Sisli

Sztambul egyik külvárosának a neve, Pera közelében. Főleg európaias mulatóhelyeiről hires, melyeket vasárnaponkint özönével látogatnak meg.

Sismán

János, bolgár cár (1365-93), a viddini sismanidák családjából. Apja S. Sándor cár 1365. halt meg és a roskadozó bolgár birodalmat három fia között osztotta fel, ami annak bukását csak siettette; most már három Bolgárország volt: III. S. János a középső részt birta és Tirnovóban székelt, Szracimir János Viddinben székelt és Dobrotics a pontuszi tartományokon uralkodott. Bolgár népdalok szerint S. a csatatéren hősi halállal halt meg és pedig Szófia falai alatt.

Sismondi

János Károly Léonard Simonde, de francia történetiró és közgazda, szül. Genfben 1773 máj. 9., megh. u. o. 1842 jun. 25. Ifju korában beutazta Angliát és Olaszországot és azután Genfben telepedett le, hol első munkáit megirta. A francia okkupáció idején mint leman kanton kereskedelmi kamarájának titkára működött. Azután Párisba költözött, 1815. azonban visszatért Genfbe. Főbb munkái: Histoire des républiques italiennes du moyen-âge (16 köt., Zürich és Páris 1807-18, van 10 kötetes kiadás is, Páris 1840); Histoire de la renaissance de la liberté en Italie (2 köt., u. o. 1832); Histoire des Français (31 köt., u. o. 1821-44); e nagy munka utolsó kötetét Renée A. rendezte sajtó alá, a még S. által kidolgozott három kötetnyi kivonatot ellenben (Précis) még maga S. és Robinet adták ki; Histoire de la chute de l'empire romain et du déclin de la civilisation de 250 a 1000 (2 köt., Páris 1835). Irt továbbá történeti regényeket, igy Julia Sévéra, ou l'an 492 (3 köt., u. o. 1822). Mint irodalomtörténetiró is tett kisérletet: De la littérature du Midi de l'Europe (4 köt. u. o. 1813-19). Közgazdasági munkáiban Smit Ádám elveit követte. Idevágó munkái: Études sur les sciences sociales (3 köt.,u. o. 1836-38); Principes d'économie politique appliqués a la législation du commerce (2 köt., Genf 1803) és Nouveaux principes de l'économie politique (Páris 1819, 2. kiad. 1827, magyarra fordította Enyedi Lukács, 2 köt.). S. levelezését kiadta Taillandier (u. o. 1863), továbbá Montgolfier (1863) és végül Villari és Monod is adtak ki egy kötetet a Lettres inéditesből (u. o. 1868).

Sison

L. (növ.), fajaszakadt ernyős fű Európa déli részén. A S. Amomum L. hazánkban a Herkulesfürdő erdeiben terem, sárgás virágu. Levele, de kivált a termése (semen amomi vulgaris) kellemes ízü és szagu, orvosoltak vele, ma inkább ételfűszer. Gyökere majdnem olyan ízü, mint a zeller.

Sissach

az ugyanily nevü járás székhelye Basel vidéke svájci kantonban, széles völgyben, vasút mellett, (1890) 2237 lak., selyemszalagszövéssel, bor- és gyümölcskereskedéssel, egy kastéllyal.

Sistarovec

kisközség Temes vármegye lippai j.-ban, (1891) 1193 oláh lakossal.

Sistermans

Antal, németalföldi opera- s oratorium-énekes (basszista), szül. S'Hertogenboschban 1865 aug. 5. Rotterdamban végezte zenei tanulmányait és azután Stockhausenhoz ment, hogy hangját teljesen kiképezze. Strassburgban lépett fel először nyilvánosan. Egyike a legkitünőbb művészeknek. 1894. Budapesten is énekelt hangversenyen.

Sisteron

(ejtsd: szisztron), az ugyanily nevü járás székhelye és harmadrangu vár Basses-Alpes francia départementban, a Durance és Buech összefolyásánál, vasút mellett, (1891) 3996 lak., selyemiparral, faiskolával, négy kerek toronnyal a XIV. sz.-ból való körfalainak maradványaival; citadellával, román ízlésü Notre-Dame-templommal, egykori székesegyházzal; nehány érdekes szép házzal. S. az ókori Segustero. V. ö. De Laplane, Hist. de S. (2 köt., Digne 1843-44).

Sistrum

(lat.), a kereplőre emlékeztető rituális eszköz, melyet Isis tiszteletére használtak (l. o.).

Sisyphos

a görög mitologia egyik mellékes, de azért fontos alakja, Aeolosnak Enaretétől született fia, merope férje, akit a népben élő hagyomány történeti alaknak tartott és neki tulajdonította Korintus felépítését, valamint az isztmoszi játékoknak meghonosítását. Állítólag ő volt az összes haladnók legravaszabbja, aki még az istenek terveit is ki tudta kémlelni, amiket aztán elárult; rabolt és pusztított, amiért végre Theseus megölte. Lelke az alvilágba került és a nagy büntetés, melyet ott rája mértek (egy folyton vissza-visszagördülő követ kellett hegynek fölfelé hengeríteni) volt az a mozzanat, mely nemcsak a képzőművészetbe, hanem az egész emberiség köztudatába is behatolt (S.-i munka a hiábavaló törekvés kifejezésére). A képzőművészetben sűrün találkozunk S. alakjával a vázaképeken, többnyire amint a követ hengeríti s amint őt erre az alvilág kínzó szellemei az Erinniszek vagy Erinniák (l. o.) hajszolják.


Kezdőlap

˙