra a tattőke szolgál.

Orrtükör

Az eszme, az orrüreget tükör segélyével megvizsgálni, nálunk látott először napvilágot. Markusovszky Lajos volt az első, ki 1859. egy általa készíttetett eszközzel az orrüregnek rendszeres vizsgálatát megindította. Az orrtükrözés az orr mells és hátulsó részletének vizsgálatát öleli fel. És azért mellső és hátsó orrtükrözésről (rhinoscopia anterior et posterior) beszélünk. A rhinoscopia anterior által az orrüreg vizsgálata az elülső orrnyilások felől történik, mig a rhinoscopia posterior segélyével az orrüregnek a garat felőli része lesz vizsgálva. Rhinoscopia posterior. A betegnek reflektor segélyével megvilágított garatjába lenyomott nyelv mellett az orttükrözés kivitelére szükséges tükröt megmelegítve bevezetjük és pedig ugy, hogy a tükör felülete, nem mint a gégetükrözésnél lefelé, hanem felfelé legyen fordítva. (l. 1. ábra). Az orrüregnek megtekintése elülről u. n. orrtükrök (tágítók) segélyével történik; 1. 2. ábra L. még Orr-gégetükör.

[ÁBRA] 1. ábra. Orrtükör.

[ÁBRA] 2. ábra. Orrtágító.

Orrvérzés

(epistaxis). Különböző okai lehetnek, keletkezhetik trauma (külerőszak) behatása folytán az orra történő ütés, lökés stb. következtében. Bekövetkezhetik továbbá az orrban székelő fekélyesedések lefolyása alatt, daganatok, habarcok és idegen testek jelenlétében. Sokszor heves lelki felindulások, izgalmak következtében, valamint bor, tea, kávé tulságos fogyasztása után. Nem ritkán jelentkezik az O. oly egyéneknél, kik szervi szívbajokban szenvednek. Vérszegényeknél is sokszor fordul elő. Kétségtelenül gyakran mutatkozik a serdülő korban. Férfiak és gyermekek gyakrabban szenvednek O.d-ben mint a nők. Kisebb foku vérzéseknél hideg viznek felszivása és az orra alkalmazandó hideg borogatások rendesen célhoz vezetnek. Gyakrabban jelentkező és bővebb vérzéseknél orvosi vizsgálat válik szükségessé. Erős vérzéseknél az orrüregnek betömeszelését kell eszközölni.

Orrzó

a. m. rakonca, a szántalpon levő állványon, mely a szánszekrényt tartja.

Orrzuhany

a beteg orrüreg kimosására, kiöblítésére szolgáló eszköz.

Orseille

l. Orcein.- Orsellsav, l. Lecanorasav.

Orseolo

velencei család; törzsatjya Péter (Pietro), kit 976 aug. 12. választottak dogévá. Guarino franciaországi barát hatása altt lemondott, a benedekrendiek közé vonult és szigoru asztéka-életet folytatott Gascognebau, a St.-Michel-kolostorban. Halálának éve (981? 997?) bizonytalan; 1731. a szentek sorába iktatták. Ismeretlen nevü leányai közül az egyik Morosini Jánoshoz (a St. Giorgio maggiore kolostor egyik alapítójához), a másik pedig Gradenigo Jánoshoz ment férjhez. Fia II. Péter, ki 961-ben született, 991. maga is doge lett s 17 éven át dicsőségesen uralkodott. Két leánya közül Felicia apácafejedelemasszony, Jocella pedig István horvát herceg felesége lett; a következő évben nőül vette Géza magyar vezér egyik leányát, Szt. István nővérét, kit az irók Gizellának, Ilonának s Máriának fölváltva neveznek. Szerencsésen uralkodott 1025-ig, ekkor azonban a Gradenigók s a Glabenigók lázadása megfosztotta trónjától s helyébe Pietro Centranigót ültette. A számkivetett doge Görögországba menekült, honnan a császár közbenjárására 1029-ben visszahivták ugyan a velenceike, s helyébe addig is testvérét, Orso O. aquileai patriárkát ültették; Péter azonban 1030 táján száműzetésben halt meg, mire Orso is lemondott. Ekkor Péter öccse, Domenico O., hogy a dogei méltóságot családjának megtartsa, 1030. meglepte a tanácsot, elfoglalta a dogé palotáját, azonban pár nap mulva már kikergették őt, Ravennába szorították s Domenico Flabenigo doge idejében (1031-40) családjával együtt örökre száműzték. Unokaöccse, az 1025. száműzött Ottó dogenak mintegy 15 éves fia, Péter, már 1025 táján Magyarországba menekült, hol nagybátyja, Szt. István a testőrség parancsnokává, utóbb pedig királlyá tette (l. Péter király). Domenicónak is volt egy Hugó és egy Péter nevü fia, s egy Felicia nevü leánya. A Velencében s Magyarországban oly hirtelen és fényesen feltünt család azonban már a XI. sz. közepe leőtt épp oly váratlanul és dicstelenül enyészett el.

Orsi

Achille d', lasz szobrász, szül. Nápolyban 1845. Tanulmányait a nápolyi kir. művészeti intézetben, 1875-től fogva pedig Rómában végezte. Hazatérve Nápolyba, a királyi intézet számára elkészítette Salvator Rosa szobrát, első nagy sikerét azonban 1877. aratta I parasiti c. művével, mely padon ülő két régi római parazitát ábrázol. Ezen műve, valamint a következők: A magvető; Proximus suus (római nemzeti képtár); A madárka; Kagylókat gyüjtő fiu; A halászfiu stb., nagyrész bronzból, rendkivüli technikai képzettségéről, naturalista irányáról tanuskodnak és jórészt társadalmi irányzatuak.

Orsini

(Ursini, franc. Ursins), hires római fejedelmi család, a Colonna-családnak versenytársa, a guelf-pártnak és a pápaságnak erős támasza. A család mesebeli törzsatyja Ursinus Vipio római lovag. Legnevezetesebb sarjai a következők: Mátyás Rubeus v. Rossi (Vörös), aki mint Róma prefektusa 1154. I. Frigyes császár ellen fegyvert fogott, amiért a pápa őt a «haza atyjá»-nak címezte és drágakövekkel kirakott homlok-kötővel tisztelt meg. (Erre vezették vissza az O.-család címerében lévő szalagot.) Mátyás Rubeus három fiával három ágra szakadt a család, melynek legifjabbika, az O. Napoleon által alapított O.-Gravina-ág mai napig virágzik Rómában. Feje Fülöp herceg, szül. 1842 dec. 120. - O. Cajetan János 1277. III. Miklós név alatt jutott a pápai székre. - O. Ferenc 1417. grófi rangot nyert; fiát O. Jakabot 1463. Gravina hercegévé - nevezték ki. - O. Beroald 1724. német birodalmi herceggé és a szentszék hercegévé lőn. - A család egyéb tagjai közül megemlítendők még: O. Miklós, Petigliano grófja, aki 1442. született és Lunigóban, Vicenza közelében, 1510. meghalt; a katonai pályán tünt ki. Szolgálta az Anjou-házat a nápolyi hadjáratokban, továbbá Siena köztársaságot, IV. Sixtus pápát, Firenzét és végre, 1495 óta Velencét. Hősiesen harcolt a cambraii liga ellenében, elfoglalta Padovát és meg is védte a császáriak ellenében. - O. Virginio, Bracciano ura, Olaszország egyik legkiválóbb hadvezére, IV. Sixtus pápa zsoldjában harcolt Ferrara hercege ellen s döntő diadalt aratott 1482. Campo Morto mellett a nápolyiak fölött. A francia-nápolyi hadjáratban eleinte Nápoly, 1496 óta pedig a franciák szolgálatában harcolt, mire Atella kapitulációja alkalmával O. Pál testvérével együtt a nápolyiak fogságába került. Meghalt 149. - O. Pál Giordano, olasz hadvezér, szül. 1541., megh. Salóban, a Garda-tó mellékén 1585. IV Pius pápa 1560. Bracciano hercegévé tette. 1566. IV. Pál pápának hadseregét vezérelte, midőn a törökök Olaszország partjait fenyegették és az 1571-ikik hadhjáratban az olasz hadosztályok élén állott. - O. Anna Mária, O. hercegnő, De la Trémoille hercegnek leánya, szül. 1643., megh. Rómában 1722. Előbb Talleyrand-Chalais hercegnek volt neje, aki 1670. meghalt; azután O.-Bracciano herceghez ment nőül, aki 1698. halt meg. Erre az ifju spanyol királynő, V. Fülöp első nejének főudvarmesternőjévé lett, s mint ilyen a királynőre, s ennek útján magára a királyra és az ország kormányára is döntő befolyással volt. V. ö. Combes, La princesse des Ursins (Páris 1858). - O. Péter Ferenc, 1724. XIII. Benedek név alatt lépett a pápai trónra. Utódja, O. Lőrinc, XII. Kelemen név alatt került a pápa székbe. Meghalt 1740. - A német O.-Rosenberg hercegi ház is az O.-családtól származtatja magát.

Orsini

Felix gróf, aki merényletet követett el III. Napoleon császár ellen, szül. Meldolában (Forli) 1819. s vérpadon végzé életét 1858 márc. 13. jogot végzett s azután 1844. részt vett a Bandiera-testvérek összeesküvésében, amiért élethossziglani gályarabságra itélték. 1846. kegyelmet kapott; de már 1854. újabb forradalmi mozgalmakban szerepelt, mire Angolországba menekült, ahol nyelvtanítással foglalkozott. Itt készítette elő az 1858 jan. 14. Párisban végrehajtott merényletet III. Napoleon, mint az olasz szabadságnak árulója ellen és bombáival intette az emigrációban elvállalt kötelezettségeire. Másnap elfogták és aztán halálra ítélték. A börtönből megható levelet intézett a császárhoz, akit arra kért, hogy Olaszország felszabadításáról meg ne feledkezzék.


Kezdőlap

˙