Páfránygyapju

v. penghawar djambie (növ.), l. Isten báránya.

Páfránysav

(növ.), l. Párfány.

Pag.

a francia page és a latin pagina rövidítése.

Paganalia

ókori római ünnepség, melynek eredetét a hagyomány Servius Tulliusra vezette vissza. Egy-egy római falu (pagus) vagy határ lakosai szokták volt közösen ünnepelni, még pedig közös áldozó helyökön jan. 24. és első sorban Tellus és Ceres tiszteletére. Servius Tullius elrendelte, hogy ilyenkor minden római ember, akár felnőtt, akár gyermek, egy pénzt fizessen; állítólag azért, hogy ezáltal a lakosságnak létszámát megtudja. Később a P.-k egyszerü falusi ünnepekké lettek, de akkor is megtartották eredeti plebejus jellegöket.

Paganini

(illetőleg Paganino) Miklós, olasz hegedüművész, szül. Genovában 1782 okt. 27., megh. Nizzában 1840 máj. 27. Kiskereskedő apja, a fösvény és zsarnoki P. Antal maga tanította gitárra s valószinüleg a hegedüjátékra is. Gnecco Ferenc karnagy, Costa Jakab székesegyházi karnagy és Ghiretti (Paer Ferdinánd tanára) tökéletesítették lángelméjének korai és eredetiségével szinte megdöbbentő megnyilatkozásait. 1798-ban Luccában a hercegi udvarnál hangversenyezett s ott is maradt. Hirneve egyszerre elterjedt, s megigézett hallgatói közül lelkesültségében az egyik megajándékozta egy remek Guarneri-, egy másik pedig egy szintén mesteri Amati-hegedüvel. Olasz városokban s 1828 óta először Bécsben, majd Prágában, Németországban, Párisban, Angliában és Belgiumban utolsó hangversenyéig (Parmában 1836) páratlan dicsőséget és a (részben a hozzátódulók visszariasztása végett) hallatlanul magasra csigázott tanítási díjakból jó egy millió forintnyi vagyont szerzett. Számos rendjelt is nyert. 1824. Velencében nőül vette Bianchi Antónia énekművésznőt; fia (Achilles) maradt. Holttestét 1895 augusztus Parmában kiásták és díszsírba helyezték el. Mint zeneszerző is fellépett; a neve alatt megjelent apokrif darabokkal szemben a következőket ismerte el saját műveinek: 24 capricci per violino solo (op. 1., zongorára Liszt és Schumann dolgozták át); 12 sonate per violino e chitarra (op. 2., 3.); 3 gran quartetti a violino, viola, chitarra e violoncello (op. 4. 5); halála után jelentek meg, szintén rendkivül készséget igénylő szerzeményei: Concerto (op. 6., es-dur; op. 7., h-moll), Le Streghe (op. 8., A boszorkányok, változatok Mayr Simon egy dallama felett); God save teh king változatai (op. 9.), Carnevale di Venezia (változatok, op. 10.), Moto perpetuo (op. 11., Örökmozgó), változatok a Non piů mesta (op. 12.) és a Di tanti palpiti (op. 13.) áriák felett, végrre a Barucaba (genovai népdal) 60 változata. - P. életrajzát megirták: olaszul Conestabile (1851); Bruni (1873); franciául Fétis (1851, angolra fordította Guernsey 1852), németül Schottky (Prága 1830); Niggli (1882); Guhr: P.'s Kunst (1829) angolul is megjelent (1831).

Paganus

(lat.), a régi Rómában a. m. paraszt, földmives, aki hadi szolgálatot nem teljesített; később a. m. pogány, s innen: paganismus a. m. pogányság.

Pagasae

ókori kikötőváros Tesszáliának Magnézia nevü tartományában, ilyen nevü (most Volói-) tengeröböl mellett. Az ókori hagyomány szerint itten gyültek össze az aragonauták (l. o.) és itt is építették hajójukat. Romjait ez idő szerint Angisztri mellett mutogatják.

Pagát

(bagatto, ol.), a tarok-kártyában az egyes számu tarok; az u. n. három honneur egyike.

Page

(ejtsd: peds), két county az É.-amerikai Egyesült-Államokban és pedig Iowaban (1398 km2 ter., 20 000 lak., Clarinda székh.) és Virginiában (830 km2 ter., 10 000 lak., Luray székh.).

Pagenstecher

1. Henrik Sándor, német zoologus, szül. Elberfeldben 1825., megh. Hamburgban 1889 jan. 4. 1862-től 1882-ig Heidelbergában a zoologia tanára volt, innen átment Hamburgba igazgatónak a természetrajzi muzeumhoz. Főleg a gerinctelen állatok tanulmányozásával foglalkozott és a Pagenst. az ő nevének rövidítése. Egyebek mellett egy nagy tankönyvet is adott ki.

2. P. Sándor, német szemorvos, szül. Idsteinben 1828 ápr. 21., megh. Wiesbadenben 1879 dec. 31. Giessenben, Heidelbergában és Würzburgban tanult, majd Párisban, Londonban és Berlinben szemorvossá képezte magát; 1857. Wiesbadenben telepedett meg és szemgyógyászati intézetet alapított és Sämisch meg Arnold közreműködésével kiadta: Klinische Beobachtungen aus der Augenheilanstalt zu Wiesbaden, 1861-67.


Kezdőlap

˙