Rehó

(Reichu, Reheu) kisközség Szeben vármegye szászsebesi j.-ban, (1891) 1890 oláh lak.

Reicha

Antal, német zenész, szül. Prágában 1770 febr. 27., megh. Párisban 1836 máj. 28. Már 9 éves korában templomi énekes lett; egyetemi évei után nagybátyjához, a gordonka- és hegedüszerzeményeiről ismert bonni karnagyhoz, Rejcha Józsefhez (szül. Prágában 1746., megh. Bonnban 1795.) ment zeneelméletet tanulni akkora sikerrel, hogy a zenekarban (a mélyhegedüt játszó Beethoven Lajos mellett) fuvolás lett s egy szimfoniáját nagy sikerrel előadták. Operáját nem birta előadatni; 1802-08. Bécsben tanítgatott, szerzeményeivel és Haydn, Beeothoven, Salieri barátságával nagy tekintélyt szerezve. Fenyegető háboru elől ment Párisba, hol végkép letelepedett, s első könyve után a conservatoire ellenponttanára lett 1815. A párisi akadémia (Institut de France) 1835. választotta tagjává, Boieldieu utódául. R. szerzeményei nem lángelme szülöttei, de azért a jó zene mintái: 2 szimfonia, egy decett (5 vonós és 5 fúvóhangszerre), oktett (4 vonós és 4 fúvóshangszerre), 24 fúvó- és 6 vonós quintett, 20 vonós négyes, 1 fuvolaquartett, 24 kürttrio, 22 fuvoladuo és számos szonáta s egyéb szerzemény mindennemü hangszerre; L'art de varier címmel 57 zongoraváltozat; Études ou théories pour le pianoforte, dirigées d'une maniere nouvelle (1800). Ma sem avultak el könyvei: Traité de mélodie, abstraction faite de ses rapports avec l'harmonie (1814); Cours de composition musicale (1818); Traité de haute composition musicale (2 köt., 1824-26, németre ford. Czerny Károly, Vollständiges Lehrbuch, 4 köt., 1834); L'art du compositeur dramatique, ou cours complet de composition vocale (1833); Petit traité d'harmonie pratique.

Reichard

1. Keresztély Gottlieb, német kartografus, szül. Schleizban 1758 jun. 26., megh. Lobensteinben 1837 szept. 11. Jogot tanult, utóbb ő is részt vett Zach és Bertuch Allgemeine Geogr. Ephemeriden c. műve szerkesztésében és maga is adott ki egy atlaszt: Atlas des ganzen Erdkreises (Weimar 1803, 6 tábla). Azonkivül számos más térképet is szerkesztett.

2. R. Pál, német Afrika-utazó, szül. Rajnai-Neuwiedban 1854 dec. 2-án. A müncheni politechnikumon tanult, 1880-ban több utazóval D-i Közép-Afrikába ment. Bühmmel együtt indult Karemába, ott megalapította a Tanganika mellett Mpala állomást és felfedezte az Ugamba-tavat. Társa halála után a Tanganikába és Tahorába, innen Zanzibárba és hatodfél éves távollét után Európába tért vissza. Deutsch-Ostafrika (Lipcse 1892).

Reichardt

egy magyar születésü nemzetközi énekes és több német zeneszerző neve. - 1. R. Gusztáv, szül. Demmin mellett Schmarsowban 1797 nov 13., megh. Berlinben 1884 okt. 19-én. Teologusból lett zenész, Frigyes trónörökös (későbbi császár) zenetanára volt, dalai közül világhirü lett az Arndt E. M. versére szerzett Wo ist des Deutschen Vaterland? - 2. R. János Frigyes, szül. Königsbergben 1752 nov. 25., megh. Halle mellett Giebichensteinban 1814 jun. 27-én. Bölcseleti tanulmányai után 1771-74. tanulmányozva beutazta Németországot s aztán Nagy Frigyes udvari karnagya lett; megalapította 1783. a vallásias hangversenyeket magyarázatokkal (programmal). Majd Olaszországot, Londont és Párist járta be, nagy elismerést aratva mindenütt; hazatérve II. Frigyes Vilmos karnagya lett, de akinél szabad gondolkodása miatt bevádolták ugy hogy 1891. hosszu szabadságot, 1894. (egy röpirata után) végleges elbocsátást nyert. III. Frigyes Vilmos ismét Berlinbe hiva 1797., de a francia okkupációban Napoleon Jeromos casseli karnaggyá lenni kényszerítette. Számos olasz és német, s egy francia dalművet irt; passio-oratoriuma, kántátéi, sok dala (csak Goethe's lyrische Gedichte c. alatt mintegy 60 dal), a lipcsei csata emlékére harci szimfonia (és 6 más szimfonia), 17 hangversenyldarab zongorára stb. szerzeményei magas szinvonalon állanak. Előkelő zenei iró és szerkesztő volt; munkássága: Musikalisches Kunstmagazin (2 kötet); Mus. Wochenblatt (1792); Mus. Monatsschrift (1792); Berlinische Mus. Zeit (1805-1806); Mus. Almanach (1796); Über die deutsche komische Oper (1774); Händel's Jugend (1775); An das mus. Publikum, seine Opern «Tamerlan» u. «Panthée» betreffend (1787); Briefe enes aufmerksamen Reissenden... (1774-76); Vertraute Briefe aus Paris (1802-1803, 3 rész); Leben des berühmten tonkönstlers H. W. Gulden (Enrico Guilielmo Florino, 1779) stb. Életrajzának 1. kötete jelent meg Schlettertől. - 3. Leánya R. Lujza, szül. Berlinben 1788., megh. Hamburgban 1814.; szép tehetségü dalszerző. - 4. R. Sándor, szül. Pakson (Tolna) 1825 ápr. 17., megh. Boulogne-sur-mer-ben 1885 márc. 14-én. Hőstenor lett, 1843. lépett fel Lembergben, de a bécsi opera dísze lett s 1751-től 1857-ig a londoni hangversenyévad várva várt, állandó művésze volt. Sikerült dalai maradtak. - 5. R. Vilmos Henrik, bécsi botanikus, szül. Iglauban (Morva) 1835 ápr. 16-án, megh. mint öngyilkos Mödlingben (Bécs mellett) 1885 aug. 2-án. Szülővárosában a gimnáziumot befejezvén, a bécsi egyetemre ment és itt a már előbb irodalmilag is művelte botanikát el nem hanyagolva, orvosi pályára készült, melyhez a képesítést 1860. kapta meg. A bécsi udvari muzeum növénytani szakjában 1866., Kotschy halála után, őrré neveztetvén ki, az ide beküldött számos külföldi növény meghatározását, p. a Novara-expedicióét, ő végezte. 1873. az egyetemen rendkivüli tanárrá lett. A mi tudományos akadémiánknak 1878 óta volt tagja. Irodalmi fáradhatatlan tevékenységét leginkább a k. k. zool.-botan. Gesellschaft folyóiratában 1854 óta fejtette ki. Reánk nézve érdekesebbek a Clusiusra vonatkozó értekezései, p. Carl Clusius' Naturgesch. der Schwämme Pannoniens (Bécs 1876, Auszug aus der Festschrfit der zool.-botanischen Zeitschrift). Életrajza Becktől a bécsi Zoologisch-botan. Gesellsch. munkáiban (1885) és Kanitz Ágost tudományos akadémiai emlékbeszédében olvasható (Budapest 1889).

Reichemberg

Zsuzsána, francia szinésznő, szül. Párisban 1853 szept. 7. Apja Temesvárott szegény házaló volt. Brohan asszony vezetése alatt végezte tanulmányait és 1867. az első díjat nyerte a konzervatoriumban. 1868. a Théatre Françaishez szerződtették, melynek mai nap is elsőrendü csillaga. Szerelmi és naiv szerepekben remekel leginkább. Bécsben is vendégszerepelt több ízben, 1896 márc. 23. pedig a budapesti orfeumban játszott (az Egér címszerepében).

Reichenau

1. sziget a Zelli-tóban (l. Boden-tó), Konstanz badeni kerületben, 4 km2 ter., 4537 lak., gabona- és gyümölcstermeléssel. K-en 1 km. hosszu töltés-út köti össze a szárazzal. Nevét a Szt.-R. bence-apátságról kapta, melyet 728. szt. Pirminius alapított és tudós szerzetesei (Strabo, Wolafried, Contractus Hermann, Berno stb.) a IX-XIII. sz.-ban nagy hirnévre emeltek. 1799. megszüntették és 1802. Badenbe beolvasztották. A zárdatemplomban van Vastag Károly sírja. V. ö. Güssfeldt, Die Insel R. und ihre Klostergeschichte (1894).

2. R. (Rychnov nad Kňežnou), az ugyanily nevü cseh kerületi kapitányság székhelye, a Kňežná és vasút mellett, (1890) 4644 lak., posztó-, pamut- és vászonszövéssel, sörgyártással, szövőiskolával; a Kolowrat-család kastélyával. - 3. R. (Rychnov), község Gablonz cseh kerületi kapitányságban, vasút mellett, (1890) 3042 lak., kő- és üvegcsiszolókkal, üvegáru-, szentkép- és tubákszelence-készítéssel. - 4. R., falu Neunkirchen alsó-ausztriai kerületi kapitányságban, a Raxalp és Schneeberg lábánál, a Schwarza szép völgyében, (1890) 7407 lak., hidegviz-gyógyintézettel, számos nyaralóval. R. volt Károly Lajos főherceg nyári lakóhelye (Villa Wartholz). - 5. R., falu Bautzen szász kerületi kapitányságban, vasút mellett, (1890) 6204 lak., jelentékeny szövőiparral, enyv-, mesterséges trágyagyárral, őrlő- és fürészmalmokkal; közelében bazalt- és barnaszénbányával.

Reichenbach

1. az ugyanily nevü járás székhelye Boroszló porosz kerületben, az Eulengebirg lábánál, vasút mellett (1890) 13,040 lak., pamutszövéssel, kolbászkészítéssel, kocsigyártással, gőz- és vizi malommal; kereskedelmi kertészettel. R. ismeretes azon győzelemről, amelyet itt II. Frigyes 1762 aug. 16. az osztrákokon kivívott; az 1790 jun. és jul. itt tartott kongresszusról, amely a R.-i egyezségben végződött azzal, hogy Ausztria lemondott a Törökország, s Poroszország a Lengyelország rovására tervezett terjeszkedésről; végre az 1813. Orosz- és Poroszország közt itt folytatott alkudozásokról, amelyeknek következménye a prágai békealkudozások megszüntetése volt. - 2. R. im Vogtland, város Zwickau szász kerületi kapitányságban, hegyes vidéken, vasút mellett, (1890) 21,496 lak., gyapju- és pamutáru-készítéssel, fehérítőkkel, gyapjumosókkal s gépgyártással; szövőiskolával.

Reichenbach

1. György Joákim (laucheni), német mekanikus és optikus, szül. Durlachban (Baden) 1772 aug. 24., megh. Münchenben 1826 máj. 21. Kiképeztetését a mannheimi hadi iskolában nyerte; tanulmányai végeztével beutazta Angliát, hol 3 évig tartózkodott; visszatérvén hazájába, a badeni hadseregben tüzérhadnagy lett; később a bajor tüzérséghez tették át, hol kapitányi rangot nyert. 1804. Utzschneiderrel és Liebherrel együtt a müncheni matematikai-mekanikai intézetet alapította, 1809. pedig Benediktbeuernben Fraunhoferrel és Utzschneiderrel a hasonlókép hiressé vált optikai intézetet. Már 1808-ban királyi sóügyi tanácsossá, 1820. pedig a viz- és útépítészeti hivatal főnökévé nevezték ki. A tudományos akadémia is tagjai közé választotta; később a minisztériumi iroda igazgatói állását töltötte be. R. rendkivül találékony volt gépek szerkesztésében; számos kiváló célszerü mekanikai és optikai eszközt szerkesztett. Bécsben saját tervei szerint egy ágyu-fúró gépet állított fel, Tegernseeben pedig egy márványvágó és csiszoló malmot épített; az ambergi fegyvergyárat, valamint a bajor vasöntödéket is nagyban javította. A reichenhalli és berchtesgadeni sóbányák körül is nagy érdemeket szerzett magának számos felfedezése által, melyek segélyével tetemes javításokat eszközölt.

2. R. Henrik Gottlieb Lajos, német botanikus és zoologus, szül. Lipcsében 1793 jan. 8., meghalt Drezdában 1879 márc. 17. Lipcsében tanult, itt rendkivüli tanár lett, 1820-ban az állatorvosi akadémia tanárának s a természettudományok gyüjteménye igazgatójának Drezdába ment, s itt botanikuskertet is alakított. Kitünő flórista, hazánk flóristáival egész Borbásig élénk közlekedést folytatott, azért munkái hazánk flórájának is nevezetes kútfői. Ilyenek: Flora Germanica excursoria (Lipcse 1830-32, 2 köt.); Flora exotica (u. o. 1834-36); Magazin der ästhetischen Botanik (u. o. 1821-26); Taschenbuch für Gartenfreunde (Drezda 1827); Botanik für Damen, Künstler u. Freunde (Lipcse 1828); Übersicht des Gewächsreichs und seiner natürlichen Entwickelungsstufen (u. o. 1828); Handbuch des natürlichen Pflanzensystems (Drezda és Lipcse 1837); Das Herbarienbuch (u. o. 1841); Abbildung und Beschreibung der für Gartenkultur empfehlenswerthen Gewächse (Lipcse 1821-26, 96 táblával); Monographia generis Aconiti (u. o. 1820, 19 táblával); Illustratio specierum Aconiti generis (u. o. 1823-27, 72 táblával); Iconographia botanica s. plantae criticae (u. o. 1823-32, 10 köt., 1000 képpel); Iconographia botanica exotica (u. o. 1827-30). Zollogiai munkáiból nevezetesebbek: Regnum animale (Lipcse 1834-36, 79 táblával); Deutschlands Fauna (u. o. 1842, 2 köt.); Vollständigste Naturgeschichte des In- und Auslandes (u. o. 1845-54, 9 köt., több mint 1000 táblával). A Flora Germanica exsiccata-ja (Lipcse 1830-45) 26 centuriájában magyar növényeket is közrebocsátott.

3. R. Károly lovag, német kémikus, szül. Stuttgartban 1788 febr. 12-én, megh. Lipcsében 1859 jan. 19-én. Előbb Stuttgartban, később Blanskóban több nagy gyárat alapított, végül Bécsben telepedett le mint magánzó. O fedezte fel a bükkfaátrányban a paraffint, naftalint, kreozotot (1830-32) stb., ezen kivül a meteoritek vizsgálatával, geologiával, elektromossággal, mágnesességgel is foglalkozott és e közben felfedezni vélte az elektromosság, mágnesesség, fény és hő között álló erőt, amelyet od-nak nevezett el. Művei: Darstellung der Umgegend von Blansko; Odisch-magnet. Briefe (Stuttgart 1852); Der sensitive Mensch und sein Verhalten zum Od (u. o. 1854, 2 köt.); Wer ist sensitiv? Wer nicht? (u. o. 1854).

4. R. Móric, l. Bethusy-Huc.

Reichenberg

(Liberec), város és R. kerületi kapitányság székhelye Csehországban, 12 km-nyire a szász és 20 km.-nyire a porosz határtól, a Görlitzi Neisse és vasút mellett, (1890) 30,890 lak. Iparának legrégibb ága a pamut-, posztószövés, a szőnyeg- és pamutáru-készítés, meg kelmefestés, továbbá a vászoncérnafonás, lenszövés, gép-, sör- és malátagyártás. R. évenkint több millió forint értékü posztót szolgáltat. R. öt városrészből áll; van 8 tere, II. József császár emléke, egy 1696. épített temploma Dürer által festett oltárképpel, több más temploma, a Clam Gallas grófok kastélya, szép új városháza, iparmuzeuma, műipariskolája kémiai laboratoriummal, szövő-, felsőbb kereskedelmi és többféle iskolája és különböző jótékonysági intézete. 1757 ápr. 21. a Bevern herceg vezérlete alatt álló poroszok itt megostromolták a Königseck parancsnoksága alatt álló osztrák tábort. V. ö. Hübler, Führer durch R. u. Umbebung (R. 1883); Herrmann, Gesch. der Stadt R. (1863).

Reichenhall

Bad R., város a bajorországi felső bajor kerületben, a Salzachba torkolló Saalach és vasút mellett, 474 m.-nyi magasban, vadregényes vidéken, 3 oldalról hegyektől (Untersberg 1975., Lattengebirge 1737 m., Reiteralpe vagy Reitalm 1970 m., Sonntagshorn 1962 m. és Hochstauffen 1773 m.) környékezett völgyben, (1890) 3791 lak. Schwind freskóival diszített római ízlésü főtemplommal, Gruttenstein nevü régi kastéllyal; nagy sófőzőkkel, amelyekről már a VIII. sz.-ban történik említés és amelyek évenkint mintegy 8000 t. sót szolgáltatnak. Még fontosabb R. mint sós-fürdő és klimatikus gyógyhely, fürdő-, inhaláló-intézetekkel (köztük Achselmannstein, Gradier-ház), kitünően berendezett pneumatikus kamarákkal, szép sétahelyekkel, hotelekkel (évenkint mintegy 8000 fürdővendég); közelében Plain és Karlstein kastélyok romjaival, Marzoll és Stauffeneck kastélyokkal; az egykori szt. Zenóról elnevezett kolostorral, amelyet román stilü portálé díszít. A környék legkedveltebb helyei: Salzburg, Berchtesgaden, a Königsse, a Ramsau, Gross-Gmain, Mauthhäusel, a Thum-tó, a Lofer-kőhegyek stb. V. ö. Liebig, R., sein Klima und seine Heilmittel (R. 1889); Goldschmidt, Der Kurort Bad R. (1892); Bühler, Bad R. (1892).


Kezdőlap

˙