Szelizi apátság

a veszprémi egyházmegyében 1061. keletkezett. Alapítója Atha (Ottó) nádor a karantánok ellen viselt háboruból diadalmasan visszatérő Salamon király jelenlétében szt. Jakab tiszteletére 1065-ben fölszenteltette s a bencések gondjaira bizta. Atha utódai a kegyuraságban maguk a királyok lettek 1257-ig, midőn azt Óvári Konrád nyerte.

Széljegyzet

l. Margináliák.

Szeljvi

(Szevlijevo), az ugyanily nevü járás székhelye Bolgárországban, a Jantra egyik mellékvize, a Ruzsica mellett, a Balkán É-i lábánál, (1888) 8859 lak., jelentékeny házi iparral.

Szélkakas

tető- vagy toronycsúcsdísz, rendszerint kovácsolt vasból, melynek végén, egy a szélben mozgó kakas, nemcsak díszül, de a szél irányának megjelölésére is szolgál. Pontosabb megfigyelésekre szolgál a szélzászló, lásd Anemoszkóp.

Szélkerék

l. Szélmótor.

Szélkút

(Selcudu), kisközség Kis-Küküllő vármegye radnóti j.-ban, (1891) 1049 oláh lakossal.

Széll

1. Kálmán, államférfiu, szül. Gosztonyban (Vas) 1845 jun. 8., hol atyja József 1842-48. és 1861. alispán, 1865-67. országgyülési képviselő és 1867-71. főispán volt. Tanulmányait Sopronban és Szombathelyen végezte, a jogot Budapesten hallgatta; 1866. jogi doktorrá avattatott. 1867. szolgabiró lett s a következő évben a szentgotthárdi kerület képviselője. Azóta e kerületet képviseli; hét éven át jegyzője volt a képviselőháznak és állandó előadója a pénzügyi, a központi s a horvát ügyekben kiküldött országos bizottságnak és a delegáció hadügyi albizottságának. Kiváló munkásságot fejtett ki minden téren, főleg közgazdasági és pénzügyi kérdésekben. Sokat volt Deák Ferenc körében, kinek kedveltjévé vált és kinek gyámleányát, Vörösmarty Mihály költő leányát, Ilonát vette nőül. Deák Ferenc 1868-tól fogva 1875-ig a nyarat mindig nála töltötte Rátóton. Több ízben kinálták meg miniszteri tárcákkal, míg végre 1875. a fuzió után pénzügyminiszter lett; a boszniai okkupáció után megvált ezen állásától. Mint pénzügyminiszter kezébe vette az ország megromlott pénzügyeinek rendezését és megrendült hitelének helyreállítását egy oly programm alapján, mely a legnagyobb eredményeket mutatta fel és az ország pénzügyi rendezésének ma is alapja. Szigoru, takarékos, erélyes és öntudatos pénzügyi politikával rendet hozott az államháztartásba, a jövedelmeknek minden ágát fokozta, az állami bevételeket jelentékeny adóemelésekkel addig nem sejtett magasságra emelte, a pénzügyi adminisztrációt az adófelügyelői intézmény megteremtésével reorganizálta, a Keleti és Tiszai vasutat egy minden ízében átgondolt és bevált terv szerint megszerezte és a később bekövetkezett vasúti államosításnak ezzel első feltételét megteremtette; az 1878-iki pénzügyi és gazdasági kiegyezést Ausztriával létesítette, a bank-kérdést a régi egységes osztrák banknak reorganizálásával és közös osztrák-magyar bankká alakításával megoldotta és oly eredményeket mutatott fel, hogy midőn tárcáját letette, az átvett deficitet felénél kisebb összegre szállította le és az államháztartást az egyensőlyhoz közel hozta. Az ország hitelét ezen politikával helyreállítván, a függő adósságok konvertálásával a régi törlesztéses kölcsönök helyett megteremtette és meghonosította a magyar rentét. 1880 febr. 24. nagy szabásu budget-beszédet mondott, melyben a kormány akkor folytatott pénzügyi politikáját elitélte és előre rámutatott ezen politikának később csakugyan bekövetkezett súlyos pénzügyi következményeire. 1881. réégi kerületében a függetlenségi párt ellenében kisebbségben maradván, Pozsony város második kerülete tisztelte meg mandátummal. A házban a kormányt általános politikájában támogatta ugyan, de az akkor követett pénzügyi politikával nem értett egyet s ennek kifejezést is adott. Nemsokára megalkotta a magyar Jelzáloghitelbankot s ennek és a Leszámítoló banknak igazgatósági elnöke lett. 1896 márc. 26. a Jelzáloghitelbank tizenötödik évforduló közgyülésén leleplezték Benczur által festett arcképét. 1887. Kőszegen tartott nagy szabásu programmbeszédében kifejté azon eszméket, amelyek utóbb a pénzügyi rendezésben, főleg a szeszadó és a regále-törvényben érvényre jutottak. A pénzügyi tárcával ezentúl is, ugy mint korábban, ismételten megkináltatott, de azt el nem fogadta. Időközben a király a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot adományozta neki. Számos éven át a delegáció és pénzügyi bizottság tagja, 1892-1896. ezen utóbbi bizottságnak elnöke. 1896-ban a pénzügyi bizottságban többé nem kivánván jelöltetni, a közigazgatási bizottság elnöke lett. Részt vett a valutaszabályozás tárgyában egybehivott országos enqueteben, ahol tartott beszédei újból megerősítették azon tekintélyt és súlyt, melyet minden fontos és nehéz kérdésben való nyilatkozatainak tulajdonít az egész ország. A közügyek terén szerzett érdemeinek elismeréseül 1893 okt. 7. a Lipót-rend nagykeresztjével tüntették ki. Elnöke volt az 1892. XXI. t.-c. értelmében kiküldött országos ellenőrző-bizottságnak, továbbá a millenniumi országos bizottságnak és az 1896. Budapesten ülésezett delegációnak. Ezen nagy szabásu tevékenység meleltt még időt szakított magának nemzeti kulturális célok előmozdítására, több év óta nagy gonddal vezetvén a dunántúli közművelődési egyesület ügyeit. A közművelődési egyesületek 1896-iki kongresszusán egyik társelnök volt. Az 1896. Budapesten tartott interparlamentáris konferencia magyar csoportjának elnöke volt. Végre elnöke volt az 1896. és 1897-iki országos quota-bizottságnak, amelynek munkálataira irányadó és döntő befolyást vett.

Imént vázolt közhasznu és széles körü munkásságával egyrangu és ami a felmutatott eredményeket illeti, méltán nagy feltünésre érdemes, sőt párját ritkító és ugyszólván úttörő azon tevékenység, melyet mint mezőgazda és kivált mint állattenyésztő fejt ki, amely tevékenységnek remek részét a hires rátót-héraházi simmenthali törzstenyészet teszi. A tenyészet eddigi eredményei bebizonyították, hogy annak vezetése teljesen megfelel a kitűzött célnak, ezért a tenyésztés jövőbeli iránya és módja változást nem fog szenvedni. Erre nézve igazolásul szolgálhat az is, hogy a tenyészet eddig mindazon kiállításokon, ahol megjelent, a legelső díjat nyerte el. Nevezetesen az 1890-iki budapesti tenyészállatkiállításon díszoklevelet, 1891. a bécsi nemzetközi gazdasági és erdészeti kiállításon díszoklevelet, az 1896-iki budapesti országos ezredéves kiállításon versenyen kivül lévén kiállítva, a biráló-bizottság javaslatára a földmívelésügyi miniszter nemcsak külön nyilvánította a köszönetét és elismerését ugy a tenyészet részvételeért, valamint a tenyészet által elért eredményekért, hanem egyúttal elrendelte, hogy a kiállított gyüjteményből egy bika és egy tehén Vastagh György által az országos mezőgazdasági muzeum részére ércbe öntessék. Legújabban (1897) pedig azon német gazdák tekintették meg ezen tenyészetet, kik tnaulmányútra jöttek Magyarországba. A tenyészetet a legnagyobb kicsérettel halmozták el és az ott látottak annyira elragadták őket, hogy ezen tenyészetet a «tenyésztés művészete mestermunkájának» nevezték el.

2. Sz. Farkas (bessenyei), genealogus és történeti segédtudományok művelője, kir. táblai tanácselnök, szül. Hódmező-Vsárhelyen 1844 ápr. 28-án. A gimnáziumot Debrecenben és Nagy-Kőrösön végezte. Ezután a jogi szakot hallgatta s ennek befejezésével ügyvédi oklevelet szerzett s 1868 jun. 15. Csongrád vármegye szegedi járásának esküdtjévé választották, 1871 márc. 30. tiszteletbeli szolgabiró, 1874. kunszentmártoni járásbiró. A biróságok szervezésekor államszolgálatba lépett, 1878 jan. 4. karcagi törvényszéki biró, 1882 okt. 31. a budapesti királyi itélőtáblához pót-, 1887 jan. 1. rendes biróvá nevezték ki s itt az I. bűnügyi tanács tagja volt. 1891. jan. 28. pedig a debreceni kir. itélőtábla tanácselnöke lett. Hivatalos működése mellett, melynek legnevezetesebb pontja a hires tiszaeszlári pör referálása, talált időt tudományos irodalmi foglalkozásra is. Első föllépése e téren verselési kisérletekkel történt a vidéki lapokban, a Vasárnapi Újságban, Arany Koszorujában; verseit később összegyüjtve is kiadta Költemények címen (Karcag 1879). Még mint kunszentmártoni járásbiró egy régészeti társulatot alakított, mely több eredményes ásatást is eszközölt s az irodalom terén is szerepelt A tiszazugi arch. magántársulat 1876-ik évi ásatáainak leirása c. kiadványával. Ezután számos történelmi tárgyu dolgozatot tett közzé a Századokban, Turulban, Történeti Tárban stb., amelyekért a magyar történelmi társulat, az országos régészeti és embertani társulat s a heraldikai és genealogiai társualt igazgató-választmányának tagjává, a debreceni Csokonai-kör pedig elnökévé választotta (1895 ápr. 20.), 1884. egy nagy becsü kéziratot fedezett föl, melyben a XVI. sz.-i magyar históriás énekek s ezek között Bunkó leánya is foglaltatik. E kéziratot Egy XVI. századi codex historiás énekei címü értekezésében a Századok 1889. évfolyamában ismertette, mely külön is megjelent. 1885. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye reá bizta Gyárfás István Jász-kunok története c. monográfiája kéziratban hagyott 4. kötetének sajtó alá rendezését, amely megbizásnak sikeresen meg is felelt. Egyéb kiadványai: Bessenyei György Bihari remete és Holmi c. munkája (Debrecen 1894); Debrecen város történetének egykoru verses leirása (Budapest 1894). Nagyobb genealogiai műve a Nagybesenyői Bessenyei-család története (u. o. 1894), a család történetére vonatkozó oklevélgyüjteménnyel; szintén genealogia a tárgya a Turulban és külön is közzé tett értekezéseinek: Kihalt-e a Telekesi Török-család? (Budapest 1891). A debreceni városi levéltár szolgáltatta neki az anyagot A becstelenítés és a biróság előtti megkövetés a Debrecen városi régi joban (Debrecen 1897) c. jogtörténeti értekezéshez. A mellett szenvedélyes régiség- és könyvgyüjtő s unikumokban és ritkaságokban gazdag könyvtárából többször közölt könyvészeti adatokat a Magyar Könyvszemle c. szakfolyóiratban. 1896. régi magyar nemessége épségben tartása mellett a bessenyei előnév adományozásával tüntették ki.

3. Sz. Ignác (dukai és szentgyörgyi), ebelügyminiszteri államtitkár, szül. Gosztonyban (Vas) 1845 aug. 13. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen, a jogi tudományoakt a pesti egyetemen végezte. 1869. mint tiszteletbeli aljegyző Vas vármegye szolgálatába lépett, hol 1870-ben vészi és 1871. szombathelyi járási főszolgabiró, majd 1877. alispán lett. Ezen minőségében nyert meghivást Tisza Kálmántól a közigazgatási reformok tárgyában 1880. a belügyminisztériumban tartott enquete-re. 1883. a belügyminisztériumba osztálytanácsossá és 1889. miniszteri tanácsossá neveztetett ki s előbb mint osztályvezető a vármegyei és közjogi, később mint osztályfőnök a községi osztályok élén állott s 1895 febr. 27. belügyminiszteri közigazgatási államtitkárrá neveztetett ki, mely minőségben nemcsak a folyó ügyek intézésével, hanem a közigazgatási reformjavaslatok előkészítésével is foglalkozik. Mint miniszteri tanácsos szervezte s foganatosította is számos törvényhatóságban a törvényhatósági helyszini vizsgálatokat, melyek maradandó hatást gyakoroltak a közigazgatási közszolgálat javításában.

Szellem

a nyelvújítás kora előtt a latin spiritus, ném. Geist értelmében a szellet járta, melyet az újabb nyelvszokás a hangtani «spiritus» műszóra foglalt le. A régi nyelvben a démon jelentésü «spiritus» (genius) is szellet volt: «Kiben gonosz szellet vagyon» (Nyelvtörténeti Szótár), szelletes (pythoricus, besessen). Animisztikus szempontból l. Animizmus, magyar néphitbeli sajátos tekintetben pedig Lélek.

Sz., filozofiai műnyelven a tudat jelensége, általában a lelki élet, amint tudatunkban megjelen előttünk; szűkebb értelemben jelenti a gondolkodást, megkülönböztetvén azt az érzelemtől, akarattól, képzelőerőtől stb. Ezeknek a metafizikai és lélektani fogalmaknak jelzésére nyelvünknek elég más szó áll rendelkezésére, de ezek közül egyik sem fejezi ugy ki az élő nyelvben a lelki élet tartalmát, fejlődésének eredményeit mint a Sz. Beszélünk a Sz. tág látóköréről, gazdag tartalmáról, tanultságáról, fejlődéséről s ez esetekben semmi más kifejezés nem pótolhatja többé a Sz.-et. Innét van, hogy minden gondolatbeli tartalmat is Sz.-nek nevezünk; a törvény betüivel ellentétben van Sz.-e (nem lelke, esze stb.); a kornak van Sz.-e; a nép lelke egészen más mint a nemzet sz.-e; amaz lélektani kategoria, emez kultúra. Erre mutatnak a Sz.-ből képzett szavak is; szellemes ember, kinek kiválóan képzett és formailag is kiművelt gondlkodása van, Sz.-es beszéd, melyben sok a finoman csiszolt gondolat, átszellemült arc, mely sugárzik az észtől. Sz. tehát ma leginkább a lelki élet tartalmának mivoltát s átvitten a gondolatok értékének bizonyos magas fokát jelenti.

Szellemes

l. Szellem.

Szellemi arisztokácia

l. Arisztokrácia (II. köt., 114. old.).


Kezdőlap

˙