(Senov Kamenický), község Tetschen (ettől 18 km.-nyire) cseh kerületi kapitányságban, vasút mellett, (1890) 5038 lak., nagyszerü üvegiparral, amely mintegy 18,000 munkást foglalkoztat; üvegipariskolával.
Heymann, német nyelvfilozofus, szül. Gröbzigben (Anhalt) 1823 máj. 16-án. 1843-tól fogva Berlinben filologiát és filozofiát tanult s 1850. az ottani egyetemen az egyetemes nyelvtudomány magántanára lett. 1852-55. Prásiban tartózkodott, hogy a khinai nyelvet és irodalmat tanulmányozza; 1863 óta az egyetemes nyelvtudomány rendkivüli tanára Berlinben, hol 1872 óta egyszersmind a zsidó főiskolában vallásbölcseletet és vallástörténetet ad elő. S. nyelvtudományi munkái közül, melyek általában a nyelvnek Humboldt V. alapította bölcseletét követik, mint legnevezetesebbek említendők: Der Ursprung der Sprache im Zusammenhang mit den letzten Fragen alles Wissens (Berlin 1851, 4. bőv. kiad. 1888); Klassifikation der Sprachen, dargestellt als die Entwickelung der Sprachidee (u. o. 1850), mely műve később e cím alatt jelent meg: Charakteristik der hauptsachlichsten Typen des Sprachbaues (u. o. 1860) s nagy hatása volt (újabban Misteli F. hasonló c. munkája helyettesíti); továbbá: Die Entwickelung der Schrift (u. o. 1852); Grammatik, Logik, Psychologie, ihre Prinzipien und ihre Verhältnisse zu einander (u. o. 1855); Geschichte der Sprachwissenschaft bei den Griechen und Römern (u. o. 1863); Die Mande-Negersprachen, psychologisch und phonetisch betrachtet (u. o. 1867); Abriss der Sprachwissenschaft (1. köt.: Einleitung in die Psychologie und Sprachwissenschaft, 2. kiad. 1881). Kisebb iratainak gyüjteményéből megjelent az első kötet (Berlin 1880). Lazarussal közösen adta ki S. a Zeitschrift für Völkerpsychologie und Sprachwissenschaft c. nagy fontosságu folyóirat husz kötetét (Berlin 1860), mely főleg az ő tollából hozott kritikai cikkeket. Ezenfelül ő rendezte sajtó alá: Sprachwissenschaftliche Werke W. von Humboldts, mit Benützung seines handschriftlichen Nachlasses (Berlin 1884). Legújabb műve az Allgemeine Ethik (u. o. 1885).
Hamburg (l. o.) külvárosa.
(ejtsd: sztájnvé), newyorki zongoragyártó célg. Alapítója S. Henrik, született Seesenben 1797 febr. 15-én, megh. New-Yorkban 1871 febr. 7. Orgonaépítést tanult, gitár- és citerakészítés után próbálkozott Braunschweigban zongorával. Gyárát 1850-ben átadta egyik fiának, a többi néggyel pedig New-Yorkban települt le, hol 1853. alapították a S. és Fiai céget. 1855-ben az ottani iparkiállításon az első díjat nyerték kereszthúros zongorával. Hatalmas lendületet vett világhirü gyáruknak Londonban és Hamburgban van fiókja, New-yorkban fényes hangversenyterme. Az utolsó alapító, S. Vilmos, 1896 nov. 3. halt meg.
Ottó, osztrák politikus, szül. Klagenrutban 1847. Filologiát végzett és 1874 óta Villachban, majd Bécsben működött mint reáliskolai tanár. A mellett tevékeny részt vett a politikai életben. 1885. Villachban a birodalmi gyülésbe választották, melynek jelenleg is tagja. A német nemzeti párt alapítója és feje, a Villacher Freie Stimmen szerkesztője, a korrupció esküldt ellensége. Pino minisztert ő buktatta meg (1886).
latin állatnév után Steller György Vilmos (1709-45) utazó nevének rövidítése.
l. Prémium-üzlet.
L. (növ.), l. Tyúkhúr.
(lat., a stella a. m. csillag szótól) a. m. csillagra vonatkozó; S. asztronomia, a csillagászatnak az az ága, mely különösen az állócsillagokkal foglalkozik; S. fotográfia, az állócsillagok fotográfiai fölvétele.
a Fokföld Ny-i tartományának egyik kerülete, a Fok-kerület, a False-bay, Caledon és Paarl kerületek közt, 823 km2 területtel, (1891) 12,698 lak., akik közt 4352 fehér bőrü. Földje dombos, de termékeny. Fővárosa S., 39 km.-nyire Fokvárostól, vasút mellett, 3462 lak., akik nagyobbára hollandiak.