Polimorfizmus

(gör.) a. m. sokalakuság, az ásványtanban valamely anyagnak azon tulajdonsága, hogy egyazon kémiai összetétel mellett kétféle, esetleg háromféle szimmetriáju, tehát más-más kristályrendszerbeli alakokban kristályosodik. Az esetben, ha az illető anyag csak kétféle kristályrendszerbeli alakban kristályosodik, azt mondjuk róla, hogy dimorf, maga a tulajdonság a dimorfizmus (l. o.); ha pedig háromféle kristályrendszerbeli alakokban, akkor trimorf, maga a tulajdonság trimorfizmus. Az anyagról, mely különböző kristályrendszerbeli alakokban kristályosodik, általánosan azt szokták mondani, hogy polimorf. Az illető ásványok pedig, melyeknek anyaguk egy, de alakjuk és fizikai tulajdonságaik mások, heteromorfok, bár azt is szokták mondani, hogy polimorfok. Sokan a heteromorfizmust és a heteromorf kifejezést kizárólag az ásványokra alkalmazzák, megkülönböztetésül a P.-tól, melyet csupán az anyagra alkalmaznak. A P. nevezetes kivétel azon törvény alól, hogy egyazon anyagnak bizonyos kémiai összetételnek meghatározott szimmetriáju alak felel meg, azaz kristályai egyazon kristályrendszernek alakjai. Régóta kutatják az okát annak, hogy mi okozza egyes anyagoknál az eltérést e törvénytől, vagyis, hogy mi a P. oka. Ez idő szerint e fontos kérdésre határozott feleletet nem adhatunk. Mindazon külső körülmények (hőmérséklet, oldat minősége, idegen anyagok jelenléte stb.), melyeket közreműködtettek e jelenség magyarázatánál, nem állják meg a tudományos kritikát, aminthogy semelyik magyarázat sem vált be kisérletileg. Ami azonban magát a P. jelenségét illeti, az aligha másnak a következménye, mint hogy az egyik esetben az anyagnak egészen más számu molekulái egyesültek kristálymolekulákká, mint a másik esetben. A szerint amint más-más számu kémiai molekulák egyesülnek kristálymolekulákká, az anyagrészecskéknek egészen más elrendeződése is következik be, tehát más szimmetriáju kristályalak. - P. az állattanban és növénytanban, l. Pleomorfizmus.

Polinézia

neve az Új-Zélandtól ÉK-re a térítők közt a Nagy-oceánban fekvő szigeteknek és szigetcsoportoknak. L. Oceania.

Polinéziaiak

a csendes-oceáni szigeteken az a világosabb bőrü népfaja, mely a Szamoa és Tonga szigetektől Ny-ra, K-en a Húsvét-szigetekig, aztán a Havai-szigetektől É-ra, D-en Uj-Zélandig terjedő szigetterületeken lakik. Egyképen különböznek szomszédaiktól; a világosabb szinü mikronéziaiaktól és a sötétebb bőrü melanéziaiaktól, s Ny. felől (valószinüleg a Molukki-szigetekről) vándoroltak be, magukkal hozva mint házi állatot a disznót, a kutyát és a tyúkot. Azóta keresztezték egymást a szomszédos fajokkal és valószinüleg a D.-amerikaiakkal is vegyültek. Szinük világos sárga és vörös-barna közt váltakozik; a nők fekete, hullámosan göndör vagy sima haja gyakran igen hosszura nő, de vannak köztük vörös hajuak és igen világos testszinüek is. Növésük magas, testalkatuk izmos és erőteljes, hízásra hajlandó; orruk széles, ajkuk erősen duzzadt, koponyájuk alkata brachikefal. Műveltségi fokuk magas, kultáruális képességeik fejlettek, most már csaknem a modern civilizáció magaslatára emelkedtek, s tipusuk is legjobban megközelíti az európait. A száz év előtt még sok százezerre menő népfaj gyorsan fogy és kihaló félben van. L. Ausztráliai népfajok szines képmellékletét (II. köt. 352. old.) és Malájok.

Polinéziai nyelvek

lásd Maláj-polinéziai nyelvek.

Póling

(állat), l. Szalonkafélék.

Polinom

(gör.) a. m. többtagu, azaz több összeadandó tagból álló kifejezés. Két tagu összeget binomnak, három tagut trinomnak szokás nevezni.

Poliomielitisz

(gör.), a gerincvelő mellső szürke szarvainak lobosodása.

Polionímia

(gör.) a. m. soknevüség.

Poliopia

(gör.), többes látás, a hibás látásnak az aneme, amikor valaki többszörösen látja a tárgyakat. A szem részéről az lehet az oka, hogy szabálytalan hegedés van a szaruhártyában avagy hályogképződés kezdetén a lencse veszti el szabályszerü fénytörését. Lehet azonban agyvelőbaj is az oka.

Poliorketes

(gör.) a. m. várostromló, I. Demetrios (l. o.) makedoniai király mellékneve.


Kezdőlap

˙