Papi nőtlenség

l. Celibátus és Nőtlenség.

Papir

l. Papiros.

Papi rend

l. Klerus.

Papireperfa

(Broussonetia Vent.), az eperfafélék családjába tartozó tejes nedvü fa, váltakozó, sokféleképen karélyos, hártyás és bársonyos nagy levelekkel, kétlaku virágokkal. A Japáni P. (B. papyrifera Vent., M. papyrifera L.) 9-13 m. magas fáját ültetvényeinkben gyakran találjuk. Hazájában fűzfa-módra nevelik, hogy két éves hatásainak háncsából papirost kalapáljanak. A Szunda-szigeteken szöveteket készítenek belőle. A Japánból származó B. Kaempferi Sieb. hasonló használatu.

Papirérték

l. Papirpénz.

Papirius

-család, hatalmas és terjedt római nemzetség, részben a patriciusok, részben a plebejusok rendjében.

I. Plebejusok, Carbo melléknévvel; ide tartoztak: 1. Cajus P. C., 131. néptribun és Gracchussal a népjogok előharcosa. 120-ban konzullá választatván, az optimatok (l. o.) pártjára csapott által, anélkül azonban, hogy bizalmukat meg tudta volna nyerni, sőt a későbbi agrár mozgalmakban való részvétel vádja alá kerülvén, csak öngyilkossággal tudta az elitéltetést kikerülni. Jeles szónok hirében halt meg. Fitestvére 2. Cnejus P. C., Kr. e. 113. hadat vezetett a cimberek és teutonok ellen, de csekély eredménnyel, mert előzetes csatározások után Noreja mellett megverték. 3. Cnejus P. C., Marius hive és barátja, Cinna alatt a Róma elleni harcban szolgált és az utóbbinak hatalmi szava által Kr. e. 85. megkapta a konzulátust, melyet aztán 84. is viselt. Afrikában Pompejus kezébe esett, akit egykor régen nagy anyagi szorultságból szabadított ki, s aki ezt azzal hálálta meg, hogy P.-t 83. Lilybaeumban kiszolgáltatta Sulla lakóinak.

II. Patriciusok: A) Crassus melléknévvel: 1. Marcus P. Cr., jeles szenátor, akkor halt meg, midőn a gallusok Róma pusztulásakor megrohanták a Kapitoliumot és egyikök a mozdulatlanul ülő P.-nak meghúzta a szakállát, mire az aggastyán haragra lobbant és elefántcsont botjával fejére ütött a szemtelennek. Ekkor a gallus ledöfte. 2. Lucius P. Cr., Kr. e. 340. diktátor, 336. és 330. konzul, mely utóbbi időben hadat vezetett Privernum ellen a volszkusok földjén. Fivére 3. Marcus P. Cr., hasonlóképen diktátor Kr. e. 332., a nyughatatlan gallusok ellen való háboruban. B) Cursor melléknévvel: 1. Lucius P. C., Kr. e. 325. diktátor lett, miután már megelőzőleg a konzulátust viselte volna. A caudiumi szorosban szenvedett vereség után 320. ő lett konzul, megverte a szamnitokat Luceria mellett, ezt és Fregellaet elfoglalta, másodszor is megverte őket 319. (mint konzul), tiz évvel később pedig harmadszor is diadalt aratott felettök Longula mellett. Szigora közmondásos volt, de hatalmas tehetsége is. 2. Lucius P. C., Kr. e. 293. mint konzul megverte a szamnitokat s befejezte a Róma és Szamnium közt oly sokáig dühöngő testvérharcot. C) Mindezektől megkülönböztetendő: Lucius P. Mugillanus, szokatlan módon, interrex által választva kapta meg Kr. e. 444. a konzulátust. 420 maga is interrex lett és mint ilyen lecsillapította a patriciusok és plebejusok közt kitört viszályokat.

Papirjáradék

az állami járadék adósságának az a faja, amelynek kötvényei és kamatszelvényei papirvalutáról szólanak. L. Magyar papirjáradék.

Papirnautilus

(állat), l. Argonauta.

Papirográf

(gör.), Angliában föltalált készülék kéziratoknak és rajzoknak sokszorosítására; a hátulsó lapján vizálló papiroslapra vegyi tintával irják a sokszorosítandó szöveget, vagy rajzot, ugy hogy az erős tollal belekarcolt vegyi tinta áteszi magát a papiroson, mire ez a sablonokhoz lesz hasonló. Ekkor a másolókönyv és egy készülék segítségével könnyen lehet 200 másolatot kapni a P.-ról.

Papiros

(a görög papuroz szótól, l. a mellékelt képet), növénysejtekből (l. Növényi sejtanyag) készült lap. A sejteket vizszívó képességük csökkentése céljából gyántákkal vagy állati enyvvel telítik.

Gyártása. Európában a P.-gyártásra legalkalmasabb anyag a len- és kenderrongy, mert sejtjei madjnem tiszta cellulózból állanak, s mert az elemi sejtek hosszuak és orsóalakuak s igy jól összekuszálódnak és tartós P.-t adnak. Jó P.-anyagnak mondható a pamutrongy is, csakhogy sejtjei nem orsóalakuak, s ezért nem is adnak oly egyenletes s tartós P.-t, mint a lensejtek, de nagy előnyük, hogy nagy mértékben vizszívók, mely oknál fogva nyomdai P.-ok gyártásánál előnyösen használhatók fel. Rongyokból következő módon szokásos gyártani a P.-t. Mindenek előtt a rongyokat az anyag fajai, a fonalak finomsága s a szövetek szine és tisztasági foka szerint osztályozzák, ezután kivágják a varratokat, szegélyeket és a gomblyukak szegélyét.

[ÁBRA] 1. ábra. Rongyvágógép.

Az osztályozott rongyokat 10-12 cm2 nagyságu darabokra vágják az 1. ábrán látható gépen. E gépen az e görbített tengellyel kapcsolatban álló d tolórudak baltaszerü szerszámot mozgatnak fel s alá, amelyek az alájuk kerülő rongyokat szétvágják. A szétvágott rongyokat alkalikus lében - leggyakrabban mésztejben - főzik, mely célra a 2. ábrával jelzett főzőgömböt használják.

[ÁBRA] 2. ábra. Rongyfőző.

E gömbön üreges csapok vannak melyek egyikén, t. i. az A csapon a gőzt, az A1 csapon pedig a vizet vezethetik be; a gömb belsejében (D) lyukacsos lemezből készült rekesz van, amely d jelü bordákkal van felszerelve. A gömb a T transzmisszióra helyezett R szíj segélyével az y és z kerékáttevések folytán igen lassu forgásban van, s igy a rongy a d bordák által felemeltetik, de mielőtt a legmagasabb helyzetben jutna, a lébe esik, s igy az oldott részek kiöblíttetnek. Fehér rongyokhoz 7-8% szürke lenrongyokhoz 10-15% égetett meszet vesznek. A főzést 4 s legfeljebb 10 atmoszféra nyomás mellett végzik, még pedig a piszoktartalomhoz képest 6-12 órán át. Kellő mértékü főzés után a gömb tartalmát a c nyiláson át az alatta levő v fenéklapra ürítik ki, amelyről a lé a w csatornán elfolyik. A kifőtt rongyokat cementrekeszekben 1-2 napig pihentetik, hogy porhanyósabbakká váljanak s csak ezután folytatják a gyártási műveleteket, amelyek első sorban hatályos öblítésből és foszlatásból állanak.

[ÁBRA] 3. ábra. A nagyoló-foszlató hosszmetszete.

[ÁBRA] 4. ábra. A nagyoló-foszlató alaprajza.

Az öblítést és foszlatást egyidejüleg a 3. és 4. ábrán jelzett nagyoló foszlatókon végzik, amelyet hollandinak neveznek. E gép lényege a medence és a foszlató szerszám. A medence nagyobb ellipszisalaku edényből áll, amelyben egy keskenyebb s rövidebb edény van elhelyezve, ami által e két edény között folytonos csatorna áll elő. E folytonos csatornák egyik oldalán van az A jelü, késekkel felszerelt s gyors forgásban levő dob, alatta pedig, az f lejtő végén, a d fenék-kések. A vizben lebegő rongyok az f lejtőn felemelkedve az A és d kések behatása alá kerülnek, melyek a rongyot megőrlik, illetőleg felaprítják. A késeken áthaladt részeket az A dob a g gáton tul emeli, amelyek ezután a g g1 lejtőn lecsúszva a csatorna másik felében tovább úsznak. Itt az O lyukacsos henger a szennyvizet vezeti el és valamivel tovább, a kádba friss viz ömlik, miáltal hatályos öblítés áll elő. A rongyok most ismét az f lejtőn felemelkedve újból a kések behatása alá kerülnek, vagyis a művelet körfolyamatot végez, s ez mindaddig tart, mig a rongyokat annyira szét nem foszlatják, hogy szövetdarabkákat már nem találnak benne, s ekkor e rongyanyagot félpépnek, durva vagy nagyolt pépnek nevezik. A foszlatókra vonatkozólag megjegyzendő még, hogy az esetben, ha a kések tompák, a sejtek hosszuak maradnak, és az ilykép foszlatott anyagból készült P. tartós; de ha a munka gyorsítása céljából éles késeket alkalmaznak, a sejtek nem őröltetnek, hanem szétnyiratnak, miért is kurták és tompa végüek lesznek, s az ebből készült P. pedig kevésbbé tartós lesz. A félpép még tökéletlenül van ugyan foszlatva, de mielőtt tovább foszlatnák, fehérítik.

A fehérítést klórmésszel, alklórsavas nátronnal vagy klórgázzal végzik. A klórmésszel való fehérítést épp olyan alaku gépen végzik, mint a foszlatást, s ezt fehérítő hollandinak nevezik, s ez a foszlatótól csak abban különbözik, hogy ólom- vagy cementmedencéje van, hogy a fődob kései fából készültek, lapátalakuak, s hogy fenékkései nincsenek. Ebbe a gépbe helyezik a durva pépet, melyhez annyi (1,15°-2° B sűrüségü) klrómész-oldatot adnak, hogy a durva pép jól úszhassék benne. A gépet 1/4-1/2 óráig járatják, miközben a klórmész a levegő szénsava által kis mértékü bomlást szenved, melynél fogva szabad klór áll elő, amely a vizet felbontja, a hidrogénnel sósavat alkot, az oxigén szabaddá válik, ez pedig a szinítő testekre oxidálólag, azaz fehérítőleg hat. A fehérítés gyorsítása céljából azután higított kénsavat adnak a klórmészoldatba, amely a klórmeszet hatályosan bontja, minek folytán az oxigén fejlődése, tehát a fehérítés is hatályos lesz. A fehérítés befejezte után öblítik a pépet, ezután pedig alkénsavas nátronnal (antiklórral) a még netán visszamaradt klórt közönyösítik. Klórgázt kémiailag állítanak elő azáltal, hogy barnakőre sósavat öntenek. Ha ezzel fehérítenek, úgy a félpépet nedves állapotban cementkamrákban üvegrudakból készült rostélyzatra helyezik, s igy engedik a klórgázt reá hatni. A klór felbontja a nedves pép vizét, a hidrogént leköti, az oxigén pedig fehérítőleg hat. Alklórsavas nátront (NaClO) elektromos úton azáltal állítanak elő, hogy konyhasót bontanak fel. Ha 10%-os konyhasó-oldatot alkalmaznak, úgy az elektródoktól a folyadékot azonnal a pépre folyatják; az alklórsavas nátron bomlást szenved, az ebben levő klór felbontja a vizet, és a szabad oxigén a pépet fehéríti.

Fehérítés után a pép foszlatását folytatják s e célra a finomító foszlatókat használják. Ezeken a foszlatást addig folytatják, mig az összes fonaldarabkák és sejtnyalábok elemi sejtekre bontattak, s ekkor a pépet finom pépnek vagy egész pépnek nevezik. A finomító foszlatók rendszerint azonos szerkesztüek a durva foszlatókkal, de használnak ettől eltérő rendszereket is. Az 5. ábrával jelzett finomító foszlató a közönségestől abban különbözik, hogy késekkel felszerelt A fődob és a fenékkések a medence végére vannak helyezve, miáltal a pép nem a vizszintes, hanem a függélyes síkban végzi körfolyását. A finomított pépből már P.-t lehetne készíteni, de az ily P. különböző szinárnyalatu volna, nagy mértékben vizszívó és kevésbbé tetszős, azért a finomított péphez, mielőtt a papirgépre folyasztják, festő s másnemü anyagokat is kevernek. Ezt a műveletet a festő s keverő hollandi gépben végzik, amely a 3. ábrán jelzett közönséges foszlatóval teljesen azonos szerkesztü, s csak nagyobb méretü, ugy hogy ebbe 3-4 finomító hollandinak tartalma befér. Itt végzik első sorban az anyagkeverést. Tiszta rongyanyagból ugyanis a legritkább esetben készítenek P.-t; leggyakrabban a rongyanyaghoz cellulozát v. faanyagot adnak, melyet előbb külön finomító foszlatókon őröltek. A P.-anyagok és pótanyagok (faanyag) keverése után, a P. áttetszőségének csökkentése céljából, a péphez földes anyagokat is (főleg kaolint) adnak, amelyeket analinnek neveznek; ezután festőanyagokkal szinezik a pépet, s végre a vizszívó képesség csökkentése céljából gyántaszappant és timsót, nemkülönben keményítőt is adnak.

[ÁBRA] 5. ábra. Finomító-foszlató hosszmetszete.

A timsó a gyánta-szappant felbontja, a keményítő pedig a nagyobb darabokra összeálló szabad gyánta káros befolyását ellensúlyozza. Az ilyképen előkészített kész pépet nagy kádakba folyasztják (l. a 6. ábrán az A jelü kádat), amelyekben a függélyes tengelyre helyezett gereblyeszerü lapátok a pépet folyton keverik, s igy az egyes részek fajsúly szerinti különválását (leülepedését) megakadályozzák. E kádakból folyasztják ezután a pépet a P.-gépre, amely vagy hengeres szitáju, aminőt a faanyag gyártásánál (l. Faanyag) használnak, v. pedig folytonos sík szitáju, aminő a 6. ábrán van jelezve.

[ÁBRA] 6. ábra. Papírosgép folytonos síkszitával, hosszmetszetben.

Durva P.-okhoz a hengeres szitájut, finomakhoz a sík szitájut használják. Ez utóbbi rendszerü gépen a munka folyamata a következő: Az A jelü kádból a pép a C jelü emelő kerékbe folyik, mely a pépet, miután sok vizzel higíttatott, a csomó- és homokfogókra emeli fel. A csomó- és homokfogók teljesen azonos szerkezetüek a hengeres P.-gépnél jelzettekkel (l. Faanyag). Miután a pép a csomó- s homokfogókon átfolyott, a felbontatlan részektől és csomóktól megtisztult, a folytonos szitaszövetnek azon részére folyik, amely az egy szinben elhelyezett hengerek felett van kifeszítve. A szitaszövet lassu mozgásban van s nehogy a szitára ömlő pép súlya folytán behorpadjon, vizszintes részének fele számos kis hengerkével van alátámasztva, és hogy a pép a szita szélén le ne folyhasson, a szitára a 6. ábrán látható két darab h jelü folytonos kaucsuk szalag illeszkedik. A higított pép tehát a lassan haladó szitára a két kaucsukszalag között helyezkedik el, s mert a viz a szita lyukacsain lefolyik, a sejtek kuszált helyzetben maradnak a szitán és a P.-t alkotják.

Mentől jobban összekuszálódnak a sejtek, annál tartósabb a P., s hogy ezt elérjék, a szitát a szélesség irányában is rázó mozgásnak vetik alá. A szitán visszamaradt anyagréteg még sok vizet tartalmaz s csekély összefüggéssel bir; hogy tehát összefüggését növeljék, viztartalmának legnagyobb részét szívókkal távolítják el.

[ÁBRA] 7. ábra. A papirosgép szívókészüléke.

Ezek a szita sík része alatt (2-3 db.) vannak elhelyezve és a 7. ábrán előtüntetett szerkezetüek. E szívól ládaalakuak, a láda födelén egész szélességében nagy kimetszés van. E felett csúszik el a P.-lappal terhelt szita K. A láda a H jelü fal által két részre van osztva; a felső részben E jelü állítható oldalfalak vannak, amelyek a P.-lapot határoló kaucsukszalagok alá helyeztetnek, mi által a P.-lap alatt levő tér légmentesen van elzárva. De nehogy a réseken levegő tóduljon be, az E oldalfalakon tuli részeket az F tölcsérekkel folyton vizzel telve tartják. A láda alsó része s szívócsővel van felszerelve. A munka megindításakor az egész ládát vizzel telítik, ezután kinyitják az X csapot, minek folytán a viz a középső részből kiömlik, légritkítás támad, amelynek hatása folytán a vizes P.-ból a viz kiszívatik s igy a P. kezelhetőbbé válik. A szívókon áthaladva, a P.-lap már szilárdabb ugyan, de még igen könnyen idomítható s ezért viznyomatokat is könnyen létesíthetnek benne. E célból oly hengert nyomnak reá, amely a viznyomat rajzát domborítva hordja. E henger domborított részei némileg eltolják az anyagot s igy ezeken a helyeken kevesebb anyag lesz, ezek tehát száraz állapotban áttetszőbbek lesznek, vagyis azt a sajátságot adják a P.-nak, amelyet viznyomatnak neveznek. Viznyomatot készíthetnek olyképen is, hogy a szitaszövetre, a viznyomat rajzának megfelelően vastagabb drótot erősítenek, miáltal a kérdéses helyeken kevesebb anyag rakódhatik le, s igy a P. ezeken a helyeken áttetszőbb lesz. A most jelzett két eljárással tartós viznyomatot készítenek, alkalmaznak azonban oly eljárást is, amely kevésbbé tartós viznyomatot létesít, s ez abban áll, hogy a kész P.-t nyirkos állapotban egy sima s egy mintázott henger közé bocsátják, minek folytán a sajtolt részek vékonyabbak lesznek és a fényt jobban bocsátják át. Az ily módon előállított viznyomat csak addig tart, mig a P. erősen át nem nedvesedik.

[ÁBRA] 8. ábra. A síkszitás papirosgép.

A szitán levő P.-lap, miután a szívókon s esetleg a viznyomatu hengereken áthaladt, a szita felső síkjának végére ér, ahol egy henger a szitáról lehúzza és a folytonos nemeznek adja át. A nemezzel két tömörítő hengerpár behatása alá kerül, ezután pedig szárítás céljából gőzzel fűtött nagy rézdobokra. A kiszáradt P.-t vizzel egy kissé ismét permetezik, ezután hengeres ollókkal a kellő szélességre szétmetszik és fahengerekre felhengerlik. A tekercseket nedves helyen mindaddig raktározzák, mig a P. egyenletes nyirkossá válik. A P.-gépről lejövő P. még érdes felületü, irásra alkalmatlan s ezért, mielőtt a kereskedelembe bocsátanák, simítják. A simítást a 9. ábrán jelzett kalanderek végzik, melyek lényegükben 4-5 simára csiszolt üreges vashengerből s ugyanannyi P.-hengerből állanak, amelyek váltakozó sorrendben vannak egymás fölé helyezve s erősen összenyomva.

[ÁBRA] 9. ábra. Simítógép.

A vashengereket gőzzel fűtik. Ha az egyenletesen nyirkosított P. e hengersor behatása alá kerül, a kiállóbb részek lenyomatnak, a P. tehát simább lesz. A simítógépre ismételten jöhet a P., de a simítás előtt ismét nyirkosítandó, mert különben elreped, elszakad. Nagy foku simítása a P. tartósságát csökkenti, keménnyé és rideggé teszi. A simított P., ha kivánt méretre szétvágják, kereskedelmi cikk lesz.

Gép-P. helyett használnak merített P.-t is. A P. merítése kézzel vagy géppel végezhető. Kézzel merített P. készítésmódja a következő: A rongyfoszlatás épp oly gépekkel végezhető, mint a gép-P.-gyártásnál. A kellőleg foszlatott anyagot vizzel higítva kádakba helyezik s onnan merítik. E célra oly szitát használnak, melynek szélessége irányában párhuzamosan haladó rézdrótok 1/2 mm. távolban vannak, mig hosszirányban 20-25 mm. távolban vannak az előbbi irányra merőlegesen haladó erősebb rézdrótok. Ezt a szitát fakeretbe mélyítik, a keret a szita pereme. Mentől magasabb ez a perem, annál több híg pép meríthető vele s igy annál vastagabb is lesz a P. Ebbe a keretbe foglalt szitával felkavarja a munkás a higított foszlatot anyagot és pépet és vizszintesen tartva a szitát, függélyes irányban kiemeli a kádból. Ekkor a szitával kiemelt pépről a viz lefolyik s a foszlatott anyag a szitán marad. Hogy a foszlatott anyag szálai kellőleg kuszálódjanak s a P. tartósabb legyen, a munkás a szitát, mielőtt a viz teljesen lefolyt volna, megrázza. Mihelyt a vz lecsurgott, nemezre borítja a szitát s ekkor a gyenge anyagréteg a nemezhez tapad s a szita leemelhető, hogy újabb merítéshez használtassék. Ezután az igy rétegzett anyagmennyiséget sajtolásnak vetik alá, mi által a fölösleges vizet eltávolítják és kezelhető P.-lapot nyernek. Ezeket a lapokat a fehérnemü szárítása módjára a levegőn szárítják s ezután rendszerint enyves vizen áthúzzák s újra szárítják s végre simítják. Az enyves vizen való áthúzás helyett a péphez gyántát lehet adni; az enyvezés a P. tartósságát lényegesen növeli. A merített P. foszlott szegélyü, mert a pép a szita peremére rendszertelenül helyezkedik el s ez a merített P. ismertető jele. Ily P.-hoz csak jó anyag használható; ezért s mert a szabadon való szárítás és enyvezés a P. tartósságát növeli, a merített P. rendszerint erős minőségü. Ily előállítási mód igen költséges s mert a gép-P., ha hozzá épp oly anyagot használnak és enyvezik, épp oly jó minőségü lehet, ma már a merített P. ilynemü készítése nem szokásos s a kereskedésben előforduló merített P. legnagyobb része gép-P., melynek foszlott szegélye a folytonos szitaszövet helyenkénti betömése által készül. L. még Papirusz.


Kezdőlap

˙