Reybaud

(ejtsd: rebó) Mária Roch Lajos, francia iró, szül. Marseilleben 1799 aug. 15., megh. Párisban 1879 okt. 28. Mint kereskedő beutazta a Keletet, meg Indiát s 1829. Párisban telepedett meg. Átvette a Histoire scientifique et militaire de l'expédition française en Égypte (10 köt., Páris 1830-36) vezetését, továbbá a Dumont d'Urville-féle Voyage autor du monde (2 köt., 1833) meg a d'Orbigny-féle Voyage dans les deux Amériques (1835) átdolgozását; saját szocialisztikus tanulmányai Études sur la réformateurs ou socaalistes modernes (7. kiad. 1864) kapta, 1850. pedig beválasztották az akadémiába. Nagy népszerüségre jutott Jérôme Paturot a la recherche d'une position sociale (3 köt., 1843 s később is) c. szatirikus regénye, melyet a J. Paturot a la recherche de la meilleure des républiques (4 köt., 1848) követett. Közgazdasági tanulmányai L'industrie en Europe (1856); Études sur la régime des manufactures (1859, 1867, 1874 stb.).

Reyer

(ejtsd: rejer) Lajos István Ernő, francia zeneszerző és iró, valódi neve Rey; szül. Marseilleben 1823 dec. 1. Nyolc évig volt Algeriában hivatalnok, s csak 25 éves korában, Párisba térve, szánta előtörő tehetségét a kiművelésre. 1852. fellépett Le selam c. Gautier Th. szövegére irt óda-szimfoniával. Operái: Maître Wolfram (1854); La statue (1861); Erostrate (1862); Sigurd és Salambô csak jóval elkészültük után, még pedig Brüsszelben kerültek először szinre 1884. és 1890. s csak újabban Párisban. Szerzett Victoire címü kántátét 1859. és számos dalt. Zenebirálója a Journal des débats-nak. Könyve: Notes de musique (1875).A párisi nagy opera könyvtárnoka, 1876 óta a francia akadémia tagja.

Reyes

Caldas de, spanyol fürdő, l. Caldas.

Reykjavik

Izland sziget fővárosa, püspöknek és a legfőbb kormányhatóságoknak székhelye, a sziget Dny-i részében a Kollafjordnak, a Taxa-Fjördr egyik öblének D-i partján, terméketlen vidéken, (1890) 3900 lak., egyközü utcákkal, amelyeket nagyobbára faházak szegélyeznek; papi szemináriummal, nép-, közép-, orvosi iskolával és két leányiskolával. Az Althing házában (országházban) van egy nyilvános könyvtár és a sziget régiségeiből egy gyüjtemény. D-en 6 km.-nyire egy földnyelven látható Bessastadir, azelőtt a sziget első tisztviselőjének lakóhelye, most egy nagy udvar egy templommal. A távolabbi környékén történelmi szempontból jelentékenyebb helyek: Thingvellir (R.-től 45 kilométernyire), a Thingvalla-tó É-i partján, ahol 930-1800. az országgyüléseket tartották szabad ég alatt és Reikholt (mintegy 65 km.-nyire) egy völgyben; itt lakott Snorri Sturluson, a hires izlandi történetiró.

Reynaud

(ejtsd: renó) János Ernő, francia szocialista filozofus, szül. Lyonban 1806 febr. 14., megh. 1863 jun. 26. A párisi politechnikumon tanult, bányamérnöki pályára lépett, de behatóan foglalkozott társadalmi tudományokkal, Saint-Simon irányát követve. Művei: Considération sur l'esprit de la Gaule (Páris 1847, 2. kiad. 1864); Terre et ciel (1854, 5. kiad. 1866); Oeuvres choisies (1865); Études encyclopédiques (1866, 3 köt.); Vie et corresp. de Merlin de Thionville (1860).

Reynier

(ejtsd: renié) János Lajos Ebenezer gróf, francia tábornok, szül. Lausanneban 1771 jan. 14., megh. Párisban 1814 febr. 27. Mérnök volt és 1792. a francia hadseregbe lépett, ahol a dandártábornokságig vitte. 1796. Moreau alatt működött a rajnai hadseregnél. 1798. Egyiptomban, 1799. Sziriában harcolt s Kléber alatt ő döntötte el a heliopoliszi győzelmet (1800 márc. 20.). 1805. egy hadosztály élén Nápolyba indult, hol Gaëta mellett kitünt, de Maidánál vereséget szenvedett (1806 jul. 4.) Azután Nápoly főparancsnoka lett s 1809-ig Murat király hadügyminisztere volt. 1809. Wagram mellett tünt ki; azután Splanyolországban, 1810. pedig Portugáliában működött. Az orosz hadjárat alkalmával mint főparancsnok a 7. hadtestet vezényelte. A lipcsei csata alkalmával a visszavonulás fedezésével bizták meg, miközben okt. 19. fogságba került. Kiszabadulása után betegen tért vissza Párisba, ahol nemsokára meghalt. De l'Égypte apres la bataille d'Héliopolis c. műve újra Mémoires sur l'Égypte címen jelent meg (Páris 1827).

Reynolds

(ejtsd: rennoldsz) Józsua, sir, angol festő, szül. Plymptonban 1723 jul. 16., megh. Londonban 1792 febr. 23-án. 19 éves korában Londonba került Hudsonhöz, aki akkor a legkedveltebb angol arcképfestők egyike volt, 1749-1752. Rómában időzött és fáradhatatlan buzgalommal tanulmányozta a nagy olasz festők, főleg Tizian, Correggio és Rafael, a mellett még Rembrandt, Rubens és Van Dyck műveit. Londonba visszatérve, hirneve már meg volt állapítva és csakhamar az előkelő angol körök kedvenc képmásfestője volt. Háza a legelőkelőbb társaság gyülekezőhelye, ő maga baronet és 1768. a londoni művészeti akadémia elnöke lett. Alakjainak gyakran mitologiai vagy allegoriai jelentőséget adott; a leghiresebb ezek közt Siddonsnak a hires angol szinésznőnek képmása, a tragédia muzsájának képében. Történeti és mitologiai képei, mint: A gyermek Herkules a kigyóval; Vénus és Cupido; Dido halála; A pásztorok imádása stb. kevéssé sikerültek. Mint az akadémia elnöke előkelő, magas szinvonalu, tartalmas beszédeket tartott esztetikai s művészeti kérdésekről, melyek Discourses címmel jelentek meg Londonban 1778. Ezeket és egyéb irodalmi műveit, útleirásait stb. kiadta Malone (London 1809, 3 köt.) és Beechey (2 kötet, u. o. 1846-51).

Réz

(cuprum, l. a mellékelt képet), termés fémes elem, anyaga réz (Cu), többnyire egészen tiszta; elég gyakran találni szabályos rendszerbeli, rendesen torzult és összekuszált kristályokban, oktaéderben, hexaéderben, rombdodekaéderben, tetrakisz-hexaéderben és ezek kombinációiban, de még gyakrabban drót-, lemez-, haj-, mohforma, ágas-bogas, csillagos és egyéb utánzó alakokban, valamint vaskosan és hintve is. K. 2,5-3, 8,5-8,9. Telérben, fészekben, telepben, üreget kitöltve és hintve terem, ritkábban laza szemekben és rögökben.

A réz tulajdonságai és felhasználása.

A réz jellemző vörös szinü (rézvörös), igen nyujtható, jól fényezhető és a szabályos rendszerben kristályosodó fém, melynek szilárdsága mm2-kint hengerelve (mint lemez) 23 kg., húzva (mint drót) 42 kg. Atomsúlya 63,1, fajsúlya 8,921 és 8,952 között változik, az öntött könnyebb mint a kalapált, s ez könnyebb mint a húzott. Igen jól nyujtható, azonban hidegen kalapálva vagy hengerelve rideg lesz, de kilágyul ha izzítjuk. Törése fényes horgokat és szemcséket láttat, a kovácsolt réz azonban ínas törésü és selyemfényü. Az elektromosságot igen jól vezeti. a tiszta vörösréz fajlagos vezetősége 0° C.-nál, ha a kénesőt 1-nek vesszük 58,9, s csak a kiizzított ezüst áll előtte (62,6). Fajlagos ellenállása 0° C.-nál 1,60, 15° C.-nál pedig 1,72, mig a kiizzított ezüsté 1,506, illetőleg 1,590. Hőfok-együtthatója 0,38%. Ez a körülmény teszi a vörösrezet az elektrotechnikai legbecsesebb anyagjává. Azonban megjegyezzük, hogy idegen anyagok hozzákeverése a réz vezetőségét nagyon csökkenti. Igy ha a tiszta vörösréz elektromos vezetőségét 1000-nek vesszük, a sziliciumbronzé 980 és a foszforbronzé 290. A nedves levegőn és szénsav jelenlétében oxidálódik, felszinén nemes patina - a bázikus szénsavas rézoxid - keletkezik, mely a további oxidációt meggátolja. Levegőn izzítva barna szinü rézoxiduloxidréteggel vonódik be, mely vékony rétegben áttetsző és rubinszinü. A réz 1207° C.-nál olvad meg, olvadt állapotában tengerzöld szine van és a durranó gáz lángjával elpárologtatható. Zöld szinü lánggal ég. Olvadt állapotában gázokat tartalmaz, melyek kihűléskor a fém felszinére jutván, elszállanak, miközben az ezüst fröccsenéshez hasonló jelenség mutatkozik. Általában a réz öntésre nem való, mert a gázok nagy része az öntvénybe szorul. A réz technikai tulajdonságait a cink, ón, ezüst és bizmut csak kevéssé befolyásolja, a kén és 1% rézoxidul melegtörést, a vas pedig meleg- és hidegtörést okoz, azonban legártalmasabb az ólom és nikol, de különösen az utóbbi, ha antimonnal társul. A rézoxidultartalmu réz törése téglavörös, a kéntartalmué sárgás, az ólomtartalmué pedig szürke. Nagyobb mennyiségben a felsorolt fémek legnagyobb része a rézzel kitünő technikai tulajdonságu ötvényeket (l. Rézötvények) alkot. Ezen a tulajdonságon alapszik forraszthatósága is. A salétromsavban és a meleg kénsavban gyorsan oldódik, a hideg sósavban és kénsavban nehezen. Erősen megtámadják az ammoniák, az ammoniáksók és a konyhasó is; a kénhidrogén pedig megfeketíti. A rezet alakjában tetők fedésére, hajók borítására, fürdőkádak, kályhák, edények, üstök, domborított műtárgyak (szobrok), lokomotiv-tűzszekrények, dinamoelektromos gépek, cukor-, szesz-, sör- és festékgyártó készülékek stb. készítésére használják. Mint drót vagy drótkötél az elektromos vezetékekhez a legalkalmasabb. Mint váltópénz, villámhárító, címer, szövetnyomó henger stb. szintén fontos szerepet játszik.

A rézércek koholása.

A rézércekből a réz száraz és nedves úton, kémiai és elektrokémiai folyamat segítségével választható ki. I. Lássuk először a száraz úton való koholást. Ez a művelet függ a rézércek kémiai alkatától és tisztaságától. A) Legkönnyebb azoknak a rézérceknek koholása, melyek a rezet oxid, oxidul, szénsavas vagy rézhidrát alakjában tartalmazzák. Ide tartoznak a vörösrézérc vagy kuprit, a malachit, a rézazur vagy azurit. Az első rézoxidul, a második és a harmadik bázikus szénsavas réz és rézhidrát vegyüléke. Ezeket az érceket gyengén megpörkölik és aztán rézben bővelkedő salak és mészkő hozzáadásával az u. n. kis olvasztóban (Krummofen) redukálják, ami igen könnyen megy, mert a rézoxid vegyületei nem sok meleget kivánnak. (A rézoxidul Cu2+O vegyülésekor 40 810, a vizmentes rézoxid Cu+O vegyülésekor pedig 37 160 hőegység keletkezik, holott a szén, ha szénsavvá ég el, 96 960 hőegységet fejleszt.) A tűz hevétől megömlesztett nyers rezet (Schwarzkupfer) a salak lecsapolása után az előmedencébe eresztik s ha kissé lehűlt, felszinére annyi vezet locsolnak, hogy bizonyos vastagságnyira megkeményedjék; ezt a darabot kétfogu horoggal kiemelvén, élére állítják s gondosan oly vályuba vetik, melyen keresztül hideg viz folyik, ennek célja a réz oxidációjának meggátlása. Ezt a tárcsaszakításnak (Spleissen) nevezett műveletet mindaddig ismétlik, mig csak a medencében réz van. Az igy nyert kohótermék a tárcsaréz vagy rozetta. B) Mivel az oxidtartalmu rézércek ritkák, a rézkohászat súlypontja a sűrün előforduló kéntartalmu rézércek koholásában rejlik. A német mód szerint való olvasztás aknás kemencében, az angol mód szerinti pedig lángállókban történik.

Az aknás kemencékben való olvasztás, ha az érc aranyat és ezüstöt nem tartalmaz, a következő munkálatokra oszlik: 1. az ércek pörkölése; 2. a pörkölt ércek nyers olvasztása; 3. a nyers kéneskő pörkölése; 4. a nyers kéneskő (Rohlech) töményítő olvasztása; 5. a nyers kéneskő pörkölése; 6. a pörkölt töményített kéneskő olvasztása feketerézzé; 7. a feketeréz finomítása tárcsarézre; 8. a tárcsaréz végkészelése. A pörkölés célja az, hogy a rézkéneg (CuS) elveszítse kéntartalmát és átalakuljon rézoxiddá. Pörköléskor a rézkéneg ként veszít és kuproszulfiddá (Cu2S) lesz, mire ez utóbbiból levegő jelenlétében rézoxidul (Cu2O) és kénessav (SO2) származik. Azonban a rézoxidul és kénessav tovább oxidálódván, rézoxidot (CuO) és vizmentes kénsavat (SO3) kapunk. Ez utóbbi szintén elősegíti a rézoxidulnak oxiddá való átváltozását, azonban kénsavas rézoxid is származik, de ez növekedő hőmérsékletnél rézoxidra és kénsavra bomlik fel; ugy hogy utoljára mégis csak rézoxidot nyerünk. Azonban nem törekednek arra, hogy minden rézkéneg átalakuljon rézoxiddá, hanem arra, hogy kuproszulfid és rézoxid keverékét kapják, mert a koholás további folyamatához kén is kell, amennyiben ez is előmozdítja a szinréz kiválását és tüzelőanyagként szerepel (Cu2S+2CuO=SO2+4Cu). Megjegyezzük még, hogy ritkán pörkölik a rézkéneget magánosan, hanem adnak hozzá vaskéneget azon célból, hogy a pörköléskor keletkező bázikus kénsavas vasoxid a magasabb hőmérsékletnél felbomolván, a szabaddá váló kénsav a rézrészek oxidációját előmozdítsa. Ha az érc kevés rezet tartalmaz, töményítik. Ezt a műveletet sokféleképen végzik, mi csak egyet említünk fel. Ha a rézvegyületet tartalmazó piritet (vaskéneg) levegő hozzájárulása mellett óvatosan pörköljük, akkor előbb a vaskéneg oxidálódik, a megömlött rézérc pedig a pirit belsejébe húzódván, koncentrálódik. Ha a piritdarabot széttörjük, a vasoxid-burok leválik a rézben gazdagabb magról. A pörkölésnek ezt a módját nevezik magra való pörkölésnek. Régebben a rézérceket halmazban (górcokban) vagy páholyokban pörkölték. A halmazban való pörkölést az 1. ábra láttatja.

[ÁBRA] 1. ábra. Halmazpörkölés

[ÁBRA] 2. ábra. Pörkölő páholyok.

Az a-val jelzett faalapra hányják a c, d, e, f, g ércrétegeket olyformán, hogy a nagyobb darabok alul, az apróbbak felül legyenek. A halmozás után a faalapot oldalt vagy a b aknában rakott tűzzel meggyujtják. A fa tüze izzásba hozza az érceket, mire a kén elég kénessavvá s a pörkölés további folyamata az érckéntartalmának magától való és sokszor hónapokig eltartó tovább égésén alapszik. A pörkölésnek ez a módja tökéletlen és sok tüzelőveszteséggel jár, ezért a halmot három oldalróllégbevezető nyilásokkal ellátott fallal körítik. Ilyen u. n. pörkölőpáholyt vagy szint láttat a 2. ábra még pedig üresen (d és f), csak faalappal (a és c) és működés közben (b és e). Azonban még ezek a pörkölők is tökéletlenek s különösen megvan az előbbiekkel együtt az a közös hibájuk, hogy időszakosan működnek és a szabadon elszálló kénes sav mind a munkások egészségére, mind a közeli növényzet tenyészetére nagyon ártalmas. Ez okból újabban aknás pörkölőkemencéket használnak, melyek üzeme folytonos, gyors, kevés tüzelőanyagot kivánó és olyan, hogy a kénes savat felfoghatják és belőle kénsavat készíthetnek. Ide tartoznak a melléklet 7. ábrájában előtüntetett kovacségetők vagy kilnek. Miután a kemence A aknáját erős tűzzel izzásba hozták, a nyiláson át behányják az ércet, mely a kemence hevétől kezdetben meggyujtott kén tovább égése következtében szintén izzásba jön. Az e, d, g nyilások a levegő beeresztésére és az összesülő érc lazítására valók; a kénes sav a k, k, i füstcsatornákon távolodik el. A pörkölt ércet a b nyilásokon át húzzák ki. Azonban a kilnek csak darabos érc pörkölésére valók, az ércpor pörkölésére a 3. ábrában előtüntetett Gerstenhöfer-féle kemencét használják. Ennek A aknájában háromszögletes agyagpálcák (f) vannak. Ezt a kemencét is előbb jól megizzitják s ha már elég meleg, az a tölcsérbe töltött ércport az etető hengerek segítségével a b csatornába juttatják. Az érc e polcra s innen az f rudakra, ezekről pedig az akna alján levő szállító csigára hull. A levegő alul tódul be és a kénes sav a c d csatornákon száll el.

[ÁBRA] 3. ábra. Gerstenhöfer-féle pörkölő kemence.

2. A fémoxidokat, kénsavas sókat és kénes fémeket tartalmazó pörkölt ércet salakkal, és ha nincs bennük kova, agyagpala v. szilikát ilyenekkel is keverve, faszén vagy koksz segítségével megolvasztják. A termék, melyet kéneskőnek neveznek, mintegy 20-30% ként, a salak pedig jobbára kovasavas vasoxidult tartalmaz. Nehogy az idegen fémek, jelesen a vas a kemencében redukálódjék, ebben csak alacsony hőmérsékletet tartanak fenn. Ugyanis a rézércekben vasvegyületek is vannak. Ha ezeket a vastartalmu rézvegyületeket pörköljük, akkor az érc vaskénegének kénje a rézoxidulra hat, és vasoxidul keletkezik,mely a salak kovasavjával könnyen elegyül és mint meddő rész a salakban marad, s mig a kemencében vas és kén van jelen, addig a rézből a salakba nem megy át semmi. A vas redukciójának meggátlása céljából a nyers olvasztáshoz alacsony kemencéket használnak, még pedig annál laacsonyabbat, minél több vasoxid van a pörkölt ércben. A vasoxidban gazdag rammelsbergi rézérceket 1,88 m, a vasoxidban szegényebb felsőharzi rézérceket 3,45 m. s a vasoxidban szegény mansfeldi rézpalát 9,5 m. magas kemencében olvasztják. Minél bővebb a kemence aknája, annál több tüzelőanyagot és levegőt kiván, melyet fúvókkal hajtanak be. Az aknás kemencék e csoportjába tartozik a Svédországban használatos suluokemence, a Raschette-féle normál aknás kemence, valamint a melléklet 1. és. 2. ábrájában előtüntetett mansfeldi aknás kemence folytonos salaklefolyással. Ennek aknája A 9,414 m. magas, 1,88 m. alsó és 2,2 m. felső bőséggel. A fúvószelet a fúvókákon át hajtják be, a salak pedig b nyiláson folyik ki; c a csaplyuk, melyen át a megömlött nyers kéneskő a d folyókába s innen az e csurgókon át az f viztartóba folyik és kisebb-nagyobb darabokká fagy. A fúvó levegővezetékét g, az l csőbe torkoló gázelvezető csatornákat h, az adatolótölcsért k, az akna bélésfalát m és a kemence külső n falát tartó öntött vasoszlopokat o betü jelöli.

3. A gyártott nyers kéneskövet a már leírt pörkölő kemencékben megpörkölik, miközben a már leirthoz hasonló kémiai folyamat keletkezik. A nyers kéneskő pörkölésekor is csak az idegen fémek oxidálására törekszenek. A nyert pörköléket 4. a töményítő olvasztásnak vetik alá, még pedig v. aknás kemencében, v. lángállóban. Ezt az olvasztást is ugy vezetik, hogy az idegen fémek oxidjait a salak kovasavtartalma kösse meg és tisztább réz maradjon vissza. Igy nyerik a töményített kéneskövet, melyben már 60%-nál is több réz van. 5. A következő művelet a töményített kéneskő pörkölése, melynek célja az összes illó alkotó részek eltávolítása és az összes rondító fémek oxiddá való átváltozttása. A pörkölst halmokban, páholyokban vagylángállókban végzik s a nyert pörköléket 6. redukáló tűzzel megolvasztják, mikor is a rézoxidot a szén és szénoxid rézzé sziníti. A nyert fekete vagy nyers réznek nevezett termék 90-96%-a rezet tartalmaz. Ezt a nyers rezet rondítóinak kiűzése céljából 7. oxidáló olvasztással finomítják; ekkor az idegen alkotó részek, de a réz egy része is oxidálódik s visszamarad a tárcsaréz. A szóban forgó rondítók a vas (1,4-3,5%), az ólom (1,6%), a cink (1-4%), továbbá az arzén, antimon és bizmut. Legkönnyebben távolítható el a vas, cink és ólom, aztán a nikol, kobalt és bizmut s legnehezebben az antimon és arzén. Az ólom 0,5-1%-nyi mennyisége még hasznos is, mert oxidja az idegenfémeket elsalakítja. A szóban forgó rondítókat a keletkező és a rézzel elegyült rézoxidul (Cu2O) távolítja el, oly formán, hogy oxigént ad le a rézben levő fémeknek és ezek oxidjai a salak kovasavjával a salakba mennek át. Ha egész jól dolgoztak, a művelet végén még 6-8% rézoxidul marad a termékben, mely azt oly törékennyé teszi, hogy sem nem kovácsolható, sem nem hengerelhető. A mondott okból a tárcsaréz rézoxidulját redukáló lánggal rézzé szinítik; ez a 8-ik és utolsó művelet, mely után a réz hengerlése, kikalapálása vagy más módon való feldolgozása következik.

[ÁBRA] 4. ábra. A fekete réz finomítására való tűzhely.

A fekete réz finomítására való tűzhelyet a 4. ábra láttatja. A falazott kemence homokból és agyagból készített b részének a teknője alkotja a tűzfészket. A fúvólevegő f fúvókán árad beés a rézre vetett faszenet, valamint a réz idegen alkotó részeit oxidálja. Az a teknő oly nagy, hogy 200-400 kg. réz fér bele. A kemence elején levő vaslap a munkahelyet, a b töltelék alatt levő csatorna pedig a nedves fal gőzeinek elvezetésére való nyilást jelöli. A művelet közben az elszálló kénes sav apró rézdarabkákat ragad magával, melyek erősen sziporkáznak; ez az u. n. rézsziporkázás (Kupferregen). Azt, vajjon a réz már eléggé megfinomodott-e, ugy tudják meg, hogy kerekre esztergált és jól megtisztított vasrudat dugnak a fémfürdőbe s abból gyorsan kihúzván, vizbe merítik; ez az u. n. rézforgács-próba. Ha a rúdon vékony, hajlékony, könnyen leváló, barnaveres pettyü, ínas törésü, durva és ripacsos felszinü, belül vörös és fémfényü kéreg (forgács) rakódikle, akkor a réz jó. Most a fúvó működését beszüntetik, a szenet eltakarítják, a salakot becsapolják s mindőn a réz kissé lehűlt, a tűzhelyet kitisztogatják. Ennek megtörténte után a kemencében maradt rézzel ugy járnak el, mint cikkünk elején leirtuk, vagyis viz segítségével tárcsarézzé alakítják.

[ÁBRA] képmell. 1. ábra. A mansfeldi aknás kemence hosszanti metszete.

A kéntartalmu rézérceknek az angol mód szerint való koholása 11 műveletre oszlik: 1. az érc pörkölése; 2. a nyers- vagy bronzkő kiolvasztása a pörkölt ércből; 3. a nyers- vagy bronzkő pörkölése; 4. a pörkölt nyers- vagy bronzkő töményítő olvasztása, vagyis a fehérkő készítése; 5. az u. n. kékkő kiolvasztása nyers kéneskő és pörkölt érc keverékéből; 6. a kékkő pörkölése és olvasztása fehérkővé; 7. a fehérkő pörkölése és olvasztása töményített kővé; 8. a 4., 6. és 7. alattiak salakító olvasztása fehér-, illetőleg vöröskővé; 9. a fehérkő pörkölése és olvasztása töményített kővé; 10. a töményített kőnek és a réztartalmu nyers rézüledéknek (Boden) fekete rézzé való olvasztása; 11. a fekete réz finomítása.

[ÁBRA] képmell. 2. ábra. A mansfeldi aknás kemence keresztmetszete.

1. Az érceket vagy aknás kemencében v. lángállóban pörkölik. Az utóbbiak közé tartozik a melléklet 6. ábrájában előtüntetett 3,5 m. széles és 6,5 m. hosszu lángálló, melynek adatoló nyilásait e, munkaterét b, a tűz hevének csökkentésére való nyelvet k, a füstcsatornát pedig l, illetőleg u jelöli. Időről időre az oldalnyilásokon át a pörköléket fölkeverik. 2. A pörkölt ércet savanyu salakkal vagy kovával keverve (ha ilyent elegendő mennyiségben nem tartalmaz), lángállóban megolvasztják. Ekkor a pörkölék oxidált fémalkotórészei elsalakulnak, a kén pedig a rézoxidot részben redukálja, részben pedig a redukált rézzel kéneskövet alkot. A rézércek olvasztására a melléklet 8. ábrájában előtüntetett lángállót használják. A kemence homokból készített munkaterét A és tüzelő rostélyát R jelöli. A salakot D nyiláson az F homokformákba, az olvadt kéneskövet pedig EB csatornán át a vizzel telt G tartóba csapolják. W az a csörlő, mellyel felvonják a viztől szemcsézett rézzel teli G tartót. K a kémény. (3. és 4.) A nyers- vagy bronzkövet magasabb hőmérsékletnél, de a leirtakhoz hasonló kemencében pörkölik s a fehérkövet v. tisztább kénes ércek s oxidált ércek v. igen tiszta bronzkő és oxidált salak összeolvasztásával nyerik. Igy keletkezik a hólyagos rézkéneskő, melybenmár szinrézkiválmányok is vannak. A fehérkő a kékkő és a hólyagos rézkéneskő közötti termék. (6., 7., 9.) A kékkő és a fekete réz készítésekor származó salakot kovás ércekkel összeolvasztva a fehérkövön kivül vöröskövet is kapnak. Az olvasztás ugy történik, hogy a kemencébe először sovány kőszenet terítenek s erre a kovás érceket, ezekre pedig a szóban forgó salakot terítik. Ez a kő igen tiszta, mert a rezet elrondító idegen fémeket a szén redukálja, vagy pedig ezek leülepedvén, a kéneskőtőlelválnak. 10. A töményített követ minden hozzátétel nélkül lángállóban megolvasztják és a keletkező salakot többször leeresztik; ekkor a rézoxidulból és a kénes rézből a kén behatása következtében kiválik a réz (2Cu2O+Cu2S=6Cu+SO2) és a kén mint kénessav elszáll. Most a kemence hőmérsékletét csökkentik, hogy a réz felszínén rézoxidulból álló kéreg keletkezhessen; aztán újra erősen tüzelnek az előbb említettük reakció újból való létesülése céljából. Ezt a műveletet (az u. n. pörkölésolvasztást) többször ismételve, a kén lassankint eltávolodik s visszamarad a fekete réz, melyet 11. a már leirt módon finomítanak.

[ÁBRA] képmell. 3. ábra. Pörkölt pirit izzítására való tokos kemence hosszanti metszete.

C) Az ezüsttartalmu rézércekből a nyers réz elszivárogtatásával nyerik ki a nemes fémet.E célból a darabokra tört nyers rezet alacsony aknás kemencében ezüstös ólommal vagy más ólomtartalmu anyaggal megömlesztik, igyekezvén arra, hogy 1 rész réz és 4 rész ólom ötvénye keletkezzék. Ezt aztán lecsapolják és a nyers korongokat a szivárogtatóra helyezvén, körülrakják szénnel és lassacskán fokozott tűzzel az ólommal ötvöződő ezüstöt leszivárogtatják. A visszamaradó rézbocsokat az izzasztó pestben kiizzítják, mikor is rézben bővelkedő salak, az u. n. aszalék vagy izzasztmány (Darrost) folyik le s a még ólmot tartalmazó visszamaradt nyers rezet a rézfinomító tűzhelyben teljesen megtisztítják.

[ÁBRA] képmell. 4. ábra. A Gibb és Gelstharp-féle kemence hosszanti metszete.

II. A réz nedves úton való nyerése. Ha a rézércek oly kevés fémet tartalmaznak, vagy annyi idegen alkotó rész van bennük, hogy a száraz úton való koholás nem volna gazdaságos, akkor a nedves eljáráshoz fordulnak. E célra különösen alkalmasak a kovás oxidált ércek, mert az oldékony meddő kőzet a tökéletes és gazdaságos kivonást nagyon akadályozza és nehezíti. Igy a mésztartalmu érceket vasklorürrel, vaskloriddal és kénsavas vasoxiddal lúgozzák, vagy pedig égetik, oltják és iszapolják, hogy az oldatba mész ne jusson. A rézben szűkölködő kénes érceket hosszabb időn át a levegőn hagyják, hogy ennek és a nedvességnek behatása következtében kénsavas sók, jelesül kénsavas réz keletkezhessék, melyet kilúgoznak. A mállatást elősegítik azzal, hogy az ércet klórnátriummal átitatják. Gyorsabb a munka akkor, ha a kénes érceket pörköléssel rézoxiddá változtatják és azt higított kén- vagy sósavban feloldják. Néha az ércet klórnátriummal keverve pörkölik és a keletkezett rézkloridot kilúgozzák. A nedves úton való rézgyártásnak fontos anyaga a kénsav gyártásakor melléktermékül nyert pörkölt pirit (vaskéneg) is, melyben a vasoxidon kivül rézoxid is van mintegy 3% réztartalommal. Ezt az anyagot Longmaid és Henderson eljárása szerint 12-15% durván őrölt konyhasóval keverik, aztán lángállóban vagy tokos kemencében égetik és a keletkezett rézkloridot vizzel kilúgozzák. A használt tokos pörkölő kemencét a melléklet 3. ábrája láttatja. A kemencetokot G, a pörkölt pirit beadására való nyilásokat M, a tűzfészket H, a fűtőcsatornákat I és V és a kémény nyilását n jelöli. A pörköléskor elszálló klór-, sósav-, vas- és rézkloridgőzök a prq csatornán a sűrítő toronyba szállanak, melyen keresztül sűrítésük céljából viz folyik. Mivel az érc folytonos keverése fáradságos kézi munkát kiván, olyan pörkölö kemencéket is használnak, melyekben a pörköléket gépi berendezéssel kavarják. Ide tartozik a mellékelt kép 4. és 5. ábrájában előtüntetett Gibb és Gelstharp-féle pörkölő pest. A vaslemezből készített és D tűzálló téglákkal kibélelt körkerek b kemence függőleges tengely körül foroghat. A csapot a csöves g karok tartják, perselye a tányér alján van. Az L hajtótengely átteszi a forgást a J lánckorong és i vezetőcsiga segítségével a b tányérra. A pörköléket az M gereben kavarja össze, melyet a kemence E boltozatának nyilásán függesztenek be. A gereben ferde lapátjai az előretolt pörköléket o ferde lap segítségével a p csatornába sodorják. Az L tengelyre ékelt c végtelen csiga hajtja a de fogaskerékművet, ez pedig f hajtórúd segítségével a K vezetékben mozgó H rudat ide-oda tolja. E rúd végén van a G öntöttvas-eke, mely a K dobogóról az adatoló E nyiláson behányt anyagot szétmorzsolja és átkavarja. A rostélyt C, a kemence falazatát m, az égéstermékek elvezetésére való nyilást pedig F jelöli. Hunt és Douglas a pörkölt kovás érceket 120 rész konyhasónak és 280 rész vasvitriolnak 1000 rész vizben való oldatával, melyhez még 200 rész konyhasót adnak, lúgozzák ki. A rézklorid és klorür az oldatba megy át. A Dötsch-féle eljárás szerint a pörköletlen kovákat vaskloridoldattal kezelik, mely esetben a réz szintén mint rézklorid vagy klorür megy az oldatba, mig a vaskovand változatlanul marad.

[ÁBRA] képmell. 5. ábra. A Gibb és Gelstharp-féle kemence hosszanti metszete.

A mesterségesen készített réztartalmu oldatokon kivül a nedves eljárás szerint értékesítik azokat a réztartalmu bányavizeket is, melyek a kénes ércek elmállása és a bányavizben való feloldása következtében természetes úton keletkeznek. Ez az u. n. cementviz különösen Szomolnok rézbányászatában játszott nagy szerepet. Ha akár a természetes, akár a mesterséges rézoldatba bármiféle vasat teszünk, keletkezik kénsavas vasoxid (vasvitriol) vagy vasklorid, a réz pedig a vas helyét foglalja el. Ezt nevezik cementréznek, a műveletet pedig rézejtésnek. A rézejtés tulajdonképen az elektromosságon alapszik. A vas és a benne levő idegen alkotó részek a rézoldattal elemet alkotván, a gerjesztett elektromos áram behatása következtében a nem nemes fém (a vas) a nemesebb fémet (a réz) oldatából kiejti és helyét elfoglalja. A művelet gyorsítása céljából a folyadékot keverő készülékekkel folytonosan mozgatják v. pedig lépcsősen elhelyezett folyókákon vezetik el a vasdarabok felett. Szomolnokon egymás felett elhelyezett ejtőcsatornákat használnak, melyekbe a 28 cm. hosszu, 7 cm. széles és 11/2 cm. vastag vasat rostélyszerűen helyezik el. A 936 fekvő csatornából álló 3720 m. hosszu ejtőcsatorna 30 álló kádban végződik, melyekben a lecsurgó lúg utolsó réztartalmát is elveszti, mert ha ugy hull a vasra, gyorsabb a cserebomlás. Ily módon évenkint 6 790 000 hl. cementvizből 125 000 kf. rezet nyertek.

[ÁBRA] 5. ábra. Az anóda képe.

Elméletileg 100 rész rézre 89 rész vas kellene, azonban elfogy 200-300 rész a nyers vas rondítói, a cementviz szabad sav- és neutrális ferriszulfát-tartalma miatt. A cemeztréz nem tiszta, elrondítják vasrészek és bázikus vassók, ezért a tisztátlanabbakat az ércekkel vagy kéneskővel együtt megolvasztják, a tisztábbakból pedig fekete rezet készítenek. A nedves eljárásnak második módja, mely a gyártott réz finomsága miatt napról napra nagyobb fontosságú lesz, az elektrolitikus rézejtés. Ennek az eljárásnak alapját tulajdonképen az vetette meg, hogy az ezüsttartalmu réznek az u. n. ezüsttelenítő olvasztással való ezüsttelenítése igen tökéletlen, sok költséggel és fémveszteséggel járó munkálat. Holott a feladat az elektromos bontás segítségével (l. Elektrolizis) elég egyszerüen oldható meg.

[ÁBRA] 6. ábra.

Abban az esetben, ha szabad kénsavat tartalmazó rézgálicoldatba függesztett nyersréz-táblákon mint anódákon, s ezek közé helyezett rézlemezeken mint katódákon elektromos áramot vezetünk keresztül, akkor réz ejtődik ki a katódául szolgáló rézlemezekre, az anódául szolgáló nyersréz-táblákból pedig az egyenértékü mennyiségü réz oldódik ki. A folyamat képét az alábbi képlet láttatja. A katódán végbemenő munka: CuSO4 (kénsavas rézoxid)+H2O (viz)=Cu (réz)+H2SO4 (kénsav)+O (oxigén) kiejtődik a katódára. Az anódán végbemenő munka: Cu (réz)+H2SO4 (kénsav)+O (oxigén)=CuSO4 (kénsavas rézoxid)+H2O (viz) képződik az anódánál. Ez a két képlet azt is mutatja, hogy abban az esetben, ha az oldatot az alkalmazott áramintenzitásnak megfelelőleg gondosan savanyuan tartjuk, akkor a reakciók a katódán és anódán egyforma gyorsasággal mennek végbe, az elektrolita (folyadék) változatlanul (állandó kénsavas rézoxid-tartalommal) marad meg. A rézben levő idegen fémek, nevezetesen az ezüst és arany oldhatatlan állapotban, mint iszap, részben az anódákra tapadnak, részben pedig az edény (bontó-cella) fenekére ülepszenek le a rézben volt többi anyaggal együtt, melyek közt rézoxidul, rézszulfür, kén, az antimon, arzén és bizmut bázikus szulfátjai, továbbá ólomszulfát, arzénsavas és antimonsavas fémek vannak. Az elektrolitába átmegy a vas, cink, kobalt, mikol és lassankint az antimon, arzén és bizmut is,minek következtében annak szabad kénsavtartalma csökken. Az elektrolizáláskor gázfejlődés nem igen lép fel, miután a nyers réz-táblák mint oldódó anódák szerepelnek; ugyanez okból az elektrolizishez energia alig is szükséges, mert amennyi az elektrolitréznek a katódán való kiejtéshez szükséges, csaknem ugyanannyi lesz szabaddá az anódán a nyers réz oldódása (CuSO4 képződése) következtében, vagyis a bontó és vegyítő hő egymással közel egyenlő: 55 960 kg.-kalória, azaz a folyamat csupán annyi energiát kiván, amennyi a fémvezető és a folyadékellenállás, továbbá esetleg némely a rézben levő idegen anyagoktólokozott ellenelektromótoros erő legyőzéséhez szükséges. Csakhogy a gyakorlatban a bontó és vegyitő hő között bizonyos különbség van, ami onnan ered, hogy az anóda nem tiszta réz és igy a rézszulfátképződésen kivül egyéb kémiai reakciók is lépnek fel, melyek a vegyitő hő előbb említett 55 960 kg.-kalória értékét többé-kevésbbé megváltoztatják. Nagybányán egy lóerő óránkint 2,2282 kg. rezet ejt ki.

[ÁBRA] 6-8. ábra. A nagybányai elektrolitrézmű rézejtő celláinak felülnézete, keresztmetszete és hosszanti metszete.

Az anódánál energiafölösleg is léphet fel, ha a nyers rézben a rézszulfát keletkezésekor származó hőnél nagyobb vegyitő hőt adó fémek, u. m. vas, kobalt, nikol és cink is vannak. Ilyen elektrolitikus rézejtője van a magyar kincstárnak Nagybányán, hol a nagybányai m. kir. bányaigazgatóság alá tartozó horgospataki, kapniki és fernezelyi kohókban termelt nem ezüsttelenített (átlag 60-80% réz és 0,150% ezüsttel) és ezután a finomított rézből való anódákat dolgozzák fel. Ezeknek vastagsága 30 mm, súlyuk pedig 150 kg. Kezdetben az anódatábláknak az 5. ábrában előtüntetett alakot adták, mely esetben azok könyökei (k k) nyugodtak a cellák gerendáin. Miután azonban e könyökdarabok tetemesen szaporították az anódák ismét felolvasztandó hulladékainak súlymennyiségét, azoknak olyan alakot adtak, hogy a könyökök helyettkemény faléceken függnek ólomtartókon (h h), amint ezt a 6-8. ábra láttatja. Az ólomtartókat a réztáblák megfelelő bevágásaiba teszik; e bevágásokat az öntőformába helyezett fenyőfadarabokkal hozzák létre, melyek az öntéskor elszenesülnek s a bevágásból könnyen kitakaríthatók. Ily módon sikerült az újból olvasztandó anódamaradékok súlymennyiségét 25%-ról 10%-ra leszállítani. Az ólomtartók igen soká használhatókl,; 25X8 mm. keresztszelvény mellett szakadás nem fordul elő; célszerű azonban csak oly hosszura önteni, hogy az elektrolitába bele ne érjenek, mert különben ellenáram keletkezését okoznák s megtámadtatnak. Az anódákat tartó kemény falécek alá helyezett fapockokkal különben a kellő magasságot könnyen betarthatják.

[ÁBRA] képmell. 6. ábra. Rézércek pörkölésére való lángálló.

Kezdetben az egyes táblák vezető rézszalagjait utólagosan forrasztották a könyökökre; jelenleg azonban, miután ezen utólagos reáforrasztáskor igen nagy volt a szénfogyasztás, a szalagok egyik végét csak megónozzák s azután az öntőformába behelyezve, a táblaöntésnél közvetetlenül beforradni engedik. Ezek a szalagok nincsenek a fő vezetéksinekhez külön kapcsokkal hozzácsatolva, hanem csak az anódatáblák súlya szorítja a vezetéksinekhez. Az ekként létrehozott kontaktus teljesen kielégítő. Katódául elektrolitikai úton 1 mm. vastagrézlemezeket használnak. Ezeket a következőképen készítik: Egy v. két cellába simára csiszolt 2 mm. vastag, 950 mm. hosszu és 750 mm. széles rézlemezeket tesznek katódának, melyeket betételük előtt a széleken mindkét oldalon 1 cm. széles vaslakkerettel látnak el s hosszuságirányban ugyancsak vaslakkal két mezőre osztanak, ezután pedig vékonyan faggyuval v. kevés szabad salétromsavat tartalmazó merkuronitrátoldattal kennek be (foncsoroznak). Ezekről a lemezekről a körülbelül 1 hét alatt egenletesen reárakódott elektrolitréz lemezek alakjában lefejthető. Az igy nyert lemezeket körülvágván, párosával falécekre szerelik s katódának használják.

A katódalemezek vezető szalagját sárgarézszorítókkal kapcsolják a fő vezetéksinekhez és addig hagyják a cellákban, mig 20 mm.-ig megvastagodtak s súlyuk körülbelül 100 kg. Kivétel után vizzel lemossák, a táblapárokat összekötő szalagokat elvágják s az elektrolitrezet körülbelül 50 kg. súlyu féltáblákban adják a kereskedésbe. Minden egyes cellába 12 darab anódatábla s közbül 11 katódalemez jön. Az anódák és katódák egymástóli távolsága 5 cm.; a két szélső anódát a cella ólombélésétől 8-10 cm.-re helyezik be. A 20 cella egyszeri megtöltéséhez 240 darab anódatábla, illetőleg körülbelül 360 q nyers réz kell. Kellő vastagságu (100 kg. súlyu) elektrolitréztáblák nyrése napi 22 órán keresztül 550 ampere áramintenzitás mellett nem egészen 3 hónapot kiván. A katódáknak, valamint az anódatábláknak a cellákból való kiemelése és behelyezése, az egyes cellasorok felett, vasúti sinpáron mozgó emelőgémmel történik.

[ÁBRA] képmell. 7. ábra Kovacségető vagy klin hosszanti metszete.

Elektrolitául oly szabad kénsavtartalmu rézszulfátoldatot használnak, mely a réz tisztasága szerint 1 l.-ben 150-180 g. kristályos rézszulfátot, 50-60 g. koncentrált kénsavat és 800 g. vizet tartalmaz. A szabad kénsav egyrészt azért szükséges, hogy a folyadékot jobb vezetővé tegyük, másrészt pedig, mert az idegen fémeknek és ezüstnek a katódára való kiejtődését akadályozza. A szabad kénsav még azért is szükséges, mert a bontáskor a rézgálicból szabaddá lett kénsav nem oldja fel elég gyorsan az egyenértékü rezet az anódából. Szabad kénsav nélküli elektrolitánál ennek réztartalma gyorsan apad, nem pótolódik. Az elektrolita készítésekor az egyes cellákba beadják a kellő mennyiségü vizet, hozzá a vasat s végül a szükséges rézgálicot zsákokban, farudakra függesztve. Ha a gálic feloldódott - amit a zsákoknak több ízben való felemelése és visszabocsátása által elő is segítünk - az üres zsákokat kiveszik, s az elektrolitát jól felkevervén, behelyezik az elektródákat s a cellákat az áramkörbe bekapcsolják. A kivett zsákokat vizben kiáztatják, hogy többször is használhatók legyenek. Az elektrolitát 25-30 napnál tovább használni nem lehet, mert ezen idő alatt annyi káros hatásu anyagot, nevezetesen antimont, arzént vesz fel, hogy a kiejtődött elektrolitréz kémiai összetételét tekintve, nem felel meg a kivánalmaknak, miért is friss elektrolitával kell helyettesíteni; az elromlott elektrolitából pedig újra tiszta rézgálic készül. Az anódákról az ezüsttartalmu iszap magától lehull a cellák fenekére; seprővel csakis a cellákból eltávolított s újból olvasztandó anódatábla-maradékokról takarítják le, valamint akkor, ha új elektrolitát készítenek. Eme letakarítás ólommal bélelt faszekrényben történik, mely a cellasorok végére állítható. Nagybányán oly nyers rézből, melyben 96,755% réz volt, 99,4-99,99% rezet tartalmazó elektrolitrezet gyártanak. A kimosott és 100 C. foknál kiszárított anódaiszapon, mely a feldolgozott anódaréz 1,93%-át teszi, Nagybányán 1894-ben 14,54% és az 1896. év első felében 13,820% aranyos ezüstöt találtak. A réznek elektrolitikai úton való tisztítása és ezüsttelenítése költségeit főleg a rézgálic és kénsav beszerző költsége szaporítja, ezért az elektrolitikai intézethez rézgálic-regeneráló telepet is építenek.

[ÁBRA] képmell. 8. ábra. A pörkölt rézércek olvasztására való kemence vizszintes metszete.

Nagybányán a cellákból leeresztett elektrolitát, melynek sűrüsége 16 B°, a befőzőüstben folytonos utánpótlás mellett befőzik annyira, mig közel a forraló pontnál 35-40 B°-ot mutat; erre szivócsővel leeresztik a kristályosító szekrénybe, hol 7-8 nap alatt ólomszalagokra kikristályosítják belőle a rézgálicot. Az itt nyert s röviden I. számmal jelölt rézgálic kevés szabadsavat is tartalmaz. A visszamaradó anyalúgot réservoirokban gyüjtik. Ha ekként az összes regenerálandóból kikristályosították az I. számu rézgálicot, kezdik a nyert anyalúg befőzését, ami szintén 40 B°-ra történik. Az anyalúgból kikristályosított rézgálic, melyet II-vel jelzünk, már kevésbbé tiszta, miért is két ízben újból feloldandó vizben s átkristályosítandó; ekként oly tiszta rézgálic nyerhető belőle, mint aminőt az I. számmal jelölt gálicnak egyszeri átkristályosításával nyerhetünk. Az átkristályosításoknál keletkező kevéssé savas anyalúgokat együtt főzik be és kristályosítják; a nyert kristályokból egyszeri átkristályosítással használható rézgálicot nyernek. A kristályosításoknál visszamaradó anyalúgot pedig a szabad kénsav neutralizálásakor képződött nyers rézgálic feloldására használják. Eme oldásnál, illetőleg kristályosításnál nem tiszta, tehát legalább is kétszer kristályosítandó rézgálic keletkezik. Azon anyalúgokat, melyekben a szabad kénsavtartalom literenkint 200-250 g, a befőzőüstbe emelik, honnan forró állapotban, ólomból készült öntözőrózsa segítségével, finom permeteg alakjában rézszemcsékre bocsátják, azaz a szabad savat rézzel telítik. Erre a telítésre két darab 1,5 m. magas 45 cm. átmérős ólomlemezzel bélelt fahenger áll rendelkezésre, mely csaknem tele van töltve rézhulladékokkal? eme henger alsó része egy nagyobb, szintén ólommal bélelt edénybe nyulik, melyből a lecsepegő anyalúg csatornákba foly. A neutralizálandó anyalúgot 5-8 percigfolyatják az öntözőrózsán keresztül a rézhulladékra, mire 20-30 percig szünetel az anyalúg folyása, hogy a forró rézszemcséknek idejük legyen a levegő behatolása következtében oxidálódni; erre újból anyalúgot bocsátanak, mely a keletkezett rézoxidot feloldja, újból 20-30 percnyi szünet áll be és igy tovább. A képződött rézgálic az anyalúgból, amint az az ólommal bélelt csatornákon végigfolyván kihűl, kristályosodik; a folyadékot pedig visszaemelik a befőzőüstbe, honnan ismét a szemcsékre kerül. Eme körfolyam alatt a sav rézgálic képződése mellett mindegyre neutralizálódik s egyszersmind be is fő. Jelenleg Magyarországban a nagybányai elektrolitrézejtőn kivül még az istvánhutai (Szepes) van. Külföldön a következők léteznek: Casarzo (Genova mellett), Pont-St.-Martin (Aosta mellett), Stollberg (Aachen mellett), Struthütte (Siegenben), Stadtberg (Vesztfáliában), Okker (Alsó-Harzon),Altenau (Felső-Harzon), Mansfeld, Moabit (Berlin mellett), Hamburg, Wittkovitz (Morvaországban), Brixlegg (Tirol), Kedebeg (Kaukázusban), Russian Copper művei (Ural), Biach-St.-Wort (Calais), Marseille, Swansea (Angolországban), Birmingham (Angolországban), Anaconda (Montanában), Great Falls (Montanában), Bridgeport (Connecticutban), Newark (New-Yerseyben), Boston (Massachusettsben), Durango (Coloradóban), Baltimore, Chicago, St. Louis és Brooklyn (Egyesült-Államokban) és Wallaroo (Ausztráliában).

Az arany és az ezüst mellett a legrégibb idők óta ismeretes fém a vörösréz; azonban mig az aranyat és ezüstöt technikai tulajdonságai inkább a luxuscikkek gyártására teszik hivatottá, addig a vörösréz nyuthatósága és szilárdsága miatt már fegyverek és eszközök készítésére is alkalmasnak bizonyult. A vörösrézről szóló történeti följegyzések a legrégiebbek közé tartoznak. Egyiptomban a legfontosabb hasznos fém volt. A biblia Tubalkaint tartja feltalálójának. Általában a sémiták a rézipar első rendü mesterei lehettek. Európában a réz ismerete sokkal fiatalabb, a görög mitologia szerint Kadmus feniciai királyfi ismertette azt meg Görögország parti lakosságával. Állítólag a kalkiszi rézbányákat Eubeában már jóval a trójai háboru előtt mívelték s a görögök ezt az újfémet e bányaváros után nevezték el kalkosznak. Lehet azonban, hogy megfordítva történt a dolog. Amennyire Plinius, Dioscorides és Galenus irataiból kitetszik, a kohászat egyik legnehezebb feladatát, a kénes rézérceknek aknás kemencében való olvasztását már az ókorban is jól ismerték. A réz kohászata a középkorban nem igen változott s az újkorban is, egészen a XIX. sz.-ig, oly lassan fejlődött, mint a vaskohászat. Biringuccio, Agricola, Ercker s a XVI. sz.-ban élt többi kohászati iró szerint a rézérceket aknás kemencében olvasztották, melyeknek szerkezete nem sokkal különbözött a XIX. sz. derekán használtaktól. A középkorban és újkorban legkiválóbb réztermelő ország volt Nagy-Britannia, mely 1790-ben 4083 t, 1800-ban 6000 t., 1810-ben 7181 t. és 1828-ban 12 088 t. rezet termelt. Leghiresebbek voltak a cornwallisi bányák, ahol az első rézércet 1679. találták.

Igen régi Németország és Ausztria rézipara. 860 körül virágzottak a majnavidéki bányák Frankoniában. 968-ban I. Ottó német császár alatt kezdték a rammelsbergi (Harz) bányászatot, 970-ben nyitották meg a siebenlebeni, 1100. a rudolfstadti (Szilézia), 1150. a stadtbergi, 1162 és 1170 között a freibergi, 1199. a hettstädti, 1272. az eibenbergi és grünbergi (Csehország), 1295. a saalfeldi (Türingia) és a kuttenbergi (Csehország), 1320. a neustadti (Harz), 1409. a schwatzi (Tirol), 1482. a gosenbachi (Siegen) rézbányát stb. Kiemeljük azt is, hogy Szászországban a grünthali rézkohót 1493. a magyarországi Allenpeck testvérek építették. Azonban a felsorolt kohók és bányák legnagyobb része csakhamar vesztett jelentőségéből. A mult század vége felé Németországban és Ausztriában, különösen a frankenburgi (felső Hessenben), a rammelsbergi (az alsó Harzban), a schwatzi (Tirol), a schladmingi (Stájerország), a rudolfstadti, kupferbergi (Sziléziában) és a mannsfeldi voltak a leghiresebbek. Különösen kiemeljük az utóbbit, hol évenkint mintegy 16 000 mázsa rezet termeltek. A többi helyeken az évi termelés 2000 mázsa körül forgott.

A magyar rézkohók már tetemesen több rezet termeltek. Hazánkban a gömör-szepesi ércvidék Óvártól Kassáig, a nagybányai bányavidék Ugocsa, Szatmár és Máramaros vármegyékkel és a délmagyarországi bányavidék Krassó-Szörény vármegyével termelték a legtöbb rezet. A legrégibb magyar fémbányák közé tartoznak a selmeci (765), a körmöci (770) és a besztercegányai (795). Ezek közül a leghiresebb volt a Besztercebánya melletti urvölgyi rézbánya, melyet 1257-től kezdve mívelnek és a szomolnoki, mely a XV. sz.-ban kezdett hiressé lenni. Különösen 1497 óta, mikor a rézejtést honosították meg. Némi jelentősége volt még Libetbányának, Rozsnyónak és Zalatnának. A délmagyarországi rézipar, mely a dognácskai, oravicai, szászkai, moldovai és csiklovai rézkohókból állott, a törökök kiűzése után 1720 körül kezdődött. A magyarországi rézipar virágzásának legszebb idejét a XVI. sz. elején élte. Ez a nevezetes korszak 1493. kezdődött, midőn Thurzó János a legtöbb felsőmagyarországi rézbányát megvette és 1495. Fugger Jakabbal azok értékesítése végett szövetkezett. Hogy az ércek olvasztását megtanulja, Thurzó Velencébe ment s itt mint napszámos dolgozott. 1496-ban Thurzó Ulászló királytól szabadalmat nyert, hogy Besztercebányán, vagy bárhol az országban, olvasztókat építhessen, azokban rezet termelhessen és azt az ezüsttől elválaszthassa. A rézbányászat és kohászat oly virágzásnak indult, hogy a Thurzó-Fugger-szövetkezet 1495-től 1546-ig 110 185 mázsa rezet és 417 651 márka ezüstöt, vagyis évenként átlag 2170 mázsa rezet és 8189 márka ezüstöt termelt. A Thurzó-Fugger szövetkezettel kötött és többször megújított szerződést 1546 ápril 15. bontották föl. Ferdinánd király a szövetkezettől visszavett bányákat és kohókat tovább míveltette s ekkor vette kezdetét sajátképen a bányák és kohók kincstári kezelése. Egyes megőrzött okmányok arról tesznek tanuságot, hogy a kohósítás ebben az időben igen kezdetleges volt. A réz olvasztásánál egy kemence csak 3 napig dolgozott egyfolytában és még 1560. is az volt a kohászok fő törekvése, hogy az üzemet, mint az ezüstkohóknál, legalább hat napra terjeszthessék ki. A mult században Urvölgy évenkint mintegy 6000 mázsa és a szomolnoki rézejtő mintegy 2400 mázsa rezet termelt. A mult század végén a felsőmagyarországi rézkohókból mintegy 18 500, az erdélyiekből 1500 és a délmagyarországiakból 6500 mázsa réz került ki.

Igen hires volt hajdan a faluni rézbánya Svédországban, melyet 1200. nyitottak meg. Itt a XVII. sz. derekán 3455 t. rezet termeltek. Spanyolország rézbányászata csak az ókorban volt hires. A rio-tintói bányákat már a feniciaiak mívelték, később itt a rómaiak is sok rezet termeltek. A régebben is hires réztermelő országok sorába tartozik még Oroszország, melynek urali kohóiban a mult század végénévenkint átlag 58 000 mázsa rezet termeltek. Kis-Ázsiában legnevezetesebb volt az örmény rézbányászat, honnan 1762. mintegy 128 000 mázsa réz került a piacra. A rézben gazdag Amerika még a mult században kevés rezet termelt; itt a kohászatnak ez az ága csak újabban lendült fel. Aréztermelés óriási lendületet csak a XIX. sz.-ban nyert. A gépgyártás elterjedésével a rézfogyasztás évről évre növekedett, a gépek csapágyaihoz, a lokomobilok tűzszekrényeihez, a gőzgépek, kazánok, vizvezeték és gázvezeték szerelvényeihez, legújabban pedig a galvanoplasztikához, a dinamóelektromos gépekhez és az elektromos vezetékekhez mindig több és több réz kell. A föld összes rézkohóinak termelése 1840-ben 50 000, 1850-ben 65 000, 1860-ban 90 000, 1870-ben 115 000, 1880-ban 155 000, 1890-ben 280 000, 1893-ban 310 000 és 1895-ben 334 000 tonnára rúgott. A nagy és folytonosan emelkedő rézfogyasztást csak új bányák feltalálásával, a régiek belterjesebb kiaknázásával és modernebb bánya- és kohóberendezésekkel győzhetik meg. A coquimbói (Chile) rézkohót 1837. építették fel, 1843. kezdték el a lake-superiori rézbányászatot, mely 1856. már nagy jelentőségüvé vált, 1860. építette Raschette a róla elnevezett kemencét a nyisnyetagilszki orosz kohótelepen, 1865. állították fel a grünthali kohón a réz raffinálására való és előmelegített fúvó levegővel dolgozó gázkemencét és 1866. Swanseában az első elektrolitikus rézejtőt Elkington szabadalma szerint. Két évrerá Jossa és Saletin Oroszországban, Rittinger pedig Szomolnokon kisérletet tesznek a réznek Bessemer eljárása szerint való gyártására. 1869. felfedezik a buttei (Montana) rézérceket s állítják fel Parrotmineben az első olvasztót. 1876. építik fel a hamburgi és 1878. az okeri elektrolitikus rézejtőt és 1884. szerkeszti David és Manhes a rézkő bessemerelésére való fekvő konvertert, 1895. pedig felállítják az argói lángállót 50 t. napi termelésre.

Jelenleg a réztermelés élén állanak az Egyesült-Államok 150 000 t. évi termeléssel, melléje sorakozik Chil, mely 1876-ban 51 000, 1893. pedig 20 000 tonnát termelt, ezután következik Németország, hol leghiresebb amansfeldi kohó évi 14-15 000 t. termeléssel. Hazánkban, sajnos, a réztermelés évről évre csökken, nem birunk versenyezni a külföldi alacsony rézárakkal; 1867-ben 23 846, 1867-76. közti évtizedben átlag 13 275, az 1877-86. közti évtizedben átlag 7872 és az 1887-94. közti évtizedben átlag csak 3101 q rezet termeltünk. Jelenleg a réz q-ja mintegy 50 frt, holott a 60-as években néha 90 frton is felül állott. Magyarország 1894-iki réztermelése, mely 1156 kg. készelt és 1155 kg. elektrolitikus rézből állott, 123 169 frt értéket képviselt. A szóban forgó mennyiséget két rézejtő mű (Istvánhuta és Nagybánya) és a zalatnai rézkohó produkálta. Európa többi rézkohói is tengődnek; a hires cornwalli kohók ma mintegy 300 t. rezet termelnek, holott 1850-ben 20 000 tonnára rugott a gyártás. A svédországi Falun jelentősége is tetemesen csökkent, ma csak 300 t. réz termelésével szerepel. Mivel az elektrotechnika és a gépészet folytonos hódításokat tesz s a chilei bányák után itélve nem lehetetlen, hogy a lake-superiori és montanai bányák bősége is előbb-utóbb megapad, hisz az előbbiekben az ércek 1000 km.-nyire vannak a föld szine alatt, talán jobb korszak virrad az európai, jelesen a magyar rézbányászatra is. Legtöbb reménnyel kecsegtet a délmagyarországi rézbányászat, ha odáig fejlődik a dolog, hogy az aldunai vizeséseket, jelesen a vaskapuit, elektromos központok felállítására is kihasználják.

Réz acetátjai

A réznek egy normális és több bázisos ecetsavsóját ismerjük; utóbbiak a kereskedésben grünspan név alatt fordulnak elő. A R. közül a fontosabbak: 1. Normális rézacetát, ecetsavas réz (Desztillált grünspan) Cu(C2H3O2)2+H2O, amely legegyszerübben a rézoxidnak vagy a rézkarbonátnak ecetsavban való feloldása útján készül. A koncentrált oldatból kékes-zöld szinü egyhajlásu oszlopokban válik ki, amelyek 5 sr. forró vagy 13 sr. hideg vizben feloldódnak. 2. A bázisos rézacetátok közül pedig az u. n. kék grünspant (Cu2O(C2H3O2)2 + 6H2O), nagyban ugy állítják elő, hogy rézlemezeket megsavanyodott (tehát ecetsavtartalmu) bortörkölybe állítják, amikor a réz felületén az ecetsav és a levegő oxigénjének együttes hatása folytán bázisos rézacetátból álló kéreg képződik, amelyet a rézlemez felületéről időközönkint lefejtenek. De készítik ugy is, hogy a vizzel megnedvesített normális rézacetátot néhány hónapig a levegőn kiterítve hagyják. A bázisos rézacetát apró kék szinü kristályokból áll, és viztől elbomlik. A mondottakból megérthető, hogy a R., amelyek kivétel nélkül heves hányást okozó mérges vegyületek, ecetet tartalmazó rézedények felületén igen könnyen képződhetnek, ezért savanyu ételeket v. italokat csak ónozott rézedényekben szabad készíteni. A R.-t szép szinük miatt viz- és olajfestékek készítéséhez használják. A rézacetát és rézarzénitből álló vegyület képezi a fő alkotó részét a legszebb zöld festéknek, amely schweinfurti v. császárzöld név alatt fordul elő a kereskedésekben. Ez a vegyület igen könnyen képződik akkor, ha a bázisos rézacetátot arzéntrioxiddal és vizzel főzik. Smaragdzöld szinü por, rendkivül mérges. Tapéták, szövetek stb. festésére olykor még manapság is használják, noha alkalmazása szigoruan el van tiltva.

Rézantimonfény

(ásv.), l. Wolfsbergit.


Kezdőlap

˙