Pirosítófű

(növ.), l. Báránypirosító.

Pirosító rongy

tragant-mézgával pamutszövetre ragasztott és zsírkőporral kevert kármin. L. még Arcfesték.

Piroska

Szt. László leánya, l. Irén.

Pirosmaragd

(ásv.), l. Klorofán.

Pirosszemü keszeg

l. Kele.

Piroszklerit

kloritféle ásvány Elba szigetéről.

Piroszkóp

a pirométer (l. o.) másik neve.

Pirosztibit

(ásv.), az antimon oxiszulfidja (2Sb2S3 +Sb2O3) cseresznyepiros, gyémántfényü tűs kristályokban, rendesen mint az antimonit elváltozási terméke és vele együtt szokott előfordulni antimonittelepeken, nevezetesen Freiberg mellett (Szászország), Braunsdorf, Pribram (Csehország). A német antimonblendéje (antimonfény), megkülönböztetésül az antimonglanztól (antimonit), melyet régebben rossza magyarsággal antimonfénylének neveztek. Vörös antimonéreknek is nevezik, sőt pirantimonit-nak is.

Pirot

1. kerület Szerbországban, Knyazsevac, Nis és Bolgárország közt, 3143 km2 területtel, 120 585 lak. É. felé a Nisava és Tirnok völgye vezet ki belőle, K-en a Sztara Plaminában a Nicor 2240 m.-nyire emelkedik. D-en a Vidlics és Vlaska Planina, Ny-on pedig a Szuva Planina borítja. A lakosok fő foglalkozása a földmívelés (búza és kukorica), a szőllőmívelés (mintegy 17 000 ha-on) és az állattenyésztés. - 2. P., az ugyanilyen nevü kerület fővárosa a Nisava bal partján, terjedelmes sikságon, vasút mellett, (1890) 9930 lakossal, posztószövéssel, szőnyegkészítéssel, 2 templommal, 2 nép- és egy középiskolával, nagy szőllőültetvényekkel; 1885. a bolgárok itt legyőzték a szerbeket.

Pirotechnika

(gör.), vagy alkalmazott hőtan, a műszaki vegytannak (technologia) az az ága, mely a tűz különféle használatának elméletével és alkalmazásával, nemkülönben a mesterséges hő előállításával és hatásával a különböző testekre foglalkozik; körébe tartozik a fűtés, világitás, ízzitás, olvasztás stb., továbbá a lőpor, tüzijáték, robbanó szerek stb. készítése.


Kezdőlap

˙