Szarvas

Gábor, kiváló nyelvész, a magyar nyelvtisztaságnak hires bajnoka, szül. Ádán (Bács) 1832 márc. 22., megh. Budapesten 1895 okt. 12. Hat éves korában szülői Bajára költöztek s ott végezte a középiskolai tanulmányokat is. Mikor hat osztályt elvégzett, 1848. nemzetőrnek akart állani, de fiatal kora miatt nem fogadták be. Akkor a bencések közé ment, de midőn 1852. letette az érettségit, kilépett a szerzetből és öt féléven át jogot hallgatott. Tanulmányait két évi betegség miatt félben kellett hagynia. 1857. tanári állást vállalt a bajai gimnáziumban; 1858. az egri gimnáziumhoz nevezték ki, 1860. ismét Bajára, 1861. Pozsonyba, 1869. pedig Pestre. 1877. gerincvelőbajba esett s ennek következtében szeme is mindinkább gyöngült s 1881. nyugalomba vonult. 1882. vette el Harrer Paulát, ki betegségében ápolta s munkájában támogatta. Tagja volt a magyar tud. akadémiának (1871-től levelező, 1884-től rendes) s a helsingforsi finn-ugor társaságnak (1889-től). 1890. királyi tanácsosi címmel tüntették ki. A magyar tudomnyra s műveltségre való hatását legfényesebben bizonyítja az, hogy mindjárt halála után mozgalom indult meg emléke megörökítésére, s ennek eredménye az akadémia előtti térre szánt szép mellszobor, melyet Jankovics Gyula mintázott. Ugyane mellszobor másolatát állítják föl szülővárosában, Adán.

Sz. 1867. keltett föltünést első nagyobb értekezésével, melynek ez volt a címe: Magyartalanságok. Ugyanakkor akadémiai pályakérdésül tűzték ki a magyar igeidők helyes használatát és 1869. az ő munkája lett a nyertes. Ekkor tájban sokat beszéltek arról, hogy a magyar nyelv művelésére s a nyelvészeti kutatások népszerüsítésére folyóiratot kellene indítani. Szerkesztésével az akadémia Sz.-t bizta meg. A Magyar Nyelvőr (l. o.) megindult s csakhamar rendkivüli hatást tett. Az irodalom s a közönség körében rendkivüli érdeklődést keltett, de egyszersmind kemény támadásokat idézett föl maga ellen a nyelvújítás egyes hiveitől, főleg magában az akadémiában. E támadások visszaverésében fejtette ki Sz. legnagyobb erejét. A nyelvőrködés mellett a tudománynak még két ágában jeleskedett Sz. termékeny munkássága. Egyik nyelvünk története, melyet a Magyar nyelvtörténeti szótárban (l. o.) vitt hatalmas lépéssel előbbre. Másik a szófejtés, melynek fényes példái közölték kötetről-kötetre a Nyelvőr lapjai. Sikeresen küzdött ő a nemzeti hiuságnak ama balvéleménye ellen, mintha szégyenünkre válna az idegen nyelvekből való jövevényszók kimutatása. Ellenkezőleg, ebben van, mint az angolnak, a mi nyelvünk gazdagságának is egyik legdúsabb forrása. Sz. legtöbb munkája a Magyar Nyelvőr 24 kötetében jelent meg. Értekezései közül kiemelendők: A amgyar nyelvbeli idegen szók, 2. köt.; Az ikes ragozás kérdése, 3. köt.; A nyelvújítás apologiája, 4. köt.; A nyelvfilozofia, 5. köt.; Tisztázzuk a nézeteket (a jövevényszókról), 6. köt.; A magyar nyelv szótára (Czuczor és Fogarasi szótárának elitélő birálata), 7. köt.; Ballagi Mór és a magyar nyelv, 10. köt.; A nyelvigazítók, 12. köt.; A német kölcsönszók, 14. köt. stb.; A magyar mutató névmás, 15. köt.; Egy szemenszedett germanizmus, 16. köt.; Mit beszél a göncölcsillag, 17. köt.; A nyelvgazdagodás, 18. köt.; A c és cz mérkőzése. V. ö. Nyelvőrkalauz a Magyar Nyelvőr 25 évfolyamához (Budapest 1897). Továbbá: Nyelvőremlék, Sz.-nak királyi tanácsossá történt kinevezése emlékére szerkesztették barátai és tisztelői (Bpest 1890).

Szarvas-agár

l. Agár.

Szarvasbetegség

a lovak dermedésének népies neve, mely azt jelzi, hogy a beteg nyaka az izmok görcsös összehúzódása következtében a szarvas nyakához hasonló felfelé homoru ívet alkot.

Szarvasbogár

(Lucanus cervus L.), az ötlábtőízes bogarak rendjébe, a lemezes csápuak családjába tartozó bogárfaj. Magyarország legnagyobb bogara, mely 80 mm. hosszura is megnő. A him erősebb, nagyobb mint a nőstény és különösen az erős, szarvasagancshoz hasonló rágói által tünik ki. Négyszögletü feje széles. Szine felül gesztenyebarna, alul fekete. Tölgyesekben él; rágóival a fiatal tölgyfák kérgét megsérti és a kifolyó nedvvel táplálkozik. Rendesen este felé röpköd. A nőstény petéit korhadó tölgyfákba rakja, melyben a pajor öt évig is elél. Azután földből és nyálkából tokot készít magának és abba bábozza be magát. Kártékony állat.

Szarvasbőgés

l. Szarvas.

Szarvasbögöly

l. Bögölyök.

Szarvasbőr

zsiradékkal cserzett bőr, l. Irhás bőr.

Szarvasdisznó

a Babirussa-diszónak magyar neve, l. Babirussa.

Szarvasfa

tarfa vagy agancsfa (növ.), l. Gymnocladus.

Szarvasfaggyu

(sebum cervinum), gyógykészítményekhez használatos faggyuféleség, mely mintegy 3/4 részében szilárd állati zsiradékokból (trisztearin és tripalmitin) áll, tehát kémaiai alkotásában a marhafaggyuhoz (sebum bovinum) közel áll. Régebben illatos pomádék és viasztapaszok (ceratumok) készítésére használták; ma már ritkán, mert rendesen egyéb állati zsíradékokkal hamisítják.


Kezdőlap

˙