Szegedvidéki nyelvjárás

az u. n. alföldi nyelvjárásterület három nyelvjárásának egyike. Középpontja Szeged városa; ehhez csatlakozik Csongrád vármegye déli része, továbbá Csanád vármegye és Békés vármegyének vele érintkező déli határszéle. Ezt a nyelvjárást beszéli Temesköz magyar lakossága is Torontál és Temes vármegyében. A Sz. hangzórendszere teljesen egyezik a kiskunságiéval (l. o.); a hangtalan egyáltalán kevés eltérést mutat s fontosabb különbségek csakis az alaktanban láthatók. A névragok közül eltérő a -hoz alakja, melyet igy használnak: -hon, -hön: karóhon, házhon; tühön, székhön. A leglényegesebb különbséget az igeragozásban látjuk. A tárgyas alak 3-ik személyét a mélyhanguak is mindkét számban a magas hanguaknak módjára képezik: láti, tudi; akarik, használik, rondítik; és: huzitok. Azonban magának a nyelvjárásnak eredeti gócpontján, Szegeden e legjellemzőbb sajátsága már kivesző félben van. Hódmező-Vásárhely nyelvében nyoma sincs ennek a sajátságnak, de Csanád, Békés és Csongrád vármegyék egyéb e nyelvjáráshoz tartozó községeiben mindenütt él. V. ö., Balassa J., A magyar nyelvjárások.

Szegedy

Ferenc Lénárd, egri püspök, egyházi iró és költő, szül. Nagyszombatban, megh. Kassán 1675 szept. 12. A bölcsészetet Bécsben, a teologiát Rómában végezte. Pappá szenteltetvén, nevelő volt Drugeth János gróf családjánál, kinek ajánlására 1644 szept. 29. esztergomi kanonok lett, 1651. nagyszombati plébános, 1652. címzetes prépost, 1655. apát, 1658. az egri püspök segéde, 1661. káptalani nagyprépost, később erdélyi püspök, 1663. pozsonyi javadalmazott prépost, és u. a. évben váci püspök, 1667. királyi kancellár, 1669 szept. 13. egri püspök. Kiadta a következő munkákat: Rituale Strigoniense (Kassa 1672); Cantus Catholici Latino-Hungarici (u. o. 1674, 2. kiadás Nagyszomba 1675; Toldy irja erről, hogy az ős magyar jellemet tisztán fentartó dallamok tekintetéből a század legnevezetesebb művei közé tartozik); Hiszek egy Istenben stb. (Kassa 1671) stb. V. ö. Zelliger A., Egyh. irók csarnoka.

Szegély

a ruhanemüek beszegett széle (l. Szegélyszalag); butoron a szélső keret vagy ráma darabja (fríz); katonaságnál egy erős pontnak (erődített helynek vagy helységnek, sáncnak stb.) egyik fő része. Áll halántékokból (Face), oldalakból (Flanken) és torokvonalból (Kehle); tulajdonságánál fogva mint védővonal, födözék és akadály szerepel. A torokvonal vagy egy egyenes vonalu födözékből áll, vgy arc-oldalvédelemre van berednezve; a torok végre nyitott is lehet és ekkor külső művek védelmezik. Mint akadály a tömeges és közvetlen betörést gátolja; más akadályokkal egyetemben a rohamot is megnehezíti. Oly erős pontokat, melyek minden oldalról körül vannak zárva: zárt, ha a torokvonal csak egy akadályból vagy oldalazó berendezésből áll: félig zárt, ha mindkettő hiányzik: nyilt pontoknak nevezik.

Szegélygerenda

fahídlással borított hidaknál a hídpálya széleit a híd tengelyével párhuzamosan határoló farész.

Szegélykő

falakat fedő kő, mely egyszersmind valamely burkolatnak (p. azfaltnak, terazzónak stb.), padozatnak, járdának stb. szegélyül szolgál. Rendszerint kemény kő, nálunk süttői, piszkei, pátyi vagy hasonló.

Szegélyléc

szobapadlóknál az a párkányléc, amely a padló szélén a padló és fal találkozásánál származó rést elzárja.

Szegélyszalag

Bútor s ruha szegélyezésére és díszítésére használt díszesebb szalag. Szövéséhez nem a szalagszövő gépet, hanem a kézi szövőszékkel azonos rendszerü paszomántszövő gépet használják, amely csak abban különbözik a közönséges szövőszéktől, hogy sokkal keseknyebb, több lánchengerrel (csévével) bir, s hogy gyorsvetélővel nincsen felszerelve. A szék további felszerelése lehet nyüstös vagy jacquard. Leggyakrabban sima kötést alkalmaznak, mely esetben a mintahatást azáltal érik el, hogy különböző vastagságu s mintásan cérnázott, esetleg selemmel vagy fémfonalakkal borított zsinórokat használnak vetülékként. Sz.-okhoz sokszor bársonykötést is használnak, még pedig a hurkos és a bolyhos bársonyt egyaránt. A Sz.-okhoz használatos borított zsinórokat a paszomántosok az 1. v. 2. ábrán jelzett módon gyártják. Az 1. ábra szerinti eljáráshoz kész zsinórt használnak, amelynek borítása azáltal megyen végbe, hogy az a zsinór a sziládan álló e csövön keresztül halad, a borító fonal pedig az e csőre helyezett s forgó mozgásban levő f hüvelyre dugott csévén i van elhelyezve. A borító fonal h az i csévéről a g vezetőcsigán át a lassan haladó zsinórhoz jut, s e körül csavarvonalban illeszkedik. A 2. ábra szerinti eljárásnál a zsinór és ennek borítása egyszerre készül. Az s csévékről jövő fonalakat az f szárnyas orsó zsinórrá sodorja, amely körül a zsinór forgása folytán a k csévékből jövő fonalak csavarvonalban illeszkednek.

[ÁBRA] 1. ábra. Zsinórborítás.

[ÁBRA] 2. ábra. Borított zsinórgyártás.

Szegélyező

(ném. Leik; ol. ralinga; ang. boltrhope), hajlékony kötél, amellyel a vitorlát alkotó vásznat, az elszakadás meggátlására, mind a négy oldalán beszegik, szegélyezik. Megfelelőleg az oldalaknak: felső- vgy vitorlafa-, oldal- és al-Sz.-ket különböztetnek meg.

Szegény-adó

egyes vagy közvetett adónem, amely a szegényügy (l. o.) ellátására szükséges állami és községi kiadások fedezésére szolgál. Angliában Erzsébet királyné alatt hozták be s azóta többszörösen emelték, majd meg leszállították annak kulcsát; ma az ingatlan vagyon tiszta hozadékára van ott kivetve. Franciaországban a szinházak és nyilvános mulatságok jövedelmeire vetik ki kétféle kulcs gyanánt, t. i. vagy a belépődíjak 10 %-át, vagy a bruttó bevétel harmadrészét szedik be e címen. Németországban a nyilvános mulatságok, némely örökösödési és forgalmi illetékek s a kutyaadók vannak e célra kijelölve. Svájcban a hagyatéki s vállalati adók egy része, továbbá a nyilvános mulatságok adói meg különböző kisebb hozadék-adók szolgálnak a szegényügyi költségek fedezésére. Hazánkban bizonyos pénzbirságokat, a községek némely különös bevételeit s néha a pótadó egy részét fordítják az e nemü szükségletek ellátására.

Szegénygyermek-kórház

l. Gyermekkórház.


Kezdőlap

˙