Statisztikai bizottság

l. Statisztikai hivatal.

Statisztikai hivatal

A haladottabb államok általában feladatuknak ismerik a társadalom fontosabb életviszonyainak statisztikai megismerését s e célra vagy a közigazgatás egyéb célra rendelt szerveit használják fel, vagy önálló szervezetet állítanak. Különösen az igazgatás felső fokain van szükség külön szakorganumra az állami statisztikai tevékenység körében. Amennyiben ez a vezető felelősségére alapított szervezettel bir, neve S., amennyiben pedig a tagok együttesen határoznak, neve statisztikai bizottság. Az előbbi alak az uralkodó, és pedig vagy ugy, hogy a statisztika különböző ágai szerint az egyes kormányszervek kebelében több külön S. működik, mindegyik csak az illető igazgatási ág körébe tartozó statisztika számára; p. vasúti, kereskedelmi S., vagy ezek mellett, illetve ezek helyett egy általános, a statisztika összes ágait egyesítő központi S. vezeti a statisztikai igazgatást. A szakszerü kutatás szempontjából, főleg oly országokban, hol a statisztikai érzék még nincs eléggé kifejlődve, előnyös az egy központi S. rendszere. A S. mellett a legtöbb országban a közigazgatás egyes ágainak s a tudományoknak képviselőiből összetett statisztikai tanács szokott állani, rendesen csak véleményező hatáskörre. A S. valamelyik főkormányszerv alá van rendelve; a statisztikai tevékenység természeténél fogva kivánatos, hogy a S. nagyon független szervezettel birjon, hogy nevezetesen az ország viszonyait minden szépítgetés nélkül feltárhassa. Az állami S. mellett újabban egyre növekedő és a közegészségügyi, gazdasági, munkásügyi stb. viszonyok megismerése szempontjából nagyon termékeny tevékenységet fejtenek a nagy városok S.-ai.

A S.-ok egyes igazgatási célokra az erősen központosított Franciaországban már a XVII. sz.-ban szerveztettek, de állandóan működő általános országos S.-ok csak századunkban alakulnak. Legnagyobb folytonossággal és mintaszerüen a porosz S. működött 1805 óta, Hoffmann, Dieterici, aztán Engel, jelenleg Blenck vezetése alatt. Mintájára keletkeztek a német államokban és Ausztriában egységes statisztikai szervek s e rendszerre épült az olasz s a magyar statisztika is. Ellenben a több külön S. rendszere uralkodik Franciaországban s az angol nyelvterületen. A nyugati államokban a legújabb fejlődés oda vezet, hogy a munkáskérdés statisztikai megvilágítására teremtett munkás-S.-ok alkotják azokat a jegesedéi pontokat, amelyek körül az állami statisztika egységes és erőteljes szervei kiképződnek.

Hazánkban az első S. az 1848-iki felelős magyar minisztérium kineveztetése után kevéssel, mint a belügyminisztérium szakosztálya alakult meg. Főnöke Fényes Elek volt, kinek magánszorgalma a negyvenes években majdnem egy S. szerepét végezte. A hivatal azonban csakhamar kénytelen volt beszüntetni megkezdett tevékenységét. Az abszolut időkben az osztrák S. terjesztette ki működését hazánkra. A hatvanas években a m. tud. akadémia statisztikai bizottsága igyekezett pótolni a magyar S. hiányát, mignem az alkotmány helyreállításával rögtön megindult a magyar állam statisztikai tevékenységének szervezése. Először mint a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium statisztikai osztálya, majd 1871. rendelettel, később az 1874. XXV. t.-c. által újjászervezve, törvényes jogalapon mint országos magyar királyi S., 1891-ig első főnökének Keleti Károlynak vezetése alatt megerősödött, a statisztikának majd minden ágát központosította, végrehajtott összesen három nagy, rendszeres népszámlálást stb. Jelenlegi főnöke Jekelfalussy József. Költségvetése a hetvenes évek közepétől (40,000 frt) 1896-ban 226,000 frtra emelkedett. Jogállása újabb szabályozásnak néz elé. Az ide vonatkozó törvényjavaslatot a kereskedelemügyi miniszter 1897 máj. 30. terjesztette a képviselőház elé. A kiadványok, melyek terjedelméről tájékoztat az, hogy az országos magyar királyi S. 1895 végéig 11,000 ívet nyomatott ki, több rendbeli változáson mentek át. A régi kiadványok központja a füzetekben megjelenő, csupán számadatokat, táblázatokat tartalmazó Magyar Statisztikai Évkönyv volt; az egyes önálló adatgyüjtések eredményeiről külön kötetek jelentek meg. 1893 óta új rendszer lépett életbe. A Magyar Statisztikai Évkönyv most az összes statisztikai anyag tömör összefoglalása, visszatekintő táblázatokkal és arányszámokkal. A hivatalos Statisztikai Közlemények a fontosabb időszaki, ugy mint állandó adatgyüjtések eredményeinek összefoglalásai, tudományos feldolgozással a bevezető jelentésben. Az 1897-ik évtől a hivatal Statisztikai Havi Közlemények cím alatt néhány fontos statisztikai ágra kiterjedő havi jelentést tesz közzé.

A fővárosi S. 1869. szerveztetett s azóta állandóan Kőrösi József igazgatása alatt áll s mint ilyen, előkelő helyet foglal el a nagy városok S.-ai közt. A hivatal munkálatai részben nagyobb önálló művekben, Közlemények cím alatt (eddig 25 kötetben, többnyire Kőrösi tollából), részben havi füzetekben és havi kimutatásokban tétetnek közzé, ezenkivül vannak a hivatalnak nemzetközi kiadványai is. Legújabban összefoglaló Évkönyvet is ad ki a hivatal, az I. évf. 1874-94-ik évekre vonatkozó anyaggal.

Az országos magyar királyi S. történetének monográfiáját A magyar hivatalos statisztika fejlődése és szervezete cím alatt a hivatal megbizásából a hivatal 25 éves jubileuma alkalmából Bokor G. irta meg. A fővárosi S. történetét 1869-94. a hivatal 25 éves fennállása alkalmából Thirring Gusztáv dr. aligazgató terjesztette a VIII. nemzetközi közegészségügyi és demográfiai kongresszus elé.

Statisztikai kongresszusok

Nemzetközi S. néven ismeretesek azok a legtöbb művelt állam hivatalos kiküldötteiből és magán tudósokból álló kongresszusok, melyek elseje Quetelet kezdeményezésére 1853. Brüsszelben ülésezett. Az összesen kilencre rugó összejövetelek másodika 1855. Párisban, a harmadik 1857. Bécsben, a következők Londonban (1860), Berlinben (1863), Firenzében (1867), Hágában (1869), Szent-Péterváron (1872) s a legutolsó Budapesten (1876) tartatott. Céljuk volt általában a statisztika fejlesztésén kivül annak egyöntetüséget biztosítani az által, hogy a megvitatott és helyesnek tartott adatgyüjtési és feldolgzási módozatoknak nemzetközi általános érvényt igyekeztek szerezni. Határozataik a részt vett államokra sem voltak kötelezők, de kétségtelen, hogy a hivatalos kiküldöttek egyéni súlya s a kongresszusok tudományos tekintélye nagy mértékben közrehatott a statisztika fejlesztésére és egyöntetübbé tételére. Tanácskozásaik, az előadók szakszerü előkészítő dolgozatai, valamint a hágai statisztikai kongresszus megbizásából megindult nagy nemzetközi gyüjtőművek a S. irodalmának igen nagy becsü alkatrészei. A S. megszüntével azok helyét némileg az 1887. Rómában megalakult Institut international de statistique vándorülései pótolják.

Statisztikai tanács

l. Statisztikai hivatal.

Statius

1. Caecilius, l. Caecilius Statius. - 2. S. Publius Papinius, római epikus költő, szül. Parthenopéban (Nápoly) kr. u. 40., meghalt u. o. 96. Atyja Domitianus császárnak egyik nevelője lévén, az ifju S. korán az udvar fényes légkörébe került. Már zsenge ifjuságában babérokat aratott azokon a költői versenyeken, melyek Augusztus óta Nápolyban minden ötödik esztendőben megújultak. Hasonló diadalok vártak S.-ra Rómában, hol mint domitianus kedvence és a rögtönzött alkalmi költészet mestere hosszu ideig (94-ig?) korlátlanul uralkodott. Egyszer azonban kudarcot vallott a capitoliumi versenyeken és kedélyében megrendülve tért vissza szülővárosába, hol sírját találta. S. költészetének javát alkalmi költeményei (nász- és gyászdalok, búcsuénekek, házavatások stb.) teszik, melyeket Silvae címen öt könyvbe gyüjtött össze. Életének fő műve azonban a Thebais c. hősköltemény, melyen 12 évig dolgozott s mely ugyanannyi énekben tárgyalta Oidipus fiainak harcát. Egy másik eposzából, az Achilleus sorsát zengő Achilleisből, melyet már nápolyi elvonultságában irt, mindössze két ének maradt reánk, abból is a második csak töredékben. Kiadásai közül az összes munkákat felkarolják régebben a Gronovius-féle (Amsterdam 1653), újabban a Dübner-féle (Páris 1835), legújabban a Bährens-Kohlmann-féle (Lipcse 1876-84); a Thebaist és Achilleist a scholionokkal együtt kiadta Müller Ottó (Lipcse 1870), a Silvaet Markland (London 1728) és Hand (Lipcse 1817). V. ö. Varjas István, Kritikai adalékok a S. Thebaisához irt scholionokhoz (Egyetem. Philol. Közl. 1893).

Stativum

(új-lat.), geodéziai és csillagászati műszerek állványa.

Statoblasztok

l. Mohaállatok.

Stato della Chiesa

az Egyházi-Állam (l. o.) olasz neve.

Stator

Jupiter mellékneve.

Statua

(lat.) a. m. megállapít, rendel; oda itél, megenged; példát S., elrettentő példát ad.


Kezdőlap

˙