Sue-Dagon

l. Rangun.

Suess

Ede, osztrák geologus és politikus, szül. Londonban 1831 aug. 20. Tanulmányai végeztével 1852. asszisztens lett a bécsi udvari muzeumnál és 1857. a geologia tanára az egyetemen. Bécs város megbizásából megvizsgálta a Bécsi-erdő, a Rax és Semmering környékét, hogy a várost jó hegyi vizzel elláthassák és kiváló érdemeket szerzett a kolosszális alpesi vizvezeték létrejötte körül. Polgártársai a községi tanácsba, 1873-97. pedig a birodalmi gyülésbe választották. Az antisemita mozgalomra való tekintetből azonban az 1897-iki választásokkor nem reflektált többé mandátumra. Jeles szakmunkái közül említendők: Böhmische Graptolithen (Bécs 1852); Brachiopoden der Rössener Schichten (u. o. 1854); Brachiopoden der Hallstädter Schichten (1855); Der Boden der Stadt Wien (1862); Der Bau der italienischen Halbinsel (1872); Die Entstehung der Alpen (1875); Das Antlitz der Erde (2 köt., 1883-93). (Ez a két utolsó munka egyúttal fő műve is.) Mint közgazdasági iró is szerzett hirnevet; elszánt ellensége az aranyérték behozatalának. V. ö. Die Zukunft des Goldes (Bécs 1877); Die Zukunft des Silbers (u. o. 1892). Tagja a bécsi és nagy számu külföldi tudós társaságnak.

Suessa

római város, l. Sessa Aurunca.

Suessones

belga népség Galliában, az Isarától (Isere) keletre. E nép sokáig heves ellenállást fejtett ki Caesar ellen. Fővárosa Noviodunum Suessionum volt, a mostani Soissons.

Suetonius

Gajus Tranquillus, római történetiró, kinek élete Domitianus, Trajanus és Hadrianus császárok korára esik (Kr. u. 75-160). Az ifjabbik Pliniusszal való barátkozása útját egyengette oly hivatalos pályához, mely eléggé fényesen indult. Miután már Trajanus alatt neves ügyvéd és elismert hirü iró volt, Hadrianus alatt császári titkárságig (epistularum magister) vitte. Ekkor azonban elvesztette a császár kegyét és a magánéletbe visszavonulva irodalmi és történelmi tanulmányokkal foglalkozott. Művei közül legismertebb és legnépszerübb egy életrajzgyüjtemény (XII vitae imperatorum), mely a császárok életét tárgyalja Caesartól Domitianusig, nem annyira magvasan, mint inkább érdekesen és különös tekintettel az uralkodók magánéletének érdekes adataira. Többi munkái közül említendők: De illustribus grammaticis (mai alakjában ugy látszik csak kivonata egy nagyobb műnek, mely még a XV. sz.-ban is létezett), De claris rhetoribus és De poetis, mely utóbbiból több római költőnek (Terentius, Horatius) élete maradt meg, épp ugy mint a történetirókat tárgyaló művéből az idősb Plinius élete. Más művei (Prata, De regibus stb.) teljesen elvesztek. Nem csekély számu töredék maradt fenn és vetődik fel minduntalan olyan művekből, melyeket S. görögül irt (a görög nevelésről stb.). Kiadásai közül említendők: a Graevius-féle (Utrecht 1672, 1691, 1703) és Oudendorpféle (Lejda 1751); újabban a Hase-féle (Páris 1828), de kivált a Roth-féle (Lipcse 1858). Az elveszett művek töredékeit mintaszerüen Reifferscheidt adta ki (Lipcse 1860); a kiadások és kommentárok teljes ejgyzéke Teuffelnél, Römische Literaturgeschichte, § 347, melyhez pótlandó a Vita Claudii külön kiadása Smildától (Gröningen 1896). Életrajzi monográfia Regenttől (Boroszló 1856).

Suevi

l. Svévek.

Suevia

l. Sváb hercegség.

Sufficiens

(lat.) a. m. elegendő, elégséges; sufficit, elég.

Suffixum

(lat.) a. m. képző és rag (l. o.).

Suffocatio

(lat.) a. m. fuladás (l. o.).


Kezdőlap

˙