Politeizmus

(gör., sokistenség), a több isten iránt való tisztelet, ellentétben a monoteizmussal (l. o.). Minden népnél előfordul, amig az illető nép a természetvallás fokán túl nem emelkedett. Istenségei rendszerint a természetben előforduló erők és tünemények megszemélyesítései, melyeket csak lassankint ruháznak fel erkölcsi tulajdonságokkal. Sajátságos alakja a P.-nak a dualizmus (l. o.), mely szintén a természetvallásból indul ki.

Politika

(gör.), e néven eredetileg az államra és intézményeire vonatkozó tanok összességét értették (Aristoteles), később pedig az állam kormányzására vonatkozó ama tanokat, melyeknek alkalmazása által a fő hatalom és annak kezelője a legnagyobb erőt fejtheti ki és céljait leginkább elérheti (Macchiavelli); majd értették alatta, és igy a köznyelv még újabban is szokszor használja, mindazon elméleteket, melyek az államra, mint organizmusra vonatkoznak, hogy megkülönböztessék az állam gazdasági életére kiható tanoktól, ez alapon keletkezik a P.-i államtudományok és a gazdasági államtudományok kategoriája. Végre még szűkebb határok közé szorul tartalma és mind nagyobb határozottsággal és szabatossággal jelölik meg, a nélkül azonban, hogy e tekintetben teljes egyetértésre jutnának. Igy a magyar irodalomra is hatással levő külföldi irók közül Bluntschli szerint a P. az állami élet és változatainak elmélete, ellentétben a jogtudománnyal, mely az állam tényleges állapotát (jogi rendjét) tárgyalja. Moh. szerint azon eszközöknek és módoknak a tudománya, amelyeknek alkalmazása által az állam céljai a valóságban leginkább elérhetők. Nálunk Kautz szerint a P. közcélokra irányuló államtevékenység szabályelveinek a foglalata vagy egyszerüen az államszervezés és kormányzás tudománya; Kuntz szerint az államnak fejlődési törvényeit, mint rendszeres tudományos egészet ismerteti és pedig két irányban: mikép eszközölhető az államnak egységes fejlődése és mikép valósíthatja meg ugy konrkét, mint ideális céljait. Concha szerint a népekkel, mint életüket irányító személyekkel foglalkozik és tárgya azon módosulások törvényeinek tana, melyeket az élet különböző vallási, bölcselmi, erkölcsi, jogi, gazdasági, végességi tényezőinek egymásra hatása szül. De a P. elnevezése alatt nem pusztán csak egy tudományszakot és ennek elmélkedéseit, hanem az államélet gyakorlati vezetését és a közvetlen erre vonatkozó elveket és irányokat is értjük. A P. mint tudomány a gyakorlati P.-val akként függ össze, hogy az előbbi szolgáltatja az utóbbi számára az általános alaptételeket és szabályokat, melyeknek egyes konkrét esetekben figyelembe vétele és gyakorlati megvalósítása az államférfi feladata.

A P.-nak, mint tudománynak és a gyakorlati P.-hoz való vonatkozásának félreismeréséből ered az a gyakran nyilvánuló felfogás, hogy P. tulajdonkép művészet, amit ha szó szerint veszünk, a P.-t kitöröljük a tudományos sorából. A művészet ugyanis valamely foglalkozási ágban kifejlődött egyéni rendkivüli képesség, de amelynek szabályait kipuhatolni és meghatározni nem lehet, miután abban az egyéni erő játsza a fő szerepet; már most ha a P.-t ide sorozzuk, akkor megtagadjuk tőle az elméletet és azt ismerjük el, hogy a P.-i problemák megoldásánál minden az egyén ügyességétől függ. A P.-nak tudományvoltát épp az adja meg, hogy léteznek olyan szabályok, melyeket a buvárlat és a tapasztalás a P.-i életre mint igazságokat felismert és a gondokozó emberi ész tudománnyá egyesített. Nem lehet tagadni, hogy újabban, különösen a mult század közepétől az államok általános eszmék és elvek után indulnak. Egy Rousseau, egy Montesquieu átalakítják a világot s ma a civilizált államokban, bármennyire eltérjenek is azok egymástól, mindenütt ugyanazon P.-i alapelvekkel találkozunk, a különbség csak az alkalmazás mértékében mutatkozik. Az alkotmányos népképviseleti állam nagyban, egészben a P.-i elmélet szüleménye. És minél gazdagabbá válik az emberek államélet körüli ismerete, annál szűkebb körre szorul a P.-ban az egyéni művészkedés és annál nagyobb tért foglal el a P. mint tudomány. Az államférfiui tehetségek pedig érvényesülnek az igy felismert szabályok alkalmazásánál.

A P. tudománya az élet számára dolgozván, elsős sorban induktive, a multnak és jelennek tapasztalatain, az ember és életviszonyainak ismeretén állítja fel tételeit. E módszert különösen a nagy angol bölcselő, Verulami Baco után tekintik elfogadottnak, a középkori skolasztika egyoldalu, a valóságot sokszor figyelmen kivül hagyó dedukcióival szemben és joggal jegyzi meg Schvarcz Gyula (Montesquieu u. d. Verantwortlichkeit d. Räthe d. Monarchen), hogy a P.-i mű csak akkor szolgálja biztosan a tudomány érdekeit, számíthat jogos tekintélyre és hitelre, ha tételeit az alkotmányok összehasonlító elemzésével, az állam- és jogtörténet, a közerkölcsök és közművelődés fejlődésének, valamint a gazdasági élet történetének ismeretével, az okoknak és következményeknek lelkiismeretes tanulmányozásával készíti. A deduktiv módszer mellette kiegészítő lehet, Kautz szerint «amennyiben külön tapasztalatok bizonyos következtetésekre nem mindig állnak rendelkezésre»; körülbelül hasonlóan nyilatkozik Kuntz is: «Léteznek az emberi lélekbe irt igazságok, melyekről nem bebizonyítás, hanem inkább közvetlen belátás által győződhetünk meg». A deduktiv módszer jelentőségét Concha különösen kiemeli. Olvashatjuk néha azt a megkülönböztetést is, hogy reál-P., mely a gyakorlati élet szükségleteit tartja szem előtt, ideál-P., mely az eszmék és elvek uralma alatt áll.

Nagy fontosságu kérdés a P. és a morál közti viszony. Macchiavelli (Il principe) ugy látszik a kettőt egymástól egészen elválasztja és a P. értékmérőjéül kizárólag a célszerüséget tekinti; nyiltan ez álláspontot ugyan kevesen fogadják el, de a XV-XVII. sz. nem igaztalanul állott a macchiavellizmus hirében. Korunk fejlettebb műveltségének, az ember és az államélet teljesebb megismerésének tudhatjuk be, hogy mai nap a morált a P. alapjának, fő tételének és kiindulási pontjának tartják, még pedig ugy a gyakorlatban, mint az elméletben: «a gyakorlatban azért, mivel jó erkölcsök és erény hiján az állam lehetetlen, okvetlenül elvész, az elméletben pedig azért, mivel csak az erkölcsi filozofia képes megismertetni a P. igazi céljait; jó erkölcsök alkotják a jó törvényeket, de a rossz erkölcsök ezeket is megrontják» (Janet).

A P. tudományának rendszeres irodalmi művelése az államtudományi ágak között a legrégibb. A görögöknél már a virágzás oly magas fokára jutott (Plato, Aristoteles), hogy ennek kihatása egész napjainkig lenyulik és az államtudományoknak megújulására egyik fő forrást képezett. A magyar P.-i irodalom aránylag elég korán, a XVII. század elején kezdődik és a mult század végén, valamint a jelen elején, megfelelően a reformok után vágyó kornak, nagy lendületet nyert, mint ahogy ezt Ballagi (A P.-i irodalom Magyarországon 1825-ig) bemutatja. A P. tudományát két fő részre osztják: alkotmányi és kormányzati P.-ra. L. Államtudományok és Kormány.

Politikai bűntettek

azok a szándékos bűntettek, melyek közvetlenül az állam, annak alkotmánya s biztonsága, továbbá az állami hatalom tekintélye és közegei ellen irányulnak. A P. fogalmának terjedelme külöben vitás. A btkv.-ben minthogy az a P. fogalmát elejtette, gyakorlati jelentőségét elvesztette. Jelentőséggel bir a fogalom a kiadatási jogban, minthogy a kiadatási szerződések a P.-et és az azokkal összefüggő bűncselekményeket (Délits politiques et délits connexes) a kiadatási szerződés alól kifejezetten kiveszik. P. fogalma alá sorolandók a magyar btkv alapul vétele mellett: a felségsértés, a király s a királyi ház tagjainak bántalmazása s a királyi ház megsértése; a hűtlenség; a lázadás; a hatóságos s országgyülési tagok elleni erőszak (vajjon a hatósági közegek elleni erőszak is, az vitás, minthogy azonban ez nem az államhatalom, hanem az államigazgatás ellen irányul, politikai bűntettnek alig tekinthető); az alkotmány, a törvény, a hatóságok elleni izgatás; a polgároknak választási joga ellen elkövetett bűntettek és vétségek. A kiadatás szempontjából a kiadatási szerződésekbe rendszerint felvétetni szokott u. n. belga merényleti záradék értelmében a fejedelem személye vagy családjának tagjai ellen intézett merénylet; ha az gyilkosság, orgyilkosság vagy mérgezés tényálladékát állapítja meg, sem politikai, sem azzal kapcsolatos bűncselekménynek nem tekintik.

Politikai egyensúly

a nemzetközi jog szerint különböző államoknak egymás mellett békés létezése. Az egyik államnak oly aránytalanul túlsúlyosra emelkedése, mely a többi államoknak biztonságát és szabadságát veszélyezteti, a P. megzavarását idézi elő. A P. tehát nem vehető matematikai s jelesül oly értelemben, hogy az államok területre, népességre s hatalomra egyenlők. A viszonyok, a társadalmi s faji különbségek, a történelmi fejlődés ezekben az irányokban oly különbözőségeket hoz létre, melyeket a nemzetközi jog félre nem ismerhet, elismerni tartozik. Épp oly kevéssé alkotja a P. követelményét az egyszer fennálló állapot változatlan fentartása. A világtörténelmet megállítani, az okokat, melyeknek az államok fejlődése és hanyatlása természetszerü folyományát teszi, megsemmisíteni nem lehet. A matematikai egyenlőségbe helyezett egyensúlynak folyománya volt az a nézet, mely szerint az egyik állam területének kiszélesbítése a többi államot is hason terjesztésre jogosítja fel. Ez az érv szolgált Lengyelország felosztásának megokolásául. Ezen az alapon követelte Franciaország 1860. Szavóját a területileg megnagybbodott Olaszországgal, 1866. Belgiumot az észak-német szövetséggel szemben. A matematikai egyensúly elve főleg a XVIII. sz.-ban vált uralkodóvá. Ujabban a P. itt megállapított fogalma mind általánosabb elismerést nyer. A békés egymás mellett létezésnek fogalmát többen akként magyarázzák, hogy egy állam se legyen olyan erős és hatalmas, hogy a többieknek függetlenségét s lényeges jogait megsérthetné a nélkül, hogy más oldalról sikeres ellenállástól s igy önveszélytől tartania ne kellene. Az általános uralomra való törekvés mint a P.-nak veszélyeztetése a többi államokat közös ellenállásra jogosítja fel. Ezen alapszanak a szövetségek régibb időben V. Károly, a spanyol II. Fülöp, a francia XIV. Lajos, későbben I. Napoleon ellen.

Politikai földrajz

az országok földrajzi leirása.

Politikai gazdaságtan

a. m. közgazdaságtan (l. o.).

Politikai Hetilap

szerkesztette Keleti Károly; laptulajdonos volt Eötvös József báró; nyomtatta Emich Gusztáv. Megjelent Pesten hetenkint hétfőn, 4-rét másfél íven 1865 jul. 3-tól 1866 jun. 25-ig.

Politikai jelvény

a politikai pártok tagjainak külső felismerésére szolgáló jelvény. P.-ül leginkább szalagok, csokrok, kokárdák szolgálnak. Néha virágok, p. a bonapartisták P.-e az ibolya. Szinek, p. a fehér szint mint, a francia királypártiak P.-e. Angliában a Stuartok hiveinek P.-e egy tölgyág volt. Ugyanott a XV. sz.-ból ismeretes a vörös (Lancaster) és a fehér (York) rózsa harca. P.-ül ruhadarabok is szolgálnak. Igy Svédországban a sipka- és a kalap-párt. Ilyenek a carbonari-köpenyek, a calabriai kalapok, Garibaldi-ingek stb.

Politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése

A magyar btkvben mellékbüntetés, mely abban áll, hogy az elitélt: a) nem lehet tagja az országgyülésnek és a törvényhatósági v. községi képviselőtestületnek; b) nem lehet esküdtszéki tag; c) nem bir választói joggal az országos képviselők, törvényhatósági v. községi választásoknál. Vétség esetében 1-3 évig, bűntett esetében 3-10 évig terjedhet. Ezen határokon belül tartamát a biróság határozza meg. A P. mellékbüntetését mindig a hivatalvesztés mellékbüntetésével együttesen alkalmazza a törvény. Egyedüli kivételt a választási jog ellen elkövetett bűntettek és vétségek képezik, melyekben hacsak a bűnös a cselekmény elkövetésekor közhivatalt nem viselt (mely esetben a hivatalvesztés is kimondandó), a P. hivatalvesztés nélkül alkalmazandó. A P.-vel is sujtott többi büntetendő cselekmények a következők: 1. felségsértés; 2. a király s a kir. ház tagjainak bántalmazása; 3. a hűtlenség; 4. a lázadás (bizonyos esetekben); 5. a pénzhamisítás; 6. a lopás; 7. a rablás; 8. a zsarolás (bizonyos esetekben); 9. a sikkasztás; 10. az orgazdaság; 11. a csalás; 12. a közokirathamisítás; 13. a csalárd bukás; 14. a gyujtogatás; 15. a fegyveres erő elleni és 16. a hivatali bűntettek.

Politikai község

l. Falu.


Kezdőlap

˙