Sörlé

l. Sör. - S.-adó, l. Söradó.

Sörleves

különösen Németországban elterjedt bőjti eledel, mely forralt sörből, cukorból, mazsolából és fahéjból áll. Nálunk többnyire borlevessel helyettesítik.

Sörte

a. m. serte (l. o.).

Sörtelábuak

(állat, Chaetopoda), a gyűrüsférgek (l. o.) osztályának egyik alosztálya, melynek fajainál a test külső gyűrüi egy-egy belső szelvénynek felelnek meg s ezek vagy bőrmélyedésben vagy tagolatlan lábcsonkokon sörtepamatokat viselnek, amelyektől nevüket is nyerték. A sörték és lábcsonkok elhelyezése, száma és szerkezete az osztályozásnál igen fontos szerepet játszik. Egyeseknek testén (Polychaeta) a lábcsonkokon kivül tapogató-, kacs- és kopoltyufüggeléseket is találunk. Bőrük kutikulahártya, amelyet igen gyakran likacs-csatornák törnek át, de ezeken kivül egysejtü bőrmirigyek vezetékei is nyilnak rajta. Egyes pontjai néha csillangókkal is fedettek. A sörték szintén kutikula-képletek s ezek a bőrnek zacskószerü mélyedéseiben fejlődnek. Mozgásukat külön izmocskák eredményezik. Egy részük váltivaru (Polychaeta), más részük himnős (Oligochaeta), az előbbeniek ivarszerveit a testüregnek majd petékké, majd ondószálacskákká fejlődő sejtcsoportjai képviselik, mig az utóbbiaknak állandó ivarszerveik vannak. Osztályozásuknál első sorban a testszelvények sörtéinek a száma és elhelyezése az irányadó, s ezeknek alapján két rendet különböztetnek meg: 1. rend: Polychaeta (soksörtések) és 2. rend: Oligochaeta (l. o.). A soksörtések tengeriek; sörtéik nagy számuak és lábcsonkokon (parapodia) ülnek. Fejük rendesen jól elkülönült. Igen soknak tapogatóik, tapogató kacsaik, kacsaik és kopoltyuik vannak. Kevés kivétellel valamennyien váltivaruak és átalakulással fejlődnek. A csillangóknak a test fölületén való elhelyezése szerint többféle lárvát különböztetnek meg: 1. koszorutlan lárva (atrocha), melynek egész testét csillangók földik; 2. fejkoszorus lárva (cephalotrocha), fején egy csillangókoszoruval; 3. kétkoszorus lárva (telotrocha), fején és hátulsó testvégén csillangókoszoruval; 4. haskoszorus lárva (gastrotrocha), melynek fején, testvégén és hasán is van csillangókoszoru; 5. körül csillangókoszorus lárva (amphitrocha), melynek fején, hátulsó testvégén, hasán és hátán is van csillangókoszoruja; 6. középen csillangókoszorus lárva (mesotrocha), melynek csupán testközepén van csillangókoszoruja. Az anya néha bizonyos fokig gondoskodik ivadékáról, de legtöbb esetben sorsára bizza azt. Egyesek ivartalan úton, sarjadzással és oszlással is szaporítanak. Legnagyobb részük tengeri s csak néhány édesvizi fajuk ismeretes Amerikából és Kelet-Indiából. Néhány nyilttükri, a legtöbb azonban a fenéken tartózkodik, majd szabadon, majd önkészítette csövekben. Táplálékuk részint állati, részint növényi anyagokból kerül ki s csak kevés köztük az élősködő. Vannak közöttük világítók is. Eddig ismert fajaik számát mintegy 1800-ra tehetjük. ez ideig mintegy 200 kihalt fajt irtak le a paleozói, mezozói és kenozói rétegkből. Két alrendbe oszthatók: 1. Errantia, jól elkülönült fejjel, kinyujtható ormánnyal, jól fejlett lábcsonkokkal; szabadon úszó ragadozók. Ide tartozik az Aphrodite, Hermione, Polynoe, Diopatra, Eunice, Lumbriconereis, Halla, Nereis, Syllis, Autolytus, Myrianida, Phyllodoce, Alciope stb. nem számos fajjal, melyeknek legnagyobb része az Európa körüli tengerekben is tenyészik. 2. Sedentaria, kevéssé elkülönült fejjel és lábcsonkokkal; ki nem tolható rövid orrmánnyal, állkapcsok nélkül; tokotlakók és növényevők. Ide tartozó fontosabb nemek: Cirratulus, Arenicola, Spio, Chaetopterus, Sternaspis, Sabellaria, Amphitrite, Spirographis, Sabella, Myxicola, Serpula, Protula, Polygordius, majdnem valamennyi az Európa körüli tengerekben is élő fajokkal.

Sörtörköly

a sörgyártásnál nyerik s a kifőzött malátának maradékából áll. Nagyon vizenyős, de tápláló s könnyen emészthető takarmány, melyet legelőnyösebben azonnal a gyárból való kikerülése után etetünk. 1000 kg. élősúlyra adhatunk fejős teheneknek 30 kg.-ot, hízó marhának 40 kg.-ot, hízó juhnak 10 kg.-ot, hízó sertésnek 50 kg.-ot. Növendékállatokkal és lovakkal csak kivételesen etetik csekély mennyiségben. Nagy sörgyárakban szárítják mos a S.-t s ez által körülbelül a hüvelyes magvakkal egyenértékü takarmányt nyernek, mely lovakkal is etethető abrak helyett.

Sötét kamara

(camera obscura). Besötétített szobába kis nyiláson át kivülről bebocsátott fénysugarak egy a nyilás elé tett fehér ernyőre a kivül levő tárgyaknak, tájnak szines hű képét fordított helyzetben rajzolják, mely annál kisebb, minél közelebb áll az ernyő a nyiláshoz, és annál élesebb, de egyszersmind annál gyengébb fényü, minél kisebb a nyilás; a tünemény oka a fénysugarak egyenes terjedése. A tünemény felfedezője valószinüleg Leonardo da Vinci. Giambattista della Porta érdeme, hogy a nyilásba domboru lencsét alkalmazott és igy a fénytörés tüneményének felhasználása által sokkal erősebb és élesebb képet birt előállítani. Hooke szerkesztette az első hordozható kamarát. Ez derékszögü, belül feketére festett szekrényke, melynek egyik lapjára alkalmazott ki-be tolható csőben a domboru lencse van foglalva, az ezzel szemben fekvő oldalán pedig egy a kép felfogására szolgáló, homályosra csiszolt üveglemez beilleszthető. A lencsének helyes beállításánál keletkezik ezen lemezen a szekrényke lencsével ellátott oldala előtt levő tárgyaknak annál fényerősebb, élesebb és hivebb képe, minél fényerősebb és hibátlanabb a lencse. A kép fordított helyzetü, de ha a szekrénykébe egy a lencse tengelyéhez 45°-nyi szög alatt hajló tükröt vagy visszaverő prizmát alkalmazunk (l. az ábrát) és a homályosra csiszolt üveglemezt a szekrényke hátlapjáról annak felső lapjára ab-be áthelyezzük, akkor az ab lapon felülről nézve a kép egyenes állásban, de felcserélt jobb és bal oldallal lesz látható. Ezen berendezéssel, ha az utóbbi körülmény nem esik latba, a kamara igen célszerüen utánrajzolásra használható. Mulattatásra nagyobb kamarák készülnek; ezek kis épületek, elég nagyok, hogy egynehány embert befogadhassanak; a lencseszerkezet az épület tetejére vizszintes síkban forgathatólag van alkalmazva, a tükör vagy prizma a képet lefelé, egy a kamara közepén levő fehér asztaltáblára vetíti. A lencseszerkezet belülről eszközölhető forgatása által a tájnak különböző részei változatos egymásutánban az asztaltáblán előtüntethetők. Tökéletesített alakban mai nap a S. legfontosabb műszere a fotografusnak. L. Fotográfia. A S. egyik neme a pantoszkópikus kamara vagy másként panoráma-készülék. Ez egy először Martens német rézmetszőtől Párisban alkalmazott fotografikus kamara, amelyet felvétel közben forgatni lehet, ugy hogy valamely táj egyes részei sorban a készülék látómezejébe kerülnek, amiáltal lehetővé válik egy egész panorámát egy lemezre felvenni. A kereskedésben lévő svájci tájképeket ábrázoló fotografikus panorámaképek ily módon készülnek.

[ÁBRA] Sötét kamara.

Söul

l. Szjöul.

Sövény

l. Élősövény és Kerítés.

Sövényfalva

kisközség Kisküküllő vármegye dicsőszentmártoni járásában, (1891) 1180 oláh és magyar lak.

Sövénygát

partszakadások és vizmosások ellen alkalmazott gát, melyet a földbe vert és vesszőkkel befont cövekekből alakítanak.


Kezdőlap

˙