Recept

(lat.) az orvosnak a gyógyszerészhez intézett s a gyógyszer megkészítésére és kiszolgáltatására vonatkozó irásbeli rendelete. Három részből áll, u. m.: inskripcióból, amely alatt a R. homlokzatára irt dátumot s annak megjelölését értjük, hogy ki számára készül az orvosság, p. N. N. úrnő számára; preskripcióból, ami az Rp. jeggyel kezdődik s magában foglalja az orvos tulajdonképeni rendeléseit a gyógyszerek minőségére, mennyiségére és összekeverésére vonatkozólag, továbbá magában foglalja a szignaturát, azaz az orvos rendelését a beteg számára a kész gyógyszer bevételét vagy használatát illetőleg s ezt a szignaturát a gyógyszerész jól olvashatóan egy címkére (signatura) másolja le s ezt a címkét a kész orvosságot tartalmazó üvegre vagy dobozra ragasztja: a harmadik és utolsó része a R.-nek a szubskripció, mi alatt az orvos névaláirása értendő. A R.-et Franciaországot kivéve mindenütt latin nyelven irják, szabály szerint jól olvashatóan, mert a R. igen fontos okmány. A gyógyszerek, valamint azoknak súlymennyiségei mindig betükkel és nem számokkal irandók, nemkülönben az esetleg cseppenként rendelt folyadékok cseppjeinek száma is; a hivatalosan megengedett legnagyobb adagoknál is nagyobb adag rendelése esetén ezen rendkivüli adag után felkiáltó jel teendő, hogy a gyógyszerész tisztában legyen a felől, hogy ez nem tévedés az orvos részéről; minden gyógyszer külön sorba, annak megkivánt mennyisége ismét külön sorba irassék és ez utóbbi egyszeresen aláhúzandó. Igen pontosan lemérendő mennyiségek kétszer is aláhúzandók. Ha a R. elkészítésének lehető gyorsan kell megtörténnie, p. mérgezési eseteknél, ha ellenmérget irunk fel, vagy hirtelen rosszullétnél, ájulásnál igazgató szert irunk fel, akkor a R. homlokzatára nagy betükkel felirandó: «Statim!» (rögtön) vagy «Periculum in mora» (veszedelem a késésben). A hanyag R.-irásból már számos igen nagy baj, különösen súlyos mérgezések történek, ezért a szabályok mindenike mindig szem előtt tartandó.

Receptaculum

(lat.) a m. fogadó-, menedékhely. A régi rómaiaknál igy nevezték az áruházakat, a nyilvános lerakodóhelyeket (raktárak). A középkorban azoknak a házaknak neve, amelyekbe az idegeneket nemcsak befogadták, hanem ahol ellátták és ápolták is őket, és melyek az utazók biztonsága miatt nem ritkán be is voltak kerítve. - R. a botanikában, a m. vacok. - R. seminis, l. Ondótartó.

Receptivitás

(lat.), szenvedőlegesség, fogékonyság, azon tulajdonsága az elmének, hogy pusztán befogad benyomásokat, behatásokat, a nélkül hogy ezekre visszahatna. Ellentéte a spontaneitás, magatevékenység. Kant állítja e két fogalmat egymással szembe. Szerinte érzékeink receptivek és csak az érzékek forma és az értelem spontán módon működik. A köznyelvben R. azoknak az embereknek tulajdonságát, tehetségét jelzi, kik önálló egyéni sajátosság nélkül egészen másoknak vagy a körülményeknek hatása alatt állnak.

Receptum

(lat.) a) választott biróság iránt létrejött szerződés; b) áruátvétel, jelesül R. nautae, cauponis és stabularii, az utas podgyászának a hajós, fogadós vagy ólbirtokos részéről átvétele. A R.-ból az átvevő a római jog szerint ugy saját, mint alkalmazottjai, mint többi utasok (vendégek) cselekményeiért és mulasztásaiért felelős; másoknak cselekményeiért s balesetekért ellenben csak annyiban, amennyiben a kárnak elhárítása módjában állott. Az e címen az utast illető kereset neve actio in factum de recepto. Nem felelős az utas vagy ennek embereitől okozott károkért, s az árunak benső megrongálásáért.

Recés gyomor

l. Recegyomor.

Recésröpüek

(állat), l. Recésszárnyuak.

Recessus

(lat.) a. m. elállás, lemondás; innen recedál a. m. eláll. - R. imperii, a régi német birodalomban birodalmi gyülési határozat (Reichsabschied). - Recess-javaknak nevezték Németországban azokat birtokokat, amelyeknek jogviszonyait az érdekelt házak között létrejött egyesség szabályozta. R.-nak nevezik a le nem fizetett pénzhátralékot is, különösen számadási perekben; itt jelesül azt, ami a számadónak jár, aktiv R.-nak, amit a számadó fizetni tartozik, passziv R.-nak nevezik.

Recésszárnyuak

v. recésröptüek (Neuroptera, l. a mellékelt képet) a rovarok egyik rendje. Többnyire rágó szájrészekkel, két pár recézett szárnnyal vannak ellátva és tökéletes átalakulók. Vékony testüknél és recézett szárnyaiknál fogva egyrészt szitakötőkhöz hasonlítanak, másrészt pikkelyes szárnyaiknál fogva a lepkékre emlékeztetnek. Belső szervezetük az egyenesszárnyuakéval (l. o.) megegyezik. Fosszil maradványaikat a harmadkorszakból, borostyánkőből ismerjük. Mintegy 1000 fajuk ismeretes, melyek a természet és az ember háztartásában általában véve nem igen fontos szerepet játszanak. Felosztatnak: I. Laposszárnyuakra (Platyptera), össze nem hajtható egyenlő négy szárnnyal, ahová a hangyalesők, fátyolkák, skorpiólegyek és Sialidák családjai tartoznak. II. Redősszárnyuak (Plecoptera), amelyeknek többnyire összehajtható redős és pikkelyes szárnyaik vannak. Ide sorolják a tegzes szitakötőket. III. Pödörszárnyuakra (Strepsiptera), melyek eltérők, amennyiben a himek mellső szárnyai fonalszerüen felkunkorodók, a hátsók pedig legyezőformájuan összehajthatók, a nőstények pedig lábatlanok és szárnyatlanok. Lárváik többnyire élősködők méhekben és darazsakban, p. a Stylopidák családja.

[ÁBRA] RECÉS SZÁRNYUAK.

Recéző

l. Szinnyomás.

Rechbauer

Károly, osztrák politikus, szül. Grazban 1815 jan. 7., megh. u. o. 1889 jan. 5.-én Jogi tanulmányainak befejezése után állami szolgálatba lépett, 1859. ügyvéd lett Grazban, 1848. a grazi egyetem s 1861. Graz városa képviseletében tagja volt a stájer tartományi gyülésnek; 1861-ben a birodalmi tanácsba küldték s részint ennek, részint a képviselőháznak állandó és köztiszteletben álló tagja volt; 1873. a képviselőház elnöke lett, mely állásban 1879-ig megmaradt; 1878. titkos tanácsossá nevezték ki. Kezdetben Kaiserfeld társaságában a német autonomisták vezére volt és védelmére kelt a magyarok követeléseinek; 1867 óta pedig a haladó klubnak tagja volt.


Kezdőlap

˙