Sonthofen

az ugyanily nevü járás zsékhelye a bajorországi svád kerületben, az Iller jobb partján, az Allgaui-Alpokban, vasút mellett, (1890) 3078 lak., vasöntéssel és kohóval, sajtkészítéssel; közelében vasércbányával.

Sontius

l. Isonzo.

Sooden

község és sósfürdő Cassel porosz kerületben, a Werra bal partján, vasút mellett, 750 lak., sóbányával.

Sooner

l. Sóner.

Soor

(Sorr), falu Trautenau cseh kerületi kapitányságban, Trautenau és Königshof közt, (1890) 1106 lak. Ismeretes azon ütközetről, amelyben Nagy Frigyes a lotaaiai herceg vezérlete alatt álló osztrák hadakat 1745 szept. 30-án megverte. 1866 jun. 28. pedig porosz gárdacsapatok vívtak itt ki győrelmet egy osztrák hadosztályon.

Soor

(szájpenész), élsődi spórás gombának, az u. n. saccharomyces albicansnak a száj nyálkahártyáján való letelepedése és burjánzása által előidézett betegség. A S. kiválóan a csecsemők betegsége; nagyobb gyermekeknél s felnőtteknél ritkán, s csakis súlyos és kimerítő bántalmak folyamán szokott fellépni. A S. leginkább a pofák belfelületét, a fogínyt, a nyelvhátat, a lágy szájpadot, de még magát a garatot is ellepi, még pedig sárgás-fehéres, sokszor tiszta fehér, hol felületes, hol pedig vaskos hártyák alakjában. A tápcsövet is ellepheti, a gégében azonban már ritkább (rekedtség). Gyenge antiszeptikummal készült szájviznek (2-3 %-os nátrium boracicum) enyhe módon való alkalmazására vagy ecsetelésre 0,5-1 %-os lapiszoldattal a S. gyorsan meg szokott gyógyulni. A tápcső eltömeszelésénél szondával való etetés szükséges.

A S. előfordul a baromfiak begyében és szopós borjuk szájában is akként, hogy a nyálkahártyán néhány mm.-nyi vastag, sárgás-fehér, törmelékes kéreg képződik, mely alatt maga a nyálkahártya vérbő. A S. a szárnyasok közül észleltetett tyúkok, pulykák és galambokon, kimenetele lesoványodás és rossz táplálkozás folytán halálos.

Soos

Mihály, gazd. tanár és iró, szül. Úrházpusztán (Veszprém) 1832 febr. 13. Iskoláit Pápán, Veszprémben és Győrben végezte, mire a bencés rendbe lépett, melynek 41/2 évig volt tagja, 1855. azonban a csornai premontrei kanonokrendbe lépett át, melynek kebelében teologiai tanulmányait végezte és áldozópappá avattatott fel. Mint gimnáziumi tanár Szombathelyen kezdte meg működését, majd négy év mulva Keszthelyre helyeztetett át, hol a természettan s a mennyiségtanból tanári képesítést szerzett, megelőzőleg egy évet a budapesti egyetemen töltve. A hatvanas évek elején a Keszthelyen felállítandó országos gazdasági taninézet terve határozottabb alakot nyervén, Simon Vince csornai premontrei prépost, ki keszthelyi származásu volt, a tanintézet létrejöttét elősegítendő, rendje nevében kijelentette, hogy egy megfelelően készült tanerőt bocsát ingyenesen a tanintézet rendelkezésére. Az ajánlat elfogadtatván, a közvélemény megelégedésére a prépost S.-t alkalmazta az 1865 nov. 1. megnyilt tanintézetnél mint a mennyiségtani és természettudományi szakok rendes tanárát, mely állásában egyfolytában 24 évet, a tanári pályán pedig 33 évet töltött el, mire az 1889. év őszén Csornára vonult vissza, hol a rend növendékeinek oktatásával, a kiváló művekben gazdag könyvtár kezelésével, az iskolaügy előmozdításával stb. foglalkozik. Megkapta a Ferenc-József-lovagrend keresztjét és nyugalomba lépése alkalmával a legfelsőbb elismerést. Művei: Éghajlattan (Pest 1870); A keresztény álláspontja a természetben (Budapest, 1882, 3 köt.); Vázlatok a földisme és földtan köréből tanuló gazdák számára (Keszthely 1889).

Soós

(sóvári) -család. Ősük György volt a Baksa-nemzetségből. (A Miczbántól való leszármazás mese). Simon fia György végig küzdötte IV. László összes háboruit. 1276. elfogta a király ellen lázadó Geregyét (Pál országbiró fiát), a morvamezei nagy ütközetben 12 csehet ejtett foglyul. Lithen oláhországi vajdát már mint önálló hadvezér legyőzte s ennek testvérét Barbatot a király elé vitte. A hódtavi csatából sem hiányzott. Legnagyobb érdemei azok, miket Leskó krakói herceg trónra ültetésében s 1288. a Lengyelország felől betörő tatárok visszaverésében szerzett. 1300. szabolcsvármegyei főispán és sárospataki várnagy vala. Fiai: János és Péter, a Kopasz-féle lázadásban Petne fia Péternek felszólítására sem vettek részt. János fia László a királyné étekfogómestere, Lajos király hű vitéze mindkét nápolyi hadjárata alatt, az 1348-iki velencei fegyverszünet kötésénél pedig kezese volt. Péter unokája, János fia László, 1399. nógrádi főesperes, 1401. egyszermind titeli prépost volt. Simon, 1402. a Zsigmond király és ausztriai Albert között kötött szerződést szintén aláirta. - István, 1410. Sáros vármegye főispánja és udvari katona, a királytól zálogba kapja Kis-Sárost. - György, 1456-61. pozsonyi várnagy és főispán. - István, 1471-79. Abaúj vármegye alispánja. - János, Szapolyai pártjára állott, ezért az Eperjesiek elfoglalták Sóvárt, de királyi rendeletből visszaadták. - Albert, 1594. és 1596. sárosi alispán, a nemesi felkelés vezére. - István, 1597. alispán, Teuffenbach Kristóf császári hadvezér fogságába került. - János, 1647. Sáros vármegye alispánja. A család több tagja a jelen században tisztséget viselt Zemplén, Sáros és Abaúj vármegyékben.

Soósmező

község, l. Sósmező.

Soóvár

l. Sóvár.


Kezdőlap

˙