Schneckenburger

Miksa, német költő, a Wacht am Rheinnak, a németek nemzeti dalának szerzője, szül. Thalheimban (Tuttlingen mellett) 1819 febr. 17., megh. Burgdorfban 1849 máj. 3. Kereskedősegéd volt, aztán egy vasöntöde részese lett. Hires dalát 1840. irta, amikor Thiers európai háborut akart felidézni, amelynek révén a franciák újra visszaszerezhessék a rajnai határt. Nevezetessé dala azonban csak 1870., a német-francia háboru kezdetekor lett, amikor Wilhelm Károly zenét irt hozzá. Halála után jelent meg: Deutsche Lieder (Stuttgart 1870).

Schneckenhaus

Vince Menyhért, nyomdász. Willmann Mátyás után 1655. vette át a nagyszombati akadémiai nyomda vezetését, melyben őt 1664. Biller Mátyás követte. Ez idő alatt a nyomdának említésre méltó nagyobb termékei: a Rituale Strigoniense (1656); továbbá Lippai Jánosnak Calendarium oeconomicum perpetuum (1662) és Nieremberg Jánosnak De adoratione in spiritu et veritate c. (1663) munkája.

Schneeberg

1. hegytömeg az osztrák Alpokban, Neunkirchen alsó-ausztriai kerületi kapitányságban, szemben a Raxalpéval; a Klosterwappen (2075 m.) a legmagasabb csúcsa. 1896 őszén fogaskerekü vasutat kezdtek itt építeni, mely 1897 nyarán teljesen elkészül. - 2. S. (krajnai S.) a Karszt legmagasabb hegye Laas és Fiume közt; a Schneekoppéban (1796 m.) kulminál. - 3. S., bányaváros Zwickau szász kerületi kapitányságban, 4 km.-nyire a Muldétól, vasút mellett, (1890) 8213 lak., kobalt-, bizmut- és nikolbányászattal; kötőgépekkel, korzett-, tüll-, festék- és hires tubákkészítéssel. Szt. Volfrangról elnevezett késői gót templomában az idősebb Cranach Lukács egy képe és számos síremlék látható; iparrajz- és egyéb iskolákkal. Az egykor virágzó ezüstbányászat a XVI. sz. eleje óta, a csipkekészítés pedig a gépek feltalálása óta indult hanyatlásnak. A szomszédos Neustädtel, Lindenai (776 lak.) és Griesbach (588 lak.) helységekben szintén sok az iparos.

Schneeberger

Ilona, német szinésznő, l. Hartmann (6).

Schneebergi tubák

l. Gyöngyvirág.

Schneegans

Károly Ágost, elzászi iró és politikus, szül. Strassburgban 1835 márc. 9. Tanulmányait Strassburgba végezte, 1857. a Duna torkolatát szabályozó nemzetközi bizottság titkára lett Galacban; később Párisba ment; 1863. a strassburgi Courier du Bas-Rhin szerkesztője, 1870. a városi tanács tagja, 1871. az Alsó-Rajna département követe a bordeauxi nemzetgyülésen, aztán a Journal de Lyon szerkesztője. 1873. az Elsässer Journal igazgatója, 1877. a német birodalmi gyülés tagja s mint ilyen 1877. a német birodalmi gyülés tagja s mint ilyen 1879. az elzászi alkotmányt kivívta. 1880. német konzul Messinában, 1888 óta pedig Genovában. S. novellákat és tanulmányokat irt: Une saison en Allemagne (1863); Contes (Strassburg 18689; Guerre en Alsace (u. o. 1871); Aus dem Elsass (u. o. 1875); Die Elsässer Liga (u. o. 1876); Aus fernen Landen (Boroszló 1886); Sicilien (Lipcse 1887); Romeos Tochter (u. o. 1890).

Schneekoppe

(Riesenkoppe), az Óriás-hegység legmagasabb (1605 m.) csúcsa; egy csonka gránitkúp, amely a hegység gerince fölött, nem messze annak K-i végétől, mintegy 260 m.-nyire emelkedik ki; gnájsz- és csillámpalasziklákkal van borítva. Teteje 55 m. hosszu és 43 m. széles fensíkot alkot, amelyen a cseh-sziléziai határ vonul át, rajta több vendéglő épült és róla gyönyörü kilátás nyilik.

Schneidemühl

(Pila), város Bromberg porosz kerületben, a Küddow és vasút mellett, (1890) 14 443 lak., vasöntéssel, csontlisztgyárral, gőzmalommal és gőzfürésszel, téglagyártással; közelében üveghutákkal; tartományi siketnémaintézettel. 1893. az artézi kút kitört forrása a városban nagy pusztítást vitt véghez.

Schneider

1. Antal, orvos, szül. Csákován (Temes) 1817 ápr. 4. Orvosi tanulmányait a pesti egyetemen elvégezvén, előbb Csákován, majd Moravicán mint vármegyei orvos működött. A szabadságharc kitörésekor Damjanich seregéhez rendelték, majd 1849. Bem seregében fő törzsorvos volt; különösen a piski csatában és Szeben ostrománál tünt ki. A világosi napok urán Bemmel együtt Törökországba menekült s itt 5 évig Alepban volt internálva, hol a mohammedán vallásra tért át. A orosz-török háboru alatt 1854. az arab csapatok táborkari vezérorvosává neveztetett ki s Karszba küldötték, ahol különösen kitüntette magát vitézsége által, ugyanis egy merész kirohanással az oroszok által elfoglalt erődítvényeket visszafoglalta s az orosz hadsereget hátrálásra kényszerítette. Később Konstantinápolyba telepedett le. Innen szerezte 1859. Garibaldi indítványára a magyar forradalmat, egy lelketlen hiva azonban elárulta s mivel nála 60 millió forintnyi Olaszországba nyomott bankjegyet találtak, elfogták s bebörtönözték. Két évi fogság után az angol követ közbenjárására kiszabadult s egy ideig Korfuban élt; később Olaszországba ment és itt ezredesi ranggal a magyar légióba lépett. 1867. az általános amnesztia alól egyesül őt vették ki s csupán Andrássy Gyula közbenjárására sikerült nagy nehezen részére is amnesztiát kieszközölni oly feltétel alatt, hogy még Cormonsban, az osztrák határon hűséget esküdött a királynak. Ekkor visszatért Budapestre, hol Simor János hercegprimás közbenjárására nejével és gyermekeivel együtt felvette újból a keresztséget. Budapesten még öt évig volt rendőri felügyelet alatt. Minthogy orvosi praxist nem folytathatott, a pénzügyminisztérium szolgálatába állott, hol mint I. osztályu számtiszt nyert alkalmazást s 1896. mint számtanácsos nyugalomba vonult. Vitézségét és bátorságát 8 részint magyar, olasz és török rendjellel tüntették ki. Sok (148) ütközetben vett részt s több ízben meg is sebesült.

2. S. István, pedagogus, szül. Bonyhádon (Tolna) 1842 aug. 7-án. Tanulmányait Pécsett az alreáliskolában és a katolikus tanítóképzőintézetben végezte. Két évig nevelő volt a kadarkúti Somssich grófi családban, azután pécsi községi iskolákhoz választatott meg tanítónak, majd az összes pécsi községi intézetek felügyelője lett. A Néptanoda nevelés-oktatásügyi heti lapnak 1871 óta szerkesztője és kiadója.

Schneider

1. Eulogius, az elzászi jakobinusok pártvezére a nagy francia forradalom idejében. Szül Wipfeldben (Würzburgnál) 1756 okt. 20., megh. Párisban 1794 ápr. 1-én. 1777. Bambergben a ferenciek rendjébe lépett, 1784. pappá szentelték. 1786. Károly Jenőnek, Württemberg hercegének, udvari papja, 1789. pedig az irodalomnak tanára lett Bonnban. Ekkor kilépett a papi rendből és a forradalmi eszméknek hódolt, amiért a kölni választó-fejedelem állásától megfosztotta. 1791. a strassburgi egyetemen az egyházjog és az egyházi ékesszólás tanára lett. Ezalatt a francia forradalom legbuzgóbb hive és a jakobinusok leglelkesebb szószólója lőn. Strassburgban a forradalmi törvényszék közvádlójának nevezték ki, mely állásában fanatizmusával mér a rémuralom emberein is túltett. Mindamellett abba a gyanuba keveredett, mintha az osztrákok kémje volna, amiért Saint-Just és Lebas parancsára elfogták és lefejezték. Több teologiai iratán kivül költemények (Frankfurt 1790) és prédikációk (Lipcse 1790) maradtak tőle. V. ö. Heitz, Notes sur la vie et les écrits d'Euloge S. (Strassburg 1862); Faber, Eulogius S. (Mühlhausen 1886); Ehrhard, E. S. (Strassburg 1894); Münlenbeck E., E. S. (u. o. 1896).

2. S. Frigyes, német zeneszerző, tudós és oktató, szül. Altwaltersdorfban 1786 jan. 3., megh. Dessauban 1853 nov. 23. A lipcsei egyetemről ment orgonásnak, majd operai karnagynak; 1813. a lipcsei Tamás-templom orgonása lett, 1817. a városi szinház zeneigazgatója, 1821. Dessauban udvari karnagy. Itt gazdag zenei életet teremtett, hangszer- és énekkart nevelt, 1829. hirneves iskolát nyitott. Van 7 operája, 25 kantátéja, 23 szimfoniája, számos megnyitója, 200 magán- és 400 karéneke. Könyvei: Elementarbuch der Harmonie und Tonsetzkunst (1820, angolra is lefordították); Vorschule der Musik (1827); Handbuch des Organisten (4 rész, 1829-30). Életrajzát Kempe F. irta meg (1859).

3. S. János Gottlieb, német filologus és természettudós, szül. Kollmenban (Hubertsburg mellett) 1750 jan. 18., megh. Boroszlóban 1822 jan. 12-én. 1766-ban tanár az oderai Frankfurtban, 1811-ben Boroszlóban, 1816. főkönyvtárnok ugyanott. Nevezetesebb munkái: Specimina aliquot zoologiae veterum (Lipcse 1782); Analecta ad historiam rei metallicae veterum (Frankfurt 1788); Historia amphibiorum (Jena 1798); Kiadásai: Demetrius, Phalereus (Altenburg 1779); Aelianus, Historia animalium (Lipcse 1784, 2 köt.); Xenophon (u. o. 1870, 6 köt.); Theophrast, Charakteres (Jena 1799); Aristoteles, Politica (Frankfurt 1809, új kiadás Berlin 1825, 2 köt.); Historia animalium (Lipcse 1812, 4 köt.); Oeconomica (1851); Epikur, Physica et metereologica (Lipcse 1813); Grosses kritisches griechisch-deutsches Wörterbuch (3. kiadás u. o. 1819-24).

4. S. Lajos, német szinész és iró, szül Berlinben 1805 ápr. 29., megh. Potsdamban 1878 dec. 16. Egy ideig kis szinpadokon játszott, azután Berlinben udvari szinész és énekes, 1845. pedig operai rendező lett. III. Frigyes Vilmos is kedvelte e royalista érzelmü szinészt, és IV. Firgyes Vilmos felolvasójává és udvari tanácsossá nevezte ki. Vilmos király megerősítette hivatalában és a királyi magán könyvtár felügyeletét is rábizta. Az 1866-iki és az 1870-71-iki háboru alatt ő irta a jelentéseket a Staats-Anzeiger számára. Drámai művei közül, melyeket Both C. W. álnév alatt adott ki, a következőket említjük: Fröhlich (vaudeville, Wollheimmal); Die schöne Müllerin, Der Heiratsantrag auf Helgoland Ihr, Bild, vígjátékok, továbbá: Der Schauspieldirektor (operette), Der reisende Student, Der Kurmärker und dei Picarde, Sie ist wahnsinnig, Künstlers Erdenwallen, stb. Irt azonkivül novellákat, regényt, historiai munkákata, stb. Halála után jelent meg: Aus meinem Leben (3 köt., Berlin 1879-80).


Kezdőlap

˙