Ördögimádók

l. Jeziditák.

Ördögkút

(Tresna), kisközség Szilágy vmegye zilahi j.-ban, (1891) 1384 oláh lak., postahivatallal s postatakarékpénztárral.

Ördöglakodalma

(Csertovica, Csertovasvadba), az Alacsony-Tátra legnevezetesebb hágója, mely a Gyömbér-csoportot a Vapenicától választja el; magassága 1238 m. Az Ö.-n keresztül vezet egy nevezetes megyei út, mely a Boca, illetve Vág völgyét a Garam völgyével köti össze.

Ördöglyukak

némely hegyes vidéken igy neveznek egyes mélyedéseket a hegyben, melyek rendesen nem egyebek, mint sülyedés következtében támadt üregek, melyeket a viz kimosó munkája mélyített s esetleg szélesbített.

Ördögmák

(növ., argemone L.), a mákféléknek egy- v. többnyári füve, levele szárnyasan hasogatott v. csipdelkés, többnyire tövises, virága magános, tokja fordított tojásdad, egyrekeszü, sokmagu. Mintegy 80 faja mexikói, csak az A. alba él a Sandwich szigeten; több faját kertbe ültetik. Ilyen az A. Mexicana L., levele fehérrel bordázott és erezett, virága sárga. Sárga, csípős bódító nedve van, meghajtónak, vizkórság ellen, külsőleg szemölcsirtónak, fekélyre használják. Magvából kövér olajat sajtolnak. Az A. grandiflora Sw. levele tövistelen, virága fehér. Kertben díszlik.

Ördögmotolla

ördögszekér, l. Kollázás.

Ördög Naplója

élces és szatirikus heti közlöny, szerkesztette Lauka Gusztáv, kiadta és nyomtatta Engel és Mandelló Pesten. Megjelent hetenként 4-rét egy íven 1861 márc. 29-től jun. 28-ig, összesen 13 száma, rajzokkal.

Ördögszar

(növ.), l. Aszandkóró.

Ördögszekér

(növ., ördogkeringő, ördögnadrág, ördögrakolya, macskatövis, iringófű, szamártövis, szamárkóró, Csapónál szunyogtövis, Eryngium Tourn.), ernyős, tövises kóró, ritkán kis cserje v. fa. Levele töviskésen fogas, karéjos v. sallangos, ritkán ép. Virágzata fehér v. kékellő, gömbölyű v. füzérforma, sűrü ernyő, hosszu tövises hegyelevelek fogják körül, termését pelyvanemü pikkelyek takarják. 100-nál több faja, Dél-Afrika kivételével, a melegebb s a mérsékelt földövön honos, leginkább Észak-Amerikában és Európa déli részén; hazánkban 4 faja terem. Az E. campestre L. 15-50 cm. magas, tövises, fehérlő kóró, széltében csaknem akkorát terjed, mint hosszaságában s ha a tövön kivágják vagy elszakad, a vihar magával kergeti, a mezőn kering-bolyong, innen ered sokféle, részint ördöngős elnevezése (Steppenhexe). Levele szárnyas sallangu, tövisesen fogas, virága fehér v. zöldes. Gyökere gyenge szagu, édes-nyálkás ízü, majd olyan mint a sárgarépa, később gyengén fűszeres, orvosságnak használták. Főzeléknek, gyenge hajtása pedig salátának vagy spárgának készthető. Európa É-i partjain errea célra az E. maritimum L. fajjal élnek. Az E. amethystinum L. hazánkban a tengermelléken gyakori, másutt kertbe ültetik, mert szúróssága ellenére is csinos, szép ametisztkék szinü. Szép az E. planum L. (kék tövisk, temondád-góré, temondád-fű) is, kiváló magyar babonás fű, az anyókák a gyermek hideglelését gyógyítják s boszorkányt űznek vele (boszorkányűző fű Barnánál). Az E. Graecum Link és E. viride Link tövi levele Görögországban saláta és orvosság.

Ördögszem

(növ. Scalrira L. a. m. rühfű, sikkantyu, özvegyvirág, Vidua Coult.), a hélyakútfélék fűve, mintegy 70 (hazánkban 12) faja az ó-világ mezein és hegyein terem. Virágzata a fészkesek módjára csoportosodik, de négy szabad himje van. Külső kelyhe harang- v. kerékforma, hártyanemü, bóbitája 5 sertefogu. Réti fű; némelyik kerti virág. Ilyen különösen a S. atropurpurea L. (gyászvirág, kisasszony reszkető tűje), egy- vagy kétnyári. Szép bársonynemü, jó illatu, soká tartó, feketepiros virágzata van. Európa D-i részről származik. Több fajtája fehér, rózsaszin, biborszin v. ilyen szinü fehér szegéllyel); kertben díszlik. Legkedveltebb az, amelynek belsőbb virágai is nagyra nőnek, csaknem egyenlő sallanguak, ugy hogy az egész fészke teljes fészkes virágura (fiore pleno) emlékeztet. Fehér virágu fajtája (var. candidissima Rümpl.) magról is szaporítható. A gyászvirágot földestől akármikor, még virágzáskor is máshova lehet ültetni. Ö.-nek néhol a bécsikét is nevezik.

[ÁBRA] Ördögszem.


Kezdőlap

˙