Ortoftálsav

l. Ftálsavak.

Ortognát

l. Koponya.

Ortogonális

(gör.) a. m. derékszögü.

Ortogonális helyettesítés

v. átalakítás, az oly homogen lineáris átalakítás (l. o.), melynél az eredeti változók négyzeteinek összege az új változók négyzeteinek összegébe megy át. Ha két v. három változó esetében az eredeti változókat a sík illetőleg a tér valamely pontjának derékszögü koordinátáinak tekintjük, ugy az új változók ugyane pontnak egy oly másik derékszögű koordináta-rendszerre vonatkozó koordinátái lesznek, melynek kezdőpontja összeesik az erdeti rendszer kezdőpontjával.

Ortográfia

(gör.) a. m. helyesirás (l. o.).

Ortografikus vetület

valamely tárgynak, p. a Földnek azon leképezése, mely előáll, ha a végtelen távolságban levő szemből egymás között párhuzamosan (innen a parallel vetület elnevezése is) haladó látósugarakat egy ezekre merőleges vetítési síkkal metszük. A térképvetítésben ritkán alkalmazzák; a Föld esetében csak akkor, ha fel akarjuk tüntetni ennek nagy távolságból nézett képét. A Hold, a Nap s a bolygók felületét azonban rendesen O.-ben adjuk, mert az ily módon létrejövő térkép tényleg megfelel a távcsőben látott képnek.

Ortoklasz

(ásv.), egyhajlásu káliumföldpát (l. Földpát), vagyis kálium-aluminium-szilikát (KAlSi3O8), melyben azonban mindig van több-kevesebb nátrium (nátriumföldpát hozzákeveredésétől), aminek megfelelően százalékos összetétele is változik. A normális O.-é: kovasav 64,7, káliumföld 16,9, timföld 18,3. Kristályai leginkább oszloposak, ikrek gyakoriak és pedig leginkább 3-féle törvény szerint; ikertengely a főtengely (karssbadi törvény); ikersík a főtengyel véglapja (manebachni törvény). Kristályai vagy bennőttek vagy fennőttek. Igen jól hasad a főtengely véglapja és a ferdeátlós véglap szerint, mely két hasadási irány egymással derékszöget alkot, amire az O. (épszögben hasadó) név is vonatkozik. Viztiszta, fehér, szürke, gyakran hűsvörös, némelykor sárga, zöldes, üvegfényü, némelyiken egy irányban kékes csillogás is észlelhető. K. 6. Fs. 2,53-2,58. Meg szoktak különböztetni közönséges és vulkánikus O.-t. A közönségesek közé tartozik az adulár (l. o.) vagy holdkő és a közönséges O., más nevén pegmatolit. Ez rendesen vöröses v. fehér, sárgás, zöld és nagy kristályolyban vagy szemekben szokott előfordulni különböző kőzetek (gránit, gnájsz, porfir stb.) elegyrészeként. Amint a kőzet elmállik, a nagyobb kristályok belőle kihullanak és egyes helyeken (p. Karlsbad vidékén) tömegeen találhatók. Norvégiában Frederiksvärn környékén szint játszó O. ismeretes, melyet csecsebecsékké munkálnak meg, akárcsak a labradoritot (l. o.). Az albit- vagy oligoklaszlemezekkel összenőtt O.-t perthitnek (l. o.) szokás nevezni. Amely O.-ban igen sok nátriumföldpát van (néha 65%-ra is rúg), annak loxoklasz a neve. Quarccal egész szabályszerüen összenőtt O.-nak irásgránit a neve, mivelhgoy különösen gránitban szokott az előfordulni és az O. meg quarc összenövése valamiképen hasonlít keleti iráshoz. A vulkáni O. fennőve, viztiszta, üveges külsejü kristályokban a Monte Somma (Vesuv), az Albánhegység, a Laachersee eruptiv közetében elég gyakori és jégpát a neve. A bennőtt üveges O., mely trachitokban és fonolitokban közönséges, a szanidin. Az O. elég könnyen mállik. A mállás terméke leginkább kálium és muszkovitcsillám, de elégszer epidot is.

Ortokovasav

l, Kovasavak és Sóik.

Ortokrezol

l. Krezolok.

Ortokromatikus lemezek

l. Fotográfia és Mikrofotográfia.


Kezdőlap

˙