Sasharaszt

(növ.) a. m. ölyvharaszt (l. o.).

Sashegy

Budapesthez tartozó, a Duna jobb oldalán fekvő hegy (259 m.), mely kitünő vörösbortermelésről volt hires, mielőtt a filloxera szőllőit elpusztította.

Sásika

(növ., Hemerocallis L., sárga liliom, sírliliom, egynapi liliom, virág- és egynapi szépség, Diószeginél siliom), liliomféle virág. Leple tölcsérforma, tokja húsos bőrnemü, tompa háromszögletü. magva fénylő fekete. 5 faja közül kettő nálunk is ismertes. A sárga A. (H. flava L.) erezetlen, hegyes, fülkésvégü, szirmokkal, illatos virágáért (sárga tubarózsa, lábmosófű) kertben is szeretik. Az erezetten lapos szirmu, lángszinü S. (H. fulva L.) Dél-Európa szülötte; Horvátországban és hazánk szomszédos vidékein vadon nő. 1820. Wierzbicki Csobánc körül szedte. Mind a kettőt leggyakrabban temetőben látni.

Šašinci

politikai község Szerém vármegye mitrovicai j.-ban, (1891) 1988 horvát-szerb lak.

Sasinek

Ferenc, tót iró, szül. Szakolcán 1830. 1846 óta 1863-ig kapucinus szerzetes, s mint ilyen tanárként működött Pesten, Pozsonyban, Móron. 1863. kilépett szerzetesrendjéből s Moyses püspök alkalmazta tanárnak a besztercebányai szemináriumban, szenvedélyes nemzetiségi működéséért azonban Ipolyi ez állástól felmentette. Ez évben a turócszentmártoni Maticához pénztárnoknak s az gyüjtemények őrének választották s e minőségben maradt meg egész a Matica feloszlatásáig. Azóta felváltva Szakolcán és Prágában tartózkodik. Azóta felváltva Szakolcán és Prágában tartózkodik. Az ó- és középkornak minden kevésbbé ismert nemzetéről azt bizonyítgatta, hogy az szláv törzs volt, s hazánk multjában minden testvérharcot vagy egyenetlenkedést tót nemzeti mozgalomnak akart feltüntetni. E művei: Dejiny drievnych nádorov né územi terajšicho Uhorska (A hazánk területén lekott 1867); Dejin pociatkov terajšieho Uhorska (A mai magyarország kezdetének története, térképpel, u. o. 1868); Dejiny krélovstva Uhorského (A magyar királyság története, Besztercebánya 1870, II. rész Turóc-Szt.-Márton 1872); Die Slovaken (röpirat, u. o. 1875). Ezenkivül több egyházi művet és imakönyvet is irt, s ez idő szerint Szakolcán adja ki 1876 óta a Slovenskjel Lletopy pre historiu, topografiu, archeologiu a etnografio (Tót történeti, topogr., archeol. és etnogr. évkönyv) c. folyóiratot.

Šašinovec

község Zágráb vármegye szentivánzelinai j.-ban, (1891) 1710 horvát lak.

Saska

a cserkeszektől átvett formája a kozákok kardjának, kosár nélkül, fából készült markolattal és fahüvellyel.

Sáska

l. Sáskafélék.

Sáskafa

(növ.), l. Kopálfa.

Sáskafélék

(Acrididae), az igazi egyenesszárnyuak rendjének a szökdelők csoportjába tartozó rovar-család. Testük oldalt összenyomott, fejük egyenesen álló, csápjaik testüknél rövidebbek, legfölebb 25 ízüek, 3 pontszemmel, felső ajkuk igen nagy, közepén bemetszett, szárnyfedőjük gyakran visszafejlődött. Kizárólag növényevők, azért némelyek közülök ha elszaporodnak, felette károsak (vándor-, marokkói stb. sáska). Zörejjel röpülnek, rendesen csak kis távolságra. Tojásaikat peterakóval a földbe rakják. Lárváik többnyire ötször vedlenek, mig ivarérettekké lesznek. Mintegy 130 európai faj közül hazánkban 30 faj él. Nevezetesebb nemei: Trysalis, Oedipoda, Pachytilus, Arcidium, Caloptenus, Tettix stb.


Kezdőlap

˙