Pisznice

bányatelep, l. Piszke.

Pisztácia

(növ., Pistacia L.), az akassufélék (Anacardiadeae) fája, 8 faja a mediterrán flórában, Khinában és Mexikóban terem. Az igazi P. (P. vera L.) arab nevét: fuszták (s ebből a latint) mintegy hólyagban csörgő magváról kapta. Sok nyelven hólyagos mogyoró, hólyagos mandola a neve. Elő-Ázsiában és a Földközi-tenger körül ültetett fácska, gyér ágazatu, ritkás, 1-2 párosan szárnyalt levelekkel és kétlaku virágokkal. Nemcsak egész növénye gyántás, hanem olajos, halovány-zöld, édes magva is, melyet zöld mandola v. Pimpeernuss néven hoznak kereskedésbe; nálunk süteményekhez használják. Vadon még nem találták, de a terpentinfával (P. Terebinthus L.) sokban egyezik; Planchon ez utóbbi mívelésbeli eltérésének tartja. Emennek a gyümölcséből sajtolás útján, valamint a fa megmetszéséből is a ciprusi terpentin lesz. A P. Lentiscus L. megmetszéséből az illatos masztixgyánta lesz. Ez füstölőnek, firnisznek, fogpornak és orvosságnak használatos; l. Masztix.

Piszter

Imre, egyházi iró, ciszterci-rendü áldozópap, szül. Szegzárdon (Tolna) 1855 ápr. 13. A rendbe lépett 1872 szept. 17. Pappá szentelték 1880 jul. 20. Hitdoktor 1881. Teologiai tanár és tanulmányi felügyelő Zircen, 1887-től a rend budapesti hittudományi intézetében; jelenleg (1892-től) u. o. igazgató és házfőnök. Számos a Religióban, Kat. Teol. Folyóiratban, Kat. Szemlében, Bölcseleti Folyóiratban, Hittudományi Folyóiratban megjelent kiválóbb értekezésén, és könyvismertetésén kivül önállóan megjelent: Festmény a törvényszék előtt (Budapest 1887). E lexikonba kat. teologiai cikkeket irt.

Pisztoly

a legrövidebb és csak közeli célra való lővésre szolgáló egy vagy több csövü, egy kézzel használt lövőfegyver, melynek fogantyualaku agya van. Závárzata mindig olyan, mint a korabeli puskáé. Nevét állítólag onnan vette, hogy Pistojában készítették az első P.-t. Ürmérete - a régi időben - kisebb volt, mint a puskáé. Voltak elül- és hátultöltő P.-ok. Feltalálása a kerekes závárzatok feltalálásának idejére esik. Leghiresebb P.-készítők: Lazarro Lazarini és Kuchenreiter.

Pisztolytok

az a bőrtok, amelyben a pisztolyt hordják. Régebben a P. a nyereg első részéhez volt csatolva. Ma a forgópisztoly tokját a vállra akasztva hordják.

Pisztóry

Mór, közgazdasági és statisztikai iró, szül. Budapesten 1841., u. o. végezte gimnáziumi tanulmányait. 1863., mint jogvégzett a királyi itélő tábla szolgálatába lépett, hol mint díjas joggyakornok és később mint tiszteletbeli fogalmazó közel 6 évet töltött. 1865. köz- és váltó-ügyvédi oklevelet nyert; 1868. a budapesti egyetemen a jog- és államtudományok doktorává avattatott és 1869. magántanári képesítést nyert a nemzetgazdaságtan és pénzügytanból a budapesti egyetemen. 1869. lépett a tanári pályára, hol először a kassai jogakadémián mint segédtanár, 1869 szept. 13-tól fogva pedig a győri jogakadémián mint rendkivüli, 1872 óta pedig mint rendes tanár működött. A jogakadémiák újjászervezése alkalmával a pozsonyi jogakadémiához neveztetett ki a statisztika és közigazgatási jog tanárává, 1891. pedig a nemzetgazdaságtan és pénzügytan tanára lett a kolozsvári egyetemen. 1887. a magyar tud. akadémia statisztikai és nemzetgazdasági bizottságának tagjává választatott. 1895. az országos közegészségügyi egyesület tiszteletbeli tagjává választotta. A hirlapirodalom és publicisztika terén is nagy tevékenységet fejtett ki. Tudományos értekezései az akadémia által kiadott Statisztikai és Nemzetgazdasági Közleményekben, a Budapesti Szemlében, a Nemzetgazdasági Szemlében, a Jogtudományi Közlönyben, a Themisben és más folyóiratokban jelentek meg. Pozsonyban ő volt az első magyar napilap szerkesztője 1877-79-ig és 1885-86. a pozsonyiaknak 133 év óta fennálló német napilapját, a Pressburger Zeitung-ot hazafias magyar szellemben szerkesztette. Önálló művvei: A tanügyi reformról (Pest 1870); Államismerettan (1872); Az osztrák-magyar monárkia statisztikája (Budapest 1874; 2. kiad. 1884); Bevezetés az államtudományokba (u. o. 1876); A nemzetgazdaságtan haladása és iránya az utolsó 15 év alatt (a magyar tud. akadémia által Lévay-jutalommal koszoruzva, kiadta a magyar tud. akadémia 1887); Az aranyvaluta behozatala Németországban (Lévay-díjjal koszoruzott pályamű, Budapest 1891); Nemzetgazdaságtan (I. kiad. 1889- II. kiad. 1895); Rövid vázlata a nemzetgazdaságtan, váltó- és kereskedelmi jog alapfogalmainak (Pozsony-Budapest 1891). A pozsonyi Toldi-körben, a kolozsvári egészségügyi egyesület, iparos társulat és kereskedelmi körben tartott nagy számu népszerü felolvasásai és előadásainak egy része külön önálló füzetekben jelent meg.

Pisztráng

(állat, Slamo fario L.), a nyilt hólyagu halak rendjének lazacfélék családjába tartozó halfaj. Teste rövid, oldalt összenyomott, orra rövid, elmetszett. Ekecsontja rövid, háromszögletü, 3-4 foggal hátulsó szegélyén, mig nyelén erős fogak kettős sorával. Háta olajzöld; oldalai sárgás zöldek, fekete és narancspiros, néha kékes szinnel szegett foltokkal. Hasa fehér. Hátúszója legtöbbször olajzöld; páros úszói és alfelúszója borsárgák, gyakran feketével festtettek. Szine különben igen változatos. Megnő 1 m. hosszura és 25 kg. súlyosra is. Európában mindenütt otthonos, hegyi és havasi folyóvizeinknek és hideg tavainknak legbecsesebb hala. Nem vándorol és októbertől januárig ívik. Ikrái számára kis gödröket váj s a termékenyítés után azokat befödi. Igen ügyesen és gyorsan úszik, nagyon óvatos. Rovarokkal táplálkozik, de megeszi a csigákat, férgeket és kisebb halakat is. Húsa igen ízletes, finom.

Pisztrángkő

olyan alabastrom, mely a belé települt vékony bitumenes mészkődaraboktól sávos, felhős, pettyezett, mint valami pisztráng. Ugyancsak P.-nek neveznek némely pettyes, sávos külsejü olivingabbrót is Sziléziából, a Harzhegységből (Radauthal), Norvégiából stb., nemkülönben némely pettyes szerpentint is.

Pita

(növ.), l. Fourcroya és Aloékender.

Pitaval

Ferenc Gayot de, francia jogtudós, szül. Lyonban 1673., megh. 1743. Először katona volt, aztán jogot tanult, 1713. pedig ügyvéd lett. Irata: Causes célcbres et intéressantes (20 köt., Páris 1734 s köv.), amely nevét fentartja. Ennek folytatását adta Richer Ferenc, a parlament ügyvédje (22 köt., Amsterdam 1772-88); De Garsault Ferenc Sándor pedig Faits des causes célcbres et intéressantes címen (u. o. 1757) kivonatolta P. munkáját. Magyarul is: P., azaz világhirü bűnesetek tára. A P. féle gyüjtemény legérdekesebb esetei (2 köt., Pest 1869).


Kezdőlap

˙