Stopli

l. Parafa.

Stoppage in transitu

(ang.), az eladót illető jog, amely szerint az eladó a vevőnek elküldött, de a vevő részéről még teljesen ki nem fizetett árukat visszakövetelheti, ha a vevő időközben csődbe esett, amennyiben az árut már a csőnyitás előtt a vevő vagy megbizottja át nem vette. E jog az eladót a magyar csőtörvény 44.§-a szerint is megilleti, de nem gyakorolható, ha a tömeggondnok a közadósnak a vételi ügyletből eredő kötelezettségeit teljesíti.

Stoppine

(ol., ejtsd: sztoppyne) a. m. kanóc, gyujtózsineg; az elültöltő (csappantó) fegyvereknél a piszton, t. i. az a rész, amelyre a csappantyut illesztették.

Stor

(svéd) a. m. nagy; összetett helynevekben gyakori.

Stora

falu Philippeville (l. o.) mellett Algeriában.

Stóraxfa

(növ., Styrax Tourn.), a róla nevezett család fája, mintegy 60 faja Ázsia, észak-Amerika forró és északi mérsékelt vidékein, továbbá Európa déli részén terem. A S. officinalis L. Európa déli részén, a mediterrán vidéken, Görögországban s a Keleten terem. Egész 7 m. magas. Hasításából balzsamot izzad, régen bőven gyüjtötték és styrax v. storax (resina storax) vagy zsidó tömjén néven használták. Apró szemü darabkáit pálma- v. nádlevélbe csavargatták (storax calamitus), de ma a storaxot a Liquidambarról (l. o.) gyüjtik. L. még Balsamum.

Stóraxfélék

(növ., Styraceae), kétszikü növénycsalád, az ébenfaféléktől csak többnyire külső termőjük különbözteti meg, melynek rekeszeiben 2-sok mag van. Fák v. cserjék, 220 fajuk a meleg tartományokban honos.

Storch

Lajos, német iró, szül. Ruhlában 1803 ápr. 14., megh. Kreuzwertheimban 1881 febr. 5. Teologiát tanult; mint iró főleg novellákat adott. Említendők: Der Freiknecht (Lipcse 1829, 3 köt.); Die Freibeuter (u. o. 1832, 3 kötet); Der Jakobstern (Frankfurt 1836-38, 4 kötet); Die Heideschenke (Bunzlau 1837, 3 kötet); Max von Eigl Lipcse 1844, 3 kötet); Ein deutscher Leinweber (u. o. 1846-50, 9 köt.); Leute von gestern (u. o. 1852, 3 köt., összegyüjtve u. o. 1853-62, 31 kötet). Irt költeményeket, Die Königin címen históriai regényt (Lipcse 1858, 4 kötet) is. Költői hagyatéka 1882. (Eisenach) jelent meg.

Storck

Vilmos, német romanista és műfordító, szül. Lematheban (Vesztfália) 1829 jul. 5. Münchenben, Münsterben, Bonnban, Berlinben filologiát tanult, 1859. a münsteri királyi akadémián a német nyelv és irodalom rendkivüli és 1868-ban rendes tanára lett. Azonkivül tartott előadásokat a provenç al, olasz, spanyol és portugál nyelvről és irodalomról is. Kiadta Luis Ponce de Leon (Münster 1853), Juan de la Cruz és Terese de Jesus (1854) spanyolok műveit. Lefordította Catullus dalait (Lose Ranken, Münster 1867) és irt több nyelvtani, irodalmi dolgozatot stb. Újabban főleg a portugál irodalommal foglalkozik. Lefordította Camoes összes költeményeit (jegyzetekkel, 6 köt., Paderborn 1880-85). Száz ó-portugál dalt (u. o. 1885); Anthero de Quental válogatott szonettjeit (u. o. 1887). Ilyen munája még: Aus Portugal u. Brasilien, 1250-1890; Ausgewählte Gedichte (Münster 1892). Megirta Camoes életét is (Paderborn 1890).

Store

(ang., ejtsd: sztór) a. m. raktár, készlet; S. (franc.) a. m. redőny, mely egy felső tengely körül forgatva ereszthető le.


Kezdőlap

˙