Osztrák érték

ama pénzrendszer neve, mely az 1857-ben a német vámegyesületi államokkal kötött érmeegyezmény alapján Ausztriában és Magyarországon életbe lépett és melynek lényeges intézkedései, hogy a vámfont finom ezüstből 45 darab forint veretik. A forint feloszlatik száz krajcárra. Az érmék finomsága 900/1000. Ez az érték 1858. nov. 1. óta volt az új valutarendezésig a két államban a törvényes valuta, mi az 1867. XVI. t.-cikkben is kimondatott.

Osztrák Este-ház

l. Este.

Osztrák földhitelintézet

(Österreichische Boden-Credit-Anstalt), 24 millió o. é. frt alaptőkével alakult bécsi részvénytársaság, melynek 120,000 darab 200 ezüst forint (500 frank) névértéküó részvénye van kibocsátva s ezekre a névérték 40%-a, tehát részvényenként 80 forint fizettetett be. Az intézet záloglevelekben és községi kötvényekben nyujtja kölcsöneit, amelyekből a részvényeseknek 15-18%-nak megfelelő osztalékot képes nyujtani.

Osztrák hitelintézet

(Österreichische Kredit-Anstalt), 1855-ben 90 évi engedéllyel alakult Bécsben ipari és kereskedelmi érdekek céljából. Fiókintézetei vannak Prágában, Brünnben, Lembergben, Triestben és Troppauban. 250,000 db. 160 frtos- részvény kibocsátásával szerezte meg alaptőkéjét s óriási leszámítoló-, lombard-, folyó számlás- és bizományi üzletet folytat. Részvényei a legáltalánosabban elterjedt tőzsdei játékpapírok közé tartoznak. Évi osztalékai a részvények névértéke 9-11%-os kamatozásának felelnek meg.

Osztrák keletindiai társulat

l. Keletindiai társulatok.

Osztrák kerület

(Österreichischer Kreis), a hajdani német császárság tiz kerületénke egyike, mely 1512. alakult és mely az osztrák örökös tartományokból, Stájerországból, Karintia-, Krajna- és Tirolból, Brixen és Trient püspökségekből és a sváb kerület némely részeiből állott.

Osztrák Lloyd-társaság

l. Lloyd.

Osztrák ló

Mikor az osztrák uralkodóház tagjai Spanyol- és Olaszországban is uralkodtak, igen sok spanyol és nápolyi ló került Ausztriába, melyekből a lipizzai és a kladrubi lótörzsek keletkeztek; azonkivül van Ausztriának egy őseredetü lófajtája is, a noriai, melynek legkiválóbb jellege a pinzgaui ló. A lipizzai ló a Karst hegységben fekvő hasonnevü ménesgazdaságban jött létre, s nagy mértékben mutatja azon tulajdonságokat, melyek a régi andalusiai lovat (l. o.) jellemezték. Ellenben a kladrubi ló (Csehországban) több nápolyi vért tartalmazván, előbbinél kevésbbé tetszetős és csúnya kosorra van, továbbá a lipizzai lónál nagyobb is, mert kivételesen 190 cm.-ig is megnő. Mindkét ló magas lábmozgást fejt ki és impozáns hintós ló. Ausztria leghiresebb lova egyébiránt a pinzgaui v. nori ló Slazburgban és Stájerországban, mely 160-172 cm. magas, eltérő szinü, otromba fejü, rövid terhelt nyaku, barázdált hátu, széles szügyü, vaskos, de gyakran hibás lábu, petyhüdt szervezetü és főleg csak lépésben járó nehéz igás ló, mely alig tartalmaz nemes keleti vért. E ló Magyarországra nézve is igen fontos, mert közelsége miatt leggyakrabban importálják. Ausztria többi lovai nagyrészt határozatlan jellegü félvérek és külföldről behozott lovak.

Osztrák-magyar államvasút-társaság

l. Magyarország (XII. köt. 113.).

Osztrák-magyar bank

(előbb osztrák nemzeti bank). I. Ferenc császárnak és királynak 1816 jun. 1. kelt pátensével alapíttatott a szabadalmazott osztrák nemzeti bank. Ennek feladatául kitűzetett: a pénzügyi kormány által átadott vagy más módon kapott érckészlet mérve szerint fizetési utalványokat (bankjegyeket) kibocsátani, melyek a bemutató kivánatára mindenkor teljes értékükben ércpénz ellenében kicserélendők és ezen bankjegyekkel a forgalomban lévő papirpénzt beváltani; továbbá a rendelkezésére álló pénzkészlettel biztos váltókat vagy más kereskedelmi papirokat leszámítolni, szintugy, ha tőkéje megengedi, jelzálog-kölcsönöket adni, végül a kormány által reá bizott azon törlesztési alapot kezelni, mellyel a bank irányában keletkező kamatozó államadósság fokozatosan lerovandó. Ezen adósság onnan eredt, hogy a pátens 10. §-a szerint a bank alaptőkéjére részvényenként 2000 frt bécsi értékü papirpénzben és csak 200 frt pengő pénzben volt befizetendő, és a banknál ekként befolyt és általa mielőbb megsemmisítendő papirpénzért a kormány a banknak 21/2%-kal kamatozó állami kötvényeket tartozott átadni, melyek fokozatos beváltása pengő pénzben az államkincstárból kiutalt évi törlesztési járadék által biztosíttatott.

A beváltási műveletek foganatosítása céljából az ideiglenes bankigazgatóság (melynek élére kormányzónak Nemes Ádám gróf neveztetett ki) már a fent említett és jun. 17. megkezdte működését. Egy második ugyancsak 1816 jun. 1. kibocsátott pátensben az új intézet szervezete tüzetesebben lett meghatározva és többek közt «különös gondoskodásból» az állam összes bányabirtoka a bankjegyek külön biztosítékául kijelölve. A bank 1817 jul. 15. kapta alapszabályait és 25 évre (1841-ig terjedő első szabadalmát, melybe az utóbb érintett pátens azon rendelkezése, hogy semmiféle más társaságnak nincs megengedve a monárkiában leszámítolási intézetet felállítani, szintén elvétetett. Már az akkori alapszabályok a giro- és letéti-üzletre és arra is feljogosították a bankot, hogy fiókintézeteket szervezhessen. Ilyenek «bank-fiókpénztárak» elnevezése alatt és mint az illető állampénztárak osztályai 1818-1823-ig 12 helyen (Magyarországon: Budán, Temesvárt és Nagy-Szebenben) állíttattak fel és ott csakis a bankjegyeknek ércpénz ellenében való felcserélésével foglalkoztak. A jegybank, mely 1841 jul. 1. második, további 25 évre megújított szabadalmát nyerte, két rendbeli jegybeváltási kötelezettségét nagy áldozatok árán 30 éven át teljesíthette, bár érckészlete, a politikai zavarok által előidézett kedvezőtlen érmeviszonyok folytán, némelykor aggasztóan csekély összegre, a bankjegy-forgalom 1/8-ára, sőt 1/10-ére is szállott alá, ami azonban a közönségnek, bankkimutatások hiányában, nem jutott tudomására. Az állam ezen idő alatt a bank eszközeit a leszámítolási üzletben és egyéb módon nagy mérvben vette igénybe, a közönség pedig a mozgalmas 1848. év elejétől fogva minél több bankjegyet iparkodott beváltani, ugy hogy a bank, első 1848. év elejétől fogva minél több bankjegyet iparkodott beváltani, ugy hogy a bank, első 1848 márc. 5. közzétett állása szerint már csak 65,058 millió forintnyi érckészlet birtokában volt, mig jegyforgalma 214,146 millió forintra rúgott. Nemsokára rá, májusban, kénytelen volt jegyeinek beváltását beszüntetni. A bankjegyek azontul, éppen ugy mint az állam által csakhamar kibocsátott papirpénz különféle nemei, kényszerforgalmat nyertek. Az osztrák kormány, hogy a hadügyi célokra szükségelt összegeket előteremtse, megint a bankhoz fordult, melynek pénztáraiban az államjegyek mindinkább felszaporodtak. Az 1854 febr. 23. megkötött egyezménnyel az állam a 149,88 millió pengő forinttal kimutatott állampapirpénz bevonását a bankra ruházta s az utóbbi még ugyanazon év augusztusig 118 millió forintot váltott be. Követelése az állam irányában akkor már 268 millió forintot tett, mely a nagy nemzeti kölcsönből kiutalt 168 millió forinttal ideiglenesen csökkent ugyan, de a keleti bonyodalmak folytán szükségelt újabbi előlegezések által az év végéig 294 millióra emelkedett. 1855 októberben a banknak 156 millió forintra becsült államjavak adattak át kezelésre és részben eladásra is, hogy a befolyó vételárból az állam tartozása törlesztessék. Ugyanakkor létesült a bank jelzáloghitel-osztálya. Az 1858 aug. 30. kelt császári rendelet értelmében a bank 1858 nov. 1-től fogva csak 1000, 100 és 10 oszt. ért. forintra szóló bankjegyeket bocsáthatott ki, melyekre nézve egyúttal kimondatott, hogy 1/3részben ezüsttel, esetleg arannyal is, «2/3» részben pedig váltókkal és zálogul papirokkal fedezendők. Az 5, 2 és 1 pengő forintra szóló bankjegyek beváltása céljából 100 millió oszt. ért. egyforintos kibocsátása engedtetett meg, de ezek külön fedezetéül a banknak átengedett államjavak rendeltettek. A bank már 1858 szept. 6-ától fogva ismét készpénzzel (ezüstforintosokkal és negyedforintosokkal) fizetett, de csak 1859 ápr. 25-ig, amidőn is az olasz hárobu folytán a pénzrendszer szabályozása újabban megakadt és az állam a banktól nagy előlegeket igényelt, ugy hogy a mondott év végén már 300,169 millió forinttal tartozott, mely összeg 1862 végéig, főleg államkötvények átadása folytán, 217,289 millió forintra csökkent.

Már 1861. megindultak a tárgyalások a bankügy új szabályozására és az 1861 máj. 1. mondott trónbeszéd szavai szerint mindenekelőtt a bank függetlenségének biztosítását célozták. Az 1862 dec. 27-iki törvény a bank szabadalmát további 10 évre, vagyis 1876 dec. 31-ig meghosszabbítván, a bankjegy-kontinges először 200 millió forinttal lett megállapítva, az ércfedezet tekintetében pedig elvül kimondva, hogy az említett összeget meghaladó bankjegy-forgalomnak minden forintja ezüsttel, esetleg 1/2 rész erejéig arannyal fedezendő. Egyúttal az állam bankadósságára vonatkozólag új egyezmény létesült, mely szerint azon tartozás 1866 végéig a banknak elzálogosított államjavak eladása, az annak kezében volt államkötvények, nemkülönben készfizetések által 80 millió forint maradékösszegig törlesztendő és az utóbbi állandó kölcsönként meghagyassék oly feltétel alatt, hogy az állam azon esetre, ha az évi bankrészvény osztalék 7%-nál kisebb volna, ezt megfelelően, de 1 milliónál nem nagyobb összeggel, kiegészítse. A készfizetéseknek 1867-re tervezett isméti felvételét az 1866-iki osztrák-porosz háboru és az annak következtében történt államjegy-kibocsátások újból megakasztották. A bank nemcsak jegyeivel, hanem érckészletének egy részével is segített az állam szükségletein. Ugyanakkor az 5 és 1 forintos bankjegyek államjegyekké lettek és az utóbbiaknak egy új osztályzata, az 50 forintosok, került fogalomba és a még a bank kezelése alatt volt államjavakat a kincstár ismét átvette. 1868. a részvénytőke, a tetemesen csökkent jövedelemnek emelhetésére, 110 1/4 millió forintról mai összegére, 90 millió forintra (150,000 darab egyenként 600 forintra szóló részvényben) szállíttatott le s megengedtetett a banknak, hogy jegyfedezetül ércváltókat is használhasson, melyeket, midőn 1870 juliusban a jegytartalék már csak 9 millió forint volt és mélyre ható kereskedelmi katasztrófától lehetett tartani, egy ideig 33 millió forint erejéig érckészletébe is beszámíthatott. Az utóbbinak aranyát a bank előnyös ezüsteladások által a 70-es évek első felében tetemesen emelte; időközben az 1863-iki alapszabályokban az arany-jegyfedezetre nézve foglalt megszorítás is megszüntettetett. Az 1873-iki válságos esztendő, melyben a bankaktának a 200 millió forintnyi jegykontingensre vonatkozó határozmánya (1873 máj. 14-től 1874 okt. 13-ig) felfüggesztve volt, a bankot nem károsította. Jegyforgalmának maximuma akkor, 1873 nov. 11., 373 millió forint, 38,73% ércfedezettel, a monárkiának mindkét államában fennállott bankintézetek száma pedig 25 volt. Még ugyanazon év dec. 11. a bank igazgatósága a császári pénzügyi kormánynál új szabadalom engedélyezését kérte, melyre nézve azonban a törvényhozás 1875 végéig nem határozott, miért is az 1863-iki egyezmény értelmében a szabadalom az 1877. évre is hallgatólag meghosszabbítottnak volt tekintendő. Igy elérkezett az idő, melyben a monárkia megváltozott államjogi viszonyainál fogva Magyarországon is, hol az osztrák nemzeti bank addig kellő jogi alapot nélkülözött, a törvényhozást illette meg annak eldöntése, mily feltételek alatt működjék jövőre ezen jegyintézet a magyar korona országaiban. Hosszas és rendkivül nehezen folyt tárgyalások után (az 1878. év első felére is provizoriumot kellett engedélyezni), melyekben a két államot önálló jegybankok felállítása tekintetében megillető jog kölcsönösen elismerve és határozottan fentartva lett: sikerült oly bankszervezetet megállapítani, mellyel a bankjegy, az intézet igazgatásának és ügyvitelének egysége érvényesült, de egyidejüleg a két állam polgárainak és a két állam helyzetének teljes egyenlősége - paritása - is biztosíttatott.

Ezen elvek megtestesültek az 1878. XXV. t.-cikkben, illetve az 1878 jun. 27-iki osztrák törvényben, melyek alapján felállíttatott az «Osztrák-magyar bank» és ez 10 évre, 1887. pedig további 10 évre (1897 végéig) terjedő jegykibocsátó szabadalmat nyert. Egyúttal a fent említett 80 millió forintnyi osztrák bankadósság kérdése is törvényileg rendeztetvén, kimondatott, hogy a bank évi tiszta jövedelméből a két államkormányra eső rész a bank szabadalmának tartama alatt ama kölcsön törlesztésére fordíttassék. A magyar korona országai a szabadalom lejártával még törlesztetlenül maradt összeg 30 százalékát 50 egyenlő évi részletben kamat nélkül fizetik le Ausztriának. Az 1887. XXVII. t.-c. értelmében kötött egyezmény szerint pedig a két pénzügyi kormányt a jegyadó címen megillető egész összeg is leiratik a kérdéses kölcsönből, mely ekként 1895 végéig 76,322 millió forintra csökkent. A banktörvény legfontosabb határozmányai a következők: A bank, melynek székhelye Bécs, köteleztetett, minden üzletágra nézve (a jelzálog- és záloglevél-üzlet kivételével) Bécsben és Budapesten legott főintézeteket és az osztrák vagy a magyar minisztérium által a bank főtanácsával egyetértőleg felismert szükség folytán, az illető állam területén fiókokat felállítani. Részvénytőkéjének felemelése vagy leszállítása csak a monárkia midkét államának törvényhozása által helybenhagyott közgyülési határozat alapján eszközölhető. A közgyülésekben csak magyar és osztrák állampolgárok vehetnek részt. A bank legfőbb igazgatási közege a kormányzóból, két alkotrmányzóból és 12 főtanácsosból álló főtanács. A kormányzót az osztrák és a magyar pénzügyminiszter közös javaslatára, szintugy az alkormányzókat is, e kettőt azonban a főtanács hármas kijelölése alapján, az illető pénzügyminiszter által felterjesztett ajánlat szerint, ő felsége nevezi ki. Valamennyi főtanácsost a közgyülés választja, 8-at közvetlenül a közgyülés tagjai sorából, kettőt-kettőt pedig a bécsi és budapesti igazgatóságok által javaslatba hozott jelöltek közül. A két igazgatóság mindegyike az illető alkormányzóból mint elnökből és 8 igazgatóból áll, t. i. az imént említett, a közgyülés által választott két főtanácsosból és hat oly tagból, kit a főtanács választ. Az igazgatóságok a leszámítolási és kölcsönüzlet rendelkezésére álló főösszegeket felosztják az egyes bankpiacokra, az összes hitelmegszabásokat teljesítik, és, a főtanács jóváhagyásának fentartásával, a váltóbirálókat nevezik ki. A főtanácsosok és igazgatók tisztsége díjtalan és 4 évig tart, de újra megválaszthatók. A vezértitkár és a főtanács által kinevezett többi főtisztviselők (a központi szolgálat önálló osztályainak főnökei) képezik az üzletvezetőséget, mely tanácskozó és ügykezelő testület utasításait a főtanácstól kapja. A magyar és az osztrák kormány egy-egy biztost és helyettest nevez ki oly közegekül, kik által meggyőződést szerez magának arról, hogy a bank az alapszabályoknak megfelelőleg jár el. Ezen kormánybiztosok a közgyülés, a főtanács és az illető igazgatóság üléseiben tanácskozó szavazattal vesznek részt; ülési határozatok elleni esetleges felszólalásaiknak felfüggesztő hatása van és ha a vitás ügyre nézve a főtanács és a kormány közti tárgyalások útján egyetértés nem jön létre, az eldöntés a három magyar és három osztrák tagból álló választott biróságot illeti, mely elnökül egy hetedik tagot választ.

Alapszabályai értelmében a bank jogosítva van: legfeljebb három hónapra szóló és legalább két aláirással ellátott váltókat és közraktári zálogjegyeket (warrant), nemkülönben kölcsönüzletében elfogadható értékpapirokat és ezek szelvényeit leszámítolni és tovább adni; kézi zálogra és pedig: nemes ércekre, a főtanács által kijelölt magyar vagy osztrák értékpapirokra és legfeljebb hat hónap alatt lejáró váltókra kölcsönt adni, készpénzt kamat nélkül elismervényre, szintugy pénzeket, rövid lejáratu váltókat és értékpapirokat folyó számlára (giro-üzletre), letéteket pedig megőrzés vagy kezelés végett átvenni; utalványokat saját pénztáraira kiállítani, bizományi üzleteket teljesíteni, a banknál zálogul elfogadható értékpapírokat és azok szelvényeit lejárat után kifizetni, vert vagy veretlen nemes ércet és külföldi piacokra szóló váltókat, végül a bank saját zálogleveleit venni és eladni, és ily záloglevelekben kölcsönöket kiszolgáltatni; az utóbbiak összege azonban nem haladhatja meg a 150 millió forintot.

A bankjegyeknek «törvényes osztrák értékü ércpénzzel» való beváltása, mindaddig mig az államjegyek kényszerforgalma meg nem szünik, fel van ugyan függesztve, de a bank valamennyi pénztáránál jegyeit kivánatra ezüstpénzzel tényleg most is beváltja. A forgalomban lévő bankjegyek teljes összegének legalább 2/5részben az érckészlet által, - melybe 30 millió frt erejéig külföldi piacokra szóló ércváltók (devise) is beszámíthatók, - a bankjegy-forgalom maradékának pedig, hozzászámítva az elismervény mellett, v. folyó számlára átvett, azonnal visszafizetendő idegen pénzeket, bankszerület kell fedezve lennie. Bankszerü fedezetül szolgálhatnak: leszámítolt váltók és értékpapirok, zálogul elfogadott nemes ércek, értékpapirok és váltók, beváltott lejárt értékpapirok és szelvények, végül külföldi piacokra szóló váltók. Az érccel nem fedezett 200 millió forintnyi bankjegy-kontingesnek a hiteligények kielégítése céljából szükséges volt tágíthatására 1887-ben megállapíttatott, hogy azon esetre, ha a forgalomban lévő bankjegyek összege az érckészletet többel mint 200 millió forinttal meghaladja, a bank a többlet után évi öt százaléknyi adót tartozik a két államkormánynak fizetni, mely adóból Ausztriának 70, Magyarországnak 30%-nyi rész jut. Ugyanazon arányban részesedik a két kormány az évi tiszta jövedelemnek a 7%-nyi részvényosztalék kihasítása után maradt összege felében is. Az 1892-ben megindított valuta-reform kapcsán a bank köteleztetett törvényes aranyérmeket névértéküknek, s aranyrudkat a koronaértékbeli törvényes pénzlábnak megfelelően bankjegyekre bécsi és budapesti főintézeteinél kivánatra mindenkor beváltani. A piaci viszonyok akkor az aranybevitelnek kedveztek és a bank mintegy 4 hónap alatt 40 millió frt értékü aranyrudakat és külföldi aranyérmeket vásárolt, miután az utóbbiakra is kedvező árszabást állapított meg. Ezek és az azóta eszközölt aranyvásárlások, továbbá az államjegyek beváltására használt ezüst-értékpénz és bankjegyeknek átengedése ellenében a két kormánytól az 1894 jul. 24-iki egyezmény értelmében kapott huszkoronások a bank aranykészletét (1896 aug. végéig) kerek 210 millió forinttal növelték.

A bank tevékenységének mind tágabb tért nyitottak a bankmellékhelyek, melyek 1878 óta jelentékenyebb kereskedelmi piacokon vagy iparos vidékek főhelyein nagy számban állíttattak fel és csaknem mindenütt pénzintézetek mint közvetítő cégek vezetésére biztattak. Ezek a bankleszámítolásra náluk benyujtott váltókat a kerületbeli bankintézethez küldik, azok ellenértékét kifizetik és piacukon a váltóbeszedést is teljesítik. De a fiókintézetek száma is egyre növekedett: mig 1878 végén mindössze csak 26 bankhely volt (20 Ausztriában, 6 Magyarországon), 1896 szept.-ben a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokban 1 főintézet, 34 fők és 64 mellékhely, a magyar korona országaiban pedig 1 főintézet, 22 fiók és 82 mellékhely, mindössze tehát 204 bankhely állott fenn. Az intézet állásának és üzleti eredményeinek fejlődését a következő táblázat tünteti fel millió forintokban:

[ÁBRA]

A bank 1892 márc. óta először áll magyar kormányzó vezetése alatt.


Kezdőlap

˙