Scafati

(ejtsd: szka-), város Salerno olasz tartományban, a Sarno és vasút mellett (1881) 11 068 lak., gyapju- és pamutiparral; Mária mennybe menetelének ünnepén nagy népünneppel.

Scala

(ejtsd: szkála) a. m. lépcső, lajtorja, különösen hanglépcső, l. Hang, Lépték és Magyar hanglépcső.

Scala

della (lat. Scaligeri), olasz fejedelmi család, mely Veronában 1260-tól 1387-ig uralkodott. Nevét a család a címerében viselt létráról kapta. Megalapítója I. Mastino della S., ki 1260. Verona podestája volt s mint ghibellin a Hohenstauf-család utolsó sarját, Konradinót Anjou Károly ellen hiven támogatta. 1277. megöletett, VII. Henrik a S.-családra ruházta Verona birtokát, melyhez a család tagjai később még Padovát, Vicenzát és Trevisót is megszerezték. - Cangrande della S., VII: Henrik és Bajor Lajos császárok kortársa és buzgó párthive a pápákkal vívott harcaikban. A hazájából, Firenzéből száműzött Dante egy ideig az ő udvarában élt. - II. Mastino della S., szerencsétlen háborut viselt Velence és Firenze ellen. Halála után (1351) megingott a család hatalma. Ekkor már az 1414 ápr. 18. elhalt Vilmosnak fiai Brunoro és Antal is elvesztették volt a Verona fölötti hatalmat. Carrarai Jakab meghivta őket ebédre és e közben elfogatta. Antal Németországba menekült, hol nyoma vész, Brunoro ellenben Varrarai Marsilio, később a francia király és utoljára Zsigmond magyar király segélyével iparkodott Veronát visszaszerezni, melyet ekkor már a velencei köztársaság hajtott uralma alá. Elvégre Zsigmond király 1410-ben 16 000 főnyi magyar hadat küldött Ozorai Pipo vezérlete alatt Felső-Itáliába, akik Friault Udonéval együtt megszállották. Velence ekkor két tűz közé szorult, mert Veronában és Vicenzában is forradalom támadt a Scaligerik érdekében. De e két városban az összeesküvést elnyomták, Zsigmond királlyal pedig a signoria 1413. öt évre fegyverszünetet kötött. Brunoro a Verona feletti hatalmat tehát nem nyerte el; mind a mellett hű embere maradt Zsigmond királynak, kit Budára, később Konstanzba is elkisért. A király őt utóbb német birodalmi herceggé, Santo Monte grófjává és Verona császári biztosává nevezte ki. Meghalt 1434 nov. 21. A S.-család utolsó sarja 1596. halt meg. Női ágon a Dietrichstein- és Lamberg-családok származtatják magukat a S.-családtól. Veronában gyönyörü gót stilü síremlék örökíti meg a család hirét.

Scalanova

kisázsiai kikötő-város, l. Kus-Adasszi.

Scala santa

l. Laterán.

Scaliger

1. Gyula Cézár, tulajdonképen della Scala, olasz orvos és filologus, szül. Rivában (a Garda-tó mellett) 1484 ápr. 23., megh. Argenben 1558 okt. 21-én. 1526-ig Velencében vagy Padovában élt, 1529. Agenba Franciaországba ment, ahol mint orvos működött. Mint természettudós Cardanusszal, mint filologus Erasmusszal heves vitába elegyedett és utóbbinak Ciceronianus címü műve ellen 1531. és 1536. két erélyes szónoklatot irt. Filozofiai művei közt megemlítendő: De subtilitate (Páris 1557, Hannover 1634) és De sapientia et beatitudine (Genf 1573) c. műve. Irt magyarázatokat Hippokrateshez: De insomniis (Lyon 1538), Aristoteleshez: De plantis (Páris 1556 és Marburg 1598) és Theophrastushoz: De causis plantarum (Lyon 1566 és 1584). A latin nyelvnek racionális kezelését tárgyalta De causis linguae latinae (Lyon 1540, Genf 1580, Heidelberga 1623) c. művében. Nagy feltünést keltett Poetices, libri VII. c. könyve, mely a három drámai egység elfogadásához lényegesen hozzájárult. V. ö. Scaliger József, De vetustate et splendore gentis Scaligarae et Julii Caesaris Scaligeri vita (Lejda 1594); Briquet, Éloge de Jules César S. (Agen 1812).

2. S. József Justus, francia ref. teologus, az előbbinek fia, szül. Agenben 1540 aug. 4., megh. Lejdában 1609 jan. 21. Már az atyai háznál jelentékeny bölcseleti ismereteket sajátított el; atyjának halála után (1558) Párisban tanult, hol a kálvinizmusra tért át; majd elhagyta Franciaországot s 1593. a lejdai egyetemen a széptudományok tanára lett. Tizenhárom nyelvet értett s jártas volt a matematikában, jogtudományban, bölcseletben, teologiában és történelemben is. Művei közül említendők: De emendatione temporum (Páris 1583, majd Genf 1629); Thesaurus temporum, complectens Eusebii Pamphili chronicon, melyben a többi műve távedéseit igazítá; De re numaria c. művében (Lejda 1606) a pénzeknek a történelemre, különösen az időszámlálásra való nagy fontosságáról értekezett. V. ö. Baudins, Oratio funebris Scaligeri (1609); Epistolae Scaligeri (Lejda 1627); Bernays, Jos. Just. S. (Berlin 1855).

Scaligeri

olasz hercegi család, l. Scala.

Scalloway

l. Shetland-szigetek.

Scalpellum

(lat.), késszerü sebészeti eszköz, mellyel metszeni szoktak. Lényeges azon tulajdonsága, hogy metsző része (pengéje) csak félszer oly hosszu, mint a nyele, melyben rögzítve szokott lenni. Pengéje lehet egyenes vagy görbe élü (l. ábra) s mindig hegyben végződik. Nyele legtöbbnyire halfarkhoz hasonlóan készíttetik kissé kiszélesedő és domboru élben végződő hátsó véggel. Különböző nagyságban készül. Nyele a modern sebészeti követelményeknek megfelelően sima fémből van s legjobbak azok, melyeknél penge és nyél egy darabból készült. Régen fa, teknősbékahéj, szaru, elefántcsont stb. használtattak a nyél készítésére.

[ÁBRA] Scalpellumok.

Scammonium

v. scammonia (növ.) a. m. homokos helyen ásott orvosság, tehát gyökérorvosság; S. Europaeum, l. Kutyatej; francia vagy montpellieri S., l. Méreggyilok. - S. Halepense, a régiek S.-a, l. Folyóka.


Kezdőlap

˙