Sporangium

(gör.-lat., spóratok, spórafejtő), a kriptogamák spóráinak tokja v. tartója.

Spóratömlő

l. Ascus.

Sporck

János, császári tábornok, szül. Westerlohban, Delbrück mellett, 1601. (nem 1595.), megh. 1579 aug. 16. Elszegényedett nemes szülők gyermeke volt s már korán mint közvitéz lépett a liga által toborzott hadseregbe, melyben végig küzdötte a 30 éves háborut. 1639. bajor lovasezredessé lépett elő; 1643. szerencsésen harcolt a franciák ellen s 1645. kitüntette magát a Jankau mellett vívott ütközetben. Az 1647. nyár folyamán Werth oldalán mint dandárparancsnok titokban azon fáradozott, hogy a bajor sereget III. Ferdinánd érdekében Csehországba vezesse, ami azonban nem sikerült. Miksa bajor választófejedelem által árulónak nyilváníttatván, S. császári szolgálatba lépett, bárói rangra emelkedett és Csehországban jelentékeny jószágokat kapott a császártól. Később mint lovassági tábornok Montecuccoli alatt szolgált a törökök ellen. 1663. mindketten tétlenül nézték Érsekújvár és Léva bukását, de 1664. kivívták Szt.-Gotthard mellett a diadalt; ebben a csatában S. vezényelte a lovasságot a döntő támadásra. Ekkor birodalmi grófi címet nyert. 1670. a felvidékre küldték, hogy ott a felkelési mozgalmat elnyomja. 1672. Árva vármegyét szállotta meg rabló hadaival és a felkelő pórnép vezérét, Pika Gáspárt karóba húzatta, a felkelt falvak biráit pedig felakasztatta. 1673-74. a Rajna mellett és Belgiumban harcolt a franciák ellen. Ekkor azonban az elmebetegség jelei mutatkoztak rajta és e miatt visszavonult Csehországba, Hermanester kastélyba, hol meghalt. V. ö. Rosenkranz, Graf Johann von S. (Paderborn 1854); Löher egyik eposzában örökítette meg nevét (Allgem. Deutsche Biographie 35. évf. 265. oldal).

Sporco

l. Brutto.

Sporer

Mátyás György, horvát iró, szül. Karlovácon 1793., megh. Fiuméban 1884 aug. 1., hol mint orvos működött. Nagy regénye: Atrast i bludnja vodje naseg udesa (Szenvedély és kéjvágy sorsunk vezérei). Jelesebb drámái: II. Murat cár vagy a ragusai köztársaság bukása; Dimitria és Edides.

Sporidesmium

Link. (növ.), a morzsagombák penésze, de fajai valószinüleg mind más morzsagomba, kivált a Pleospora konidiumformája. A növényrészt homályosan vonja be (koromharmat). A S. putrefaciens Fuckel a cukorrépa fiatal levelein élősködik s a répa rothadását idézi elő. Olajszinü kiterjedt gyepecskévé alakul a penésztől megfeketedett levélen.

Sporidium

a spórának az az alakja, amelyből nem egyenesen lesz a spóra, hanem előbb promiceliumot hajt, p. az élesztő v. erjesztő csirák közt.

Sporocysta

l. Mételyek.

Sporogonium

(növ.), a mohák termése.

Sporozoák

(állat), a véglények állatkörének egyik osztálya, melynek fajai mindannyian élősködő életmódot folytatnak és csirák útján szaporodnak. Ez idő szerint három csoportra osztják: Gregarinaria, Myxosporidia és Sarcosporidia. A Gregarinariák legfőképen ízeltlábu állatok bélcsatornájában és testüregében élősködnek; egy részüknek teste egyszerü, tagolatlan, legnayobb részüké azonban tagolt. A tagolatlan testüeket Monocystidea, a tagolt testüeket Polycystidea csoportba egyesítik. Az utóbbiak teste deutomeritből és protomeritből áll, mely utóbbiból aztán az epimerit indul ki. A deutomerit a test legnagyobb része s ez tartalmazza a magot. A protomerit a test kisebb mellső része, amelyből a megkapaszkodásra szolgáló epimerit indul ki s ez csúcsán nem egyszer kutikula-horgokat visel, de tetszés szerint visszahúzható. A proto- és deutomeritet vékonyabb v. vastagabb kutikula-hártya választja el, mig a proto- és epimerit állománya szabadon közlekedik. A testet mindig vastag bőrke födi, mely alatt finom rostocskák vonulnak el gyűrüsen és tömötten. Táplálkozásuk a bőrön át történik beszivárgással. Szaporodás alkalmával vagy egyenként vagy párosával, ritkán hármasával egy gömbbé olvadnak, hatalmas védő tokot választanak ki, amelynek védelme alatt a gömb állománya számos csirára, az u. n. pseudonavicellákra esik szét. E csirák a külvilágba kerülnek, hol belőlük kis amoebák fejlődnek ki, amelyek ismeretlen utakon tolakodnak a gazdaállatba, s itt azután Gregarinákká fejlődnek. Ha a szaporodásra két egyén egyesül, akkor ezek mindig ellentétes testvégükkel tapadnak egymáshoz, azaz az egyik protomeritjével oda szívja magát a másik deutomeritjének csúcsára. több fajukat és nemüket ismerjük, főleg a rovarok bélcsatornájából. A Psorospermia néven ismert orsóforma és tagolatlan testü Gregarinariák, amelyek Misher-féle tömlők névvel is említtetnek, a Monocystideák csoportjába tartoznak és emlős állatok (bivaly, tulok, ló stb.) izomzatából irták le. A Myxosporidiák a halakban élősködnek, mig a Sarcosporidiákat legfőképen a disznó húsában találták.


Kezdőlap

˙