Philidor

(valódi nevén Danican Ferenc André), francia zeneszerző és sakkjátszó, szül. Derux 1726 szept. 7., megh. Londonban 1795 aug. 24. Már karénekes fiu korában szerzett egy mottettát, később pedig, mint ügyes sakkjátszó, beutazta Hollandiát, Angliát és Németországot; 1754 óta operáival is feltünt. A forradalom kitörésekor Angliába menekült. Számos operája közül többet sikerrel adtak: Hufschmied, Der Gärtner von Sidon, Sancho Pnsa, stb. Mint sakkjátékot, szintérn befolyással volt e játék fejlődésére, s irt: Analyse du jeu des échecs (új kiad., Páris 1869). V. ö. Allen, Life of P. (Filadelfia 1863).

Philippeville

(ejtsd: filippvil), az ugyanily nevü járás megerősítet székhelye Constatina algeriai départementban 800 m. hosszu és 160 m. széles völgyben a Földközi-tenger mellett, (1891) 21 962 lak., citadellával, mecsettel, muzeummal, amelyben több régi szobrot és érmeket őriznek, katonai könyvtárral. Molókkal ellátott kikötője Constantine département fő kereskedelmi és hadi kikötője, amelynek Marseille és Alger városokkal rendes gőzhajó-összeköttetése van. P. városát 1838. alapították azon helyen, ahol a feniciai gyarmat és római állomás Rusicada volt, amelyet már 255. mint püspöki székhelyet említenek, és amely a középkorban Osiura nevet viselt. Romok még mai napig is láthatók. Mai nevét Lajos Fülöp francia királytól kapta.

Philippos

l. Fülöp.

Philippoteaux

(ejtsd: filippotó) Félix, francia festő, szül. Párisban 1815 ápr. 3., megh. u. o. 1884 nov. 9. Cogniet tanítványa, főleg csataképeket festett, amelyeken rendkivüli ügyességgel, de sokszor tulságos részletességgel ábrázolt többnyire a XIX. sz. hadjárataiból vett jeleneteket. nevezetesebb képei: Visszavonulás Moszkvából; Ypern bevétele; Antwerpen ostroma 1792-ben; XV. Lajos a fontenoyi csatatéren (Páris, Luxemburg-muzeum); A rivolii csata; A cimberek veresége; A chasseurs d'Afrique támadása Balaklavánál; Puebla ostroma; IV. Henrik és Sully találkozása az ivryi csata után; Bayard a gariglianói hídon; A montebellói csata; Csata az Alma mellett (a versaillesi muzeumban); Páris ostromának panorámája stb.

Philippovich

von Philippsberg, 1. József, báró, osztrák-magyar táborszernagy, szül. Gospicban 1819 ápr. 28., megh. Prágában 1889 aug. 6. Egy bosnyák eredetü határőrvidéki törzstiszt fia volt és 1836. az utászokhoz sorozták kadétnak, hol 1839. alhadnagy lett; aztán a vezérkarhoz osztották be, melyben kapitánnyá lépett elő- 1848 óta a varasdi határőrezredben őrnagy volt, s 1848-49. a magyarok ellen harcolt. 11848 okt. 7. az Ozoránál lefegyverzett Róth tábornok seregében dandárnok volt s a lefegyverzéskor a magyarok foglya lett. 1850-ben alezredes és a bán szárnysegédje, 1857. ezredes és az 5. határőrezred parancsnoka, 1859. vezérőrnagy a VI. hadtestben, mellyel az olasz hadjáratot végig harcolta. 1860. bárói rangot kapott örökösédési joggal, 1866. Thun gróf adlátusa a második hadtestben, majd altábornagy s 1874 táborszernagy. 1878. a Boszniába rendelt csapatok fővezérségét átvevén, jul. végén Bród mellett átlépte a Szávát és személyesen vezényelte a középső hadoszlopot, mely aug. 19. Sarajevót bevette, szept. pedig az okkupációt teljesen bevégezte. P. 1882. a prágai 8. hadtest főparancsnoka lett. V. ö. Vasárnapi Újság (1867. évf., 429. old. és 1878 évf., 456. old.).

2. P. Jenő, nemzetgazdászati iró s tanár, szül. Bécsben 1858 márc. 15. Jelenleg a freiburgi egyetemen működik mint rendes tanár. Munkái: Die Bank von England im Dienste der Finanzverwaltung (1885); Der badische Staatshaushalt 1868-89. 81890); Auswanderung und Auswanderungspolitik in Deutschland (1891. I.); Grundriss der politischen Ökonomie (I. 1892). Az osztrák-magyar valuta szabályozásról is érkezett (Budapester Tagblatt 1893).

Philippsdorf

búcsujáróhely Schluckenau csehországi kerületben, Georgswalde mellett, amellyel, valamint a szintén búcsujáró Wiesenthal falucskával együtt összesen (1890) 8754 lak. van; gyapot- és len-szövéssel (rumburgi vászon).

Philippson

1. Lajos, zsidó tudós és publicista, szül. Dessauban 1811 dec. 27., megh. Bonnban 1889. dec. 29. Klasszikai és teologiai tanulmányait Halleban és Berlinben végezte. 1833. mint hittanító és hitszónok alkalmaztatott a magdeburgi zsidó községnél, melynél később 1861-ig mint rabbi működött. A modern zsidó törekvéseknek előharcosa a szószéken, munkáiban és az átala 1837. alapított Allgem. Zeitung d. Jaudenthums c. hetilapban. A német-zsidó irodalmi társulat (Institut z. Fördering d. israel. Literatur) első sorban neki köszönte létrejöttét (1855). Az ó-szövetséget lefordította németre és ellátta számos illusztrációkkal ékesített bő magyarázattal (4 köt., Lipcse 1839-1849). Főbb munkái: Die Entwickelung d. religiösen Idee im Judenth., Christenth. u. Islam (nilvános felolvavásai alapján, u. o. 1847-48, megjelent angol és franci fordításban is); Die Religion d. Gessellschaft (u. o. 1848) és Weltbewegende Fragen in Politik u. Religion (u. o. 1868-1869, 2 köt.). Azonkivül számos prédikációt, tankönyvet, és mint jeles publicista zsidó érdekü vezércikket és apróbb-nagyobb közleményt tett közzé.

2. P. Márton, német történetiró, szül magdeburgban 1846. Egyetemi tanulmányait német és belga egyetemeken végezte, azután a brüsszeli egyetemen tanári állást kapott, melyről azonban 1890 végén a hallgatókkal kitört viszálya folytán leköszönt. Jelenleg Berlinben él. Munkái: Heinrich IV. u. Philipp III. (1870); Das Zeitalter Ludwigs des XIV: (A Grote-féle Weltgeschichte in Einzelndarstellungen egyik része, 1879); Gesch. des preussischen Staatswesens seit dem Tod Friedrichs d. Grtossen (1881, 2 köt.); Westeuropa im Zeitalter Philipps II. (1883); La contre-révolution religieuse au XVIe siecle (1884); Gesch. der neueren Zeit (1886); Histoire du regne de marie Stuart (1891 s köv., 3 köt.); Kardinal Granvella als Minister Philipps II. (Histor. Zeitschr. 35, 1893); Friedrich III. als Kronprinz u. Kaiser (Berlin 1893); Philipp II. u. die letzten Lebensjahra Maria Stuart's (Histor. Zeitsch. 37 köt., 1894); Ein Ministerium unter Phil. II. (Granvella, Berlin 1894).

Phill.

(lat.) természetrajzi nevek kután a. m. Phillipps János angol geologus (1800-1856) nevének rövidítése.

Phillipsburg

1. város az É.-amerikai New-Jersey államban, a Delaware mellett, Castonnal szemben, vasgyárakkal és (1885) 8058 lak. - 2. város Pennsylvaniai É.-amerikai állam Beaver countyjában, nagy üveggyárattal, téglaégetőkkel és (1890) 3245 lak.

Philo

(gör. Philon, héberül Hedidja), zsidó bölcsész, szül. Alexandriában, körülbelül Kr. u. 1., megh. 54 körül. Gondos nevelésben részesült, különösen a bölcselkedés iránt mutatott már fiatal éveiben kedvet. Tagja volt ama küldöttségnek, melyet az alexandriai zsidók Caligulához menesztettek, hogy panaaszt emeljenek Flaccus támadásai ellen. P. a legkiválóbb képviselője az alexandriai iskolának, mely a zsidó tanok és a görög bölcselkedés összeforrasztásán fáradozott. Műveit szép, tiszta görög nyelven irta, ez okorta, hogy hitsorosai körében ismeretlen maradt, mig a kereszténység fejlődésére nagy hatással volt, ugy hogy az egyházatyák közé is sorolják. Iratai: a szentirásnak folytatólagos kommentárai; vallási dolgokat tárgyaló önálló értekezések és történeti munkák. Vannak művek, melyek neki tulajdonítatnak, de kétséges, hogy ő a szerzőjük; töredékek irataiból az egyházatyákban is találhatók. Néhány értekzése: A világ teremtéseéről, Genesis II. és III. fejezete tartalmának jelentése; Kerubok és a lángoló pallos s Kain- Ábel és Kain áldozata; Kain utódai; Az óriások; Isten változatlansága; Noé földmívelése; Iszákosság; Józanság; Nyelvzavar; Ábrahám vándorlása; Álmok; József; Mózes élete; Mózes mint törvényhozó és törvényeinek jellemzése; A papok; a tiz parancsolat; Az egyeduralom; Áldozatok és áldozók; A birák; A vágyak; Jutalom és büntetés; Átok, Flaccus ellen; küldöttség Cajushoz (Caligula) (Magyarra ford. Schill Salamon Budapest 1896); A világ stb. Munkáinak legjobb kiadása a Manges-féle latin fordítással (folio, London 1742); Richter (8 köt., Lipcse 1828-30), héberre Flesch József és Günsburg M. fordítottak egyet-mást.


Kezdőlap

˙