Pirométer

(gör.) a. m. tűzmérő, vagy helyesebben magas hőfokmérő, olyan készülék, mellyel magas hőmérsékletet lehet meghatározni. P.-t sokféle alapon szerkesztettek. Wedgewoodé egyes agyagnemek ama sajátságán alapszik, hogy térfogatuk csökken, ha nagy hő behatása alatt állanak. Igen egyszerü a Petersen-féle P. Ez körülbelül 10 cm3-nyi ürtartalmu platinalombik (l. 1. ábra), melynek száját csavarral el lehet zárni, de nem lég- vagy vizmentesen, hanem csak lazán. A készüléket grafittégelyben a magas hőmérsékletü térbe helyezik s aztán vizbe dobják, hol szerkezeténél fogva szájával lefelé fordul. A behatoló viz mérése révén meg lehet határozni a kiterjedés következtében eltávozott levegő köbtartalmát s ebből azon hőmérsékletet, melynek a készülék ki volt téve.

[ÁBRA] 1. ábra. Petersen súlypirométere.

[ÁBRA] 2. ábra. Petersen fémpirométere.

Ez tehát súly-P.-nek nevezhető készülék. Szilárd testek kitágulásán alapszik a Daniell- és a Petersen-féle fém-P. Az első nem egyéb, mint grafittömegbe beágyazott platinrúd, mely a grafitnál erősebben tágulván, porcelánrudacskát tol maga előtt, mig tágulása tart. Összehúzódáskor a rudacska helyén marad. Az eltolás nagyságát, vagyis a platina kitágulását megmérik s abból, valamint a platina ismert tágulási együtthatójából kiszámítható a hőmérséklet. Ehhez hasonlóan működik a Petersen-féle fém-P. (l. 2. ábra), mely vascső (b) végén megerősített platinarudból áll (a); ennek folytatását képezi a (c) vasrúd, mely egy emeltyü rövidebb karját nyomva, osztályzattal ellátott körív fölött lebegő mutatót hoz mozgásba, amint a platinarúd magas hőmérsékletü térben kitágul. A tapasztalati úton nyert osztályzat a megfelelő magas hőmérsékletet jelzi.

Szilárd testek kitágulása helyett a légnemüekét is használják magas hőfokok mérésére. a légtermométer (l. Hőmérő) mint P. használható, ha a levegőt tartalmazó gömb üveg helyett mázzal ellátott porcelánból vagy platinából áll. Ez utóbbi anyagot használta föl Pouillet. A levegő kitágulását higany-manométer segélyével mérik és pedig vagy állandó térfogat, vagy állandó nyomás mellett. A levegő tágulási együtthatójából kiszámítható azon hőfok, mely az észlelt manométerállást előidézte. Készítettek még P.-t oly fémszalagokból, melyek két különböző fém összesajtolása által keletkeztek. Ha az alkalmazott fémek nem egyformán tágulnak, alakváltozás áll elő, melyből a hőfokra lehet következtetni. Az ilyen meghatározások nem pontosak. Jobb eredményt adnak kaloriméteres meghatározások, midőn t. i. ismert fajmelegü anyagból készült golyók (p. platinából, kovácsolt vasból) a megmérendő hő behatásának kitéve, ismert tömegü és hőmérsékletü viz hőfokát emelik. Prinsep fémön tények olvadási pontjait használta fel magas hőfokok mérésére. Ha t. i. arany- és ezüst- vagy ezüst- és platinaötvényeket egyenletesen emelkedő arany- vagy platinatartalommal készítenek, ezeknek vékony lemezkéi különböző hőmérsékletek mellett olvadnak meg. Az ily meghatározások sem bizonyultak be pontosaknak. Becquerel átlátszatlan izzó anyagok kibocsátott fényéből hattározta meg a hőfokot. Használható és megbizható a Siemens-féle ellenállási P. A galvánáram vezetőinek ellenállása t. i. a hőmérséklettel emelkedik. Izzított platinadróton áthaladó áram valamely viz-voltaméterben annál kevesebb gázt fejleszt, mennél nagyobb a drót hőfoka. Ez az eljárás alapja.

Piromorfit

(szinólomérc, ásv.), ólomfoszfát klórtartalommal (ClPb5P3Oi2), többnyire még egy kevés meszet és fluort is tartalmaz, sőt arzénsavat is. Leginkább zöld és barna szinü, azért zöld ólomérc vagy barna ólomérc is a neve, sőt tarka ólomércnek is mondják, mert a két szin együttesen szokott darabjain előfordulni. Még használatos neve polikróm. K. 3,5-4, fs. 6,9-7. Másodlagos képződmény ólomércfekvőhelyeken, rendesen galenit társaságában v. ennek közelében. A galenitből változik át leggyakrabban, elég sokszor találni szép P.-pszeudomorfozisokat galenit után. De megesik, hogy a P. megint visszaváltozik galenittá; az ilyent mondják kék ólomérc-nek. L. Ólomszulfát.

Pirop

(ásv.) a. m. cseh gránát (l. o.).

Piropisszit

(viasz-szén, ásv.), bitumenes anyag, főképen növényi viasz; puha, földes, barnássárga, megszárítva sárgásfehér, zsíros tapintatu, mintegy átmenetet képez a földi viasztól (ozokerit) a gyantákhoz. Könnyen gyulad, kormozó lánggal ég, szurokhoz hasonló tömeggé olvad meg, éterben vagy 30% belőle feloldódik és viasznemü anyagot ad. Barnaszénnel együtt terem, többnyire azt járja át, de külön telepekben is fordul elő.

Piros

nagyközség Bács-Bodrog vármegye újvidéki j.-ban, (1891) 2550 magyar és szerb lakossal, vasúti megállóhely, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Piros burány

helytelenül formált szó a Vorallium rubrum megjelölésére, l. Kláris.

Piros cédrus

v. virginiai cédrus (növ.), l. Láciprus.

Piros ébenfa

(növ.), l. Grenadillfa.

Piros indigó

(növ.), l. Lakmuszzuzmó.

Pirosítófa

(növ.), l. Berzsenyfa.


Kezdőlap

˙