Rauhes Haus

(ném.), neve egy nagy belminisszió intézetnek Németországon, Hamburghoz közel Hornban, mely részint erkölcsileg elhanyagolt gyermekek menhelyéül, részint a felsőbb osztályokhoz képző iskolájául, részint, ami legsajátosabb jellegét képezi, oly ifjak és férfiak intézetéül szolgál, kik a belmisszió legkülönbözőbb teendőinek szakszerü végezésére óhajtják magukat kiképeztetni. Wichern János Henrik nyitotta meg ezen intézetet 1833 nov. 1., egy nádfödelü kicsiny parasztházban egyetlenegy fiunövendékkel és ma egy hatalmas nagy telepen 26 különböző célu és rendeltetésé épület hirdeti a keresztény felebaráti szeretet erejét. A leendő misszionáriusok családokká alakulva egy-egy gyermeksereggel, ezek körében gyakorlatilag is képezik magukat jövendő hivatásukra. V. ö. Csécsy Miklós, Evangéliomi Protestáns Lap 1877. évf. 46-49. sz.); Csiky Lajos, Protestáns szemle 3. évf. 246-260. old.; Wichern, Das R. von 1833 bis 1883 (Hamburg 1883).

Raumer

1. Frigyes Lajos György, német történetiró, szül. Wörlitzben (Dessau mellett) 1781 máj. 14., megh. Berlinben 1873 jun. 14. Tanulmányait Halléban és Göttingában végezte; 1801. előadóvá, 1802. ülnökké, 1806. a wustehauseni uradalmi kamara elnökévé, 1809. királyi tanácsossá lett Potsdamban; 1810. Hardenberg birodalmi kancellár irodájába került s 1811. a boroszlói egyetemre a történelem és művészet tanárául neveztetett ki; 1815-17. beutazta Németországot, Svájcot s Itáliát, 1809. pedig mint államtudományok tanára a berlini egyetemre került. Művei közül különösen említésre méltók a Müller János által névtelenül kiadott Sechs Dialoge über Krieg und Handel (1806); Vorlesungen über die alte Geschichte (Lipcse 1821, 2 köt., 3 kiad. 1861); Geschichte der Hohenstaufen und ihrer Zeit (u. o. 1823-25, 6 köt., 5. kiad. 188), alapos kutatások nyomán készült, bár mai nap sok pontban elavult mű; Über die geschichtliche Entwickelung der Begriffe von Recht, Staat und Politik (u. o. 1826, 3 kiad. 1861); Über die preussische Städte ordnung (u. o. 1828); Briefe aus Paris zur Erläuterung der Geschichte des XVI. und XVII. Jahrhunderts (u. o. 1831, 2 köt); Geschichte Europas seit dem Ende des XV. Jahrhunderts (u. o. 1832-1850, 8 köt.); Beiträge zur neuern Geschichte aus dem Britischen Museum und Reichsarchiv (u. o. 1836-39, 5 köt.); Die Vereinigten Staaten von Amerika (u. o. 1845); Briefe aus Frankfurt und Paris 1848-49. (u. o. 1849, 2 köt.); Historisch-politische Briefe über die geselligen Verhältnisse der Menschen (u. o. 1860); Handbuch zur Geschichte der Litteratur (u. o. 1864-66, 4 köt.); Literrarischer Nachlass (Berlin 1869, 2 köt.). Ezenfelül 1830 óta kiadta a Historisches Taschenbuch cimü folyóiratot, Vermischt Schriften (Lipcse) 1852-54, 3 köt.) cím alatt pedig kiadta beszédeit, feliratait stb. Önéletét megirta Lebenserinnerungen und Briefweschel (u. o. 1861, 2 köt.) címü művében. A m. tud. Akadémia 1858. választotta kültagjává.

2. R. György Vilmos, német történetbuvár, R. Károly György fia, szül. Berlinben 1800 szept. 19., megh. mint öngyilkos 1856 márc. 11. Jogi tanulmányai végeztével 1823. állami szolgálatba lépett s a berlini kamarai törvényszéknél ülnök, 1833. a porosz kereskedelmi minisztériumban és az országos levéltárban tanácsos, majd igazgató, és 1844. az államtanács tagja lett. 1851. a levéltár igazgatóságáról lemondott. Művei közül megemlítendők: Über die älteste Geschichte und Verfassung der Kurmark (Berlin 1830); Novus codex diplomaticus brandenburgensis (u. o. 1831-33, 2 köt): Regesta historiae brandenburgensis (u. o. 1836, 1 köt.) s ehhez Historische Karten und Stammtafeln 1200-ig (1837); Die Insel Wollin und das Seebad Misdroy, historische Skizze (u. o. 1851).

3. R. Károly György, német geologus és pedagogus, R. Frigyes öccse, szül. Wörlitzben 1783 ápr. 9., megh. Erlangenben 1865 jun. 2. Tanulmányait Göttingában és Halléban, aztán a freibergi bányászakadémián végezte. 1811. a boroszlói főbányahivatalnál bányatanácsos és egyúttal az ásványtan tanára lett az ottani egyetemen. 1813-1814. mint önkéntes részt vett a szabadságharcban. 1819. a hallei egyetemre is az ottani főbányahivatalhoz helyeztetett át. 1823. lemondott és a nürnbergi Dittmar-féle tanintézeten működött. 1827 óta Erlangenben a természettudomány és ásványtan tanári állását foglalta el. Legnevezetesebb munkái: Der Granit des Riesengebirges (Berlin 1813); Das Gebirge Niederschlesiens (u. o. 1819); Vermischte Schriften (2 köt., u. o. 1819-1822); Kreuzzüge (I. és II. köt., Stuttgart 1840-1864); Lehrbuch der allgemeinen Geographie (3. kiadás Lipcse 1848); Beschreibung der Erdoberfläche (6. kiadás 1865); Paläastina (4. kiad., u. o. 1860); Geschichte der Pädagogik (5. kiad., 4. kötet, Gütersloh 1874-80); Erinnerungen aus den Jahren 1813-14 (Stuttgart 1850). Önéletleirása halála után jelent meg (Stuttgart 1866).

4. R. Rudolf, német nyelvész, R. Károly György geologus fia, szül. Boroszlóban 1815 ápr. 15-én, megh. Erlangenben 1876 aug. 30., hol 1846 óta a német filozofia rendkivüli és 1852 óta rendes tanára volt. Fő művei: Die Aspiration und die Lautverschiebung (1837, a fonetikai irány első szerény érvényesülése); Die Einwirkung des Christenthums auf die althochdeutsche Sprache (1845); Deutsche Versuche (1861, kisebb dolgozatai); Geschichte der germanischen Philologie (180); Gesammelte sprachwissenschaftliche Schriften (1863). Az 1876-iki német helyesirási konferencia tanácskozmányainak R. javaslata (a szigoru fonetikai elv érvényesítése) szolgált alapul. Igen becses a német tanításról szóló terjedelmesebb tanulmánya atyjának Geschichte der Pädagogik c. művében.

Raumo

város Äbo-Björneborg finn kerületben, a Botteni-öbölnél, (1894) 4010 lak., parti kereskedéssel. 1441-1538. a ferenciek zárdájában itt volt a Collegium Raumense, hires iskola.

Raupach

Ernő, német szinműiró, szül. Straupitz sziléziai helységben 1784 máj. 21., megh. Berlinben 1852 márc. 18., hol 1824 óta kizárólag a szinháznak élt. Halléban tanult (1801-1804) teologiát, mire 1814 óta nevelő volt Oroszországban, 1816-21. a német irodalom, utóbb a történet egyetemi tanára Szt.-Péterváron, melyet politikai okokból el kellett hagynia, mire beutazta Olaszországot, honnan visszatérve Berlinben telepedett le. Husz esztendőn át volt a berlini szinház teljhatalmu ura, hol számos drámája nagy tetszésben részesült; pedig R. nem valódi költő. Ma csak Der Müller und sein ind (1835) c. népdrámája él még a német és magyar szinpadon. Müvei összegyüjtve: Dramatische Werke ernster Gattung (1830-43, 16 köt.) és komischer Gattung (1829-35, 4 köt.) jelentek meg. Olasz útját leirta: Hirsemensels Briefe aus und über Italien (1823). Életét megirta özvegye R. Paulina (1853), aki 117 darabját sorolja föl.

Raupp

Károly, német festő, szül. Darmstadtban 1837. Frankfurtban tanult, azután Münchenben Politynak lett tanítványa. 1868. a nürnbergi művészeti iskolának, 1879. a müncheni művészeti akadémiának lett tanára. Képeiben főleg a Chiem-tó környékén lakó halászok életét ábrázolja. Ilyenek: Anyai oltalom; Csónakázás a Chiem-tavon; Fiatalság; Különböző utasok; Menekülés a szélvihar elől; Szerencsés kikötés; Déli harangszó; Üdvözlégy Mária stb.

Rauraci hegyek

l. Fekete erdő.

Raurikok

gyakrabban, de helytelenül raurakok is, ókori törzs Galliának kelta lakosságu részében: a helvétek, sequánok, tribokkok és a Rhenus között fekvő területen. Városaik közül legnevezetesebb volt Augusta, most Augst (Basel mellett). Történeti szereplésükben a helvétekre támaszkodtak, kiknek csapatait 25 000 fegyverfogható férfuival gyarapították.

Rauris

(Gaisbach), község Zell am See salzburgi kerületi kapitányságban, a szépségeiről ismeretes R.-i völgyben, vasút mellett, (1890) 1654 lak., nagy turista-forgalommal. A völgy DK-i részében van Kolm-Saigurn amalgamáló intézet.

Rauscher

Lajos, műegyetemi tanár, született Stuttgartban 1845. Középiskolai tanulmányait és a politechnikum építészeti szakosztályát szülővárosában elvégezvén, Münchenbe ment, hogy magát a festészetben és iparművészetben tovább képezze. 181-ben Pestre jött, 1873-ban rendkivüli, 1875. rendes tanárrá nevezték ki az országos mintarajziskola és rajztanárképezdéhez az ornamentika előadására. 1874. megbizták nevezett intézet építkezési terveinek elkészítésével s az iparművészeti iskola szervezése után egyszersmind ezen intézet műszaki vezetését is reá ruházták. 1884. meghivták a kir. József-műegyetemre a rajzszakma rendes tanárává. Az oktatási téren gyakorolt tevékenységen kivül épitészeti, festészeti s iparmüvészeti munkákkal foglalkozik.

Rauscher

József Otmár, lovag, bibornok és bécsi hercegérsek, szül. Bécsben 1797 okt. 6., megh. u. o. 1875 nov. 24. Tanulmányainak befejeztével 1823. pappá szentelték. Két évi káplánkodás után 1825. a salzburgi liceumban az egyházjog s történelem tanára, 1832. a bécsi keleti akadémia igazgatója és címzetes apát, egyúttal Ferenc József jelenlegi magyar királynak bölcsészettanára. 1848. seckaui püspök, 1853. bécsi hercegérsek. 1855 dec. 1., miután a pápai szent székkel kötött konkordátumnak létrehozásában (1855 aug. 18.) nagy része volt, bibornok. 1860. reichschrathi képviselő, később az urak házának tagja. 1870. a vatikáni zsinaton a csalhatatlansági dogma ellen küldött, de azt megyéjében kihirdette. Előmozdította az egyházi művészetet tempolomok építésével és megújításával. Pásztori körlevelei és szent beszédei, amelyekben a kor legfontosabb kérdéseit tárgyalja, magasabb irodalmi értéküek. Önálló - befejezetlen - műve: Geschichte der christlichen Kirche (Salzburg 1829, 2 kötet).


Kezdőlap

˙