Redondilla

(spany., a redondo a. m. kerek szóból), a spanyol és portugál költészetben divatozott versforma, amely négy, ritkábban hat, de leggyakrabban nyolc szótagu verssorból álló strófa volt. E sorok közül az első a negyedikkel, a második a harmadikkal, sőt az első a harmadikkal és a második a negyedikkel is rimelt. Később R.-nek neveztek minden spanyol és portugál hat és nyolc szótagu verset. A rimek helyett olykor asszonáncokat is találunk.

Redopp

a magas iskola (l. Lovaglás) egyik járómódja, miközben a ló negyedtaktusban emeli s rakja le lábait. A négy láb soha sincs egyszerre a levegőben. Rövidebb tempóju a galoppnál (l. o.).

Redoute

(franc., ejtsd: rödút), zárt sánc, mely mindig összefüggő vonalakból áll. A R.-okat rendesen 4-5 oldalunak építik; a Napoleno-féle R. trapézalaku volt. Az újabb erődítéstanban e sáncok sem a R. néven, hanem általában mint erősbített tábori sáncok ismeretesek. Ezek olyan zárt védőművek, melyeket ugyanazon célból építenek, mint a futólagos sáncokat, de akként, hogy a tábori, valamint a könnyü ostromlövegek tartós tüze ellen oltalmat nyujtsanak. A sáncok nagysága a megszálló csapatok erejétől és a lövegek számától függ; rendesen 1-2 század gyalogság és 4-8 tábori löveg részére készülnek. Ha egy állásban több sánc fordul elő, akkor a térközöket gyalogsági és tüzérségi födözékekkel, illetőleg akadályokkal zárják el. Az erősbített tábori sáncoknál szükség szerint harántgátakat (l. o.) készítenek. A belső berendezések a következők: Óvóárkok a nem oldalazott vonalakon gyalogság és lövegek részére; ritkán a sánc belsejében. Menhelyek az óvóárkokban vagy harántgátakban, a védő őrség részére. Födött elhelyezések a készültség részére, a sánc belsejében. Lőszerraktárak a harántgátakban. Leplek a halántékok és oldalok előtt, ha akadályok is vannak, akkor ezek előtt. - R.-nak vezeték régebben Franciaországban az álarcos bálokat, valamint azok épületeit. Magyar neve vigadó.

Redouté

Péter József, l. Red.

Rédova

kisközség Gömör vármegye rozsnyói j.-ban, (1891) 1235 tót lak.

Redő

v. ránc a bőrön. Miután a köztakaró nagy fokban rugalmas, nyulékony és a test minden mozgásához alkalmazkodnia kell, természetes, hogy már normális körülmények között is állandóan számos redő van a bőrön, és pedig minél mozgékonyabb az alatta lévő testrész, annál több; igy az arcon, homlokon, az ízületek, különösen a kéz és ujjak ízületei felett stb. Ha a bőr alatt levő zsírpárna megcsappan vagy eltünik és a bőr a rugalmasságát elveszti, az egész bőr ráncokkal lesz tele; élettani folyamat ez az öregségnél, de előbb is létrejöhet a legkülönbözőbb betegségek, rossz táplálkozás stb. következtében.

Redőgomba

(növ., redőcsög, Helvella L.), lásd Süveggomba.

Redőny

(rouleau), olyan függöny, melyet valamely szilárd vagy forgó tengelyre göngyölhetünk fel. A legegyszerübb R.-t az 1. és 2. ábra láttatja.

[ÁBRA] 1-2. ábra. Zsinórral állítható redőny felcsavaró szerkezetének elül- és oldalnézete.

A függönyt az f fahengerre erősítik, melynek két végéből kiálló csap a C1 C2 csapágyakban forog. A C1 csapágy tulajdonképpen vasszem (átlyukasztott vaslap), a C2 pedig kétágú villa, melynek vasszemmé görbített két villa ágán az s csapszeget ütjük keresztül. Ennek az elrendezésnek célja az, hogy a fahengert könnyü szerrel fektethessük a csapágyba. A húzózsinórt a fahenger szabad végére csavarják s hogy oldalt el ne csússzék, ide a V lemezeket erősítik. A húzózsinórt ugy csavarják a fahengerre, hogy abban az esetben, midőn a R.-t leeresztjük, a zsinór felcsavarodik, vagyis a kettőt ellenkezően csavarjuk fel. A zsinórt gombhoz v. horoghoz kötjük, esetleg önműködő szerkezettel tartjuk meg. A 3. és 4. ábra a leghasználtabb R.-horgot láttatja.

[ÁBRA] 3-4. ábra. Redőny-zsinór megkötésére való horog elül- és oldalnézete.

Az ablaktokra erősítik az l lapot, melynek csapágyain keresztül dugott c csap a zsinór felcsavarására való h horgot tartja. Gyakran a húzózsinór végére ólomból, vasból v. sárgarézből készített ellensúlyt akasztanak, mely az R. súlyát egyenlíti ki. Ez esetben a R. szabad szélére baklót kötnek, s a R.-t ezzel húzzák le; felhúzáskor pedig a R. szélét kissé megemelik, hogy az ellensúllyal terhelt zsineg a fahengerről lecsavarodhasson. Ezeknek az R.-öknek zsinórját nem kell megkötni. Az ellensúlyt és a húzó zsineget rendszerint az ablaktok és a fel közötti térben rejtik el. Sokkal praktikusabbak a végtelen zsinórral felszerelt R.-ök. A zsinórt a fahengerre s az ablaktokra erősített csigák vágásába helyezik és az utóbbival feszítik ki. E célból az első csigát sróforsóval felszerelt villaszerü csapágy közé fogják. A sróforsót átdugják az ablaktokra erősített hüvelyen és azután a sróftokkal felső villás részt annyira lehúzzák, hogy a megfeszült zsineg és a csigák között a R. tartására elegendő nagy surlódás keletkezik. A zsinegnél, mert nagyon nyulik, jobb a lánc és fogazott csiga. Még jobbak a rugóval felszerelt R-ök.

[ÁBRA] 5-6. ábra. Rúgós redőny felcsavaró szerkezetének kereszt- és hosszanti metszete.

Amint az 5. és 6. ábra láttatja a R. felcsavarására való f fahenger c csapja az s sróffal megerősített t rugótok külső lapján forog. A c csapra van erősítve az r rugó és a k kapocskerék. Ha a R.-t lehúzzuk, a rugó a c csapra tekeredik. A fahenger bármely állásban megmarad, mert az a akaszra ható l lapos rugó az akasz fogát a kapocskerék kerületére szorítja, s ennek foga az akasz fogában megakad. Ha a R.-t fel akarjuk húzni, csak a z zsineget kell megrántani, ekkor a c csapról lecsavarodó rugó a csapot a fahengerrel együtt visszaforgatja. Sok esetben az f fahenger helyett fémcsövet használnak s a rugót ebben rejtik el. Ilyen R.-ökkel különösen a vasúti kocsik ablakait szerelik fel.Újabban a R.-öket ugy is készítik, hogy a lelógó lepel vaspálcával merevített alsó széléhez több helyen zsineget kötnek és ezek szabad végét az ablaktok felső fájához erősített gyűrükön áthúzzák, tehát az első zsineg egy, a második két, a harmadik három stb. gyűrűn megy keresztül. A szélső gyűrűből kifutó zsinegeket egyesítik, úgy hogy ennek a több zsinegből alkotott zsinegnek lehúzásakor a lepel redőszerűen húzódik fel.

[ÁBRA] 7-8. ábra. Az önműködő redőny rúgódobjának nézete és keresztmetszete.

Néhány évtized óta a raktár-, bolti, s más efféle ajtók elzárására szintén R.-öket használnak; ezeket jobbára vaslécekből, fapálcákból, újabban pedig leginkább hullámos vas vagy acéllemezből készítik. A R.-t a szilárdan megerősített t tengelyen (l. 7. és 8. ábra) forgó dobra függesztik; e célból a dob vastagított részébe hatolt s srófra akasztott l lánc végére aklálják az R hullámlemezt. A dob belsejében van az r rugó, melynek egyik végét a t tengelyre erősített h horog, másik végét pedig az s sróffej tartja. Hogy a rugó a dobból ki ne ugorhasson, v vaslemezzel takarják le és ezt a t tengely fúratába ütött sz vasszeggel rögzítik meg. Ha a R.-t lehúzzuk, a rugó a t tengelyre csavarodik s annyi munkát halmoz fel, hogy a R.-t magától is felvonja. Ilyen önműködő R. elrendezését láttatja a 9. ábra.

[ÁBRA] 9. ábra. Önműködő redőny keresztmetszete.

[ÁBRA] 10. ábra. Láncdobokkal hajtott redőny átmetszete.

A nehezebb R.-öket fogaskerékáttéttel v. láncdobokkal vagy kötélkorongokkal csavarják a tengelyre és eresztik le. A láncdobokkal való hajtást láttatja a 10. ábra. Mivel a vas R.-ök leeresztése és felhúzása nagy zajjal jár, a R.-öknek azt a szélét, mely a vezetékben mozog, rendszerint bőrrel zajtalanítják. Ilyen zajtalanított R.-t láttat a 11. és 12. ábra. R a R., v a vasból való vezeték és b a R-re szegezett zajtalanító bőrszalag. Ezeket a R.-öket nevezik nálunk zajtalan görredőnynek.

[ÁBRA] 11-12. ábra. Hullámlemezből való redőny vezetéke és zajtalanítója.

Redőszárnyuak

l. Recésszárnyuak.

Redőszirom

(növ.), l. Maszlag.


Kezdőlap

˙