Stanford

(ejtsd: sztenfrd) Leland, amerikai vasútkirály, szül. 1824 máj. 9., megh. Paolo-Altóban 1893 jun. 21. Waterolietban (Albany countyban, New-York államban) jogot tanult; mint ügyvéd Port-Washingtonban (Wisconsin) praktizált és 1852. Kaliforniába vándorolt, ahol három testvérével üzletet alapított. 1856-ban San-Franciscóba ment; itt vetette meg mérhetetlen vagyonának alapját. Három üzeltbarátjával egy nagy vasút tervét valósította meg, mely hivatva volt az Atlanti-oceánt a Csenes-oceánnal összekötni. 1861. a Central Pacific Railroad Company elnökévé nevezték ki, amely társaság 1869 máj. 10-ére ezen óriási művet felépítette. 1861-63. Kalifornia kormányzója, 1868-93. ezen állam szenátora volt. Azonkivül, hogy részese volt a Central- és Southern-Pacific-vasútnak, egyúttal a világ legnagyobb szőllőhegyének (59,000 hold) s egy versenyistállónak stb. tulajdonosa. Tizenöt éves korában elhalt fia emlékére alapította Paolo-Altóban a Leland S. Junius University-t.

Stang

1. Emil, norvég államférfiu, S. Frigyes fia, szül. Kristianiában 1834 jun. 14. Tanulta a jogot, 1862. a legfőbb törvényszék ügyésze lett; 1882 óta országgyülési követ és a jobb párt vezére volt, mig 1889. a Sverdrups-minisztériumot megbuktatta és ugyanaz évi jun. 12. mérsékelt konzervativ minisztérium élére állt mint államminiszter. Minthogy a külügyek vezetése körüli közvetítő javaslatát elvetették, 1891 febr. 23. lemondott, de Steen szabadelvü kormányának visszalépése után 1893 ápr. 22. újra a kormány élére állt. A radikális többség bizalmatlanságot szavazott neki, ami azonban az unió feloszlatását célzó törekvésekkel szemben folytatott harcában meg nem ingatta.

2. S. Frigyes, norvég államférfiu, szül. Stokkeben (Jarlsberg) 1808 márc. 4., megh. 1884 jun. 8-án. Mint belügyi miniszter 1845-56 ápr. 21. működött, ekkor azonban idegbaja miatt lemondott és Svájcba utazott. 1857. visszatért és XIV. Károly királynak betegsége alatt az ideiglenes kormány tagja lett. 1859-60. Kristianiát képviselte a storthingban. 1861-ben új minisztériumot alakított, melyet 1873-ban rekonstruált. Ez időtől fogva 1880-ig Norvégia államminisztere vala, mely állásban vasutakat és jó utakat építtetett; a képviselőház radikális többségével mind a mellett nem fért meg. Midőn S. 1880 okt. havában lemondott, a storthing felére szállította le a 12,000 koronában javasolt nyugdíját. A konzervatív párt erre nagy összegeket gyüjtött össze vezére részére, melyeket S. jótékony célokra fordított.

3. S. Rrudolf, német rézmetsző, szül. Düsseldorfban 1831 nov. 26. A düsseldorfi akadémián Keller rézmetszőnek volt tanítványa, miután többször, hosszabb időn át Olaszországban tartózkodott, 1881. az amsterdami akadémián a rézmetszés tanára lett. Kitünő metszetei: Az angyali üdvözlet, Deger után (1861); Mária egybekelése Józseffel, Ráfaeltól (1873); Az utolsó vacsora, Leonardo da Vincitől (1888); Pihenés az egyiptomba való menekülésen, Van Dycktől (1895) stb.

Stäng

(Stange), svéd és észt hosszmérték, melyre 15 lábat számítanak = 4,57 m.

Stangen-féle utazási iroda

helyesebben Stangen Károly utazási irodája, 1868. Stangen Károly által (szül. Liegenhalsban Sziléziában 1833 máj. 5-én) alapított cég. Feladata az utazásokat megkönnyíteni az internacionális forgalomban. Már testvére Stangen Lajos (szül. Ottmachauban Sziléziában 1828 máj. 9-én) rendezett Galignani példájára (aki ezen évszázad elején hasonló vállalatot alapított Párisban) 1863 óta egyes kéjutazásokat (1863. az elsőt a Szász-Svájcba) és társas utazásokat (1864. az elsőt Keletre, Kairóba, Jeruzsálembe, Szmirnába, Konstantinápolyba), a nélkül, hogy a vállalatnak szilárd organizációt adott volna. Stangen 1894-ig, amidőn fia Stangen Ernő mint társ lépett az üzletbe, egyedüli tulajdonosa volt az irodának. 1894-ig több különvonaton kivül (körülbelül 5000 személy) 503 nagyobb utazást (5962 személlyel) rendeztek külföldre. Ezenkivül az iroda majdnem az összes bel- és külföldi vasút- és gőzhajó-igazgatóságokkal, szállodákkal stb. kötött szerződések alapján 1888. külön osztályt szervezett, amely mindennemű vasúti és hajózási jegyeket, szálloda-utalványokat stb. állít ki ugy bel- mint külföldi utazásokra. 1883. mű- és iparcikkek importálására szolgáló üzlettel kapcsolták egybe az irodát. Stangen irta: Palestina und Syrien (Berlin 1877); Eine Reise um die Erde 1878-79. (Lipcse 1880, 2. kiad. u. o. 1881); Egypten (u. o. 1882), és kiadta 1884. a Der Tourist (most Schneider adja ki), és 1894. a Stangens Illustrierte Reise- und Verkehrszeitung c. folyóiratokat.

Stanhope

(ejtsd: sztennop), 1. Eduárd, S. fülöp Henrik öccse, szül. Londonban 1840., megh. u. o. 1893 dec. 21. Tanulmányait Harrow és Oxfordban végezte, 1874. mint konzervativ képviselő a parlamentbe lépett. 1875-78. titkár volt a kereskedelmi hivatalban, 1878-80. a nevelésügyi tanács alelnöke, 1885-86. a kereskedelmi hivatal elnöke. 1886. a Salisbury-féle második minisztériumban előbb gyarmatügyi államtitkár, majd hadügyminiszter lett. 1892-ben az egész kabinettel visszalépett.

2. S. Fülöp Henrik, Mahon viscount, az ötödik S. gróf, angol történetiró, szül. Walmerben (Kent) 1805 jan. 31., megh. 1875 dec. 24. Tanulmányait Oxfordban végezte; azután képviselő lett, 1834. pedig mint Pitt unokája, állást kapott Peel első kabinetjében, a külügyi hivatalban. A második Peel-minisztériumban az indiai ügyosztályban szolgált. 1855. atyját követte méltóságában és címében. Utóbb irói érdemei fejében a régészeti társulat elnöke, az oxfordi és camridgei egyetemek tiszteletbeli tudora lett. Része volt a nemzeti arcképcsarnok megalapításában és több jótékonysági alapítvánnyal is örökítette meg nevét. Leghiresebb munkája a konzervativ pártszempontból irt History of England from the peace of Utrecht to the peace of Versailles (London, 1826-53-ig 7 köt.); továbbá History of England comprising the reigne of Anne until the peace (u. o. 1870, 2 köt.); The court of Spain under Charles II. (1844); Life of the Great Condé (1845); Historical Essays (1848); Life of Belisarius (1848); History of the succession in Spain (1850); Life of J. of Arc (1853); History of rise of our Indian empire (1858).

3. S. Jakab, első S. gróf, angol államférfiu, szül. 1673., megh. Londonban 1721 febr. 4. A Chesterfield grófok családjából származott s először III. Vilmos alatt tüntette ki magát a flandriai hadjáratban, mikor ezredesi rangra emelkedett. Anna királynő alatt a spanyol örökösödési háboru idején előbb követ volt Hágában, majd Peterborough alatt Spanyolországban mint katona szolgált. 1708. Port-Mahon és Minorca sziget elfoglalása által nagy hirre emelkedett s 1710. fővezérré neveztetvén ki, az almenarai és zaragozai győzelmek után Károly főherceget Madridba vezette, de mivel a szükségessé vált visszavonulással késlekedett, 1710 dec. Brihuegánál 6000 emberrel fogságba került. I. György 1714. államtitkárrá és a titkos tanács tagjává nevezte ki. Ő hozta létre Dubois apát francia követtel 1717 jan. 4. a hármas szövetséget Anglia, Franciaország és Hollandia között s jutalmul a kincstár lordjává és peerré neveztetett ki. 1718. létre hozta a négyes szövetséget s ekkor kapta az S. gróf címet.

4. S. Károly, harmadik S. gróf, az előbbinek unokája, szül. Genfben 1753 aug. 3., megh. 1816 dec. 15-én. 1780. a parlamentbe lépett s 1786. a felsőház tagja lett. Mindig a szabadelvü ellenzékhez tartozott s nagy lelkesedéssel vallotta a francia forradalom eszméit. Örömest foglalkozott a természettudományokkal. Feltalálója egy, a nevét viselő sajtónak, javította a stereotipiát és a Philosophical Transactions-ban több mekanikai és mennyiségtani értekezést irt.

5. S. Eszter lady, az előbbinek különcségeiről hiressé vált leánya, szül. Londonban 1776 márc. 12., megh. 1839 jun. 22-én. Nem részesült rendszeres oktatásban, de a természet imponáló külsővel, éles ésszel és nagy eréllyel ruházta fel. Mig nagybátyja Pitt halála után (1806) beutazta Törökországot és Görögországot s azon eszméje támadt, hogy Sziriában telepedik le. Csekély birtokait eladva, csakugyan Sziriába költözött, hol előbb egy görög kolostorban lakott, majd a Libanon erdeiben házat épített (Dsihunban, nem messze Szidontól). A benszülöttek nagy tiszteletben tartották: Tadmor királynőjének, a dsihuni varázslónak s a Libanon Sibyllájának nevezték és azt hitték, hogy a szellemekkel összeköttetésben áll; dúsgazdagnak tartották, mivel a jótékonyságot a legnagyobb mérvben gyakorolta. Midőn Ibrahim egyiptomi pasa Sziriába tört, S. a druzokat ellentállásra ösztönözte, mignem Ibrahim arra kérte, hogy semleges állást foglaljon el. Később szegénységre jutott s angol szolgáitól elhagyatva, hű arabjai környezetében halt el. Emlékiratait orvosa adta ki: Memoirs of the Lady Esther S. (London 1845, 3 kötet, németül is).

Stanislau

(Stanisjelawow), az ugyanily nevü galiciai kerületi kapitányság és görög katolikus püspökség székhelye, a Bisztrica és vasút mellett, (1890) 22,391 lak., nagy vasúti műhellyel, gőzmalommal, bőrcserzéssel, gőztégla- és élesztőgyárral, jelentékeny gabonakereskedéssel, különböző iskolákkal, I. Ferenc császár szobrával, szép Mária-templommal, szinházzal.

Stanislaus

(ejtsd: szteniszleusz), county California É.-amerikai államban, 3692 km2 ter., 9500 lak., Modesto székhellyel.

Stanislawow

l. Stanislau.

Stanley

(etjsd: sztenle), két county az É.-amerikai Egyesült-Államokban és pedig É.-Karolinában (988 km2 ter., 12,500 lak., Albemarle székhellyel) s D.-Dacotában (1664 km2 ter., Fort Benet székh.).

Stanley

1. Artur Penrhyn, angol tudós, szül. 1815 dec. 13., megh. Londonban 1881 jul. 18-án. Előbb (1858) Oxfordban az egyháztörténelem tanára, 1875. a St.-Andrews-egyetem lord-rektora lett. 1862. elkisérte a walesi herceget keleti útjában. Művei: Sinai and Palestine (4. kiad. 1883); Scenes of the East (1863; Lectures on history of the Jewish church (2 köt., 1884., 8. kiad.); Sermons and essays on the apostolical age (3 kiad. 1874); Historical memorials of Canterbury (10. kiad. 1883); Historical memorials of Westminster Abbey (5. kiad. 1882); Essays on church and state from 1850-70 (új kiad. 1884); Christians institutions (4. kiad. 1883) stb.

2. S. Eduárd Geoffrey Smith gróf, l. Derby (1).

3. S. Eduárd Henrik Smith gróf, l. Derby (2).

4. S. Frigyes Artur, előbb Preston lord, jelenleg Derby gróf, angol államférfiu, szül. 1841 jan. 15. Mint katona kezdette pályáját, a testőrségnél kapitányi rangra emelkedett, később a tartalékban ezredes lett a miliciánál. 1865. a parlamentbe választatott, hol családja hagyományai szerint a konzervativekhez csatlakozott s 1868. Disraeli minisztériumában rövid ideig az admiralitás egyik lordja volt. 1878-80. mint hadügyminiszter működött s ő vezette a fegyverkezést Oroszország ellen; Ciprus okkupációja is alatta ment végbe. A Salisbury-minisztériumban 1885 jun.-tól 1886 jan.-ig gyarmatügyi államtitkár, 1886 aug.-tól 1887 febr.-ig kereskedelmi miniszter volt. 1887. Lord S. of Preston címmel peerré neveztetett ki 1893. bátyja, Derby gróf halála után annak címét és rangját örökölte.

5. S. Henrik Morton, tulajdonképen Rowland Jakab, angol utazó, szül. Walesben (Denbigh mellett) 1841 jan. 28-án. 13 éves koráig a szegények házában nevelték, ekkor mint hajóinas New-Orleansba ment, ahol őt egy S. nevü kereskedő magához vette, kereskedelmi üzletekben taníttatta s végre örökbe fogadta. Később S. mint önkéntes az északi államok hadseregében szolgált. A békekötés után újságiró lett, utazásokat tett Törökországban, Kis-Ázsiában és Persiában, 1868. pedig mint a New York Herald tudósítója Abissziniába ment; 1869. Gordon Bennett jun., a fent említett lap tulajdonosának megbizásából Közép-Afrikába ment, hogy a két év óta nyomaveszett Livingstonet felkeresse, akivel sikerült is 1871 nov. 10. Udsidsiban találkoznia. Erről irta: How I. found Livingstone (London 1872, magyarra ford. Sámi Lajos). 1873-74. részt vett az angoloknak az aszantik királya, Koffi Kalkalli elleni hadjáratában. Erről irta: Coomassie and Magdala (London 18749 c. művét. Erre a New York Herald és a londoni Daily Telegraph költségére ismét Közép-Afrikába ment, amidőn is egyebek közt a Kongo folyamot a legnagyobb nehézségek közt, részint csónakon, részint szárazföldön torkolatáig követte. 1876 nov. 5-én 300 fegyveressel Nyangveból kiindulva, 1877 aug. 8. Bomába érkezett. A Kongónak eddig is ismert 180 km. hosszu alsó folyásán kivül ezen folyamóriásnak további 1360 km. hosszu hajózható vizi útját fedezte fel, amelyhez még a mellékfolyóknak körülbelül 1900 km.-nyi hajózható vizi útja csatlakozik. Erről az expedicióról irta: Trough the dark continent (London 1878, 2 köt., silány magyar fordításban is megjelent). 1879. és 1880. a belga király megbizásából ismét bejárta a Kongót, miután a jelallai vizeséseket megkerülte s felfedezte a folyam középső folyása mentén fekvő mellékfolyóit. E mellett felfedezte a II. Lipót-tavat. Erről közzétette: The Congo and the founding of the free state (London 1885, 2 köt.). 1886-89. az Emin pasa felkeresésére és visszahozására szervezett nagy expediciót vezette. 1887 jan. hagyta el Angliát, Zanzibarban benszülötteket toborzott az expedició kiegészítésére s márc. 18. érkezett meg a Kongóhoz. Ápr. 30. indult el az expedició a S.-Pooltól a folyamon felfelé az Aruvimi mellett fekvő Banaljába; innen jun. 28. gyalog ment tovább az expedició (383 ember). Az Aruvimi folyását követve, egyenesen keletnek tartott, óriási őserdőbe ért, amelyen 160 nap alatt vergődött keresztül, mignem 1887 dec. 13. az Albert-tóhoz érkezett. Hosszas kutatás után végre sikerült 1888 ápr. 29-én Emin pasával Kavallinál összetalálkoznia. A németek azzal vádolják, hogy nem Emin megszabadítására, hanem inkább eltávolítására törekedett, hogy az angolok számára vehesse birtokba a Fehér-Nilus felső vidékét. ezen útjáról irta: In darkest Africa (London 1890). S. ezenkivül készítette: My dark companions and their strange stories (u. o. 1893) és My early travels and adventures in America and Asia (2 köt., u. o. 1895). Utazásainak földrajzi eredményei az első Afrika-utazók közt biztosítanak helyet S.-nek. Első expediciójának fő eredménye, hogy a Tanganika nem tartozik a Nilus forrásrendszerébe. Második útján az Ukereve-tó körülutazása által bebizonyította ennek önállóságát, felfedezte a nagy Albert-Eduárd-tavat s megoldotta a Kongo folyam talányát. Harmadik útjában az Aruvimi egész folyását s a Junkertől felfedezett Nepokot megállapította, aztán az Albert-tónak az Albert-Eduárd-tóval való összefüggését a Szemliki folyó által bebizonyította s végre az Aruvimi mentén s a Victoria-Njanzától nyugatra eső teljesen ismeretlen földeket átkutatta. Hazájába visszatérve, mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták, beválasztották a parlamentbe, hol a konzervativ párt hive. 1897 ápr. 18-22. fiatal nejével együtt Budapesten időzött. V. ö. Reichard P., S. (Berlin 1895); Vámbéry Rusztem, Négy napig S.-vel (Budapesti Hirlap 1897 ápr. 24.).


Kezdőlap

˙