Riese

(vagy Ries) Ádám, német matematikus, szül. Staffelsteinben (Bamberg mellett) 1489., megh. 1559 márc. 30. Bányafelügyelő volt Annabergben Szászországban és nevezetessé lett Ein gerechnet Büchlein (Lipcse 1536) címü művével. Ő találta fel a fapályákon való szállítást nagy csillékkel, melyeket azután a németek az ő neve után Riesenhund-oknak neveztek.

Riesenburg

város Marienwerder porosz kerületben, a Liebe bal partján, vasút mellett, (1890) 4586 lakossal.

Riesenthal

Oszkár, német vadászati iró, szül. Boroszlóban 1830 szept. 18. A neustadt-eberswaldei vadászati akadémián tanult. 1865-ben porosz államszolgálatba lépett és 1879. a földmívelési minisztériumban nyert alkalmazást. Művei: Bilder aus der Tuchler Weide (Lipcse 1874, 2. kiad. Trier 1884); Die Raubvögel Deutschlands und des angrenzenden Mitteleuropa (Cassel 1876-78, 2. kiad. 1894); Aus Wald und Welt (Lipcse 1879); Das Waidwerk (Berlin 1880); Jagdlexikon (Lipcse 1882); Vogelleben u. Vogelschutz (Charlottenburg 1884); Die Kennzeichen unserer Raubvögel (4. kiadás Berlin 1889); Die Kennzeichen der Vögel Mitteleuropas und angrenzender Gebiete (3 rész, u. o. 1889-91) stb.

Rieser

Mihály, osztrák festő, szül. Schlittersben (Tirol) 1828 szept. 5. Tanult Danzigban, Münchenben és Bécsben. Nagyobb befolyást gyakorolt rá azonban Führich. A zelli Ferenc-József-kórház számára festette a császár két védszentjét és a császárné számára két képet pergamentre, továbbá egy nagy oltárképet Kladrub cseh város számára. Bécsben a Dobiaschoffsky által az új operaházban megkezdett festményeket befejezte. 1864 óta a bécsi festői akadémia tagja; 1868-tól 1888-ig tanár volt az osztrák muzeum műipariskolájában.

Riesi

város Caltanissetta olasz sziciliai tartományban 30 km.-nyire Terranova di Siciliától, (1881) 11 914 lak., kénbányával.

Rieti

(az antik Reate), az ugyanily nevü járás székhelye Perugia olasz tartományban 64 km.-nyire Rómától a Velino partján a Szabin-hegyek és a Monte-Terminillo közt, vasút mellett, (1881) 9618, mint község 16 822 lakossal, cukorgyárral, gyapju-, selyemszövéssel és bőrkészítéssel; a XV. sz.-ból való székesegyházában látható Alfani Izabella síremléke Thorwaldsentől és szt. Borbála szobra Berninitől.

Rietschel

1. Ernő, német szobrász, szül. Pulsnitzban 1804 dec. 15-én, megh. Drezdában 1861 febr. 21. Tanulóéveit a legnagyobb nélkülözések között töltötte és a drezdai akadémián folytatott tanulmányai sem jártak nagy eredménnyel. Végre 1826. Berlinbe került Rauchhoz, aki nemcsak fejlődésére gyakorolt döntő befolyást, hanem személyesen is pártfogolta. Frigyes Ágost szász király bronzszobra Drezdában még egészen mestere szellemét tükrözi vissza, szintugy a lipcsei egyetem, a drezdai szinház és a berlini operaház számára készített domborművei, de a potsdami béketemplom márvány Pietaja (1847) már erőteljes realista törekvéséről tesz tanuságot. 1850. készítette el Thaer bronzszobrát Lipcsében, 1848-1853. a hires braunschweigi Lessing-szobrot, amelyben minden klasszikus hagyománnyal szakított és tisztán természethűségre, egyéni jellemzésre törekedett. Ugyanezeket az elveket juttatta diadalra Goethe és Schiller kettős emlékszobrában Weimarban. 1858. a wormsi nagy Luther-szobor elkészítésének nehéz föladata jutott osztályrészéül. Az elkészített mintával győzelmesen oldta meg az alakok nagy számával (Luteren kivül hasonló szellemü kortársait, a reformáció előfutárjait, Speier, Augsburg és Magdeburg városok alakjait kellett ábrázolnia) járó nehézségeket, de csak Viclef szobrának kivitele való ő tőle. Az egész művet tanítványai, főleg Donndorf és Kietz készítették el. Számos mellszobra közül említendő Lutheré, II. Ágost szász választó-fejedelemé,Rauché stb. Tőle való Weber zeneszerző bronzszobra Drezdában. 1832 óta a drezdai akadémia tanára volt. V. ö. Oppermann, Ernst R. (2. kiad. Lipcse 1873), amelyben R. ifjukori emlékei is le vannak nyomtatva. Rauchhal folytatott levelezését Eggers adta ki (Berlin 1889 köv.).

2. R. Keresztély György, német prot. teologus, szül. Drezdában 1842 máj. 10. Erlangenben, Lipcsében és Berlinben tanult, 1868. a Bonna melletti Rüdigsdorf lelkésze, 1874. Zittau Pastor primariusa, 1878. Vittenbergában szuperintendens, 1887. Lipcsében a Szt.-Mátyás-templom lelkésze, 1889. u. o. rendes tanár, egyetemi hitszónok és a Szt. Pál teologiai kollégium igazgatója lett. Művei: Die Gewährung der Abendmahlsgemeinschaft an Reformierte und Unierte in ihrem Recht und in ihrer Pflicht nach dem Bekenntniss der lutheranischen Kirche (Lipcse 1889); Predigten (Zittau 1878); Martin Luther und Ignatius von Loyola (Vittenberga 1879); Luther und die Ordination (u. o. 1883, 2. kiad. 1889); § 14 der (preuss.) Kirchengemeinde- und Synodalordnung und die von den Provinzialsynodenbeantragte Aenderung desselben (u. o. 1885); Offener Brief an den Verfasser d. Schrift: Ernste Gedanken (Lipcse 1890); Wider die Jesuiten (u. o. 1891); Das Wort vom Glauben. predigten (2 köt., u. o. 1892); Die Aufgabe der Orgel im Gottesdienste bis in das XVIII Jahrhundert (u. o. 1893). Stier Privatagende (Berlin 1886 és 1893) c. művének 8. és 9. kiadását is ő dolgozta át.

Rietz

Gyula, német zenész, szül. Berlinben 1812 dec. 28., megh. Drezdában 1877 szept. 12. Gordonkát tanult Rombergtől és Ganztól, korán szinházi zenekarba lépett és Holtei K. hires Babérfa és Koldusbot címü szinművének zenéjét irta. Mendelssohn magához vette 1834. Düsseldorfban másodkarnagynak Immermann szinházához. 1847. Lipcsébe hivták szinházi karnagyul, 1848. Mendelssohn utóda lett mint a Gewandhaus-hangversenyek karnagya és konzervatoriumi tanár. 1860. drezdai udvari karnagy, majd akonzervatorium igazgatója lett; a lipcsei egyetem doktori címmel tisztelte meg. Számos becses szerzeménye az összes műfajokat felöleli; Mendelssohnnak, akinek (Breitkopf-féle) összes kiadását R. szerkesztette, hatása érzik művein.

Rieu-kieu

szigetcsoport, l. Riu-kiu.

Rieunier

(ejtsd: riönié) Adorján Bertalan Lajos, francia tengernagy és politikus, szül. Castelsarrazinban (Tarn-et-Garonne) 1833 márc. 6. Toulouseban végezvén el tanulmányait, a tengerészetbe lépett. Részt vett a krimi, a khinai és az 1870-iki háboruban és 1889. altengernagy rangjára emelkedett. 1885. Hátsó-Ázsiába küldték Courbet tengernagy helyébe. 1890. a földközi tengeri hajóhad parancsnoka lett. 1892. a Kolumbus-ünnepélyre a genovai öbölben gyülekezett hadi hajókat vezényelte. 1893 jan. 12. tengerészeti miniszter lett a Ribot-kabinetben és tárcáját az ápr. 4-én megalakult Dupuy-minisztériumban is megtartotta. Az év végén (nov. 25.) az egész kabinet és vele R. visszalépett. 1855 óta a becsületrend tagja. Több rendbeli munkát is irt, mint: Le commerce de Saigon (1864); La question de Cochinchine (1864); Solution pratique de la question de Cochinchine (1864). Ez utóbbiakat Abel álnév alatt adta ki.


Kezdőlap

˙