Ragosítás

l. Ragozás.

Rágószervek

az állatok szája körül, szájában vagy előbelében elhelyezett mindazon kemény képletek, v. módosult végtagfüggelékek (Arthropoda), melynek segélyével az illető állat táplálékát elaprózza, megrágja s igy az emésztésre alkalmasabbá teszi.

Ragout

(ejtsd: ragú), húsból, szárnyasból, vadból és halból készült keverékétel, szarvasgomba, osztriga, rákfark stb. hozzátételével, melyet erősen fűszerezve és kissé savanykás mártással tálalnak fel. A tejből, velőből, halból és szárnyasból készült R.-t sűrü mártásban kagylóteknőkben szokták sütni (R. fin en coquilles).

Ragozás

vagy ragosítás, a szóalaknak raggal való módosítása oly célból, hogy a szó bizonyos mondatbeli viszonyt fejezzen ki; p. a kéz főnév a ben rag által valamely mondatnak helyhatározójává lesz: kézben, az él ige az ünk rag segítségével többes első személyü alanyra való vonatkozást fejez ki. Az igeragozásban (l. o.) az igetőn kivül megkülönböztetjük a személyragokat, még pedig alanyi és tárgyi személyragokat, továbbá az idők és módok képzőit. A névragozásban megkülönböztetjük az u. n. esetragokat s a birtokos személyragokat. I. Esetrag nincsen az alanyesetben (l. o.). A tárgyesetnek t a ragja, de a személyragos névszók nagyrészt tárgyrag nélkül is állhatnak, p. kihajtom a libám a rétre. A birtokos esetnek v. genitivusnak volt valaha n ragja, de ennek ma már csak aszemélynévmásokban van nyoma (te-n fiad, ö-n maga stb.), különben vagy rag nélkül használjuk a birtokos jelzőt, v. pedig a határozói nek-et alkalmazzuk a birtokos jelző mellett (l. Jelző). A többi névrag mind határozó rag (l. Határozók). 1. Helyhatározó ragok: ben, ből, be (a bél főnév származékai), n, ról, ra (az utóbbi kettő a rajt adverbiummal rokon), nál, től, hoz, nek (falnak menni), vá, vé (világgá menni), úl, ül (hátul, belül), ig, tt (Győrött, alatt), nott, nól, ni (a palócoknál s székelyeknél); a bírónott voltam, bórónól jövök, bíróni megyek). 2. Időhatározó ragok: kor és szer. 3. Körülményhatározó ragok: ént v. int (szerint, részint, régebben nagyobb divat volt), ként, nként (ez utóbbi régente nkéd), kép, vel, stul, lag, lan (egészlen, holtomiglan), ért. II. A birtokos személyragok jellemzik az ural-altáji nyelveket az indogermán nyelvekkel szemben. A magyarban megkülönböztetünk: 1. egy birtokot s egy birtokost kifejező alakokat: ruhá-m, ruhá-d, ruhá-ja; 2. egy birtokot s több birtokost: ruhá-nk, ruhá-tok, ruhá-jik, apjik, lovik); 3. több birtokot s egy birtokost: ruhá-i-m, ruhái-i-d, ruhá-i; 4. több birtokot s több birtokost: ruhá-i-nk, ruhá-i-tok, ruhá-i-k.

Ragozhatatlan szók

(a nyelvtanban), amelyekhez nem szoktunk ragokat tenni, hanem mindig egyazon alakban alkalmazzuk őket (latin műszóval partikulák). Ilyenek különösen a határozó szók, viszonyszók, kötőszók.

Ragozó nyelvek

l. Nyelvek.

Ragtapasz

l. Flastrom.

Ragusa

1. (Dubrovnik), Dalmáciában az ugyanily nevü kerületi kapitányság és kat. püspökség székhelye, a San Sergio lejtőjénél és lábánál, (1890) 7143, mint község 11 177 lak., selyemáru-, bőr- és likőr- meg kitünő olajkészítéssel; Hercegovinába irányuló tranzito-kereskedéssel; hajósiskolával. A város szélén levő kikötő Porto-Cosson nagyon kicsiny és azért a nagyobb hajók a 9 km.-nyire fekvő gravosai kikötőben állapodnak meg. Legszélsebb (10-12 m.) és leghosszabb utcája a Stradone v. Corso. A tiszta külsejü és a velencei építkezésre emlékeztető város legérdekesebb épületei: a székesegyház, értékes templomi kincsekkel; a Palazzo comunale; a rektori palota (1338-1424) velencei ízlésü épület, román ízlésü oszlopokkal; az Onofrio di Cava és Giovanni Orsini tervei szerint készített előcsarnokkal; jezsuita, dominikánus és franciskánus kolostorok; 1 franciskánus templom R.-t magas falak veszik körül számos toronnyal, aminők a Torre di Menze (1462). E falakon kivül erősségek (San-Lorenzo), Revellino, Margherita, Imperial, ezelőtt Napoleon és Lacroma a közeli ugyanily nevü szigeten) és védik. Külvárosai: Pille és Ploce. R.-t a VII. sz.-ban epidaurumi menekültek alapították, midőn ezt a szlávok feldúlták. 1204-ig a bizánci birodalomhoz tartozott, ekkor velencei felsőség alá vetette magát; 1358. pedig Nagy Lajos fenhatóságát ismerte el. A Balkán-félsziget belsejével folytatott kereskedés gazdaggá tette és igy képessé lett a XIV. és XV. sz.-ban vétel útján megszerezni a Narenta és a Cattarói-öböl közt fekvő területet. A török hatalom terjeszkedése következtében 1440-től kezdve ennek adófizetőjévé lett, de egyébként önállóságát és arisztrokratikus köztársasági alkotmányát megtartotta. Az Afrika körül vezető tengeri út fölfedezése és az 1667-iki nagy földrengés kereskedelmét és gazdagságát csaknem egészen tönkre tette. 1806. I. Napoleon megszállotta és Marmont-t tette kormányzójává, felruházván őt a R.-i hercegi címmel. 1811. az újonnan alapított illiriai királyságba olvasztatott be, amellyel együtt 1814-ben Ausztriához került. V. ö. Engel, Gesch. d. Freistaates R. (Bécs 1807); Vojnovics, Történelmi vezető R.-ban (szláv nyelven 1893). Gelcich, Dello sviluppo civile di R. (Ragusa (1884); Gelcich és Thallóczy, Diplomatarium Ragusanum. R. és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. Összeállította Gelcich József. Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Thallóczy Lajos (Budapest 1887).

2. R., város Siracusa olasz sziciliai tartományban, 8 km.-nyire Modicától, az Erminio mély völgyében, vasút mellett; két községből áll; ezek: R. superiore (24 341 lak.) és R. inferiore (6380 lak.), pamutfonással, szövéssel; olaj-, bor-, sajtkereskedéssel; a közeli sziklákban számos barlanggal; kapucinuskolostorral, templommal, amelyben szép orgona van.

Ragusai herceg

l. Marmont.

Ragusai pénzek

A ragusai köztársaság a XVI-XVIII. sz.-ban réz- és ezüstpénzeket veretett rendszerint Krisztus s a város védszentje szt. Balázs képével. A tallérnagyságu pénzeken a város rektorának mellképe s koronás címere látható. V. ö. Dechant, Die Münzen d. Republik Ragusa (Bécs 1870).


Kezdőlap

˙