Pettko

János, geologus, szül. Felső-Drietomán (Trencsén) 1812 nov. 11., megh. Pozsonyban 1890 okt. 26. Kezdetben jogi tudományokat tanult, a trencsénvármegyei alispán mellett gyakornokoskodott, 24 éves korában a selmeci bányászati akadémiába iratkozott, azt elvégezvén, Körmöcön bányagyakornok volt. 1842. Bécsben Haidinger ásványtani előadásait hallgatta. 1843. Selmecbányára nevezték ki a mineralogia és geologia helyettes, 1847. rendes tanárává és egyúttal bányatanácsossá. 1871. nyugalomba vonult. Egyik alapítója volt a magyarhoni földtani társulatnak. 1862. az akadémia levelező tagjává választotta. Selmecbánya vidékének geologiai tanulmányozása körül vannak különös érdemei, azonkivül egy és más petrográfiai, ugyszintén geologiai elméleti kérdéssel is foglalkozott. Működésének utolsó éveiben szaktudományától elfordult és főképen matematikai tanulmányoknak szentelte magát. Főbb munkái: Jelentés Magyarországnak a March folyóval határos részeiről (Földt. Társ. Munkálatai I.); A geologiai jégkorszakról (akadémiai székfoglaló, 1863); Geognostische Karte der Gegend v. Schemnitz (Abh. der geol. Reichsanstalt); Geol. Bau des niederung. Montanbezirkes (Pozsony); Szklemó-Vihnye és Szliács fürdőhelyeknek geol. viszonyai (nyitra); Geologisches Alter der schemnitzer Erzgänge (Bécs); Uebergänge der trachytischen Gesteine (u. o.); Geogn. Karte der Gegend v. Kremnitz (u. o.); Életrajzát megirta Mednyánszky Dénes br. (Akad. Értes. 1892, 8. f.).

Pettkoit

(ásv.), l. Vastimsó.

Petto

(ol.) a. m. kebel; in P. tartani valamit, a. m. titkolni bizonyos dolgot vagy körülményt, hogy azzal a megfelelő pillanatban fölléphessünk.

Petulantia

(lat.) a. m. pajkosság, dévajság, fajtalanság.

Petunia

Juss. (növ., lusta kisasszony a Balatonnál, a csucsorfélék ragadós szőrü füve; 15 faja Amerikában terem. Levele váltakozó, épszélü, virága magános, nagy gyertyatartóképü, tokja sokmagu. 1824 óta ismeretes, egynyári kerti virág, kertben nagyon elfajzott. A P. nyctaginiflora Juss. fehér virágu, a P. violacea Hook. virága fénylő, sötét karmazsinpiros, a torkában fekete-lila, csíkolt. Termesztés folytán e kettőből egész sereg teljes vagy másféle szép fajta vagy fajvegyülék termett; kertben, sőt cserépben is gyakran látni.

Petur

l. Péter (6.) (990. old.).

Pétyi érsekség

Pety (Pek) városban, Koszovo török vilajetben, Novibazar közelében, egy kolostorban székelt egykor a szerb patriárka, akit e szerint pétyi érseknek kellett volna nevezni. Ámde az ipeki érsek-féle elnevezés kiszorította a helyesebb elnevezést. V. ö. Érdújhelyi M. cikkét a Századokban (1894. 225. old.).

Petymegfélék

(állat., Viverridae), a ragadozó emlősök rendjének egyik családja, megnyult fejjel és testtel, hosszu arcorral, rövid lábakkal, négy-öt visszahúzható v. visszahúzhatatlan karmos ujjal. Legtöbbjük ujjon járó, szőrös talppal, de vannak csupasz talpu talpon járók is. Farkuk hosszu, aláfüggő. Metszőfoguk 3/3, szemfoguk 1/1, zápfoguk 6/6. Metszőfogaik kicsinyek, belülről kifelé nagyobbodnak. Felső szemfogaik hosszuak, vékonyak, az alsók rövidek és vastagok. Felül a negyedik, alul az ötödik zápfog a szakító. Nyelvük érdes. Alfelük és ivarnyilásuk mellett bűzmirigyük van. Legnagyobb részben éjjeli állatok, nagyon vérszomjas ragadozók; ügyesen futnak és kúsznak. Főleg kisebb emlősökkel, madarakkal, madártojásokkal és kétéltüekkel táplálkoznak. Afrika és Dél-Ázsia lakói. Több nem tartozik ide, köztük a petymeg vagy cibetmacska (l. o.), a manguste v. ichneumon (l. o.).

Petz

Gedeon, germanista, szül. Harkán (Sopron) 1863 nov. 24. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, de tanult német egyetemeken is, u. m. Freiburgban, Lipcsében és Berlinben. Más egyetemi pályája alatt készült egy jutalmazott értekezése a magyar húnmondáról. Hazatérve csakhamar a budapesti ág. evang. gimnázium tanára, majd a Grimm törvényét tárgyazó nyelvészeti értekezése alapján (mely az akadémiától is Sámuel-díjat nyert) egyetemi magántanár lett. A budapesti Philol. Társaság megválasztotta másodtitkárul s a Philol. Közlöny társszerkesztőjéül. Ebben több értekezést (Ruodlieb, Bessenyei és Destouches, Shakespere és Ayrer, Melki Henrik és művei stb.), sok apró dolgozatot s birálatot közölt, azonfölül a Nyelvtudományi Közleményekbe becses tájékoztatást Az indogermán hangtan mai állásáról. Az Irodalomtört. Közlemények I. Kötetében jelent meg Magyar és német hegedősök címü dolgozata, az ág. h. ev. gimnázium 1891-iki értesítőjében Az idegen nyelvek tanításának módszeréről szóló értekezése. 1895. a magyar tudományos akadémia levelező tagja, 1896. aug. 28. a budapesti egyetemen a germán filologia rendkivüli tanára lett. E lexikonba a germán mitologiai cikkeket irja.

Petzelt

(Peczelt, Pezelt) József, kezdetben gyalogsági főhadnagy a közös hadseregben és tanár az olmützi hadapród intézeten, azután a mértan és vizműtan tanára a pesti egyetemen. Művei: Project zu Schleussen-Thoeren für Kriegsschleussen (Olmütz 1835); Das kleine katadioptrische Kathetometer (Pest 1845, magyarra fordította Sztoczek József). A m. kir. tudományok egyetemi mérnöki intézeténél tartott előadássai a gyakorlati mértanból (Geodaesia, 2. rész, u. o. 1847); A magyar hadi főtanoda szerkezete (Mészáros Lázár hadügyminiszter megbizásából, u. o. 1849, németül is megjelent).


Kezdőlap

˙