Pyrophorus

Illig. (állat), az ötlábztőízes bogarak rendjébe, a pattanóbogarak családjába tartozó bogárnem, melynek eddig mintegy 100 ismert faja él a tropikus Amerikában és arról nevezetesek, hogy éjjel világítanak. Fényük állítólag oly erős, hogy mellette olvasni is lehet; ez oknál fogva a hajba és a ruhára téve ékszerül is használják. Legismertebb faja a kukujo (l. o.).

Pyrosis

l. Gyomorégés.

Pyrosoma

Pér. (állat), a világító zsákállatok rendjének egyetlen neme. Szabadon úszó, átlátszó, kocsonya-porcogós telepeket alkot. Az egyének hengeresek v. hordócskaformák, egyik végük nyitott, a másik zárt. A kopoltyunyilások a telep fölületén fekszenek. A szájjal ellentétesen fekvő kloakanyilások a telep belső üregébe vezetnek. A kopoltyuzacskó nyilásai egy üreg, a kopoltyu körüli üreg közvetítésével nyilnak a kloakába. Az ivarszerven kivül minden egyénnek még egy csirafészke is van. Fajai az Atlanti-oceánban s a Földközi-tengerben élnek.

Pyroxilin

l. Lőgyapot.

Pyrrha

Deukalión (l. o.) felesége.

Pyrrhocorax

(állat), l. Havasi csóka.

Pyrrhon

Eliszből, görög szkeptikus filozofus, Kr. e. 360-270 körül élt; Anaxarchost, Demokritos tanítványát elkisérte Nagy Sándor keleti hadjáratában egészen Indiáig. Később iskolát alapított szülővárosában. Szegényesen élt, de nagy tiszteletben állott. Nem irt semmit; már az ókorban is csak tanítványa Timon (Phliosból) révén ismerték gondolatait. Azt tanította, hogy igazában semmi se szép vagy rút, igazságos v. igazságtalan, magában minden épp ugy vagy épp oly kevéssé az, mint nem az. A dolgokat nem ismerhetjük meg (akatalepszia) s azért tartózkodnunk kell itélet mondásától (epoché). A gyakorlati életben bölcs az, ki lelki nyugalmát megóvja, külsőségek iránt közömbös s általában nem jő ki a sodrából (ataraxia). Minthogy P. nem irt semmit, a szkeptikusok minden okadatát reá fogták és pyrrhonizmus meg szkepticizmus egyértelmüekké lettek.

Pyrrhos

1. Epirus királya, a fejlődő római világhatalom legelső és legveszedelmesebb ellenfeleinek egyike. Demetrios Poliorketes zászlói alatt vitézül harcolt Ipsos mellett. Az ipsosi csata után Görögországba ment, majd Alexandriába, hol I. Ptolemaios mostoha leányát feleségül vette. 296. visszatért Epirusba, melyet egy Neoptolemos nevü trónkövetelő bitorolt; az utóbbival kötött egyezség értelmében visszakapta Epirusnak jelentékeny részét. 295., Neoptolemos halála után, végre úrrá lett az egész ország felett. Uralmát az ősi földön megerősítvén, lassanként kisérletet tőn arra nézve, hogy birodalmát kiterjessze s a szomszéd országokat hatalmának körébe vonja. Igy került összeütközésbe Demetriosszal. Makedoniát elfoglalandó, már-már behatolt az országba, de csak akkor jutott hozzá, midőn Ptolemaios, Lysimachos és Seleukos szövetségre léptek Demetrios ellen és P.-t is bevonván, egyenesen kötelességévé tették, hogy Makedoniát foglalja el, ami hamarosan meg is történt, mert a makedon hadsereg az első vesztett csatája után átpártolt hozzája. De a szövetségesek is felismerték a P.-ban rejlő veszedelmes erőt és meg akarván őt előzni, Lysimachos olyan hirtelen és túlerővel támadt rája, hogy P. nemcsak Makedoniát vesztette el, de még Epirus birtokában is alig tudta magát megtartani. Tevékeny lelkének új tér nyilt az által, hogy a rómaiak által erősen szorongatott tarentumiak 281. segítségül hivták. Először (280) Herakleiánál, másodszor Asculumnál (279) verte meg a rómaiakat. Plutarchos szerint e csata végén igy kiáltott fel: «Még egy ilyen győzelmet s elvesztünk.» (Innen ered a Pyrrhos-i győzelem kifejezés). Ekkor feláldozta Tarentum ügyét és teljes erejével Sziciliára vetette magát, melyet a karthagóiak elhódítani igyekeztek. Sziciliában ujjongva fogadták, de egyrészt kegyetlenségei, másrészt Lilybaeum ostrománál szenvedett balsikerei annyira elfordították tőle Szicilia lakosainak szivét, hogy ismét a púnokhoz pártoktak át és midőn P. Karthagóba vitorlázott, hogy az ellenfelet saját földjén támadja és gyöngítse, háta mögött egymás után fellázadtak ellene. 276. feladta Sziciliát, melyre pedig mint Agathokles rokona, történeti jogokat is támaszthatott. Útközben tengeri hadereje sokat szenvedett a karthagói hajóktól, de azért Lokrinál kikötött és a tarentumiakkal egyesülve, Beneventum mellett várta be Manl Curius Dentatus csapatait, akiknek fegyverétől azonban döntő vereséget szenvedett (275). Seregének romjaival visszatért Epirusba. 272. új hadjáratot indított Peloponnezus ellen, de Argosznál elesett. V. ö. Hertzberg, König P. (Halle 1870) és Scala, Der Pyrrhische Krieg (Berlin 1884).

2. P., Achilleus fia, l. Neoptolemos.

Pyrrhula

(állat), l. Pirók.

Pyrrhusi győzelem

l. Pyrrhos.


Kezdőlap

˙